Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-02 / 52. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1968. március & ituäziiiiiiiik íormton leiül Az országban a legnagyobb betétállománnyal a bátaszéki takarékszövetkezet rendelkezik. A húszmillió forintos betétállo mányt elsőnek érte el és haladta túl. Ez a takarékszövetkezet tíz éve működik, és tízszer kapott kitüntetést eredményeiért« Pólyák László ügyvezető a napokban megrendezett zárszámadó közgyűlésen adta át ünnepélyesen a befizetési részjegyet az ötezredik belépőnek. — Hogyan alakul a betétek és kifizetések aránya? — A múlt év őszén lábra kapott egy olyasfajta híresztelés — mondja Pólyák László —, hogy ez is megdrágul, az is megdrágul. Erre sokan kivették a pénzüket és elvásárolták. Ennek az lett a következménye, hogy a betét gyorsan áramlott kifelé a szövetkezetünkből. Erre számítani lehetett, mert hiszen minden új születésekor jelentkeznek a kétkedők, bizalmatlanok is. Nagyon figyelemre méltó azonban, hogy az új gazdasági mechanizmus első két hónapjában már legalább annyival növekedett az állomány, mint amennyivel a múlt év végén csökkent. Éppen ezért nincs probléma a hitelek fokozatos folyósításával. Érdemes megemlíteni, hogy a bátaszéki körzetben minden ötödik lakos tagja a takarékszövetkezetnek. A taglétszám állandóan növekedik. Növekszik a kölcsönigény is. A tagok örülnek a bővülő kölcsönfelvételi lehetőségeknek, de minden gyűlésen hangoztatják, hogy a családi lakások építéséhez is nagyobb segítséget várnának a takarékszövetkezettől. Ilyen célra a jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint csak kisebb összeget kölcsönöznek. Ez a szövetkezet elég nagy anyagi alappal rendelkezik ahhoz, hogy nagyobb összeget is tudjon nyújtani. Ehhez azonban központi rendelkezés kellene... & F. A MALÉV IL— 18-as Varsó felé tartó repülőgépén beszélgetünk a pilótával. — Éjszaka érkeztünk meg Kurvákból. Hat ezer kilométert repültünk s látja, már ismét úton vagyunk. — Mennyit pihentek? — A gépet a technikusok alaposan átvizsgálták, feltöltötték üzemanyaggal. Az étszolgálat ellátott bennünket friss ételekkel, italokkal és természetesen kialudtak magunkat. Ezt a szabályzat szigorúan előírja. Átestünk a kötelező egészségügyi vizsgálatokon, s azután indulhattunk útnak. *— Hány éve repül? — Tizenhat esztendeje vagyok pilóta. Több mint négymillió kilométert tettem meg eddig. — Rövid számolás: már százszor megkerülhette volna az egyenlítőt. A kabinban öten vannak. Ketten elöl ülnek. A gépet most a kapitány „vezeti”, mellette a másodpilóta. Kezükben az ökörszarvhoz hasonló kormány. Előttünk, fölöttünk, egyszóval körülöttünk. négy^etcentiméternyi kihagyás nélkül, mindenütt műszerek. Rendkívül fejlett áttekintőkészség, gyors reflex, különleges nyugalom — ezek az alapvető tulajdonságai a jó pilótának. — Milyen időjárási viszonyok között a legnehezebb irányítani a gépet? — kérdezzük a másodpilótától. — A jó látási viszonyok döntően befolyásolják a repülést A le- és felszállást roppant megnehezíti a köd. Fent a levegőben azonban a széllel kell gyakran megbirkóznunk; megfelelő dőlési szöggel úgy navigálni, hogy az erejét kifogjuk — mondja. A hajózó navigátor feladata épp az ilyen adatok közlése* Állandóan műszerek segítségével követi a gép helyzetét, korrigálja az útirányt, meghatározza pontosan a gép tartózkodási helyét. Figyeli a hőmérsékletet, mind a belsőt, mind a külsőt. Közli a szél irányát és erősségét. — Kérem, állapítsa meg a gép helyzetét, pillanatnyi tartózkodási helyét! — Jelenleg hatezer méter magasságban repülünk. Gyenge hátszél segít, ami néhány perccel befolyásolhatja a menetidőnket. Sebességünk 650 kilométer óránként. A kinti hőmérséklet mínusz 31 Celsius fok. A felhők fölött járunk. Felszálló légáramlatok nem zavarnak, tehát teljesen sima az utunk. Rövidesen ráfordulunk a Varsóba vezető légifolyosóra. A repülőgép kapitánya is elégedetten nyugtázza a jelentésnek is beillő pontos választ. A gép legénységének fontos tagja a hajózó szerelő. Rá vár a feladat, hogy a repülés közben adódó mindenfajta műszaki problémát elhárítson. A hajózó rádiós fülén hal igadó van; — Állandó összeköttetésben vagyok a földdel. Először a „felszálló” repülőtérrel tartom a kapcsolatot, majd érintkezésbe lépek a fogadó reptér irányító személyzetével, A 4100 lóerős motor magabiztosan repíti előre a 61 tonnás gépórtást. Az égi óceán tájai változatosak, ahogy a szél kedvére rendezgeti a felhőzetet. Az égi pályát beszáguldják már a MALÉV-gépek is: ma Varsóba, holnap Stockholmba, Berlinbe száll a magyar felségjelzésű gép. Szinte alig lehet észrevenni a repülőgép mozgását. Az utastérében a legénység feszült munkájából mitsem észlelni. A stewar- dessek mosolyogva osztják a cukorkát, hogy leszálláskor a nyomáskülönbség miatt ne duguljon el az utasok füle. S mire elfogyasztjuk a finom uzsonnát, lecsúszik egy pohár tokaji, máris; megszólal a hangosan beszélő: — Kedves utasaink, rövidesen leszállunk Varsóban! Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveket! Reméljük kellemesen utaztak és’ rövidesen viszontlátjuk önöket egy másik járatunkon.. . A vámvizsgálat alatt az órámra pillantok és kalapot emelek a mai „csodálatos férfiak” előtt; alig egy órával ezelőtt még a Ferihegyi repülőtéren integettem! REGŐS ISTVÁN Lebontották a lóvasutat Simontornyán nem régen bontották le a lóvasutat, vagy más nevén a pánvádli keskeny vágányú közlekedési alkalmatosságot. Ezen szállították az állomástól a bőrgyárba a nyers bőrt és a bőr feldolgozásához szolgáló, mindenféle anyagot, ezen vitték bevago- nírozni a kész bőrt, v>alamint a bőrhulladékot is. A pánvádlvt eleinte ló húzta, amely pontosan a hét kis sín között haladt, s már bekötött szemmel is tudta volna, merre kell mennie, hol kelt megállnia, ha leszakadt, vagy kisiklott egy-egy kocsi. Az állat vontatta jármű a környező házak ablakait megremegtetve, naponta többször is végigdübörgött a község főutcáján. Évekig a Marci nevű, nagy testű muraközi lovat érte a megtiszteltetés, hogy a lóvasút szállítmányát húzhatta. Gyermek, felnőtt egyaránt ismerte, nevén szólította, Marcit. A lóvasút annyira hozzátartozott a község képéhez, annak mindennapi életéhez, hogy lehetetlen volt észre nem venni a változást: később traktor húzta a gyári rakományt. / A traktor szintén a keslceny vágány mentén haladt, mivel a pánvádlikocsikból álló vonat kerekeit a keskeny vágányhoz szabták. Közben pedig egy kis mozdonyfélével is próbálkoztak. Ez talán a lovaktól tanulta, s gyakran „hasra- rágódott”, vagy oldalra dőlt. Míg azonban a lovak mégiscsak a maguk lábán iápászkodtak fel, addig a prüszkölő kis masinának 6—8 erős vasrúddal rendelkező ember is kellett, hogy ismét a vágányra billenjen. Ha eltört valahol, még másnap is ott feküdt. Legújabban teherautó bonyolítja a szállítást. Szükségtelenné vált a keskeny vágány; a síneket felszedték, a pánvádlikocsikat is kivonták a forgalomból, s ezzel a község egyik jellegzetessége, a simon- tornyai lóvasút közel fél évszázados működése végérvényesen megszűnt. GÁNCSOV KÁROLY Simontornya ... Egy levél volt benne. Monsieur Henry Grisonnak címezve. Sürgetik benne, hogy intézkedjen gyorsan az „ügyben”, mert „Kalimeg- dán nem várhat tovább ősznél...” Hm... — gondolta Galamb. Kalimegdán úr majd elszalad, ha nem vár, mivel őszig Grison úr nem intézkedhet, mert nem bizonyos, hogy idén lesz a végítélet és az ezzel kapcsolatos feltámadás. De ebből legalább tudja, hogy ki az áldozat. Henry Grison, Avenue Magenta 9. Mi van még? Egy csontplakett. Nézd csak... Az van ráírva, hogy „őrnagyi rangban”, de név vagy ilyesmi sehol. Illetve itt lent: személyesen állítottam ki: olvashatatlan tábornok. És egy szám: — 97 — „88”. Felette aranybetűkkel: „Vezérkar D. osztály.” Szóval Grison úr valami kiszolgált reumás katona volt, és ez valami emlé’klapféle, vagy tízéves ütközeti találkozó. No jó,.. Ez itt egy értesítés __ A csudába!... , Nem messze, a homokdomb tövében, térdeit átkarolva ott ült a kísértet, és énekelt! Galamb nézte. Nem mozdult. Minek? Hogy kezdődjön elölről az egész? Ült és nézte. Azután cigarettára gvújtott. A kísértet felállt, és széttárta feléje a karját. Harrincourt legyintett. Ő ezeket kikéri magának... Elég volt. Hagyják békén... Bántott valakit? Mit akarnak tőle?.; . A legtávolabbi homokhullámok felett halvány, kréta színű csík válik le az ég aljáról... és a hölgy énekel. Galamb gondol egyet. Az udvariasság kísértetekkel szemben is katonai erény. Kiveszi a szájharmonikáját, és szép érzelmesen kíséri a hazajáró nő dalát, behunyt szemmel, cifrázva ... Egy pillanatra kinyitja a szemét, mert a nő abbahagvta a dalt. Hm... A kísértet ijedten áll. és csodálkozva bámul rá. Azután megfordult és elszaladt. Halló! Nagvsád! Szellemmé! Álljon meg, ne félien nem bántom. De a széliem eltűnt egy domb mögött. ... Nagyon sajnálta, hogy ígv ráito~ztett a kí- sértetre, azután visszament a táborba, megevett egy fél cipót, és jóízűen elaludt. « Másnap továbbtadoitak. és Galamb már a sorban menetelt. Trnonauer őszinte bánatára négy párral hátrább. Valamennyien frissen, vidáman indn’tav íím-t. a- most már a Szahara közepén túl. olyan vidéken jártak, ahol — 98 — három-négy nap távolságra nem akadt oázr és a katonák kimerültén, elcsigázottan rótták a portEste a sivatagban táboroztak. Latouret őrmester már várta őket az állandóan elöl járó őrjárattal. A vén katonán alig látszott a megerőltető szolgálat. Ha lefogyott valamit, ez csak a bánkódás miatt volt. Mint egy csíimó rongy, úgy hullott le a század a forró sivár porra. Latouret kiszemelte a posztokat, és beosztotta a másnapi őrjáratát. Váratlanul megpillantotta Galambot, amint letette a bardáját. — Közlegény! — Igenis, őrmester úr! — Magának parancsba adták, hogy a szekéren utazzék. Hogy kerül a menetbe? — Saját kérelmemre a hadnagy úr megengedte, hogy átadjam a helyemet komolyabb invalidusok számára. — Azt hiszem, maga... rövidesen elég komoly invalidus lesz... Reggel sorakozó előtt fél órával jelentkezik nálam előőrsbe. Rompez! Galamb elégedetten dörzsölte a kezét, mikor odébbment. A jó öreg dühös Latouret majd gondoskodik róla, hogy „hivatása teljesítése közben” elhunyjon ... Ezután kisétált a dombok közé. hogy hátha meglátja valahol a kísértetet. Tetszett neki ez a hazajáró úrinő. Leült, és elővette a szájharmonikát. hogy csalogassa. De hiába... ügy látszik, elriasztotta a megboldogultat... — Csodálatos este van. baitárs!... — szólalt meg mellette Tropoauer. A költő alacsony, vastag alakja végig szürke a portól Tárt karral kioltotta: — Ó. Szahara, te királynője a nusztáknak áldott a por, amellyel a nagy költőt üdvözlőd. 4 „ — 99 —
