Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
ÜK*, február 4. TOLNA MEGYÉI NÉPtJSAG A Szekszárdi Nyomdában már javában folyik az 1969-es naptárak szedése. Varga Katalin, (balról) Falucskai Erzsébet és Soós Mária szedés közben. Nemcsak kézzel, de géppel, szovjet gyártmányú szedőgéppel is készülnek a jövő évi naptárak ólomsorai. Kappel István gépszedő beállítja gépét. / Hermann Zoltán kéziszedő ellenőrzi a formáról készült levonatot. Fotó: Bakó Jenő A tévé ifjú riportere makacsul, s kizárólag a lehetőségeket firtatta. Az Ikarus- gyárból ■ folyt a közvetítés fiatalokról, fiataloknak. Józan, és normálig alapállásból arról volt szó, milyen a közérzetük azoknak, akik más lehetőség híján, a középiskola elvégzése után az Ikarus-gyárban találtak munkát, kenyérkeresetet, de nem íróasztal, hanem munkapad mellett. Jól tudjuk ma már, hogy az esztergályos, a műszerész, a nybmdai betűszedő, és még sok mag szakma képviselője sokkal inkább számít alkotó munkát végző szellemi dolgozónak, mint régi , értelemben vett, fizikai munkásnak. A riporter sztereotip kérdéseiből, „és” ’milyenek a. .lehetőségeit?” . , éppen : ezért lógott ki a „lóláb”. A lehetőségek1 íátó^hány^' torgatói ugyanis akarva, nem akarva, átmeneti állapotnak tekintik az érettségizett számára a munkapadot, még akkor is, ha ez a munkapad már sokkal inkább kíván szellemi, mint fizikai erőkifejtést. Aki ugyanis a lehetőségeket hangulatkeltő módon firtatja, az rendszerint elég ■ egyértelműen tagadja hogy nálunk a munkásemberi állápot is lehet karrier. Nagy kár a középiskolai végbizonyítványt ezzel szembeállítani, fetisizálni, s táplálni a fiatalokban az illúziókat. a hazug életérzéseket. De talán fogalmazzunk egyszerűbben. Az Ikarus-gyári tévé-közvetítés során túl alárendelt módon került szóba a „lehetőségek” valóban meg-, levő sokasága közül a legreálisabb. De ritkán kerül szóba az életben, az iskolában, és a szülői házban is. Mit értsünk a legreálisabb lehetőségék alatt? Azt, hogy az érettségizett fiatalok kitartó szorgalommal, kihasználhatják azt a kézenfekvő és szinte tálcán felkínált lehetőséget, hogy az üzemrész, a műhely legjobb dolgozóivá képezzék ki magukat, továbbtanuljanak. Megtehetik ezt oly mértékben, hogy nélkülözhetetlenek lesznek egy idő után az üzemben, annyira ► nélkülözhetetlenek. mint a maga posztján az igazgató. A felszabadulás- előtt ismertem kőművesmestereket, akiktől valósággal függött az építke- . zési vállalkozó. A szakma művészei voltak ezek a mesterek, velük még a tőkés is a legnagyobb : tisztelettel tárgyalt, mert tudta, nélkülük akár tönkre is mehet. * A lehetőségek Napjainkban meg sokszor úgy tűnik, hogy nem is számít a „lehetőségek” közé az a lehetőség, hogy nélkülözhetetlen munkásemberré törje fel magát valaki. Holott nincs rangosabb pozíció: érezni, tudni, hogy igaz, én „csalt” műszerész vagyok, de nélkülem bezzeg megáll a tudomány, ..mert, egy adott műveletnél pótolhatatlan az eszem, a kozom. S Ítéli ennél nagyobb ,rang?. ..$5- nyitva :;,áll lehetőségként ennek a rangnak áz elérése? Megfelelő alapműveltséggel mindenképpen, sőt, elég könnyen. Ha így nézzük a dolgokat, akkor már fel sem vetődik a kérdés, hogy „miért tanultam?”. Tanulni azért is érdemes, hogyha nem lehetek egyetemi tanár, legyek kiváló, szellemiekben gazdag és szellemi gazdagodásról le nem mondó, nélkülözhetetlen munkát végző parkettázó. kőműves, vagy autószerelő. Aki többre képes ennél,, annak úgy sincs nyugta, maradása. Ismerek gyermek orvosnőt. Az érettségi után nem vették fel az egyetemre, elment villamoskalauznak, s két évig a jegyeket lyuggatta. De az elhivatottság érzése nem hagyta békén, újból és újból felvételizett. A harmadik nekifutás végre sikerült. Kitűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait, míg mellette jó néhányan csak bukdácsoltak, . kínlódtak. Azok kínlódtak és bukdácsoltak többnyire, akik. összeköttetések révén kerültek annak idején az egyetemre. Üggyel- bajjal belőlük is orvos lett, de vajon milyen? A mi doktornőnk viszont m.a eszményi gyermekorvos. Fáradhatatlan, lelkiismeretességben • példakép. De hogyan állunk vele, honnét, jött az a lehetőség, amit ő kihasznált? Valahol, valakik adták? Igen is, nem is. Úgy. abban az értelemben nem kapta senkitől a lehetőséget, ahogy a tévé-riporter is sür- -gétte. s' ahogyan sokan elvárják. Úgy azonban, ő a doktornő is megkapta, ahogyan.társadalmunk berendezkedése, kivétel nélkül megadja mindenkinek, ha megvan a kitartás, a képesség, az elhivatottság. Ilyenkor célhoz ér az ember, még akkor is, ha nem sima. inkább túl göröngyös az út. „És kell a jó keresztpapa' — vethetik közbe most jó néhányan kajánul. Erről se hallgassunk, mert még előfordul. hogy a« érvényesülés útját nem a tehetség, a rátermettség egyengeti, ellenkezőleg: a jó keresztpapa. Érettségi után többnyire nem az keseríti el a fiúkat, a lányokat. hogy nekik „csak" fizikai munka jutott, igazságérzetük azért háborog. mert látják, hogy egyesek végbizonyítványán még meg sem száradt a tinta, de már íróasztal mögött kuksolnak. S itt kezdődik, nem is jogtalanul, az egyenlőtlen lehetőségek firtatása. A szorgalmas és tehetséges fiúkban, lányokban ilyenkor hatalmasodik el az az érzés, hogy miért legyek én hülyébb, miért mondjak le pont én az íróasztalról. A rossz értelemben vett keresztpapaság gátolja legjobban a fiatalokat abban, hogy merjenek, 'akarjanak nekivágni mankók nélkül az életnek, és hogy munkásként is akarjanak karriert csinálni. Ha a realitások talaján akarunk megmaradni, akkor őszintén kell szólni arról is. hogy bizonyos korlátok léteznek a szocialista társadalomban is. Tőlünk függetlenül, objektíve léteznek. Egy vállalatnál például nincs szükség tíz igazgatóra, csak egyetlen egyre, még akkor is, ha éppenséggel a vállalatnál tíz ember szintén alkalmasnak tartja magát az igazgatói beosztás ellátására. De ami megvan kicsiben, az megvan nagyban is. Hazánk tízmilliónál vaia-. mivel több lakosának egyszerűen nincs szüksége mondjuk kétmillió fodrászra még akkor sem, ha ennyien éreznek ellenállhatatlan kényszert e szakma űzése iránt. Pofonegyszerű igazságok ezek, és természetesen könnyebb ezeket hirdetni, mint az embernek saját magát alájuk rendelni. Különösképpen akkor, ha a naiv propaganda Szünet nélkül elhúzza a szánk előtt a mézesmadzagot. A korlátlan lehetőség látszatát kelti ott, ahol nincs korlátlan lehetőség, ezzel szemben szemlesütve hallgat ott, ahol valóban korlátlanok a lehetőségek. Nevezetesen korlátlanok a lehfető- ségéft abban a tekffrtetbértMs; - hogy a társadalom igényei szerint. azt,-érettségizett ..fiatalból!.; kitűnő -szakmunkás lehet, s kiválóan képzett munkásemberként ugyanúgy élvezheti a továbbképzés, a művelődés lehetőségeit, ugyanúgy birtokolhatja a izociális és a társadalmi juttatásokat, mint az igazgató. Vagy éppenséggel jobban, ha az igazgató elfogultabb, esetleg igénytelenebb, mint ő. az (.egyszerű dolgozó". S ha mái' a szókimondásba ennyire belejött az ember, akkor arról sem feledkezhet meg, hogy tanulással, szorgalommal sok minden elsajátítható ugyan, de bizonyos készségek is szükségeltetnek ahhoz, hogy valakiből kitűnő matematikus, csillagász, vállalatvezető. vagy éppen műszerész legyón. Ez még akkor is igaz. ha nagyon jól tudjuk, hogy nincs mindenkinek olv szerencséje, hogy azt csinálja, amire legjobban alkalmas. Olyan eszményi állapot, a legmodernebb társadalmakban sem képzelhető el, amely a szükségletektől függetlenül, csak azért képez ki tízmillió lakosra kétmillió fodrászt, meg ' egymillió csillagászt, mert pont ennyi ember volna erre alkalmas. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Éppen ezért ne mézesmadzagot húzzunk el a fiatalok szája előtt, hanem beszéljünk velük felnőttekhez illő módon, a lehetőségekről, s a felelősség jogán. sZekulity péter Az agroturmix-ügy elaludt? Idestova, két hátlappal ezelőtt arról adtunk hírt, hogy a Szegedi Vas- és Fémipari K tsz agroturmix névén publikálja. az egyik gyártmányt. Megírtuk, hogy a Tolna megyei, Bölcskei Gépjavító Állomás december elejéig 5 ezer kifogástalan minőségű, univerzális, aprításra és őrlésre alkalmas mezőgazdasági kisgépet gyártott és hozott forgalomba, az illetékes földmű vesszővétkezeti,..- kereskedő- mi szerv közreműködésével, szintén agroturmix néven. Ilyen helyzetben bizonyosnak látszott tehát, hogy a bölcs- keiek nem hagyják annyiban a dolgot és üzleti érdekektől Vezér elletve, ragaszkodnak majd ahhoz, hogy rajtuk kívül más üzem ne hozzon forgalomba. agroturmix néven termékeket. Teljesen logikusnak látszott feltételezni a. jogorvoslást. Az agroturmix jól sikerült, köny- nyen megjegyezhető és észben tartható terméknév, igazán természetes, ha a Bölcskei Gépjavító Állomás jogot formál kizárólagos használatához. Ilyen pompásan eltalált név a Felsőbabádi Állami Gazdaság húshibrid csirkéiének a megjelölése: hunniahibrid. Egészen bizonyos. hogy a felsőbabádiak minden további nélkül beperelnék névbitorlás címén azt a céget, amelyik hasonló néven hozna forgalomba húshibrid csirkéket. Az agroturmix esetében ismereteink szerint egyelőre nem történt semmi. Minden jel arra mutat, hogy valamilyen oknál fogva az cgroturmix-ügy elaludt. Úgy látszik, még nem tartunk ott, hogy egy-egy gyártó üzem kivétel, nélkül kényes legyen az üzleti1 érdekekre, termékei jó hírére és arra, hogy a név kötelez. ^Munkatársak y Vitathatják a nyelvészek a > szókapcsolás helyességét és y esetleges nehézkességét is. Ne- [ Item mégis tetszett. y A villanyszerelőből lett vtű► vezetővel a fácán kerti újtelep y villamosításáról beszéltünk. A | megoldásról, az igazgatóság >- intézkedésének megvalósításáról tájékoztatott a DEDÁS?, szekszárdi művezetője. Leküzdötték a nehézségeket, új otthonaikba bekapcsolták a villanyt a volt pusztaiaknak. Beszélgetés közben megütötte a fülemet egy újszerű elnevezés. Másutt még nem hallottam. „Igazgató munkatárs”. Az intézkedésről szólván, vezetőjüket többször is így nevezte a művezető. Nem tudni, náluk mennyire általános ez a szókapcsolás és kinek a találmánya. Talán már régóta használt, megszokott kifejezés ez a DÉDÁSZ-nál. Mégis érdemes rá felfigyelni. Nemcsak azért, mert az elnevezésekkel bajban vagyunk. Demokratikus felfogást, kétoldalú megbecsülést és közvetlenséget sejtet az „igazgató munkatárs''. A művezetőnek nem úr, nem élvtárs. hanem munkatárs a vezető. Benne rejlik, hogy ő is, én is dolgozó ember vagyok. Részleteiben tartalmazza a munkát., a társat és a vezetőnek kijáró, az általa kivívott tiszteletet. Árulkodó, de nem hivalkodik. A hangsúly nélkül, mellesleg mondott elnevezés, a tiszteletet érdemlő vezető elismerésének az egyenrangúságnak az ötvözete. Vitathatják a, nyelvészek, nekem mégis tetszik. Maisága és demokratizmusa je'zi, hogy a DÉDÁSZ-nál ténylegesen jó a kapcsolat vezető és vezetettek között.-i -é
