Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

4 TÓIN A IVncr.TPI NfPTMSAC, 1968. február'11. Röntgen-sugarak 45 éve halt meg W. K. Röntgen német, fizikus, a róla elnevezett ..Röntgen-sugarak” felfedezője, aki ezért a felfedezéséért kapta meg a fizikai „Nobel-díj’-at. Röntgen munkásságával kapcsola­tosak rejtvényünk vízssintea 2.. 78., valamint függőleges 1. számú soraj. Vízszintes: 2. E két tudós, egy ma­gyar és egy német, nevét viselő — sugarak vizsgálata közben született 1895. XI. 18-án R. felfedezése. 12. Börtönbüntetését tölti. 13. Van ilyen ,.leányka” is. 14. Portugál vál­tópénz. 15. Kicsinyítő képző. 16. El­lenértéké. 17. Vonatkozó névmás. 19. Autótípus. 21. Kávé-üledék. 23. Szak­társ — bizalmasan. 25. Szín. 27. Két­szer — latinul. 28. Zamat. 29. Sír. 81. Csúf. 32. Megszólítás (—’). 33. Zeller operett (+’). 37. Szolmizációs hang (+!). 38. A kör kerületének része. 39. Egyik fürdőnk. 40. Fordított ta­gadás. 42. Az első űrhajós. 44. Nyelv­botlás. 46. Helyhatározó névutó. 47. Nóta. 49. Autótípus. 50. Latin kö­tőszó. 52. A földgömb ellentétes he­lyén lévő pont (latin szó), Budapesté a Csendes-óceánban van Ujzéland közelében. 55. Főnöki rövidítés. í6. Dunamenti ipari város (első kocká­ban kettősben!). 58. Személyes név­más. 59. Németh Ferenc. 60. Becézett női név. 61. Az Észak-árfiérikai öt tó egyike. 63. Máshollét igazolása. 66. Bejegyez. 67. Török férfinév. 69. Kráter közepe! 70. Újság. 71. Házi­állat. 73. Istálló-szalma. 75. Kikötővá­ros a Vörös-tenger bejáratánál. 77. Vallás-rövidítés. 78. Ennek felfedezé­séhez, a röntgensugarak ismerete lépcsőt alkotott. Függőleges: l. Ennek az egye­temnek volt tanára Röntgen, mikor nagy felfedezését tette. 2. Egyforma betűk. 3. Értékes prém. 4. Gallya. 5. Egyforma betűk. 6. Portugál ten­gerész, a Jóreménység foká”-nak első körülhajózója (Bartholomco, 1450—1500). 7. Férfinév. 8. Király — olaszul. 9. Számnév. 10. A Duna ro­mániai (erdélyi) mellékvize. 11. Egy­szerű gép. 16. Építő-iparos. 18. Nem megy el. 20. Béke — oroszul. 22. Ária — franciául. 23. Hindu nők nemzeti visejlete. 24. Feljegyzése. 26. Háziszámyas, 28. Mutatószó. 30. Kö­tőszó. 33. Hegy Beograd mellett. 34. Kövérkés. 35. Útonálló. 36. . . .művek, a világ egyik legnagyobb optikai gyára Jén&ban. 38. Járom. 41. Bútor­féreg (-^-’). 43, Hirtelen húz, 45. Fpr- dítva: rádió — németül. 48. Darabol. 51. Gyilok. 53. Egészséges ital. 54. Fordítva: Indus. 55. Egyforma ma­gánhangzók. 57. Becézett női név. 60. Takar. 62. Értékesít. 64. Tibeti szer­zetes. 65. Divatos zene (angol szó). 66. Román aprópénz. 68. Becézett női név. 70. Tolsztpj személyneve. 72. Egykori főnemesi eím rövidítése. 74. Egyforma betűk. 76. Római 501. 77. A tetejére. Beküldendő: a vízszintes 2., 78., valamint a függőleges 1. számú so­rok megfejtése. E. B. Beküldési határidő: 1968. íebruár 15,, deli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: ..Keresztrejtvény”. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. Legutóbbi rejtvényünk helyes meg­fejtése: vízszintes Farsangi lako­dalom; vízszintes 44: Maskara; víz­szintes 52: Jelmezbál; vízszintes 77: Nizzai karnevál; függőleges 1: Far­sang. A helyes megfejtők a következők: Kiss Julianna Paks, dr. Károly Lász- lóné Tolna, Kamarás Gábor Dombó­vár, Bauer Ferenc Mözs, Miszler Já­nos Zomba. A megfejtőknek a köny­vet postán küldjük eL Lassan hajts — tovább érsz A cím talán kissé túloz, mégis igei) meglepő eredményekre vezetett, ami­kor összehasonlították két autó útjá­nak eredményeit. Az egyik kocsit egy vakmerő, virtuskodó sofőr, a másikat egy higgadt ember vezette. A kísérlet során azt ellenőrizték, hogy mennyivel több időre van szük­sége a higgadt gépkocsivezetőnek a virtuskodó gépkocsivezetőhöz képest a Hamburg és Rimini közti 1500 ki­lométeres táv megtételéhez. A szak­értők számításai szerint a különb­ségnek két-öt órát kellett volna ki­tennie. Mindkét autó teljesen azonos volt még a színük is. Mindegyikbe kei­két személy ült, s mindkét kocsiban azonos súlyú csomag volt. Az 1. számú — virtuskodó — so­főr azt a feladatot kapta, hogy maxi mális sebességgel hajtson, természet lesen a közlekedésrendészeti szabá­lyok betartásával. A 2. számú — hig­gadt — sofőrnek normálisan kelleti hajtania, úgy. mint általában a dél felé közlekedő kocsiknak, mindem versenyzés nélkül. Az 1. számú gépkocsivezető az autópályákon 150 küométer/óra sebes­seggel száguldott, s az eg$éb utakon sem csökkentette 110 km/óra alá a sebességet. Ugyanakkor sokszor kénytelen volt hirtelen fékezni. Ami­kor megérkezett Riminibe. bizonyos voit abban, hogy soförtársát legalább két órával megelőzte. A műszerek azt mutatták', hogy 1534-szer féke­zett, 2004 autót előzött meg, s mind­össze 13-szor hagyta magát előzni. A 2. számú gépkocsivezető ugyan­csak pontosan megtartotta az utasítá­sokat és — amint ezt később a dia­gramma megmutatta — az autópá­lyán 110^ km ora. a többi utakon pe­dig körülbelül 80 km/őra sebességgel haladt. Energikusan vezetett, ott elő­zött, ahol ez ésszerű volt (645 eset­ben), viszont 142-szer hagyta magát megelőzni, ha valakinek érre kedve támadt. Természetes, hogy a 2. számú gép­kocsivezető később érkezett Rimini­be, mint az 1. számú sofőr. Amikor viszont a döntnökök kivonták az üzemanyagíelvételre és más előre nem látott megállásokra felhasznált időt, kiderült, hogy a virtuskodó gépkocsivezető csupán 31 percet nyert, viszont 40 liter benzinnel töb­bet használt el, mint a körültekintő gépkocsivezető. AUTÓ— MOTOR „Csak egy pohárral ittam" Húszpercenként egy közlekedési baleset Ködös reggelen, csúszós közúton szabálytalan előzésért igazoltattak a rendőrök egy motorkerékpárost Sze­ged határában. Amikor a motoros megkapta a csekkel — ÍOO forintra bírságolták a szabálysértésért —, a rendőrökhöz fordult: „Miért kell rögtön büntetni? Előbb figyelmeztes­sék az embert!” Az egyik rendőr régi ismerősként válaszolt a motoros­nak: „Kérem, önt már háromszor fi­gyelmeztettem, de a szép szó nem használt”. 1 A figyelmeztetés néha már csak­ugyan kevés. Azon a napon ugyan­is általános ellénőreést tartottak a csongrádi országutakon, s a félezer igazoltatott gépjárművezető közül csaknem kétszázan megsértették a közúti közlekedés szabályait. A la­kosság számarányához és a motori­záció fokához viszonyítva Európá­ban a nyolcadik helyen állunk a közlekedési balesetek tekintetében. A napokban elkészült statisztika szerint amíg 1965-ben 45 percenként, tavaly már 20 percenként történt közleke­dési baleset országútjainkon. Egy év alatt 1060 ember vesztette életét, csaknem tízezren kisebb-nagyobb sé­rülést