Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
1968. március 3. TOT,NA MEGYEI NEPfiJSÁG 5 Közvilágítást kérnek a kesztyűgyáriak Elégedettek a keresettél, becsülik a község vezetőit a munkaalkalmat teremtő fáradozásért és örülnek a vonzó, kulturált munkahelynek. Viszont naponta rontja örömüket a gyárhoz vezető út. Télidőben szuroksötétben botorkál a nagyközség peremén ♦pült modem üzem kétszázötven dolgozója a gyárhoz vezető kb. ezózméternyi szakaszon. Mindenkit érint, mert akik reggel hat órakor kezdenek. hajnalonként, az este tízkor befejeződő műszakról hazatérők pedig esténként járják a világítás nélkül hagyott utat. A dombóvári kesztyűgyárban nem emlékeznek olyan termelési tanácskozásra, műszaki konferenciára, vagy brigádvezetői értekezletre. ahol ne került volna szóba a közvilágítás. Vállalták, hogy a szakinari munkák kivételével. társadalmi összefogással elvégeznék a villamosítás fizikai munkáját. „Idestova bizalmi kérdéssé válik“ Tipikusan női üzem a kesztyűgyár, a dolgozók többsége fiatalasszony és leány. Miközben a KISZ-titkárra várakozom, a portás bácsi arról tájékoztat, hogy már baleset is történt egy sötét hajnalon. Murzsa András, a gyár KISZ- tttkára elöljáróban közli, hogy felsorolni is sok, mennyi helyen jártak panaszukkal. — Két év óta megoldatlan. Nemrégiben brigád vizsgálatot tartott nálunk a KISZ megyebizottsága. Talán onnan értesült? Itt vannak a fiatal lányok, meg az ipari tanulók. Huszonötén van- ■ak tanulóink, koruk 14—15 év — kezdi, majd elnézést kér. de «61 az szb-titkámak is, mert közösen tevékenykednek, a szak- szervezet már hosszabb ideje levelez ez ügyben. Barics Jenő, a kesztyűgyár szakszervezeti bizottságának titkára elővesz egy vaskos paksa- métát. — Legutóbb a Népszavának írtunk. Levelünkre ezt a választ kaptuk a dombóvári járási tanácstól — előkeresi, az asztalra teszi a pecséttel elátott hivatalos levelet. Benne a járási tanács építési és? közlekedési csoportjának vezetője arról tájékoztatja a vállalják a gyáriak a munkát — mondja a KISZ-titkár. — Kábelhiányra hivatkoztak tavaly. Amikor vállalatunk szerzett kábelt — a pécsi központunk energetikusa gondoskodott róla — akkor meg a pénz hiányzott — mondja Barics Jenő szb-titkár. Mit mondanak az érdekeltek ? Egyik héten reggel hattól kettőig, a másik héten délután kettőtől tízig dolgoznál?. A szabászüzem néhány dolgozójával beszélgetünk. Itt csoportvezető Mayer Károly- né, aki a múlt év novemberében balesetet szenvedett. — Ködös volt az idő. Reggel fél hatkor jöttem be dolgozni. Ismertem pedig az utat. Itt egy villanyoszlop zavar, amott elszűkül az úgyis keskeny járda, kerülni kell a járdát csaknem keresztező betonszegélyt. Megbotlottam, elestem és hat napig táppénzben vártam a térdemen keletkezett ötcentis repedés begyó- gyulását. Kiestem a termelésből, és a fájdalom elviselése mellett még kevesebbet is kerestem. Hä lett volna villany, nem történik meg vélem — mondogatja,' majd sérelmezi, hogy nem tekintették üzemi balesetnek, mert a kapun kívül esett meg a baj. Jöttünkre néhány percre abbahagyják a munkát a fiatal lányok és asszonyok. Van véleményük, el is mondják. Bizony ritkö aki ne félne egyedül. Hazafelé csoportosan mennek, védik egymást. Idén télen egyszer megdobálták őket hógolyóval, nem tudják ki, vagy kik voltak. Ä menyasszonyokért. esténkérit eljönnek a vőlegények. Többen említik Varga Marikát, aki elé — ha teheti — rendszeresen édesapja jön el, mert a kislányt néhányszor molesztálták. — Viharlámpával, vagy zseblámpával járjunk? Nehezen érthető, hogy miért nem oldják meg, hiszen vállaltuk a társadalmi munkát is — nyilatkozik Maros Júlia, aki az üzem alakulása óta itt dolgozik, tagja a KlSZ-veze- tőségnek. Lukács Andrásáé többnyire ke — Mi akadályozza ez évben a rendelés teljesítését? — — Idén már van szabad munkaerő-kapacitásunk. Most az anyaghiány a fő akadály. — Pontosabban miféle anyag hiányzik? — Nincs földkábel. — Éppen ez? Tud-e arról, hogy tavaly a kesztyűgyáriak szereztek földkábelt? Meglepődik. — Most hallom először. Bennünket erről nem tájékoztattak — válaszol. A távolság pedig nem nagy, telefon is van mindenütt. — Számíthatnak-e a ktsz-re az idén a kesztyűgyáriak? — Számíthatnak... de még meg kell kapjuk a községi tanácstól a különböző szervek hozzájárulásait tartalmazó iratokat is. Kértük a községi tanácstól, küldjék el a kivitelezési engedélyeket. Tudom, hogy személy- csere volt náluk, de máig is várjuk az iratokat tőlük. Erősködöm. — Mikorra számíthatnak a vilanyra? Nyomatéknak szánom: Mi lenne, ha az ön felesége is ott dolgozna? Gondoljon a lányokra és asszonyokra, meg a sötétségre. — Megértem én a gondjukat. Ez év első felében elkészül. Kivitelezzük, lesz villanyuk — feleli végül határozottan Haraszin József építésvezető. * Néhány ellentmondásra fény derült. Hiányzott az összefogás. Indokolt, hogy a helyi tanácsnál is jobban megszívleljék a -vb- üléseken többször elhangzott tanácstagi reklamációkat. Ha a he lyi tanácsnál és a ktsz-nél is mindenki jobban akarná... Keressék meg egymást az ügyben érdekeltek és közösen hárítsák el az akadályokat. Mielőbb gyűljön ki a fény a rövidke gyári út mentén. SOMI BENJAMÍNNÉ Gépesített rakodás . A fiatalok állami gazdasága A Dalmandi Állami Gazdaságban 456 fiatal nő és férfi tartozik az állandó dolgozók közé: a dolgozók 30 százaléka fiatal. Közülük sokan KISZ-tagok és most amikor tagkönyvcserére került sor, a gazdaság megvendégelte a KISZ-istákat. Az új tagkönyvek átadása után közös vacsorán vett részt mind a 250 KISZ- tag. Az ünnepélyes összejövetel alkalmából jutalmat is adott a gazdaság a legfiatalabb korosztályhoz tartozó dolgozóinak. 5400 forintot. Érthető, hogy a Dalmandi Állami Gazdaság a fiatalok gazdasága lett, hiszen a kereseti lehetőségek az utóbbi években igen jók. Míg 1960-ban az átlagos havi kereset 1765 forint volt. tavaly már 2040 forint. Hidak a folyókon szakszervezeti bizottságot, hogy a Ipözségi tanács megrendelte a Dombóvári Járási Építőipari Ktsz-nél a villanyhálózat bővítését. Múlt év december 4-i dátummal írja a járási tanács csoportvezetője, hogy a ktsz — ígérete szerint — ez évben el is készíti. — Két hónapja lejárt már az az esztendő. Türelmes a papír, hagy magára írni. Hiába mondom, vagy akár mutatom is a választókat a szakszervezeti tagoknak, csak azt felelik: „Ez nem elég. Mi lesz már?” Idestova bizalmi kérdéssé válik ez nálunk. Sokszor mondják: „Ennyit nem tudtok elintézni?” Mit lehet annak felelni, aki furcsállja, hogy a főtéren higanygőzlámpára cserélték ki a fénycsöveket, amikor itt semmi nincs. Állítom, ha itt is lenne világítás, egy szót sem szólrékpárral jár munkahelyére. — Kimegyünk az erős fény bői és akkor egyszerűen semmit, egy lépésre sem látunk. Keskeny a járda, az úttest meg sáros, meg kéne építeni. Kerülgethetnénk a sarat, ha látnánk az utat. A villany a sürgősebb — mondja Lu- kácsné. Ha mindenki akarná... Mire számíthatnak? Erre kívánunk feleletet kapni a Dombóvári Járási Építőipari Ktsfc-nél. Haraszin József építésvezető néhány munkással élénk tárgyalást folytat az irodában, ő az illetékes, tőle érdeklődünk. — Hogy világosan lássák a dolgot, 1967-ben nagyobb megrendelést kaptunk a községi tanácstól. inának, mert az is fontos — so- Ebben szerepelt a kesztyűgyárhoz rolja kissé keserűen az szb-tit- vezető út villamosítása is. Ta- kár. valy anyaghiánnyal és munka__ Többfajt" segítséget is fel- erő-problémával küszködtünk — a jánlott már az üzem. Szívesen indokol. Megrendítő eset volt. Báta község határában egy traktor alatt beszakadt a híd, és a lezuhanó gép maga alá temette a vezetőt. A traktoros hősiesen küzdött életéért: körmeivel ásta ki magát a gép alól. Tolna megyében a dűlőutak kisebb vízfolyásokon átvezető hidjai ma már nem felenek meg a követelményeknek. A mezőgazdasági "'remek egye nehezebb nagyobb teljesítményű gépeket kapnak. Ezek közlekedése sok veszélyt rejt magában. Érthető, hogy a megyei tanács mind nagyobb összegeket fordít a hidak építésére, új, nagy teherbírású betonhídak épülnek. Jelenleg három nagy hidat építenek a Kapos folyón, egyet pedig a Sión. Ezek a hidak már alkalmasak arra, hogy a kombájnok, lánctalpas járművek is áthaladhassanak rajtuk. A forgn lom biztonságossá válik. Elkészül a közeljövőben például a Tolna- némedi Kendergyárat a „nagyvi1 ;5.gal" összekötő híd. Hidak épülnek a folyókon. Erős, nagy terheket is bíró karcsú vasbeton hidak. Képünkön, mini kommentárunk két bizonyítékát, az olvasó lát hatja a múltat. Pincehely község alatt a régi cölönhfdat és a tolnanémodi alsó vasbeton hidat, amelyet most még n zsaluzat esz körül.
