Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-03 / 79. szám
4M8. április S, TOLNA MEGYEI NRí’CJSAO 5 llj megbízatások az iregszemcsei kutatóknak ír égi napraforgó madáreleségnek Az új gazdasági mechanizmusban a mezőgazdasági kísérleti intézetek a minisztérium által dotált kutatási feladatokon kívül külső megbízatásokat, szaktanács- adásokat is vállalnak, s az ezekből eredő bevételük egy részét fejlesztésükre fordítják. Az Ireg- szemcsén lévő Délkelet-dunántú. li Mezőgazdasági Kísérleti Intézet iregi csíkos napraforgó, szója és takarmányboreó elit-vetőmag szaporítására szerződik terményforgalmi vállalatokkal A Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak például évente tizenkét és fél ezer holdra elegendő ezer mázsa iregi csikós napraforgót, valamint háromszáz mázsa takarmányborsó elit-vetőmagot állít elő az intézet, továbbszaporitásra és a takarmánykeverő üzemekben való felhasználásra. Ezer hold vetésére kapott napraforgó elit-vetőmagot Iregszemcséről a Baranya megyei Gabomafelvá- sárló és Feldolgozó Vállalat is. A napraforgót kivitelre termesztik meg, s abból magas devizabevételhez jut az ország. A nyugati piacokon ugyanis nagy keresletnek örvend a magyar napraforgó —- madáreleségként, s jó áron veszik át tőlünk. Megjegyzendő, hogy a vetőmagigényeket jelenleg még nem tudják teljesen kielégíteni — amint az intézet illetékes vezetői elmondották. De évről évre nagyobb az előrehaladás ebben is, tavaly még csak Tolna megyének adtak a fent említett vetőmagvakból továbbszaporitásra, az idén már Baranyának is jutott, s a következő években más megyékre szintén szeretnék kiterjeszteni. Az iregszemcsei Intézet újabban húsz dombóvári és tamási járásbeli termelőszövetkezettel kötött szaktanácsadási szerződést másodvetésű szója termesztésére. A körülbelül áprilisban betakarításra kerülő korai őszi takarmánykeverékek után vetik el a szóját, amelyből a zöld őszi keverék feletetését követően, már április végén vagy május első hetében megfelelő fehérje-abrak- takarmányhoz jutnak az állatok. Holdanként! átlagban 120 mázsa őszi keveréket és utána Őt mázsa ezójatakarmányt termeszthetnek így a tsz-ek. Természetesen ennél nagyobb termést is elérhetnek, a kísérleti gazdaságban például tavaly kilenc és mázsa holdankénti átlagtermést takarítottak be a másodvetésű szójából. Hasonlóan szerződnek napraforgó-termesztésre is: az intézet akciós áron elit-vetőmagot és szaktanácsot ad a tsz-aknak. Alapul több évi átlaghozamot, vesznek, s a többlettermés értékének bizonyos százaléka — körülbelül egyötöde — az intézetet illeti. Ugyanakkor garantálják azt, ha a tsz önhibáján kívül a több évi átlaghozam alatt terem — példának okáért a napraforgó —. akkor tíz százalékot szokványos áron visszatérít az intézet. A kísérleti intézet újszerű tevékenységéhez tartoznak a sör- és az olajipartól kapott megbíza. tások is. A söripar például a fonálférgeknek és a különböző vírusbetegségeknek ellenálló komlófajta kinemesítésére és szaporítására kérte fel az iregszemcsei intézetet. Az alapanyagot különféle gazdaságokban már kijelölték, s a dugványokat tavasszal ültetik el az iregszemcsei telepen. Ehhez négy holdon felállították a támberendezéseket, s négy komlófajtával kezdik meg a kísérletezéseiket BALLABÁS LÁSZLÓ éhány kilométerrel odébb a megyehatár húzódik. Parányi pusztai település, távol a falvaktól, távol a forgalmas utóktól. Bamahát. Negyvenhat öreg ember él itt a járási tanács szociális otthonában. Negyvenhat magára maradt szerencsétlen sorsú öreg. Kolláth Jánosné otthonvezető végigvezet « szobákon. Szépen berendezett, tiszta, rendes szobák, az éléskamra tele minden jóval a konyhában főzik az ízes falatokat. Tehát nem azért került az otthon ilyen „madár is alig járja” eldugott vidékre, hogy ne lássa senki, hanem azért mert itt volt hely számára: egy régi kastélyépület. A könyvelő, Győri Pál arról tájékoztat, hogy kb. 1100 forintba kerül egy-egy öregember átlagos havi eltartása. Az öregek egy része ugyan fizet az otthonért, ha van valamilyen járadéka, de még a legtöbbet fizető térítése sem éri el a gondozási költségek felét. Tulajdonképpen teljes megelégedéssel távozhatna innen újságíró, látogató, mindenki, ha nem ismerné meg némelyik öreg sorsát. Az öregotthoni életet, akármilyen jól szervezett, kényelmes, azért mindenki úgy tartja számon, hogy messze a családi otthon után következik. Mert a családi otthon még akkor is Mg. gépek, motorkerékpárok FŐDARABJAI ÉS ALKATRÉSZÉI, bontásból olcsón kaphatók. MGV 4. sz. Gépjavító Állomása, Tamási. Ügyintéző: Rimer Gyula Telefon: 12. «56) kellemesebb. melegebb, ha netán szerényebb az éléskamra és a lakásberendezés. Az öreg- otthonokkal még fenyegetőzni is szoktak. De amikor egy kicsit megismeri az ember egy ilyen otthon életét, mégis az derül ki, hogy a társadalomból sokan menekülnek ide, vagy legalábbis szeretnének itt menedéket kapni. Egy szép napon beállított az otthonba egy idős ember. — Vegyenek fel, nem bírok a gyerekeimmel kijönni, nincs hová mennem. ÖREGEK. SORSOK A felvétel persze nem ilyen egyszerű. Az otthon 45 személyes, de most is 46-an laknak benne, másutt ugyancsak nagy a zsúfoltság, tehát csak egészen kivételes esetben tudnak egy-egy embert felvenni. Ha nincs egyéb indok, minthogy egy kicsit összekoccantak, nem is lehet a jelentkezőt felvenni. Sót, újabban még akkor sem, ha eltartásra kötelezhető hozzátartozó van, mert azért mégsem lehet az öregséget kizárólag szociális otthoni alapokra helyezni, inkább a családok keretében kell az öregeik ellátását is biztosítani. L. A-né nem önként jött az otthonba, hanem a család és a hatóságok megegyezése alapján. Az ital rabja lett. Viselkedésével a család létét veszélyeztette. Nem maradt más hátra, mint az állandó felügyeletet biztosító intézet, az öreg- otthxm. Egy orosz származású asz- szony is lakója az otthonnak. Az első világháború idején került Magyarországra: az orosz földön járt magyar katonák egyike hozta magával, mint feleséget. A házasság azonban évtizedek sgútíápal kettétört* A régi hazában már elhaltak a hozzátartozói, itt nincs senkije, de szerencsére otthonra talált Barnaháton. Valamelyik község határában találtak egy öreg embert. Se rokona, se ismerőse nem volt senkinek, csak annyit tudtak róla, hogy nomád emberek módjára tengeti életét, és jól esik neki, ha valaki egy szelet kenyérrel megajándékozza. Ruházatát a szemétdombra dobott rongydarabok alkották. így nem élhet nálunk ember! A hatóságok intézkedtek is, hogy minél előbb Bamahátra kerüljön. Legelőször is levettették rongy- darabjait, a fürdőszobába vezették, ételt, italt adtak neki. A sorsnak ez a számkivetettje tálán egész életében sem jutott tisztességes falathoz, s most boldogan él az otthonban. Egy házaspárral beszélgetünk. Ez a házaspár — L-ék — a szekszárdi szőlőhegyről került ide, két évvel ezelőtt. Az asz- szony 15 gyermeket hozott a világra, közülük ma négy él. A többi meghalt, az egyik a háborúban, a másik a Dunába fulladt, a többi pedig még kisgyermek korában betegségben halt meg. A férfi cseléd volt. Mindketten alacsony termetűek, és érdemes megemlíteni róluk, hogy az asszony 34 (!), a férfi pedig 44 kilós volt, amikor az otthon befogadta őket. Az asz- szony az otthonban 10, a férfi pedig 20 kilót gyarapodott. Talán nem is kellene, de azért megkérdezem: — Hogy érzik magukat? — Nagyon jól. Soha nem éltünk így. — Nem lenne jobb a gyerekeknél? Hiszen azért van négy gyermekük... — Van, de abból három nagy családú, hogyan mehetnénk még mi is a nyakukra, a negyediknél esetleg elférnénk, de az meg inkább egy idegen eltartását vállalta. E két öreg 55 éves házas. Nem szidják a múltat sorsukért, nem neheztelnek a gyermekeikre. arra sem, amelyik inkább mást fogadott eltartásra, ők csak azzal törődnek, hogy itt jó soruk van. — Hálistennek, azt is megértük öregségünkre, hogy nem panaszkodhatunk. gODA FERENC VISSZHANG A Tolna megyei Népújságban megjelent cikkeikre válaszol dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóság vezetője A Tolna megyei Népújság 1968. III. 8-i számában megjelent „Hetvenöt éves a dombóvári vasútállomás” című cikkünkre adott válaszában dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi igazgatóság vezetője többek között a következőket írja: „Dombóvár állomásnak a forgalom lebonyolításával kapcsolatos problémái valóban régóta ismeretesek, melyeknek rendezése érdekében igen sok erőfeszítést tettünk és teszünk. A pénzügyi források elégtelensége miatt a gyökeres megoldás, az állomás teljes átépítése, mind ez ideig nem valósulhatott meg, ez kétségtelen, de erre is tettünk kezdeményező lépéseket, mert szükségességét ismerjük. 1965-ben a MÁV Vasúttervező Üzemi Vállalattal elkészíttettük az egész csomópont fejlesztési tervét, melyet az igazgatóság szakvéleményezését követően jóváhagyásra a KPM I. Vasúti Főosztályhoz felterjesztettük. A jóváhagyás, részben a rendkívül jelentős nagyságrendű beruházási keretet igénylő, kissé túl is méretezett tervezés, részben az országos fejlesztési ütem miatt, ez ideig nem, történt meg. Ez évben egy munkabizottsággal kidolgoztatom az állomásnak a reális forgalomfelfutás figyelembevétele mellett szükséges, de az előbbinél szerényebb bővítési igényét. Komolyabb beruházásoknak ugyanis feltétele az elfogadott fejlesztési terv rendelkezésre állása, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a távlati szempontból esetleg gazdaságtalan beruházások, A teljes rekonstrukció szükségességétől függetlenül azonban nagyon sok területen javítottuk a munkakörülményeket és igyekszünk javítani a jövőben is. A lehetőségeinkhez képest változatlan energiával igyekszünk Dombóvár helyzetén segíteni, azonban számolni kell az egész hálózat számos, hasonló jellegű, jogos, sőt ennél is nagyobb jelentőségű igényeinek lassító hatásával. E tényezőt nem figyelembe venni, vagy elhanyagolni felelőtlenség lenne. A KPM a rendelkezésre bocsátható hitelek adott keretéből az elosztást csak a fejlesztési feladatok rangsorolásával végezheti. Ezek közül is kiemelkedik a pályák korszerűsítése a dieselesítés, villamosítás és a kocsipark korszerűsítése, ahol rohamos fejlődést értünk el. De ez az állomások korszerűsítését, mely nagyon költséges, kényszerűen késlelteti. Ezért késik, egyelőre Dombóvár is,' Lapunk 1968. III. 7-i számában megjelenít „Tollhegyre tűzzük” című cikkünkre az alábbi válasz érkezett: „Múlt év május S-én Siófokon tartott sajtótájékoztató alkalmával a Budapest—Baja közötti második gyorsvonatpár ügyében konkrét Ígéret nem hangzott el. Csupán arról volt szó, hogy a problémával foglalkozunk, de az igény megvalósítására a későbbiek folyamán — legkorábban 1968/69. évben — kerülhet sor. Ebben az ügyben állást nem foglalhattunk, tehát felelőtlenül nem is ígérhettünk — már csak azért sem, mert a vonatok forgalomba helyezése, a menetrendek összeállítása a KPM 1. Vasúti Főosztály hatáskörébe tartozik. Az említett sajtótájékoztatón jelen levő újságíró az elhangzottakat nyilvánvalóan elértette. A Pécsi Vasútigazgatóság' részéről egyébként a kérdéses vonatpár beállítása érdekében a KPM I. Vasúti Főosztályhoz annak idején ténylegesen megfelelő javaslatot tettünk, melynek megvalósítására azonban az 1968/69. évi menetrendben a fennálló nehézségekre való tekintettel nem kerülhetett sor. Ezzel a problémával a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is foglalkozott. E tárgyban múlt év augusztus 17-én megjelent újságcikkre válaszolva ts úgy* tájékoztattuk önöket, hogy a felvetett menetrendi problémák csak a későbbiek folyamán, — az üzemi helyzettől függően — nyernek megoldást. A kérdéses új vonatpár beállítására tehát sem az említett sajtó- tájékoztatón,'"sem á‘" Későbbiek folyamán nem tettünk ígéretet. Éppen ezért sértőnek tartom és kifogásolom a jelen szerkesztőségi cikknek a felelőtlen Ígérgetésre vonatkozó végső megállapítását.” A válasszal kapcsolatosan megjegyezni kívánjuk, hogy annak idején, a sajtótájékoztatóról megjelent tudósítás címében is szerepelt az új gyorsvonatpár beállítása. És akkor senki sem jelentkezett sem szóban, sem írásban, hogy itt félreértésről van szó. Pedig legjobb tudomásunk szerint ebből az újságból a MÁV illetékes szervei is kaptak. Vagy ha mégsem, aíkikar a „Sajtófigyelő” szolgálat jóvoltából minden bizonnyal 'olvasták a tudósítást. Február 18-án megjelent „Együttműködés az utasok tájékoztatására” című cikkünkre az alábbi választ kaptuk: „Közlöm, hogy a két pályaudvar kölcsönös felszerelése hangosbemondóval beruházási jellegű, költséges megoldás. Az utastájékoztatás megjavítása érdekében intézkedtem. A két pályaudvar kölcsönösen menetrendet cserél, és c csatlakozásokat saját hangosbemondóján közli az utasokkal. Az esetleges rendkívüli eseményekről, vonat-, illetve járatkésésekről, a rendelkezésre álló városi távbeszélőn tájékoztatja egymást a két pályaudvar.*• Függetlenül attól, hogy milyen technikai megoldással valósul meg az együttműködés az utasok tájékoztatására, csak helyeselni tudjuk az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket. Azonban hadd tegyük hozzá: szívesen látnánk, illetve hallanánk hasonló megoldásról, Dornbóvárott, esetleg Bátaszéken is. „Szocialista brigádvállalás, vagy kontárkodás” című, február 28-án megjelent cikkel kapcsolatban a MÁV Pécsi Igazgatóság vizsgálatot folytatott, amelynek eredményeként a történtekért felelős személyekkel szemben eljártak. Erről ugyancsak a MÁV Pécsi Igazgatóság vezetője, dr. Szabó Tibor értesítette a szerkesztőséget. Szekszárdi kiállításra készülnek a bonyhádi üzemekben Bonyhádon már hagyomány, hogy a november 7„-i, vagy május 1-i ünnepi rendezvények közt szerepei a község üzemeinek kiállítása. Legutóbb tavaly őszszel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából rendezték meg Bonyhád üzemeinek termékbemutatóját. ° A változatosság kedvéért, vagy inkább azért, hogy hadd ismerjék meg jobban a megyeszékhely lakói is Bonyhádot, hamarosan Szekszárdon is „bemutatkozik” Bonyhád ipara. Május 1-én rendezik meg a „Bonyhád ipara” kiállítást Szekszárdon, ,a fegyveres testületek klubjában. A kiállításon bemutatja termékeit a zománcgyár, a cipőgyár ä négy szövetkezet (építőipari, ruházati, árutermelő cipész és a vasipari), a Tolna megyei Háziipari Tsz bonyhádi részlege, valamint a gépjavító állomás. • Gépkocsik 1 és II. szemléjét, műszaki vizsgára előkészítését, rövid határidőre vállaljuk, MGV 4. sz. Gépjavító Állomás, Tamási. Ügyintéző: Kotánczi József. Tel.: 17. (55)