szenvedtek, közülük sokan egész életükre nyomprékká váltak. Külön figyelmeztető, hogy a végzetes balesetek jelentékeny hányada — mintegy 65 százaléka — a kevésbé forgalmas vidéki országutakon for­dult elő. A megdöbbentő tényeket, ha lehet, még aggasztóbbá teszi az a körül­mény, hogy minden ötödik vidéki balesetnél közrejátszott az ittasság. Tavaly volt olyan három hét, amikor mindennap előfordult egy halálos vegú traktorosbaleset. Eléggé el nem ítélhető módon az a téves nézet ka- P?“ lábra az erőgépek vezetőinek körében, hogy a traktoros nyugod­tan lhat, mert a jármű annyira las- su, hogy egy kis „nyomással’! is le­ltet vezetni. De visszakanyarodva a csongrádi ellenőrzés tapasztalataihoz: egyetlen napon 21 járművezető is­merte be az igazolások alkalmával, hpgy ittasan ült volán mögé. A fe­lelősségre vonás alkalmával szinte mindannyian arra hivatkoztak: „Csak két pohárral ittam!”. Az ilyesmit aligha lehet elfogadni mentségnek, hiszen a legtöbbször éppen a két-há- rom pohár ital készteti még az egyébként óvatos gépkocsivezetőt is olyan vakmerőségre, kockázatra, amelyért tavaly több mint kétszá­zan életükkel fizettek. A legtöbb újdonsült gépkocsiveze­tő, amikor kézhez kapja a jogosítvá­nyát. magában — és ismerősei előtt is — szent esküt tesz: vezetés előti, vagy közben, soha, semmilyen kö­rülmények között nem iszik. „Egy kortyot sem. .." Ha azonban társa­ságba kerül, nyomban elfeledkezik a fogadalomról, £s mindig akad* a társaságban néhány „bátor ember”, aki azonnal megnyugtatja: „Csak pár pohárral. Ittál, tudsz te még ve­zetni, nem lesz semmi baj. .szán­dékosan említettük a társaságot, mert a statisztika többek között azt is kimutatja,, hogy az ittas vezetők mellett rendszerint ketten-hárman is ülnek a kocsiban, s rendszerint ket­ten-hárman megsérülnek, meghalnak. Természetesen vannak objektív okok is: csúszós utak. hirtelen tá­madt műszaki hibák, túlterhelt jár­művek: idesorolhatnák a hivatásos gépkocsivezetők egy részének napi 16—18 órás szolgálatát is. Ezek azon­ban eltörpülnek a szubjektív okok. a közlekedésben résztvevők gondat­lansága, figyelmetlensége mellett. De bármi legyen is az oka egy-egy bal­esetnek, nem lehet megbékélni a je­lenlegi helyzettel, mert hovatovább az országutak tijbb áldozatot szed­nek, mint a betegségek. K. p. Az európai közle­kedési viszonyok fi­gyelembevételével építették meg Mün­chenben az új 2002- es BMW-t. Az autó két típus kereszte­zésének a szülöttje: a Bayrische Moto­renwerke az eddigi 1600-as modell cél­szerű karosszériáját egyesítette a 2000-es BMW száz lóerős motorjával. Az új „BMW gyerek” kompakt formájával egyrészt nagyszerű­en megfelel az egy­re szűkebbé váló utaknak és parko­lási lehetőségeknek, s másrészt abszolút biztonságot és telje­sítményt nyújt. Két literes motorja a kocsit 10,9 másod­perc alatt gyorsítja fel nulláról száz km/óra sebességre. Hátrafordult. A hatalmas, kivilágított hallban minden néma és mozdulatlan volt. Becsukta az ajtót, és a korlátnak dőlt. Egy tengerészakadé- miát járt ember idegei nem mondhatják fel oly könnyen a szolgálatot. És különben is. „Ha ő tudta volna.. Újra fr dűlt a dal a szobában. Karba tett kézzel fixírozta a csukott ajtót: „Tévedsz, ic íjtó, ha azt hiszed, hogy én ki foglak nyitni. Kísértetekben nem hiszek. Az