Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-12 / 60. szám
1988. märc!n<: 12. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Eredmények után, feladatok előtt A Tolna megyei termelőszövetkezetek tavalyi gazdálkodásának értékelése Vas&rnapl számunkban jelent meg dr. Braun Mihály közgazdász, a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya helyettes vezetőjének elemző cikke, a megye termelőszövetkezeteinek tavalyi munkájáról. Most a második, befejező részt közöljük. A tsz-ek összesen a rendelkezésre álló jövedelemből 219 millió forintot fordítottak felhalmozásra, amely, a személyes jövedelem 26,6 százalékának felel meg. A múlt évi arány 25,4 százalék volt. összességében a termelőszövetkezetek eleget tettek az új tsz- törvény rendelkezéseinek. Néhány termelőszövetkezet azonban nem gondolva a termelés megalapozására, és arra, hogy minden vállalatszerű gazdálkodás és önálló cselekvés alapja a megfelelő pénzügyi szilárdság, megsértette az arányokat és csak minimális felhalmozást teljesített. Különösen elítélhető ez olyan tsz-eknél, ahol a személyes jövedelem a tervezettnél és az előző évi bázisnál magasabb és a felhalmozás aránya a népgazdasági szinten megkövetelt 22—25 százaléknál is alacsonyabb. Ha természetes megjelenési formájában nézzük, hogy a termelőszövetkezetek év végén a következő év érdekében milyen eszközöket tartalékoltak természetesen forintértékben, akkor néhány adatot szemléltetésül szeretnénk összehasonlítani. Takarmán ykészlet 174 millió forint, az előző évhez történt növekedés 11 millió forint. Félkész állatok 142 millió forint, a növekmény 18 millió forint, vetőmagnál 12 millió forint csökkenés történt — elsősorban véleményem szerint, a burgonya vetőgumó csökkentés miatt. A mezei leltár 233 millió, a növekedés 39 millió forint. Nincs módomban, hogy számszerűen kételkedjek e tétel valódiságában, azonban azt, hogy minden kh. szántóra vetett s vetetten területre egyaránt Tolna megyében 900 forint mezei leltár érték jut. igen magas és nem valószínű, hogy az 1968.' évi termésátlagok minden esetben ilyen növekedést eredményeznék. Különösen feltűnő, hogy 1965-höz viszonyítva az emelkedés 71 millió forint, azaz közel 50 százalékos. Néhány tsz részletesen megtekintett mezei leltára sajnos feljogosít a kételkedésre. MG. TSZ. KÖZÖS ÉPÍTŐIPARI VÁLLALKOZÁS fel vesz szekszárdi munkahelyre, továbbá Szekszárd járás területére kőműveseket, segédmunkásokat, kubikosokat, könnyügép-kezelüket. Bérezés FM-normák szerint. Igényes munkákon kiemelt bér. Napi egyösszegű pótlék. Útiköltség-térítést fizetünk. Jelentkezés: Szekszárd, Rákóczi u. 85. (119) A tsz-ék készpénz-tartalékolása: termelési célra 7 millió forint, biztonsági alapra 9 millió és fejlesztési célra 6 millió forint, véleményem szerint, nem elégséges. Számtalan tsz évközi pénzügyi problémája, a tagok elégedetlensége, a vezetés megingása, általában következménye az elégtelen pénzügyi helyzetnek. Minden tsz-ben a tagság a jövedelem biztonságát éveken keresztül történő kiegyenlítettségét többre értékeli. mint az évemként hullámzó részesedést. . Különösen 1968- ban, amikor a személyes jövedelem az előző évék bázisának 80 százalékéig termelési költséget jelent, bizonyos mértékig garantáltan fogja igazolni, hogy azok a tsz-ek, ahol a pénzben! alapok szilárdak, mobil! eszközök rendelkezésre állnak, ott az új rendszer további eredményeket biztosít. Néhány tsz — amely a felhalmozás arányát és mértékét igen megsértette —, eszközökkel nem rendelkezik és egyelőre 1968. évre hitelképtelen. Sajnos az ilyen termelőszövetkezetek helyzetén anyagi lehetőségek és erkölcsi meggondolások miatt is alig lehet segíteni. A termelőszövetkezetek növekvő termelése, jövedelme lehetővé tette, hogy termelőkapacitásaik álló- és forgóeszközökben egyaránt növekedtek. A tsz-ek összes vagyonértéke 2134 millió forint, az előző évhez viszonyított növekedés 13 százalékos. Az egy szántó- egységre jutó összvagyonér- ték 6951 forint. A tiszta vagyon 1590 millió forint: a tsz összes vagyonérték 74,5 százaléka saját forrással fedezett. A múlt évben végrehajtott hitel- rendezés igen kedvező volt ilyen vonatkozásban, azonban meg kell említeni, hogy a tsz-ek beruházási hitelállománya az elmúlt évben közel 100 millió forinttal emelkedett, illetve haladta meg az évi törlesztett összeget. Néhány tsz a hitelengedés után igen nagy lendülettel gyűjti újra a hitelt, félő, hogy a későbbiekben a tagok részesedésnövekedésének esetleg korlátjává válik. Minden beruházás, amelyet ésszerűen telepítenek, szakszerűen használnak ki, létrehozása feltétlenül indokolt, azonban elsősorban úgy. hogy az saját pénzeszközből. vagy az állami ártámogatásból kerüljön finanszírozásra és a hitel csak kivételes legyen, A tsz-ek humánus gondolkozásának fejlődését mutatja a szociális-kulturális célú tartalékolás, ahol 50 százalékos növekedés van, sajnos több tsz a törvényből és saját alapszabályából adódó kötelezettségekre nem teremtett elégséges pénzügyi fedezetet A kedvezőtlen adottságú tsz-ek száma és nagysága ugyancsak csökkent az elmúlt évben. A maguk kategóriáján belül lényeges fejlődést értek el. bár termelési, jövedelmi viszonyszámaik a megye átlagának csak 60—65 százalékát érik el Az 1967. évi zárszámadások és az 1968. évi várható problémák szerint 12 olyan termelőszövetkezet van a megyében, ahol részben a kedvezőtlen adottságok, másrészt a bekövetkezett mérleghiány, vagy az egyéb szubjektív feltételek miatt vált szükségessé az állami beavatkozás, illetve anyagi megsegítés. Ha a gyengeség okait vizsgáljuk: öt tei-melőszövetkezetnél az aranykoronában is kifejezett kedvezőtlen természeti és közgazdasági viszonyok dominálnak, a másik hét tsz-ben egyéb okok idézték elő a tsz-ek nem megfelelő anyagi helyzetét, tették szükségessé, hogy legalább 1968. évben támogatásban részesüljenek. Ismerve konkréten a termelőszövetkezetek helyzetét, nyugodt lélkiismerettel megállapítható, hogy e tsz-ek közül nyolc a maga adottságai között az elmúlt évben jelentősen fejlődött, erősödött. Ha e tsz-ek keretén belül a megye mérleghiányával is foglalkozunk, akkor sajnos önmagunkra is önkritikusan azt kell közölni, hogy a mérleghiány összege 4 millió 876 ezer forint, több mint ötszöröse az előző évinek. Igaz, hogy 1966 évi zárszámadások jóváhagyása idején a mutatkozó mérleghiány egy része állami támogatásból rendezésre került, erre 1967-ben nem volt lehetőség, csak külön* zárszámadást követően egyedi elbírálás szerint került a mérleghiány kigazdálkodására, vagy rendezésre. 1968. évtől kezdve viszont a mérleghiány, ha az nem természeti katasztrófából adódik. akkor adott körülmények között bűntettnek számít és megfelelő személyi és anyagi vonatkozású konzekvenciákat von maga után. Az előzőkben leírtakból következik az 1968. évi feladatok rövid vázolása is. Valamennyi tsz-re áll. hogy az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségei között élhet az önállóság minden előnyével. Az önállóság anyagi alapja a szilárd gazdasági helyzet, a takarékos gazdálkodás, megfelelő pénzügyi fizetőképesség, a jól kialakított munkadíjazási rendszer és ehhez biztosított pénzügyi alapok. A természeti feltételek adottak, a lehetőségekhez való alkalmazkodás viszont embereken múlik, a jó kihasználás ugyancsak szubjektív tényezőkből adódik. A tsz-ek a felemelt felvásárlási árak, a rendelkezésre álló saját pénzügyi alapok segítségével fejleszthetik termelésüket, növelhetik és biztonságossá tehetik a tagok jövedelmét. Olyan munkadíjazási formákat alkalmazhatnak, amelyek a tagság egyetértésével találkoznak, és a különböző ágazatok közti belső feszültségeket tompítják. Végezetül, de nem utolsó sorban arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy az év végi mérleghiányt a tsz-tervekben lehet sajnos megteremteni, egy irreális és megalapozatlan terv, felelőtlen, nagyvonalú pénzgazdálkodással társulva különösen most, amikor a személyes jövedelem is mérleghiányt okozhat bizonyos mértékig, reális veszélyt jelenthet a mérleghiány bekövetkezésére. Szeretnék minden tsz-t ettől óvni és előre figyelmeztetni. A támogatásban részesülő gyenge tsz-ek állami megsegítési formája változott, mértékében és módszerében a tsz-ek részére Kedvezőbbé vált, éljenek e^zel a lehetőséggel, és akkor 1968 végén újra töretlen fejlődésről, termelés- és jöved r!?mr öveked V szám *' hatnak be valamennyi tsz-zár- számadó közgyűléseken. Csatornaépítés Dombóváron Nagyarányú csatornaépítési munkálatok folynak Dombóváron a Hunyadi téren. Alig fejezték be a munkát a tér másik oldalán, hozzáláttak az árokásáshoz az üzletsor előtti területen. Foto: Bakó Jenő VISSZHANQ ...« bírálat helyességét elismerem Válasz „A vállalat embersége” c. cikkre Amikor a Népújság március 3-i számában megjelent cikkét olvastam, azt elsősorban, mint jogtanácsosi tevékenységet bíráló cikként értékeltem, és már mint ilyent is, helyesnek kellett véleményeznem, mert nem volt elvitatható, hogy az iratok mögött nem láttam meg minden emberi sorsot, és Kizárólag a vállalat érdekelt védtem, és ebben nem befolyásolt az ellenérdekű fél személyi körülménye. Amikor azonban mérlegre tettem azt is, hogy a vállalatnak nemcsak jogtanácsosa, hanem pártvezetőségi tagja is vagyok, rádöbbentem, hogy valahol a két funkció ellátásában eltévedtem. Amikor mélyebben elgondolkoztam, és végig kísértem az ügyet, kezdve a baleset bekövetkeztétől, az ügyirat teljes lezárásáig, rá kellett ébrednem, hogy a vállalati és személyi érdekek összeütközése során jobban szem előtt kellett volna tartanom az emberi érdekeket, és nemcsak azokat, melyeket az ügy védelme során elém tártak, hanem az elhalt családjáét is, aki sohasem tárta fel problémáit, és akivel csak beadványokon keresztül találkoztam. Végiggondoltam, hogy melyek voltak azon körülmények, mely ettől a figyelmemet elvonta. Talán az, hogy túlzottan sokat foglalkoztam a büntetőperrel, mely egy dolgozónak a segíteni készségéből eredő, át nem fontolt tevékenysége következményeként előállóit baleset a vállalatnál számos embert oly helyzetbe hozott, hogy kénytelen volt a vállalat és idegen szervek előtt vétlenségét bizonyítani, két dolgozó pedig büntetőbíróság előtt nyert felelősségre vonást, melynek eredménye éppúgy lehetett volna családi tragédia előv'zője, mint maga a halál. Talán az, hogy az elhalt családja képviseletében fellépettek beadványról beadványra fokozták követeléseiket, és a végső 177 ezer forintos követelést olyként kellett minősítenem, mely ellen történő védekezésre minden eszköz, melyet a polgári perrendtartás lehetővé tesz, megengedett. Meg kellett azonban állapítanom, hogy soha nem vizsgáltam az elhalt visszamaradt családtagjainak helyzetét, nem ismertem a baleseti sérültet halála előtt foglalkoztató gondolatait, és mindezekből az újságcikkből értesültem. Meg kellett állapítanom, hogy lényegesen nagyobb mértékben foglalkoztam azokkal a dolgozókkal, akik a büntetőperben eljárás alá vonattak, mert több alkalommal kérték tanácsomat védekezésük irányítására, és többen gondoltak az ók és családjuk személyi érdekeire, mint a sérültére. Nyilvánvalóan ezen szempontok hatottak közre abban, hogy az elhalt és családja helyzetét és érdekeit nem vettem kellően figyelembe, és nem tekintettem őket másnak, mint perbeli ellenfeleknek, akikkel szemben a jog hivatott dönteni, és akikre nem érvényesek az emberiesség * íratlan szabályai. Mindezek alapján a cikkben foglalt bírálat helye ség<it elismerem és remélni merem, hogy azon túlmenően, inejy szerint saját munkámban is megfelelő helyre állítja a jog: írott szabályait, más önálló munkával foglalkozó vezetőiben is felkelti annak gondolatát, hogy fokozott mértékben foglalkozzék az iratanyag mögött mindig jelen lévő ..emberrel”. DR. SZÖNYI LÁSZLÓ jogtanácsos
