Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-15 / 63. szám

1968. március 15. TOT,NA MEGYEI NEPŰJSAO 3 Átmenet idején.,. Levél egy ipari üzem igazgatójához isztelt Igazgató Elvtárs! Azzal kezdem, amivel vitánk befejező­dött. Tisztelem célratörő termelési törekvéseit, becsülöm nagyfokú őszinteségét. Emlékeztetem legutóbbi, több órás beszélge­tésünk kezdetére. Visszatetszést szült az üzem­ben a tíz éve Önöknél dolgozó, munkásból lett meós lecserélése. Nem az intézkedést vitatják, hanem módszerét. Többen kifogásolták, hogy a harminchat éves minőségi ellenőrt úgy helyez­ték vissza fizikai munkára, hogy tőle meg sem kérdezték; vállalná-e a technikum elvégzését. Egybeesett az átirányítás a meós párttagsági felvételével. önnel akkor nem közöltem — még kétked­tem — a párton kívüli középvezető és a kom­munista munkás megjegyzését: ,,Számoljon óz­zak hogy a mi igazgatónk kimagyarázkodik, vagy letorkol. Nagyon okos, jó kibeszédű em­ber". Emlékezzék, ön indulatba jött, majd — mi­után lehiggadt —, szóba hozta a mai vezetőre nehezedő nyomásokat. Fejtegette a napjaink­ban divatossá vált vezetőellenességet, saját és társai példájával bizonyított. Utalt a nyereség­veszteség körüli, országszerte zajló kategori­zálást vitákra. Megdöbbenten hallottam szavait, hogy ön bizony egyik értekezletükön nem adott szót sem a párttitkámak, sem a szakszervezeti titkárnak azzal, hogy önnek utasítási joga van. Utána őszintén kifejtette nézeteit, mely szerint ma az a jó vezető, aki utasít. Éppen Ön mondja ezt, aki korábban függetlenített pártmunkás volt? Hosszas eszmecserét folytattunk. Levelemben most is a kemény vezetési mód­szerek vitatásával foglalkozom. Utólag rájöt­tem valami fontosra, amely — _ megítélésem szerint — kulcsát adhatja szemleletének, ma­gyarázattal szolgálhat az Ön állásfoglalásához. Jó érzékkel felismerte a vezetésellenesség sok helyütt megmutatkozó jelenségét, és ez vezet­hette önt a torz felismeréshez: legjobb védeke­zés a támadás. Amikor tehetetlennek érzi ma­gát, könnyen nyúl a korábban Ön által is meg­engedhetetlennek tekintett módszerekhez. Nem gondolt még arra, hogy Ön összekeveri kissé a dolgokat és furcsán védekezik a tetszetős de­magógiával fellépő, minden vezetőt lejáratni akaró emberek ellen? Előbbi eseteinkben té­ves útra lépett. Lehetséges, hogy így történhetett, nem tudom biztosan. De gondolja csak végig ezt az utat. A legtehetségesebb ember is tönkreteheti magát, ha az egyedül üdvözítőnek tekintett parancsol­gatás útjára tér, há nem kérdez, ha mások vé­leménye nem érdekli, csak utasít. Az egy­személyi felelősség és az üzemi demokrácia nem ellentétes fogalmak. Hirdetjük, valljuk, hisszük: a viták előreviszik ügyünket, „eltör­lésük” kerékkötője előrehaladásunknak. Veszedelemről az Ön esetében még távolról sincs szó. Beosztottjai tudják, hogy az üzem rövid életű fennállása óta ön, a tizenhatodik igazgató tett, produkált a legtöbbet. Mégsem hivatkozhat most érvei között arra, hogy meg­engedhető, mert ön tölti be az egymást követő igazgatók közül leghosszabb ideje ezt a tiszt­séget. Ideig-óráig célhoz érhet, hosszabb távon azonban semmiképpen. Közel félnapos beszélgetésünk során úgy is­mertem meg önt, mint aki képes önálló fel­ismerésekre és megtanulta, hogy a saját fejé­vel gondolkozzék. Tehetsége, saját maga és az üzem dolgozóinak érdekében mondanám el, hogy fontos vezetői tulajdonság a társak és a vezetettek erényeinek, hibáinak ismerése. A vezetés művészetéhez tartozik a helyes szemlé­let mellett a módszer megválasztása is, annak eldöntése, melyik