Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

1988. április 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vízrendezés a hetvenes évek küszöbén a Völgységben és a Sárközben H lazánkban a tervszerű és a tudatos vízrendezés e Duna folyamszabáily ozásával a' múlt század első felében kezdődött, ma is tart és senki nem tudja, mikor fog befejeződni. Talán soha. Van­nak ugyanis területek, ahol csak három-négy éve kezdték az év­tizedekig eltartó munkát. Ilyen terület Tolnában a Sárköz és a Völgység vidéke is, ahol a hat­vanas évek elejéig még gazdája sem volt a vízrendezésnek, és a hozzája tartozó talajjavításnak. A gazdátlanság következtében a kilencszázas évektől rohamosan nőtt és az ötvenes évek második felében szinte már katasztrofális méreteket öltött az egykor gaz­dagon termő területek, rétek és legelők elmocsarasodása. Ha nem alakul meg, elsősor­ban Daradics Ferencnek, a Bony­hádi Járási Pártbizottság első titkárának a sürgetésére — a hu­szonnegyedik órában — a Sárköz —Völgység! Víztársulat, akkor Rakasd, Bonyhád, Cikó, Báta. Mőasény, Decs és még igen sok község dolgozói szinte kenyér nélkül maradnak. Az elmocsara- sodás sújtotta területeket ugyanis egy-egy község külön-külön, még a legjobb szándék mellett serf1 tudta volna saját határában rendbe hozni. Ehhez rengeteg pénz, gépek és nem utolsó sor­ban szakemberek kellenek. Érte­lemszerűen, kizárólag társulási alapon lehetett ezt az összefüggő, nagy munkát elképzelni, megkez­deni. De mivel a társulás működ­tetése pénzbe kerül, néhány ter­melőszövetkezetben még ma sem örülnek túlzottan a létezésének. Pontosabban szólva, jelenleg az a látszat, hogy van üzem, ame­lyiknek máris nagyon megéri hozzájárulást fizetni, más tsz-ek- ben viszont úgy vélik, a haszon messze sincs arányban a kiadá­sokkal A valóság más. Vala­mennyi mezőgazdasági üzemnek érdeke a Sárközben és a Völgy­ségben a társulás működtetése még akkor is, ha a „haszon” az egyik termelőszövetkezetben előbb, a másikban később, majd csak néhány év múlva jelentke­zik konkrétan. V an termelőszövetkezet, ahol ez a bizonyos haszon már­is kimutatható. Kakasdon például a közös gazdaságnak 400 holdnyi rét- és szántóterülete vodt hosz- szú évek óta víz alatt. Semmi hasznát nem vették. Ingovány, nád, sás termett rajta és nem csoda, hogy tréfásan a kakasdiak időnként már azt ajánlották egy­másnak. változtassanak foglalko­zást, kezdjenek el pákászkodni. Ezen a területen a társulás a szükséges vízrendezési és talaj­javítási munkálatokat elvégezte.. Olyannyira, hogy a tsz tavaly 30—40 holdon már cukorrépát termelt, és kiváló termésered­ményt ért el. Nyilvánvaló, hogy ebben a termelőszövetkezetben máris érzik a társulás áldásos működését. De hogy milyen nagy károkat okoz évről évre a vízrendezés hí. ánya, azt az Állami Biztosító számlái is tanúsítják. A sárközi termelőszövetkezeteknek évente több mint tízmillió forintot fizet ki a biztosító, vízkár címén. De a pénz nem minden. Jól tudjuk ugyanis, hogy gyakorlatilag a bú­zát. a kukoricát értékben, pénz­zel ki lehet fizetni, de a forint sem a kenyérnek valót, sem a takarmánynak valót valójában nem pótolja. Ebből indul ki Maul János, a bátasaéki Búzakalász Termelőszövetkezet főagronómusa is, aki lelkes híve és támogatója a társulásnak. Egészen bizonyos: eljön az az idő, amikor az Állami Biztosítónak nem kell súlyos mil­liókat fizetni, s a termelőszövetke. zeti tagoknak n**m kell évről évre a víz toártevécMől reszketni. Mert amennyire áldás a Sárközben és a Völgységben a víz, sokszor any- nyira átok is. Rengeteg munka. E fáradság ment évtizedek során kárba, veszendőbe. A társulás Bonyhádon székel, Simon Ferenc az elnöke. Az elnöki iroda falait térképek borítják. Különleges térképek ezek, a laikusnak nem mondanak semmit, de a beavatottaknak mindent elárulnak a Sárköz és a Völgység belvilágáról Megmutat­ják, hogy egy-egy község határV ban hol a legsürgősebb a munka, feltüntetik Tolna megye úgyne­vezett vízhasznosítási létesítmé­nyeit. a halastavakat, a víztáro­zókat, az artézi kutakat, az öntö­zött területeket, jelzik a bibic- lakta tocsogókat, a sás, a nád ve­szedelmes terjedését, jelzik a közcélú és az üzemen belüli ár­kok hosszúságát, szóval mindazt, ami a társulás szakemberei szá­mára iránytű. (Csupán az érde­kesség kedvéért említjük meg, hogy a társulás működési terüle­tén 260,7 kilométer hosszúságú közcélú és 400 kilométer hosszú­ságú üzemen belüli árok van, amelynek a tisztítása vízrendezés szempontjából állandó és első­rendű feladat.) gy mai vízrendező appará­tus nyilván össze sem ha­sonlítható a múlt századival. A Sárköz—Völgységi Víztársulás is elsősorban gépekkel dolgozik, de a kubikost)rigádok még ma is ugyanúgy nélkülözhetetlenek, mint voltak száz évvel ezelőtt. Hetven kubikosa van a társulás­nak, a környező falvakból. Ök márciusban kezdik a munkát és dolgoznak egészen a fagy beáll­táig. Rendszerint vízben, vize­nyős területeken munkálkodnak, nem csoda, hogy egy évre kapják ugyan a gumicsizmát a társulás­tól, de néha fél év alatt ez a láb­beli valósággal lerothad a lábuk, ról. „Egy év alatt a gumicsizma még a legjobb esetben is kész” — mondják a kubikosok. Munka­helyük nehéz és kimondottan fá­rasztó. Még az a szerencse, hogy nem kell a szabadban hálniuk, a társulás mindig a legközelebbi faluban gondoskodik számukra lakásról, ágyakról, fehérneműről és rádióról. Ahogy mennek falu­ról falura, úgy viszik magukkal a „szociális ellátást.” (’Saegint- csak zárójelben jegyezzük meg: ezek a kubikosok a nevekből ítélve, többnyire svábok, holott a közfelfogás kizárólag Tiszántúlra gondol, amikor a kubikosokról van szó. Glöckner Henrik, Kifá- ber János brigádját, emlegetik a társulásnál a legjobbak között.)_ Kubikosok nélkül félkarú óriás volna a társulás, de mégsem Ők a kulcsemberek, hanem a „gépe­sek”, a technikusok, a tervezők. Bencze János, a tervezőrészleg vezetője 16 esztendős szakmai gyakorlattal a háta mögött, most végzi Baján a felsőfokú vízgaz­dálkodási technikumot, ö az egyik esze a társulásnak. Velner László, Molnár Károly. Bárkányi Balázs nehézgépkezelők, sokszor dukciókat végeznek. A gép azel- mocsarasodott legelőköri percek alatt, sokszor másfél métert is süllyed. Ilyenkor külön haditer­vet dolgoznak ki a gép kiemelé­sére. Ehhez persze rendelkeznek is már kellő gyakorlattal. A társulásnál a teljesítményt, a termelést szintén mérik, méghoz­zá köbméterekben, és százezres nagyságrendben. 1968-ra például a termelőszövetkezetek, valamint a Szekszárdi Állami Gazdaság 5 millió 335 ezer forint értékű vízrendezési munkát rendelt a társulástól. A rendelést a társu­lás elvállalta és a szerződőseket megkötötték. Bíznak abban, hogy az idén is túlteljesítik a tervet, mint ahogyan tavaly is túltelje­sítették, a költségek csökkenté­sével. a dunai folyamszabályozók késői völgységi szaktársai fegyelmezett, dolgos emberek, e leginkább arra büszkék, hogy a társulás megalakulása óta — 1964 november — még csak egyetlen esetben kellett fegyelmi felelős­ségre vonást alkalmazni, az egyik kubikosbrigád határozott kéré­sére. SZEKULITY PÉTER Megkezdődtek a honvédelmi versenyek Rohamléptekben közeledik a nyár, a honvédelmi feladatok, rendezvények nagy szezonja. Az MHSZ-klubok — az új alapok­ra helyezett szövetség követel­ményeihez igazodóan — már megkezdték a felkészülést ezekre a rendezvényekre. A sokrétű programnak egyik részét öleli fel a KISZ és az MHSZ együttműködésével meg­rendezésre kerülő úttörő honvé­delmi versenyek sorozata. Ezek a versenyek rövid idő alatt rend­kívül népszerűvé váltak, és a gyermekekben felkeltették az érdeklődést a honvédelem iránt. Ez jutott kifejezésre az eddig le­zajlott versenyeken; Bonyhádon, Pakson kétszáz—kétszáz, Mázán százhúsz úttörő vett ezeken részt. Szekszárdon április 22-én kerül sor hasonló versenyre. Mindez természetesen csak a bevezető nyitány. Ezután követ­keznek a községi, járási, megyei gyalogos, illetve motoros össze­tett honvédelmi versenyek, és olyan rendezvények, amelyeken a honvédelmi szövetség és a KISZ együttműködésével az ifjú­ság megismerkedhet a honvé­delmi képzés egyes mozzanatai­val, alapvető ismereteivel. A rendezvényekre való készü­lődést számos helyen kiegészíti az érdeklődő ifjúság társadalmi munkája. Tengelicen például társadalmi munkával épül a lö­vészversenyek lebonyolítására alkalmas lőtér. Az elmúlt szom­baton hatvan fiatal végzett Ne­mes Fülöp MHSZ-titkár és Lu­kács István, Lengyel Lajos klub­titkárok irányításával mintegy ötezer forint értékű munkát. A honvédelmi szövetség és a KISZ együttműködése a közös cél érdekében várhatóan meg­hozza az eredményt; a honvé­delmi versenyek, a tömeges lö­vészversenyek sikerét. VÉCH JÁNOS százados Alkalmi vásár rendhagyó módon Az utóbbi években már hozzászoktunk ahhoz, hogy február­ban és augusztusban szezon végi kiárusítást rendez a keres­kedelem. Az újságokban megjelennek a hirdetések, a rádió és és a tv bemondja, rendszerint a vasárnapi lapok hozzák, hogy hétfőtől kezdve két, vagy három hétig mi minden kap­ható 20—30—40 százalékos engedménnyel. Aztán — egy-két xap múlva már megtudhattuk, hogy milyen sikeres volt a szezon végi kiárusítás első napja. Most "azonban kicsit váratlanul ért bennünket a. Népbolt egész oldalas hirdetése a március 22-i és 23-i újságban. A válla­lat ugyanis nem szezon végi cikkeket kínált 30—40—50 száza­lékos engedménnyel, hanem olyanokat, amelyeknek épp most kezdődik a szezonja. Többek közt tavaszi kabátokat, cipőket, ingeket, pulóvereket. A „Tavaszi vásár”-t nem mondta be a rá­dió, hírét nem hozták az országos la polc, tehát ez nem országos akció, hanem a vállalat „egyéni” kezdeményezése. Milyen céllal rendezte a vállalat ezt a kiárusítást — ez iránt érdeklődtünk Greif Antal áruforgalmi vezetőnél. — Mindenekelőtt kicsit helyes- hatom, ez sikerült. A három és bíteni kell a kérdést. Nem ki- fél millió forint értékű engedmé- árusításról van szó, hanem — nyes árut csaknem teljes egészé- mint hirdettük — alkalmi vá- ben eladtuk és jelentősen fellen- sárról — alkalmi árakon. Célunk: dűlt a forgalom az akcióban nem kedvet csinálni a közönségnek a érintett cikkeknél is. Míg koráb- tavaszi ruházati bevásárláshoz, ban átlagosan napi hatszázezer becsalogatni a vevőt a boltba, fel- ljbrintos forgalmat bonyolítottak lendíteni a forgalmat. Mintegy le ruházati szaküzleteink, most az három és fél millió forint érté- átlagos napi forgalom elérte a kű ruházati cikkre terjesztetjük 850 ezer forintot, ki az akciót. Elsősorban ezeket akartuk eladni. De természetes, — Milyen forrásból fedezték hogy ilyenkor nemcsak az ár— ‘i\'( árengedményt? engedményes cikkek kelnek él, hanem — ha a vevő már bent _ Elsősorban a vállalatnál van az üzletben — vásárol mást képződő árkockázati alapból. Az bűvészmutatványnak beillő pro-1 is. Most már, a végén, elmond­Menetrendszerű közlekedés 33 000 kilométeren A Központi Statisztikai Hivatal át. E megrövidült út egyes szaka­érdekes adatokat közöl az ország szain újabb sínpárokat raktak le, út- és vasúthálózatáról. Eszerint közútjaink hossza 29 352 kilomé­ter. Az utóbbi hét évben 300 kilo­méternyire út épült, de fontosabb változás, hogy ugyanezen idő alatt több mint 6500 kilométernyi út kapott aszfalt és bitumen burkola­tot. Jelenleg még így is 1366 kilo­így a vágányok hossza megközelí­ti a 14 000 kilométert. 673 kilomé­ternyi vasútvonalon a villamos vezetékeket is kiépítették. A vasútvonalak némi rövidülé­séért bőségesen kárpótolnak a távolsági autóbuszok, amelyek több mint 20 000 kilométeres vo­méter a kiépítetlen földút, az asz- nalon bonyolítják le a forgalmat, falt azonban egyre nagyobb teret Az ország hajózható víziútjainak hódít. hossza változatlan 1556 kilométer. A közforgalmú vasútvonalak A legfrissebb statisztika szerint hét év alatt mintegy 120 kilomé- 33 000 kilométernyi szárazföldi és térrel rövid'ölek, de így is 8798 víziúton közlekednek menetrend- kilométernyi távolságot szelnek szerű járatok. (MTI). új mechanizmus életbe lépésével kormányrendelet írja elő, hogy a kereskedelmi vállalatok kötelesek — a beszerzett áruk értékéneik meghatározott százalékából — kockázati alapot képezni. Ezt az alapot növelik a készletet érintő áremelkedések, ebből fedezzük az árcsökkenésből keletkező veszte­ségeket is. Ha jól gazdálkodunk az árkockázata alappal, időnként felhasználhatjuk ilyen akciókra is. A mostani esetben kaptunk a nagykereskedelemtől is kockázati alapot, így sikerült összehozni a három és fél millió forint értékű ruházati cikk árengedményét. Az összegyűlt kockázati alapot más célra felhasználni nem lehet, például nem növelhetjük vele a vállalati nyereséget. Az minden­képp a vásárlókat, a fogyasztókat illeti. Hasznunk például a mos­tani esetben az, hogy fellendül t a forgalmunk és ezáltal növekszik a vállalati nyereség. Egyébként, nemcsak ruházati vonalon gaz­dálkodunk így a kockázati alap­pal, hanem más árucsoportoknál — Például a halkonzervek­nél? — Igen. Huszonhét féle halkon­zervet tartunk boltjainkban. Ezeket általában meglehetősen szűk körben vásárolják, fogyaszt­ják. Pedig a hal tápláló étel, a halfogyasztás növelése hozzájá­rulhat az egészségesebb, kulturál­tabb táplálkozási szokások kiala. t kításához. Átmenetileg leszál­lítottuk a huszonhétből tizenkét- fajta halkonzerv árát. hogy ezzel kedvet csináljunk vásárlásukhoz, fogyasztásukhoz, mintegy „beve­zessük” ezeket a cikkeket. Még frissebb akciónk néhány import­bor árcsökkentése. A nagykeres­kedelmi vállalat felajánlotta, hogy a Selment és a Pomona lengyel desszertbort 30 százalékos ár­engedménnyel adja át. Ilyen fel­tételek mellett természetesen vál­lalkoztunk forgalombahozásukra, sőt. a Selment-nél a saját kocká­zati alapunk terhére megtoldot­tak az engedményt további tíz százalékkal. Bizonyosra vesszük, hogy így sikerül eladni a vállalt mennyiséget. — A közönségnek lehá hoz­zá kell szoknia ahhoz, hogy a jövőben már nemcsak központi intézkedésre csökkentik egyik­másik cikk árát, hanem a vál­lalat döntése alapján is. Ml lesz a legközelebbi hasonló ak­ciója a vállalatnak? — Ez egyelőre^' üzleti titok. Annyit azonban elmondhatok, hogy ilyen meglepetésekre a jö­vőben is lehet számítani (J)

Next

/
Oldalképek
Tartalom