Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-18 / 90. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ ÍS68. április ÍA „Van telepátia!-’ — mondjuk, ha valaki éppen azt cselekszi, amire magunk is gondoltunk. Van bizony — mondják a tudósok is, bár a . jelenség magyarázatát illetően megoszlanak a vélemények. A Szputnyik című szovjet lap idézi Kazsinszkij akadémikus mulatságos esetét, akit Durov, az ismert állatszelidítő nyilvánvalóan a telepátia segítségével „idomított”. Az akadémikus ugyanis önmagán akarta kipróbálni a gondolatátvitelként is ismert 'jelenség hatását. Megegyeztek tehát Durovval, hogy az valamilyen mozgásra . fogja telepátia útján rábírni a tudóst. A két, férfi leült egymással szemben. Az idomár lopva írt valamit egy papírlapra, s a cédulát lefelé fordítva az asztalra tette: Rátenyerelt, majd egészen egyszerűen nézni kezdte az akadémikust. — Eleinte semmi különösebbet nem éreztem, — emlékezett utóbb a tudós, — de egyszercsak gépiesen megvakartam jobbkezemmel a fülem tövét. Egy pillanattal később Durov átnyújtotta a cédulát. amelyen legnagyobb meglepetésemre ezt o1 vasiam: „Megvakarja a jobb fületövét”. Durov elmondotta, hogy a kísérlet során pusztán annyit tett, hogy elképzelte: nagyon viszket a saját fúltöve és meg kell var karnia. Az akadémikus ezzel szemben semmit nem érzett: mindössze annyit, hogy meg akarja vakarni a fületövét. Olyan volt az egész, mintha egyik ember, afféle rádióadóként, valamilyen utasítást közvetített volna a másik embernek; „a vevőállomásnak”. X Van ♦ ! telepátia r • • • • Vannak, akik éppen ilyesfajta távirányításnak fogják fel a telepátiát és — bár gyakorlati alkalmazásáról korai volna beszélni —, mint az ukrán pszichológiai kutatóintézet munkatársa, Alekszej Gubke is, azt várják tőle, hogy egyszer még talán sikerül emberi gondolatátvitellel gépeket, repülőgépeket, űrhajókat távirányítani. Persze, Durov és Kazsinszkij akadémikus a kísérletnél egy asztalnál ült. Viszont az is igaz, hogy esztendeje több ezer kilométeres távolságban folytattak le telepátia-kísérletet. Ennek során Moszkva és a szibériai Novoszi- birszk között kellett a gondolatot közvetíteni. Az előre megbeszélt időpontban Moszkvában egy bizottság tizenöt perces időközökkel, hat különböző tárgyat adott át annak a kutatónak, akit a gondolatátvitelre kiszemeltek. Novoszibirszkben pedig a másik kiszemelt kutató, a „vevő” egymásután megnevezte ezeket a tárgyakat. Két ember egymástól háromezer kilométer távolságra, minden külső segítség és segédeszköz nélkül, közvetlen információ-kapcsolatba került egymással. Jurij Kamenszkij, aki Moszkvából a gondolatokat „továbbítot- j ta”, utóbb elmondotta, hogy igye• kezett magát fizikailag és szelle- j mileg egyaránt „fellazítani”. Lel- !ki szemei előtt mintha egy rádió• készüléket látott volna, vagy inkább televíziót, s ő semmi egyebet nem csinált, mint iparkodott gondolatban leírni e készülék számára azt a tárgyat, amire gondolnia feladata volt. Kamenszkij különben úgy véli hogy mindenki képes a telepátiakapcsolatra. De: mint minden képességet, ezt is edzeni, fejleszteni kell. Amellett ez a készség nem is mindenkinél egyforma, mint ahogyan vannak nagyon muzikális és kevésbé muzikális emberek is. Ippolit Kogan professzor mindenesetre anyagi természetű adalékokkal bizonyította a telepátia tényét: mind a gondolatközlő, mind a befogadó személy en- kefalogramja kimutatta az agy- elektromosság intenzitásának feltűnő megváltozását a telepátia- kísérlet idején. SP. A Ganz Villamossági Művek 400 kV-os óriás transzformátorát most vizsgálják a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet laboratóriumában. Az óriás transzformátor végleges rendeltetése a szovjet—magyar elektromos távvezetéken érkező villamos energia transzformálása lesz. Képűnkön: a nagyfeszültségű laboratórium munkatársai az óriás transzformátor berendezéseit vizsgálják. Tizenkét madocsai hegedű Legyünk egészen pontosak: ebben a pillanatban csak 11 hegedű sorakozik Földesi János lakásában, a tizenkettedik, s egyben a legértékesebb, egy hiteles Nemessányi mesterhegedü, javításon van, Pesten. Csak a képét láthatjuk, két színes diapozitíven, mert a becses darabot elölről is, hátulról is lefényképeztet- te gazdája, nehogy valamiképpen elcseréljék. A párjának azonban a hangját is meghallgathatjuk, mert két Nemessányi-hegedűje van Földesi Jánosnak. — Ezeket magyar Stradiva- riusnak nevezhetjük — mondja a házigazda, a hegedűk szerelmese —, olyan telt, zengő a hangjuk. Persze, van itt más is, például ez a két hegedű, amit Tóth János mester készített, vagy ez a 120 éves, angol gyártmányú. És sorra szólalnak meg a hegedűk, az egyik hangja élesebb, a másiké tettebb, főleg az alsó hangsatokban, zen- gőbb, szinte a gordonkát idézi. — Melyik a legkedvesebb? — kérdezi a házigazda. — Hát mindegyik. Van, amelyikért jó pár ezer forintot kínáltak, de nem válók meg egyiktől sem. Már gyerekkorom óta a hegedűk bolondja vagyok, s bizony nem egyén nagy árat fizettem. S ha újra kezdhetném az életemet? Azt hiszem hegedűkészítő lennék. Földesi János a paksi járás egyik legelfoglaltabb embere, aki bárhol tűnik fel, mindenütt ismerik, s mindenütt megállítják tanácsért, jó szóért. ,,Földesi elvtárs, János, Jani bátyám" — s a hívó szó egyformán szól a járási népfronttitkárnak, s a közismert régi madocsai gazdának, aki a termelőszövetkezetben, vagy a háztájiban mindig tud jó tanáccsal szolgálni. De nemcsak ebben. Nevéhez fűződik a madocsai népi együttes kitűnő szereplése, amelynek maga is aktív tagja, a faluban folyó népdalgyűjtés is elképzelhetetlen nélküle, hisz kiváló ismerője faluja történetének, népi művészetének. — Ha nyugdíjba megyek — mondja vidáman —, akkor jön majd csak az igazi munka. Lassan már készülök rá — s arról beszél, hogy egyre több szerszámot, anyagot gyűjt magának, mert régi vágyát akarja megvalósítani: a hangszereknek, elsősorban a hegedűknek szenteli nyugdíjas éveit. Ismeri a fák titkát, tudja, miből mit lehet kihozni, hisz már nem egy hegedűnek adta vissza q hangját, s talán megpróbálja majd a hangszerkészítést is. A zene egyébként a Föl- desi-család igazi életeleme. Mert nemcsak a házigazda szerelmese a hegedűnek, a két gyerek is, akik — a jelek szerint — valóra váltják az apai álmokat. Az egyik Duna. újvárosban tanul, a másik Pécsett, mindegyik muzsikuspályára készül, s az eddigiek arra mutatnak, hogy szép jövő előtt állnak. — S ha valamennyien itt- hon vagyunk, kész a zenekar — mondja Földesi János. A feleségem is játszói, a két gyerek meg, legyünk őszinték, már többet tud, mint mi. De így is van rendjén. S nem egyszer megtörténik, hogy a szomszédok is átjönnek, vagy az emberek megállnak az utcán, hogy hallgassák a játékunkat. .S van-e nagyobb öröm, mint a tisztán szárnyaló magyar muzsika? CS. í. Ifjúsági sétány lesz Bonyhádon Bonyhádon a veit Perczel-ház, mellett gyermekjátszóteret is nál, ahoi az új járási művelődési építenek, s ezzel régi vágya tei- ház kap helyet, ifjúsági sétányt jesiü majd a bonyhádiaknak, létesítenek a bonyhádi KISZ- . ,,, . . ... fiatalok. Az építkezés befejezése , .A , f® a Játszóteret a után rendezik a területet, parko- ko;ffg . KISZ-alapszervezetei társítanak, kialakítják a sétautakat, 88(1311111 munkában építik, s az amelyek mentén padokat helyez- új művelődési házzal együtt adnék el. A tervek szerint a sétány ják majd át. — Mi ez? — kérdezte Troppauer. — Ez volt... a viaszosvászon zacskóban... Ami eltűnt a század pénzszekrényéből... Most itt van 3 zsebemben! — A verseim! Az is. ott volt! — kiáltotta a másik izgatottan. — Nézd meg a zsebed.! De hiába kotorászott a zsebében. A versek eltűntek. — Nincs... dadogta Galamb. — Visszaadott mindent... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit" akar. Majd bolond lesz a tizenötezer frankot meg- I tartani, amikor ellophatta valamennyi eredeti Troppauert. — 211 — A szája megremegett, és nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vészjóslóan felemelkedett. Hahó! Ezt senki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott a levetett zubbonya körül! De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A söntéspede mögött a konyha felé ment Ott seníki sem volt. Átment a konyhán. Egy kis, kővei körülvett, kertbe ért. ahol törölget- nak, krumplit tisztítanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áh az arab, ,és cipőt tisztít. Elkapta, — Beszélj, te ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogy került az a holmi hozzád? — Megmondok mindent... csak eressz el... urain... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisdklott a kezéből, és befutott a házba, a konyha melletti keskeny úton. Galamb elkapta a csuklóját ... Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. • De az arab kiszakította magát, és beugrott agy szobába, ahol a kantinos lakott. Galamb nekifeszítette a vállát, a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti revolver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében .., — Ha hozzám nyúl, lelövöm! Meglepetten nézte a barna bőrű kölyök elszántan villogó szemét. Azután a kezére nézett Elzsibbadt az ámulattól. Ahol a karfa lehorzsolta a bőrt, fehér színű volt, és egy háromszögű anyajegy látszott! A szellem! Ez nem barna arab suhanc, hapem fehér nő! Ijedten lépett hátra. — 212 — — Bocsánat... nem tudtam... hogy... Az arab követte a katona pillantását. Meglátta a kezén a jelet.. Ijedten eltakarta. Csend volt — Milyen ostoba voltam... — mondta aztán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visszateszek mindent a zsebébe... — Na hallja — legyintett fölényesen Ga- Lamb —, ön nem tudja, hogy én közben kitűnő nyomozó lettem? Most mondja meg nekem, kicsoda ön. Mert kísértetekben csökönyösen nem hiszek... A nő egy másodpercig gondolkozott — Magde Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosán meggyilkoltak, és az anyám lett később... dr. Brétailné. — Értem,.. ezért hasonlít rá... és az anya- jegy ... — Kérem... Én most nem mondhatok sem- nút... Sokáig azt hittem, hogy maga.... Például amikor az órát kértem... ott az oázisban. Hiszen emlékszik? — Halványan.... — felelte rosszkedvűen, és megtapogatta a tarkóját. — Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy maga... egész... rendes és... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra... Mert meg kell mondanom... — Ne... Ne mondjon semmit — vágott közbe gyorsan a leány, és tűzpiros lett. — Ja igaz... a karóra, ha parancsolja... — Nem baj... Csalt tartsa magánál... de kérem — tette hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni... — De nem teszik! — kiáltotta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takarodó. — 213 —