esetben dominálhat az utasí­tás, mikor az érvelés és hogyan ötvöződjön a kettő a mindennapi nehézségek leküzdése so­rán. Még a kellően megválasztott lélektani pillanatoknak is lehet jelentőségük. Kétségte­lenül nagy az igazgató személyi felelőssége és könnyebb a kívülállónak. Mégis emlékeztetni szeretném arra, hogy a gazdasági vezető poli­tikai vezető is. Hogyne lenne ez követelmény egy kommunista igazgatóval szemben! Tudom jól, ismeri ön ezeket a tételeket, hi­szen tanulta. Miért írok mégis erről? Sokkal könnyebb megtanulni, mint megvalósítani. Mennyivel többre mehetne, ha jobban alkal­mazná az ismereteit! Kerülhet — kerül is — ma a vezető olyan helyzetbe, amikor visszahúzást, meg nem értést tapasztal. De mi lehet a megoldás? Legyintés­sel, vagy azzal, hogy „ezek ilyenek”, nem lehet elintézni az ellenvéleményeket. Mondott szóból ért az ember, akkor és ott érveljen, ahol és amikor tapasztalja- Mutatkozzék meg; a vezető távolabb lát, nem veszíti el türelmét. Hiúság­ból, vagy rosszul értelmezett betyárbecsületből ne tartsa méltóságán alulinak, hogy odafigyel­jen az észrevételekre. Másoknál is beszédtéma, sőt sürgetik, hogy í lépjünk fel az okkal, ok nélkül divatos ve­zetőellenesség olcsó népszerűséget hajhászó de­magógiája ellen. Sok igazság rejlik e sürgetés­ben, bár ön erről nem is beszélt. Hozzátenném: ügyelnünk kell arra is, ne őrlődjenek fel és ne essenek áldozatul jó vezetőink, akik magas szintre jutottak és a nehézségeket leküzdve nö­vekedtek fel. Vigyázzunk rájuk, de ők is ke­rüljék el buktatókat. Időben vizsgálja felül nézeteit. Érdekelje az üzemi közvélemény, a megjegyzések, még ak­kor is, ha nem mindig helytállóak azok. B átorított a levélírásra, hogy őszinte, gon­dolkozó embernek ismertem meg mos­tani, harmadik beszélgetésünk során. Ez is erősítette bennem, hogy folytassam a po­lémiát, az üdvözítőnek tekintett utasítgatás el­len felhozható érveimmel. Az általánosítás igénye nélkül szeretnék segíteni önnek. Hang­súlyoznám, azért sem könnyű általánosítani, mert napjaink összetett, bonyolult folyamatai­ról van szó, és üzeme, igazgatója válogatja, de az igazság mindig konkrét. Érzésem szerint mégis közérdekű a mi vi­tánk, mert számtalan embert — kisebb-nagyobb beosztású vezetőt, munkást — foglalkoztató, a mában, és részben átmeneti helyzetünkben gyö­keredző gondolatok ezek, és meglehetősen sok a félreértés. Bízom abban, hogy ön nem értett félre és gondolatébresztőnek szánt soraim elérik kitű­zött célomat. További személyes sikereket kívánok önnek és az ön áltál irányított munkáskollektívának. Üdvözlöm: SOMI BENJAMINNÉ Tizenkét eres küldöttek ŰtitörőparLament. Hatan utaz­nak ide a megyéből, mint kül­döttek: Paksról Páil.fi Gábor, Dombóvárról Bánhelyi Katalin, Nagymányofcról Pőc® Margit, Bonyhádiról Neuimüller Márta, a Tolnai L sz. Iskolából Fladgyas Ildikó. A szekszárdi küldött Subái László, a III-^ számú Általános Iskola VI. b-s tanulója. Milyen külsőleg? Aki izmos, kisportolt ifjút várt, mint én iß, az csaló­dik. Vékonyka, domború homlokú, ritkás fogakkal. Szürke kötött sapkáját jól a fülére húzza, pu­lóvere ujja elvásott a könyökűás- bert. Izgatott Nagyokat nyel, hogy visszafojtsa izgalmát. Mint­ha órán felelne, hangosan vála- szolgat. Egy hete tudom, hogy én utazom. Szünetben az osztályfő­nököm, dr. Csordás Jenőné híva­tott ki az osztályból, és ő mond­ta a hírt, hogy rám esett a vá- lasztás. Jaj, dehogy bírtam ki, hogy ne mondjam el a többiek­nek! — Mit tudsz a parlamentről? — Budapesten lesz. minden év­ben összeül. Áprilisban kezdődik, az egyéb dolgokat még külön, elmondják. — Ha kérelemének, mit me­sélnél az iskoládról? — Megszoktam már, szeretem. Első óta ide járok. Az őrsünk, az lehetne egy kicsit jobb is, de összetartó. Most csak helyettes vagyok, de negyedikben voltam őrsvezető is. — A bizonyítványod? — Félévben kitűnő volt, de a rajz, az gyengén megy. — Választottál már, mi leszel? — Eddig csak orvos akartam lenni, de hatodikban tanulunk fizikát is. Van fémépítőm, és érdeked az elektromosság. Tágul­tak a lehetőségeim... — Barátaid? — Van négy is, melyikről be­szeljek? — Melyiket vinnéd közülük Budapestre? — Mindegyiket, ha lehetne! Kommentárként a beszélgetés­hez: Lacinak nincs testvére. El­sős kora óta napközis, szereti a közösséget. Tanára} szerint: nem olyan „mutatós úttörő”, miint amilyen lelkiismeretes. Feleleteit kétszer is átgondolja. Alaposan tanul, és lelkesen segít. Talpraesett küldött iesz belő­le»«, Befejeződtek a TIT szakosztályi ülései A pedagógiai ismeretterjesztés reset 3471 ELŐADÁS, 209 EZER HALLGATÓ — LEGFIATALABB A HADTUDOMÁNYI CSOPORT — 62 ELŐADÁS A MAI MAGYAR IRODALOMRÓL — MILYEN A MODERN LAKAS? — HAT ÉVES KORTÓL NYOLCVANIG Az V. országos küldöttgyűlésé­re készül a TIT. A készülődés jegyében országszerte megtartott szakosztályi üléseken az elmúlt négy év ismeretterjesztő munká­ját értékelték. Befejeződtek a TIT Tolna megyei szervezetének szakosztálygyűlései is. Amint a négyéves munkát értékelő beszá­molókból kiderült, , a működő nyolc társadalomtudományi szak­osztály előadógárdája 3471 elő­adást tartott közel 209 ezernyi közönség előtt. A jogi szakosztály tízéves ju­bileumát ünnepelte. A tíz év alatt munkájuk során különös figyelemmel voltak a megye ag­rár jellegére, s igyekeztek előse­gíteni előadásaikkal a tsz-ek meg­erősödését. A IV. országos küldöttgyű­lés óta közel 600 előadást tartottak, több mint 30 ezer ember előtt. Lajvéren és Kismórágyon tartott előadásaikkal bizonyították be. hogy önálló jogi előadássorozatok indítását is igényli a lakosság. Büszkeségük, hogy immár ha­gyományossá váló. évenként meg­rendezett jogásznapjaik sikere­sen bonyolódnak le. A történelmi szakosztály tag­jai átlagban 62 érdeklődő előtt mondták el előadásaikat. Nagy feladatot vállaltak és teljesítet­tek, amikor önálló kutatómun­kán alapuló helytörténeti témá­kat dolgoztak fel. Több alkalom mai ismertették az MSZMP IX. kongresszusának anyagát. Részt kértek a szocialista hazafiságra nevelésben, előadásaikkal a na­cionalizmus elleni küzdelem szó­szólói voltak. A legfiatalabb a hadtudományi szakosztály. Mindössze másfél éve alakult, s tizennégy lelkes tagja ez alatt az idő alatt több mint kilenc­ezer hallgató előtt 157 elő­adást tartott, zömmel az ifjúság részére. Sike­re volt az általuk rendezett szek­szárdi haditechnikai kiállításnak, s nagy érdeklődéssel fogadták hadművészet-történeti előadásai­kat is. A mai magyar irodalomról 62 előadást rendeztek az irodalmi szakosztály tagjai az elmúlt négy év alatt. Témáik közül ez volt az egyik legkedveltebb a hallgatóság körében. E mellett nagy gondot fordítottak a nyelvi ismeretter­jesztésre, sikeres .vetélkedőket rendeztek az októberi forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából is. Irodalomelméleti, esztétikai témákat is feldolgoztak. Könyv­heti megnyitókat tartottak, író­olvasó találkozókat szerveztek. A művészeti szakosztály 21 tag­ja a falvakban főként népművé­szeti és lakáskultúrával foglalko­zó előadásokat tartott. Szekszár- don és a járási székhelyeken a fentieken kívül zenei és képző­művészeti előadássorozatokat is rendeztek. Az általuk megtartott 578 előadásban a modem la­káskultúrával. környezetesztéti­kával foglalkoztak. Mindig a legaktuálisabb kérdé­seket tárgyalják, hiszen a nem­zetközi szakosztály előadógárdá­jának lépést kell tartani a nem­zetközi helyzet legfrissebb ese­ményeivel. Az aktuális kérdések mellett állandó témáik: a szocia­lizmus és a kapitalizmus közötti ellentmondás, a háború és a béke kérdése, valamint a gyarmatok népeinek szabadságmozgalmai. A társadalmi tudat kialakulása és annak különféle téves formái volt az a téma, amelyből az el­múlt négy év során a legtöbb elő­adást tartották a filozófiai szak­osztály tagjai. De szép számban hangzott el tolmácsolásukban eti­kai tárgyú előadás is. Sokat be­széltek a szocialista hazafiságróh a hazaszeretetről. A társadalomtudományi szak­osztályok közül a legtöbb elő­adást — 744 — a pedagógiai szak­osztály tagjai tartották. Több mint 46 ezer hallgatót vonzottak. Nagy gondot fordítottak a falusi pedagógiai ismeretterjesztésre. Hangsúlyt kapott tematikájukban az erkölcsi, a világnézeti és a családi nevelés. Több sikeres pá­lyaválasztási tanácsadást rendez­tek. Élményt nyújtó előadások­ban beszéltek a szülők és a tár­sadalom, az új generáció nevelé­sében betöltött felelősségéről. Öt helységben tartották meg a nevelők akadémiáját, min­denütt nagy sikerrel. Újabban pszichológiái előadásokat rendeznek egyre nagyobb szám­ban, közönségük érdeklődésének kielégítésére. A szakosztályok által szerve­zett előadások hallgatósága között hatéves, első osztályostól a nyolc­vanéves idős emberig, minden korosztály megtalálható. Ez nagymértékben nehezíti az elő­adók munkáját. A szép eredmé­nyek azonban azt bizonyítják, hogy fáradhatatlan, lelkes kollek­tívákkal rendelkeznek az egyes csoportok. Munkájukat segítik a társadalmi szervekkel kiépített jó kapcsolataik. Hegválasztották a Hazafias Népfront bonyhádi járási elnökségét Március 11-én Bonyhádon a Hazafias Népfront járási küldöt­tei tanácskozást tartottak a köz­ségi tanács termében. A tanács­kozáson megjelent 60 járási bi­zottsági tagot már előzőleg a Ha­zafias Népfront helyi szervei ál­tal szervezett népes falugyűlése­ken választották meg. A járási tanácskozáson részt vett Nyéki József, a Hazafias Népfront Or­szágos Titkárságának munkatér sa, Kaszás Imre országgyűlési képviselő, Lambert József, az MSZMP Bonyhádi Járási Bizott­ságának titkára, Juhász József, a Bonyhádi Járási Tanács vto-el- nöke Kiss Pál, a Hazafias Nép­front Tolna megyei Bizottságának munkatársa, A járási elnökség beszámolóját Békési Ferenc elnöki megnyitója Után Szentes Pál, a Hazafias Népfront bonyhádi járási titkára terjesztette elő. A jól felépített, sokrétű beszámoló értékelte a já­rásban folyó négyéves népfront­munka eredményeit, fogyatékos­ságait és rámutatott a következő négy esztendő főbb feladataira. A beszámoló feletti vitában ti­zen szólaltak fel. Nyéki József, a Népfront Országos Titkárságának munkatársa felszólalásában an­nak jelentőségére mutatott rá, hogy a falusi bizottságok tagjait meg kell tanítani a közéleti sze­replésre. Azt is javasolta, hogy a népfront járási bizottságának különböző munkabizottságokat kellene szerveznie állandó jelleg­gel. Ezek a bizottságok gyakor­latban tudnának segítséget adni a feladatok eredményes megoldásá­hoz. A vita után a Hazafias Nép­front járási bizottsága megválasz­totta a 21 tagú elnökséget. A bizottság elnöke ismét Bé­kési Ferenc, titkára pedig Szen­tes Pál lett. Lovak András Mórágy M. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom