Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
ISfiS. március 1. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Az öntudat, a látványosság és a pénz A látványosságot maró gúnynyal, erős, de féire nem érthető túlzással még ma is úgy példázzuk, hogy a kőműves odaszólt a társainak: szakik, tartsák a falat, megyek felvenni a fizetést. Általában természetesen nem igaz, hogy a fal csak addig bírta, amíg a kőműves felvette a fizetést, de az igaz viszont, hogy a gyors, de nem tartós, tehát látszat gazdasági eredmények árfolyama sokszor jóval magasabb volt, mint a tartósság pillérjeire felépített jó munkáé. Kitűnően meg lehetett élni, sőt érdemeket, babérokat is lehetett szerezni látványossággal. Akadtak az ötvenes évek első felében kizárólag papíron létező rekord termés- eredmények, soha senki által nem ellenőrzött ezerszázalékos munkateljesítmények, s ezek, tudjuk, még a valóban meglévő termelési eredmények és munkateljesítmények hitelét is rontották. A Magyar Szocialista Munkáspárt az üres, a fennhéjázó, a lakkozó, összességében tehát a tartalmatlan látványosságot teljes egészében elveti. Kezdetben a rendezvények reprezentálták ezt legjobban, a szerény külsőségekkel. Az ország, a megye vezetői beszédeikben gyakran kinyilvánítják: a látszatsikerek szülik az önelégültséget, ahol teret kapnak, ott lelassítják, nehezítik az előbb- rejutást. Megfigyelhetjük, hogy a realitásokra épült pártpolitika ezen a területen úgy is érezteti a hatását, hogy a gazdasági életben polgárjogot nyert a „tartós”, az „egyenletes”, a „megalapozott” kifejezés. Ma már a tömegkommunikációs eszközök sem érik el a kívánt hatást, ha kilóg a lóláb. Ha látszateredményekkel próbálkoznak, akkor a népszerűsítés többnyire hatástalan, visszhangta- lan marad. Annái nagyobb a megalapozott, a reális tervekről és eredményekről szóló beszámolók, tudósítások erkölcsi, morális hatása. Érdekes példa ebből a szempontból a mezőgazdaság. Ma már mindenki tudja, hogy az újság, vagy a rádió, ha 60, vagy 70 forintos munkaegység-részesedésről ad hírt, akkor tulajdonképpen semmit nem mond, mert eitől még az adott termelőszövetkezet ugyanúgy lehet rossz, gyentem — mondja Lopasits Pálné, a fiatal védőnő. — Azt hittem, rövidesen állás nélkül maradok. Mindössze hat apróság volt a faluban. De egy év alatt 19 született. Volt is áímélkodás néhány alkalommal. Az idősebbek kérdezgették a fiatalasszonyokat: „Minek néked az a gyerek, nem elég neked egy. még kell ez a másik is?”. Több asszonynak kellett. Azt hiszem, régen egyke volt a divat errefelé. Kivétel persze akadt, de nem sok. Csak egy dolgon tűnődöm el. Miért van az, hogy valamikor 7—8 hónapig is anyatejen éltek a kicsik, s ma a legtöbb nő néhány hónap után már tápszerrel kényszerül etetni a gyerekét? Mi lehet ennek az otka? Talán ez a rohanó élet? Rohanó élet Nakon? Lehet. A Fő utca mentén ingujjra vetkőzött emberek hatalmas szederfákat vágnak ki. Tréfálkozva vetik oda, hogy erre azért van szükség, mert a falujukból kis időre város lesz. Parkosítani akarják a Fő utca mentét, mindkét oldalán végig. Ma már csak egy-egy háznál kapkodják le estelente a vizes pelenkát a szárítókötélről, meg a fürdővizet sem hagyják éjszakára a kádban, — hiszen tudják, jól alszik az egészséges gyerek akkor is, ha nem adnak a babonára. A védőnő rózsafüzért is csak ritkán talán a pólyába köge, közepes, mint ahogy jó. Vagy nézzük a jugoszláv egyszeresen keresztezett hibrid kukoricát, Majdhogynem diadalmenetben vonult be Tolna megyébe is, de pontosan azok az emberek óvakodtak vele kapcsolatban a hamis illúziókat keltő látványosságtól, akiknek átmenetileg módjukban állt volna a jugoszláv kukorica meghonosítása ürügyén érdemeket szerezni. Csakhogy ma már a mezőgazdaságban dolgozó vezetők döntő többsége nem tart igényt az olcsó babérokra. A bőven termő hibridkukorica-fajták megyei pat- rónusai kissé talán ünneprontóak voltak, de kimondták: ne áltassuk magunkat, bőven termő kukoricáról van szó, de ez csak akkor terem bőven, ha van hozzá elegendő műtrágya, és csak olyan mértékben szabad a vetésterületét növelni, amilyen mértékben nő a szárítóberendezések és a betakarítógépek száma. A felelősségteljes politikai öntudat és a magabiztos szakmai tudatosság jut itt kifejezésre. Az, amit gyakran áldoztunk fel a múltban a látványosság oltárán. A gazdálkodásnak, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben ma már, az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában, úgyszólván mindenütt vezérfonala a tartósságra, az egyenletes, de biztos és megalapozott fejlődésre való törekvés. Az idei zárszámadásoknak is talán ez a legpozitívabb tanulsága és tapasztalata. I) e még korai lenne inni a ■* medve bőrére. A látványosságra való törekvés sem múlt el még nyomtalanul. Egyszer az „alkotási láz”, máskor a „bátor szókimondás” álarcában jelenik meg, s jól oda kell figyelni, hogy felismerjük. A szekszárdi járásban még mindig emlegetik azt a tsz-elnököt, aki a hatvanas évek elején a gondjaira bízott gazdaságban csodákat művelt. De nem a csodál miatt beszélnek róla: amiatt, amit maga után hagyott, amikor elment. S nem ő volt az egyetlen tsz-vezető, aki a közös gazdaságot végállomás helyett átszálló-állomásnak tekintette, s azon a véleményein volt: „amíg én itt vagyok, osz- szuk ki, ami osztható, az utódom meg boldoguljon majd, ahogy tözve, meg az a világ ig letűnik már, amikor hamuból olvasták ki, hogy meggyógyul-e a beteg gyerek. Lassan a múlté már mindez, s az élet éppen olyan „rohanó” lesz Nakon is, mint a városban, meg sok más községben. — Hogy rohanó, vagy sem, én azt nem tudom — véli Balogh Gyula. — De, hogy sokkal gazdagabb, mint valaha, az bizonyos. Tudja én legszívesebben csollánykoszorút küldenék Hor- thynak azért, ahogy bennünket élni kényszerített, mert most már látom, hogy másként is lehet. Másként? Mert a nakiak egyre inkább másként élnek, mint valaha. Ha nem is lesz egyszerre város ebből a faluból, ahogyan tréfálkozva mondják az emberek. de más élet ereszti gyökereit. Még akkor is, ha nagyon elöregedett ez a község. S a változás nem annyira a külsőségekben keresendő (bár ott is, mert évente 6—7 építési engedélyt adnak ki a tanácsházán!), mint inkább az emberek gondolatvilágában. Van valami megkapó és elragadó abban, ahogyan idős, öreg emberek úgy vezetik a beszéd fonalát, hogy mindenképpen elmondhassák: — Most kellene fiataloknak lenniök, most szívesen kezdenék újra az életüket. A Konrád mester adományozta föld, — igaz gazdáira talált. MÉHY SVA tud”. A látványos önnépszerüsí- tésnek ez a formája gyakorlatilag teljesen megszűnt. Nem magától, a politikai és a gazdasági intézkedések hatására, és ma már nincs olyan tsz-elnök vagy szakvezető, aki azzal a felkiáltással vállalja el a tisztségét: elvtársak, egy év alatt mindent rendbe hozok. Egy év alatt egy elhanyagolt mezőgazdasági üzemet rendbe hozni, tartós alapokra helyezni, lehetetlen. Ehhez idő, sok-sok munka, szakmai, politikai hozzáértés, meg nem utolsó sorban, forint kell. S napjainkban éppen a forint miatt szükséges ismét fehéren-feketén kimutatni a látványosságra törekvés egyik újszerű megnyilvánulását. Helyenként akaratlanul is a látványosság illúzióját kergetik azok a vezetők, akik például a sertésprogram amúgy is előnyös feltételeit, egészen pontosan: előnyeit, bizonyos kalmárszemlélettel még meg szeretnék duplázni. A következőképpen gondolkodnak: benevez a gazdaság a sertésprogramba, felépít egy korszerű telepet, minimális anyagi áldozatok árán. Hogyan? Úgy, hogy az állam a költségek hetven százalékát eleve fedezi. Ha ehhez a termelőszövetkezet kér és kap még 25 százalék hitelt, akkor végeredményben egy 12 millió forintot érő telep felépülhet három év alatt, s ez a gazdaságnak mindössze 600 ezer forintjába kerül. H ol itt a látványosság? Nehezen ismerhető fel, de ha közelebbről is szemügyre vesz- sziik a dolgot, akkor arról van szó, hogy a tsz rövid idő alatt „ki akar rukkolni” egy korszerű állattenyésztési teleppel, úgyszólván pénz nélkül. Első pillanatra úgy tűnik, a gazdaság vezetői jól gondolkodnak, hiszen arra irányul minden törekvésük, az üzem és a tagság na érezze meg, de mégis megszerezze a nagy létesítményt. Nos, a jövőt tekintve, ez esetben rosszul gondolkodnak, mert előállhat egy olyan helyzet, hogy a tagok és az üzem akkor kerül hátrányosabb helyzetbe, amikor a nagy létesítmény már termel. A tagok felteszik ugyanis a kérdést: hogyan, megvan a korszerű telep, és rosszabbul állunk, mint egykor, amikor még nem volt meg? Igen, mert azt a 25 százalékot végül csak vissza kell fizetni. Világos tehát, hogy azokban a közös gazdaságokban érvényesül maradéktalanul a konstruktív felfogás, ahol a vezetők azt mondják: csábító ugyan a gondolat, hogy büszkélkedjünk egy korszerű sertésteleppéfés hogy készüljön el három év alatt hitelekkel, de ha a tsz-nek nincs jelenleg pénze, akkor az a megalapozottabb, ha három helyett öt év alatt készül el, 70 százalékos állami támogatással, és hitei nélkül. ■ látványosságra való törekvés egy másik mai formája a tájékozatlanságról árulkodó „beolvasás”. Lássák csak a többiek, én nem félek, én még a min&szitemek is megmondom a magamét. Ezzel feltűnni, pláne érdemeket szerezni, nagyon bajos. Jó példa erre a legutóbbi megyei gazdásznap, ahoi az egyik felszólaló, felszólalásával csupán azt érte el, hogy elárulta, ritkán vesz magának fáradságot ahhoz, hogy tanulmányozza a rendeletieket. A látványos szónoklatok helyett ma már a népszerűségnek, az egészséges feltűnni akarásnak sokkal hatásosabb módja az is, ha a mezőgazdaság területén dolgozó vezetőnek kisujjában van az össees rendelet. Indulás előtt a Paksi Téglagyárban A meteorológiai jelentés a rádió „legizgalmasabb” műsorszáma ezekben a napokban a Paksi Téglagyárban. Tartós lesz-e a hideg, vagy visszajön-e hamarosan a februári tavaszias időjárás? — Ugyanis ettől függ, hogy indulhat-e a nyersgyártás. Az induláshoz minden előkészület megtörtént és ha március elején kezdhetnek, az első feltétéi teljesült az ez évi terv megvalósításához. állítaniok ebben az évben a paksiaknak, ehhez mindenekelőtt jó munkára, ésszerű munkaszervezésre van szükség, de természetesen kedvező időjárásra is. Arra, hogy a nyersgyártási szezonban minél kevesebb legyen a „fagyos” nap és esős nap, illetve ha esik, akkor legalább éjszaka, vagy vasárnap essen. Ami az előbbi feltételt illeti, a gyáriak mindent megtettek, hogy sikerülKereken tízmillió téglát kell elő-jön legyártani a tízmilliók Takarítják a kellerszárítókat. Itb-ott még látható némi törmelék. az indulás idejére azonban teljes lesz a rend. A kemencében január végén aludt ki a tűz, azóta megkezdték a nagyjavítást, egyes helyeken újra „bélelik” a kemencét, kicserélik a kiégett burkolatot. Mire az első nyers téglák kiszáradnak, a kemence is üzemképes lesz. Az utolsó gépszíj is a helyén van a présgépen, amelyen a téli hónapokban végezték el a nagyjavítást. Egy gombnyomás és már- is indulhat a gép.