egész dolgot nem értem, és megállapítom, hogy a mellkasom bal oldalán bizonyos nyo­más észlelhető”. Visszament abba a szobába, ahol a meggyil­kolt feküdt. A dudolás most már állandóan hallatszott. Egy kis, félig nyitott tapétaajtó mögött halk csobogást hallott. Benyitott. Fürdőszoba volt. A csapból folyt a víz, és már túlömlött a ká­don. Gyorsan elzárta, azután körülnézett. Egy székre fehér frakk volt odakészítve, minden hozzávalóval. A tükör előtti üveglapon bo- rotvaecset és zsilett. Nemrég használhatták, mert a szappan még nedves volt. A kis­asztalon apróbb tárgyak, óra, zsebkendő, töl­tőtoll. .. , „Na, köszönöm. Most innen ahnegyünk sze­ljen. Ezzel torkig vagyok”. Kilépett a fürdő­szobából. Egy hadnagy toppant eléje, díszegyenruha- ban, összecsapja a bokáját és tiszteleg: — Alázatosan jelentem: fél tizenkettő. Lábainál a halott. A máaik szobában dú­dolnak. És itt egy hadnagy jelenti a köz­legénynek, hogy fél tizenkettő van. Ösztönösen érezte, hogy itt valami homály van, és ha ezt eloszlatja, abból baj lesz. Kissé megköszönni te a torkát. — Csakugyan, már fél tizenkettő volna? — Pontosan, őrnagy úr. Szeretett volna megfordulni, mert az az ér­zése volt, hogy a háta mögött egy őrnagy áll. De minden idegszálát megfeszítve igyekezett közömbös és nyugodt maradni. — Igen, igen... — mondta és ismét meg kellett köszörülnie a torkát. — Az autó a kiskapunál vár. Kegyeskedjék felöltözni, addig én mindenütt eloltom a vil­lanyt Ez most a legfontosabb. Igen? Közömbösen felvonta a vállát, bár lelke legmélyén úgy érezte, hogy a hadnagy magatartása kissé érthetetlen, midőn egy fris­sen meggyilkolt ember teteme mellett állva legfontosabb teendőjének azt véli. hogy min­denütt eloltogassa a villanyt. — 47 — Mialatt a hadnagy elment a villanyt olto- gatni, Harrincourt két kézzel dörzsölte a hom­lokát. Ide acélidegek kellenek. De mit tehet az ember, ha görcsöt kap úszás közben? Az ostoba kapálódzik és megfullad. Az okos moz­dulatlanul végigfekszik a vízen, mert amíg nem mozdul, addig a felszínen marad. Bément tehát a fürdőszobába és szép nyu­godtan öltözködni kezdett. Felvette az oda­készített fehér frakkot. Kissé bő volt, de nem feltűnően. Ugyanez a szerencse a cipőnél is megnyil­vánult. Mindössze egy számmal volt nagyobb, mint a lába. Saját holmiját magához vette a zsebeiből, azután körülnézett. A fogason tró­pusi sósak lógott. Feltette. A toalettasztalkán nagy arany cigarettatárca, néhány holmi, zsebkés tiszti lánccal és más apróságok he­vertek. Zsebre rakta a holmit, egy gentleman erkölcsi undorával. Más ember tulajdona! De mit csináljon? A selyemzsebkendő alatt még egy óra volt. Karóra! Ki hallott még olyat, hogy valakinek két órája legyen? Úgy látszik, az idő ebben a félhülye mesében különleges szerepet játszik. „Úszni a árral, úszni a árral” — ismétel­gette magában, és felcsatolta karjára az órát ízléstelen barokk vacak volt. Cirádákkal dí­szített ezüst k”okodilfej. Az állat szájából az óra fel hú zó ja állt ki. Ilyennel csak hülyék járnak estélyre. De mit lehet itt tenni? Kilépett a fürdőszobából. A hadnagy már ott állt a holttest mellett. — Indulhatunk? — kérdezte. Galamb egy tétova mozdulatot tett a halott felé. A hadnagy legyintett. — 48 — — 46 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom