Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-13 / 61. szám
4 TOT.NA wn?GVrr VflPÜJlMO ___ 1 Ö88. március 13. Gyümölcsfametszés puskával Petko Zsigmond balatonfüredi ezermester hidraulikus ágvágót szerkesztett, amely a gyümölcsfametszés nehéz fizikai munkáját könnyíti meg. Az átalakított puska olajnyomással működik. Ezzel a fametsző „fegyverrel” állvány és létra nélkül, a földről lehet levágni a gyümölcsfák ágait. Képünkön: Petko Zsigmond fametsző „fegyverével” Társasház, amelyet mégis felépítenek Még a múlt év nyarán alakult egy társasúáz építésére vállalkozó csoport. Hatan akartak egy házat építeni, a szekszárdi Kadarka utcában. A Nyakas-féle ■j ársasliázépitő Közösség (NYTK) felkereste a szekszárdi Szakály Testvérek Építőipari Ktsz vezetőségét, elvállaltak a ház építését, Erről a tényről néhány hét múlva írást is készítettek, ebben többek között ez áll: „Felek kölcsönösen az alábbiakat rögzítik: Kivitelező ktsz a tárgyalás alapját képező S lakásos társasházzal kapcsolatban közli, hogy az 1968. évre kivitelezői kapacitást biztosít. Előzetes megállapodás szerint a kezdési határidő 1968. március hó. Befejezési határidő 1968. november bő. .. A kiviteli tervek szállításával kapcsolatban az építtető közli, hogy az 1968. évben megjelenő árszabályozás, illetve ármódosítás figyelembevételével 1968. január 29-ig a dokumentációt a szövetkezetnek átadja”. A szövetkezet elnöke ez év elején kérte az NYTK egyik emberét, hogy keresse fel, mert, sajnos, az építést nem tudják elvállalni. A közösség, amikor ezt tudo- lyiásul vette, érthető módon háborgott. A fentebb idézett okmányon kívül van az NYTK birtokában még két írás: egyik azt rögzíti, hogy megtörtént az organizációs, előzetes bejárás, a másik pedig a kivitelezői tervdokumentáció átvételét ismeri el. S e két, — vállalást megerősítő — irat után akarta a szövetkezet visszamondani a ház építését. Milyen következményei lettek volna ennek? Elsősorban az, hogy a szövetkezet amúgy sem túlságosan jó hírét rontja. Másrészt, miután a többi ói: l ősz ö vet kezet az év elején — februárban — már telítve volt munkával, azok ' sem vállalhattak erejükön felül. Tehát az NYTK megkezdhette futkosását más kivitelező után, avagy belenyugodnak, hogy majd valamikor, ha akad kivitelező, hozzáfoghatnak a ház építéséhez. £s mi lett volna azokkal a családokkal, akik már összegyűjtötték a pénzt, eladták a házukat, hogy be tudjanak fizetni ötvenezer forint induló tőkét?, . . S ha nincs kivitelezési szerződés, az OTP szóba sem áll a közösséggel. Végül az történt, illetékesek felhívták a szövetkezet vezetőinek figyelmét arra, hogy enyhén szólva Is furcsa, ahogy a szövetkezet viselkedik... Az elmúlt hét elején az érdekeltek hosszas vita után megegyeztek. A héten aláírják a szerződést, hogy az OTP mielőbb folyósíthassa a hitelt. Megállapodtak, hogy 1969. év május végére elkészítik a hatlakásos Kadarka utcai, NYTK-féle házat... Izgatott gyerekcsoport a folyosó szögletében... Nyolcadikosok. Az ajtó, amely előtt bebocsátásra várnak, a rajta lévő felirat szerint a kémiai előadó. De számukra most az AJTÓ, amelytől a jövőjük függ, amely meghatározza további életpályájukat. — De jó lenne most egy hónappal idősebbnek lenni — sóhajtja valamelyikük. Tizennégy évesek. — Csak tudnám, mit kérdeznek bent... — Pocsék helyzet... A kémia rontja le az átlagomat — Ne izgulj, itt a matematika, meg a fizika a menő tárgy. Amelyik sorra kerül, izgalomtól elcsukló hangon köszön. Ismeretlen hely, az asztal mögött ismeretlen tanárok. Az asztalon különböző tárgyak, szerszámok. — Melyiket ismered közülük? — Ez óráskalapács... órarugó, spirálrugó, fogaskerék, hidegvágó, fémkörző, fémfúró, rádiócső... — Hallottál Vietnamról? — Igen. Ott az amerikaiak folytatnak igazságtalan háborút. A vietnami nép hősiesen védelmezi hazáját — Mi az a tranzisztor-akció? — A magyar fiatalok mozgalma a vietnami nép megsegítésére. — Kedvenc tárgyad? — Az élővilág, a földrajz a gyakorlati foglalkozás. Szeretek barkácsolni. Otthon megjavítottam már a porszívó kapcsolóját. Ezért szeretném a műszerészszakmát választant Az asztalon kötegnyi papír, a gyerekek válasza arra a kérdésre, miért jelentkeztek a szekszárdi szakköizépiskola műszerésztagozatára — és az osztályfőnökök jellemzése. A faddi Horváth István például ezt írja: — Érdekel a technika. A bátyám villanyszerelő, sokat tanultam tőle is. Foglalkozom rádiók, elektromos dolgok szerelésével. Építettem már detektoros vevőt. A technikai fejlődés nagy lehetőségeket teremt a műszeriparnak. Ezért szeretném én is élethivatásnak választani a műszerészszakmát. Alacsony termetű, vékony fiú következik soron, Gombor László. — Milyen szakkörnek vagy tagja? — Bélyeg és turista... — Mit szeretsz még? — A villanyszerelést, a faragást. A gépeket... — Tudod ipi ez? — Forrasztóón... — Mire használják? — Fémtárgyak tartós egymáshoz kötésére? | Gyerekek ! as \ AJTÓ ♦ előtt i Felvételi beszélgetések ♦ a szekszárdi ♦ szakközépiskolában — Hogyan? — Először is. a forrasztandó tárgyakat döglesztett sósavval letisztítjuk. .. — Álilyen az a döglesztett sósav? — Nem tudom, így mondta a gyakorlati foglalkozáson a tanár. — Testnevelésből miért voltál felmentve? — Eltörött a lábam, korcsolyázás közben. A gyerek már menne, de végül is bátortalanul megkérdezi; — Az oklevelek? Az osztály- főnököm azt mondta, mutassam be. — Akár ezzel is kezdhetted volna. •Az egyik oklevél szerint a város általános iskolai tanulmányi versenyén honismeretből harmadik, fizikából kilencedik lett Gombor Laci. Egy kislány következik. Hortobágyi Monika. Válaszai után ítélve értelmes, jó képességű kislány. Osztályfőnöke így jellemzi. — Rendezett családi körülmények között él, két kisebb testvére van. Rá is sok gond hárul, mert édesanyja beteges. Félénk, izgulós, de szorgalmas, és jó képességű. A közösségi munkából is szívesen kiveszi a részét. Képességei a pályaválasztást indokolttá teszik. Nagy Antal így válaszol a kérdésre, miért szeretne a műszerésztagozaton tanulni: — Szeretem a fémmegmunkálást, a motorszerelést Otthon van műhely, ahol szabad időmben egy ismerős felügyelete mellett dolgozgatok. Rendszeresen járok rajzszakkörre is. Ezt a szaikmát szeretném élethivatásul választani. Vincze Zsófia: — Szerelem a fizikát, énhez a szakmához lenne kedvem a barátnőm is a műszergyárban dolgozik. . — Mi van a varangyokkal? — Varangyok? Ja, igen, az Orion űrhajó... — Milyen tévé-műsort szeretsz? — A Deltát, a száz kérdést... — A Halló fiúk-at is? — Azt nem. Baka Endrétől azt kérdezik, mi a kedvenc sportja. — A horgászás. — Nos, az itt látható fogaskeréknek mi köze a racsnihoz? — Az is annak az elvén működik ... Szekszárdion, Faddon, Pakson, Tamásiban, Dombóvárott százhetvenegy általános iskolás írta le. miért tetszik a műszerészszakma, miért leéri felvételét a szekszárdi szakközépiskolába. Kivétel nélkül mindegyiknek tetszik a műszerészszakma, hiszen biztos szakmát, esetleg további tanulást is jelent. Egyik gyerek még azt is hozzáírta: „mert ebben a szakmában mellékesen is lehet keresni”. És a tényleges lehetősége? Kánig István, a szakközépikko» la igazgatója így nyilatkozik; — Sajnos, a 171 jelentkezőből csak hetvenkettőt tudunk felvenni, ebből is huszonhat leányt A felvételnél a rátermettség határoz, azonkívül figyelembe keli vermünk a helybeliek-vidékiek arányát, a vidékiek között is a kollégiumi elhelyezést kérők és a bejáróik arányát, Azonkívül az üzemek igényeit, a szekszárdi műszergyáron kívül a tamási Orion és a dombóvári leendő Láng-üzemét. Tavaly még más megyéből is tudtunk felvenni jelentkezőket, most az idén csak Tolna megyeieket veszünk fel. Tavaly egy osztályt indítottunk, több mint kétszeres volt a túljelentkezők száma, az idén két osztályra ismét két és félszeres a túljelentkezés. — Es a mezőgazdasági szakon? — A szőlész-borász tagozatra 36 tanulót veszünk fel. Erre a szakra koránt sincs olyan arányú jelentkezés — Szekszárdról minős sze négyen jelentkeztek. Ezt a létszámot úgy tudjuk kitölteni, hogy többen másodsorban a mezőgazdasági tagozatra kérték felvételüket. A felvételről, illetve az elutasításról szóló döntést legkésőbb április közepéig küldjük meg az iskoláiknak, BL Mögöttük nyikorogtak a kerekek, harsogtak a tipróláncos autók, csörömpölt a páncélos, pu- fogtak a hajcsárok botjai, amint a forró sivatagban nehézkesen törtetett előre a 'Végtelennek látszó menetoszlop. — Ez már velem is volt — mondta Nadov. Egyszer a búcsún annyit ittam, hogy két napig aludtam utána... — Maláriád van — állapította meg Pilotte —, sokszor ilyen átmeneti rohammal kezdődik, ' azután egyszerre jön a hidegrázás. — Lehet — hagyta rá Kölyök. — Az bizonyos, hogy beteg voltam. — Nem volt semmi ügyed evvel a gengszterrel? — kérdezte Hlavács, a cipész. A találó gengszter nevet Pencroft kapta baj társaitól. I — 124 — — Nem! Soha... — mondta. Azután már nem beszélgettek. Egyre forróbb lett a levegő. Egy sirokkószerű déli légáramlás elviselhetetlen főfájást és lomhán kavargó portölcséreket hozott.. Az öszvérek köhögtek, s ordítozva kirúgtak, csattogott a korbács, pu- fogtak az öklök, a hajcsárok szitkozódtak. A kapitány elöl lovagolt, a rosszullét a dühvei összekeveredve émelygett benne, és minden varrat külön fájt a koponyáján. Időnként a nyeregtáskából üveget húzott elő és ivott Egy szokatlanul nagy honjokdomb árnyékában letáboroztak. Képtelenség volt tovább menni. Az egyik teherautó hajtókarja eltörött, hosszú szerelésre volt szükség. A lovak és öszvérek vakon bukdácsoltak. Galamb örömmel konstatálta, hogy itt sok kiváló alkalom kínálkozik a halálra. A tízezer dollárt már hozzátartozói zsebében érezte. Valahogy nem fájt a halál. Akiknek nem fáj az élet, azok a halál gondolatát is könnyebben viselik el.' Gondolta, utánanéz Troppauemek, aki még mindig nem. állt a lábán. —- Te... Kölyök — szólította meg. — Mi van, fiú? — Beszélnem kell véled... — Parancsolj, pajtás... — Nagy titkot akarok rád bízni... — ‘ Hagyjuk ezeket, öregem. Meg vagytok tisztóra háborodva, a titkaitokkal... És miért pont engem szemeltél ki? Figyelmeztetlek, hogy léha, felületes, komolytalan fráter vagyok, fecsegő, pletykás és megbízhatatlan... — Kérlek, ne alakoskodj... Gyere egy pár percre külön a többitől... Most tudom, hogy őrszolgálatban van a gazember... Nyugodtan beszélhetünk... Úgyis el fognak tenni láb álöL ., Neked kell mindent elmondani... — 125 — ✓ ■ Olyan szomorú és kétségbeesett volt, hogy Galamb megszánta. A mindenségit a titkoknak és 'rejtélyeknek! — Hát gyere, fiú, de kérlek, ne vágj állandóan ilyen siralmas képet.. Leültek egy távoli domb árnyékába. 1— Párizsban az egyetemre jártam — kezdte Iljics. — Igazán vidám ember voltam, pedig sokat éheznem, de a nyomor nem számított, a ■diákélet szép volt derűsen láttam a jövőmet, és... Ekkor megismerkedtem egy nővel... — A baj mindig így kezdődik — jegyezte meg nagyképűen Galamb, és ujjain keresztül átengedte a port egyik kezéből a másikba, miközben arra gondolt hogy jó lenne, ha itt maradna a sivatagban, homokórának. — Ez a nő megígérte, hogy elősegíti a karrieremet. Van egy kitűnő barátja, bizonyos Henry Grison... — Kicsoda?! — Henry Grison... Miért ijedtél úgy meg? — Ezzel az úrral találkoztam... — Hol? — Egy érdekes házban... Pizsamában fogadott, a földön... Kölyök nézte... — Én tudom..., hogy te ki vagy... — És rövid szünet után mereven Galamb szemébe nézett, majd így szólt: — Batalanga. Nagy hatást várt. Galamb igen bután nézte. Azután megfogta a fiú homlokát: — Lehet, hogy ebben igazad van, de nem. ártana, ha megmérnéd a lázadat... Kölyök mereven és gúnyosan nézte, azután újra, szinte szótagdva ismételte: — Ba-ta-lan-ga!... Mit akarnak tőle? Most ez a legújabb. A Ba- talanga! — 126 —
