Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

IMS. február 4. Nemes gesztus Zsúfolásig megtelt a napok­ban az alsónánai Béke Tsz zárszámadó közgyűlésekor a művelődési ház nagyterme. Megvitatták már az éves munka eredményeit és gyen­geségeit egyaránt. Utóbbival hosszasan foglalkoztak, önkri­tikusan, restellkedve keresték a gondokból kivezető közös utat. A gesztusra ezt követően került sor. A tsz-tagság poli­tikai érettségét bizonyította, amikor a szociális-kulturális alapból ötezer forintnyi segít­séget szavaztak meg a hazá­jáért vérét ontó vietnami nép­nek. Már a vége felé tartottak, amikor felállt egy asszony, a termelőszövetkezet kis létszá­mú pártszervezetének régi tag­ja. Szalai Istvánné a követ­kezőket mondotta: — Minden embert megráz az Olaszország legszegényebb vidékén élő szicíliai nép tra­gédiája. Én egynapi keresete­met ajánlom föl a földrengés sújtotta családok gondjainak enyhítésére. Nagy visszhangot váltott ki a bejelentés. Következőnek egy fiatal. jól megtermett tsz-tag férfi jelentkezett szó­lásra a leghátsó sorból: — Csatlakozom, igaza wm. Én is befizetem egynapi jöve­delmemet a számlájukra. Helyeslés követte a csatla­kozást. Sor került a szavazás­ra és az alsónánai Béke Tsz zárszámadó közgyűlésének va­lamennyi résztvevője egyhan­gúlag szavazott, hogy egynapi keresetével segít az elesette­ken. Szolidaritásuk mellett pén­züket is adják Alsónánán. így bizonyítanak az igaz ember­ség, a dolgozó ember nemes együttérzésének gesztusával. Ennek a közgyűlésnek a részt­vevői a gyengébb dolgozó­társnak nyújtott támogatás jó érzésével térhettek haza ott­honaikba. Marmarosi László Péter Zoltán Deli László 4 SIKER FŐ RÉSZESEI Tóth két éve vezeti a brigá­dot. Mármarosi László, a brigád fiatal tagja — vállalkozott ar­ra, hogy bemutatja a brigád ve­zetőt, valamint Péter Zoltánt és Deli Lászlót, a brigád tagjait. — Én párttag vagyok, a KISZ vezetőségének tagja, és mpn- kásőr. És ami nem utolsó do­log, mozdonyszerelő, géplakatos, kazánkovács. Minden, ami egy fűtőházban kell. Nehéz bemutat­ni Tóth Jánost. Hisz mit mond­hatok róla? Lassan jön tűzbe. Emberi tulajdonság. Szakmai­lag kiváló ember? Műszaki irá­nyítása jó? Hát ezért a brigád vezetője. — Kicsit darabos? Ki nem mérgelődik, amikor nem megy úgy a munka, ahogy szeretné. Nyolcán vagyunk a brigádban. Tóthnak mindig‘«rra kell gon- dpirü, hogy mi nyolcán vagyunk a brigádban, nyolc család vár­ja otthon a borítékot, és ez csak akkor telik meg, ha itt A Bálaszéki Fűtőházban négy év óta túlteljesítik az élüzeinszint fel­tételeit. „Tóth János brigádjának kö­szönhetjük a sikerünket.” — Bessenyei József, a fűtőház fő­nöke mondja ezt. A szocialista brigád nevét a kívülálló nehezen jegyzi meg, mert mit is mond az, ha ezt halljuk: „Mozdonyok időszakos javításának brigádja”. Lehetne ennek a brigádnak más nevet is adni. De röviden csak Tóth brigádnak mondja mindfcnki. Munkahelyük a szerelőcsar­nok. De nem lehet itt őket meg­találni. Csak Tóth János, a bri­gádvezető tud arról felvilágosí­tást adni, hogy az emberek hol dolgoznak. — Megkaptuk a nagy gépe­ket, nem férnek be a szerelő- csarnokba. Kint az „udvaron” és a szénszerelő helyen is-dol­goznunk kell. A gépek öregek, sok a javítanivaló, a mi mun­kánk is sok. megtesszük, amit a főnökség el­vár tőlünk, Szóval nincs prob­léma, a brigád jól dolgozik. És ebben a „vezérnek” van igen nagy' szerepe. Nem szerettem, hogy „tartozik", „követel" . I Tanulmányi szabadságát I ' az irodában töm. Még a tűzre is elfelejtett rakni. A vizsgaláz melegíti. Azért tanul az irodában, hogy mindenkinek „kéznél” legyen, így szokta meg. alig egyéves művelődési otthon igazgatói pá­lyafutása alatt. A törékeny, szőke lányról sen­ki sem mondaná, hogy valóban ő a bátaszéki művelődési otthon igazgatója. Izsák Irént a tanulásban meg­zavarni nem lehet. Készségesen válaszol, minden kopogtatót szí­vesen fogad. Az iroda kényelmes foteljeibe ülünk beszélgetni. — Mindenki azt kérdezi tőlem első látáskor, hogy kerültem ide. Gondolom önt is furdalja a kí­váncsiság, mivel újságíró. — Miután bólintok, meggyújtja ci­garettáját és mosolyogva folytat­ja. — Itt dolgoztam a bátaszéki takarékszövetkezetben, mint könyvelő. Megmondom őszintén, solia sem szerettem a tartozik, követel rovatokat. A népműve­léssel sakkai inkább megbarát­koztam. Éz a barátság már az iskola padjaiban kezdődött és akkor folytatódott, amikor még a ta­karékpénztárban dolgozott. A bá­taszéki művelődési otthon társa­dalmi vezetőségi tagja volt már akkor. Csak aludni járt haza édesanyjához. Minden szabad ide­jét az otthonban töltötte. Tavaly előtt végre teljesült a vágya. Ide került igazgatónak. E munkakört azonban csak azzal a feltétellel tölthette be, ha ígé­reteit tesz arra, hogy elvégzi a népművelés—könyvtár szakot. — Nem volt nehéz erre Ígé­retet tenni, — folytatja — mert az érettségi elvégzése után is Szombathelyre akartam menni, hogy tanulmányaimat folytassam. Sajnos, akkor halt meg édes­apám és hiába volt meg a felvé­telim. itthon kellett maradnom. Most azíán ez a vágyam is telje­sült. Izsák Irén hatalmas ambíció­val kezdett hozzá á munkához. Igen elhanyagolt területet kellett megmozgatnia, felráznia. A bá taszéki emberek elszoktak az ott­hontól. Megszokták otthon a te­levíziót, a kényelmet, mert ré­gebben nem nagyon hívták őket szórakozni. Ritkán voltak elő­adások, ORI-rendezvények, iro­dalmi estek és színházi bemuta­tók. Irénke nem sajnálta idejét. Lótott-futoti. Szinte házról ház­ra járt szervezni. Jegyeket árult a piacon, jegyeket, kínált az üz­letben és a vállalatoknál, intéz­ményeknél is naponta kilincselt. Pár hónap alatt megismerték a faluban, bámulták mozgékonysá­gát, lelkesedését. — Nem maradtam egyedül, mindenki rendes volt hozzám. A ktsz-nél, a vasútnál, a tsz-nél és az fmsz-nél egyaránt, mindenkor sok segítséget kaptam. A társa­dalmi vezetőség valamennyi tag­ja is kivette a részét a szervező­munkából. Mindannyian különböző munkahelyen dolgoznak. Így a rendezvényekre ők is állandóan mozgósítottak. Sikerült az eV.ő színházi előadás. Telt ház volt. Azután sikerült a második a har- I madik és remélem, hogy a ren­dezvényeink a továbbiakban is | sikeresek lesznek. I Irénkének nem tetez®u: I mmm,„hegy az epulet hom okzata nem a legesztétiku- sabb látvány a községben. Ad­dig járkált, agitált és kéri, amíg a vasút, a tanács, az fmsz és a tsz közösen, társadalmi munká­ban rendbe hozta a kultúrotthon homlokzatát. 12 ezer forintot si­került megtakarítani. Most koránt sincs annyi mun­kája mint kezdetben, mert már minden a rendes kerékvágásban halad. Jól működik a barkács-, a képzőművész-, a gyermekszakkör. Szívesen látogatják az általános iskolás lányok a „14 évesek klub­ját” és ugyanilyen népszerű az otthonban a zongoraoktatás. Kö­zel 40 fiú és lány látogatja az órákat. Az új ifjúsági klubban, amelyet az fmsz működtet, a kul­túrotthon az eszmei irányító. Itt is Izsák Irén vezérletével állítják össze a klubvezetőség tagjai a műsort, amely minden héten újább és újabb változatos prog­rammal lepi meg a klubtagokat. I A fiatal igazgató ambí- 1 dója, munka­kedve azóta sem lohadt le egy pillanatra sem. Még akikor sem, amikor váratlan balsiker „ko­ronázta” munkáját. Ez pedig csak az igazi népművelők, kultúrmun- kások jellemzője. Mmden jel ar­ra mutat, hogy Izsák Trénke is közéjük tartozik. — Ha Péter Zoltánt kell jel­lemeznem, könnyebb a dolgom. Itt a mozdonyjavítóban lett szakmunkás, benne megteste­sült az, ami hagyománya min­den mozdonyjavító szakmun­kásnak: pontos, lelkiismeretes. Persze az is természetes, hogy mi úgy orv tjük el a munkát, hogy egyik-másik megtalálja azt a területet, ahol „kiélheti” magát. A Zoli az armatúrákhoz ért. Ha beállítanak ide egy mozdonyt, egy-két nap alatt megcsinálja az armatúrát, az üzemképes lesz igen sokáig. Pa- lotábozsokról jár ide dolgozni mindennap. Most már évtizede, fleggel indul, este ér haza. Még soha nem hiányzott. Ha a vonat jött, ő fél hétkor már szerelő- ruhában dolgozott mindennap. Amikor a brigád összejön, hogy beszélgessünk, értekezletet tart­sunk, vagy egy-két pohár sort megigyunk, akkor a későbbi vo­nattal megy haza. — Deli a legfiatalabb a bri­gádban. Hat hónapja került Bá- taszékre. Itt volt katona az ár- vízvédelem idején, megismerke­dett a feleségével, s itt maradt. S jó hogy itt maradt. Hat hó­nap alatt — bár azelőtt nem­igen foglalkozott mozdonyjaví­tással — egyenértékűvé vált az „öregekkel':'. Specialistája a ten-, gelyágy-üntéseknek és n dugaty- tyúgyűrűk javításának. Szóval ő a motorszerelő. Kitűnő keze van. Jó mesterei lehettek és minden dicsekvés nélkül mond­hatjuk, hogy a brigádban min­denkinek érdeme van abban, hogy a Deli jó szakember lett. És itt is akar maradni. Pedig Nyíregyházáról jött ide. — Hát ilyenek vagyunk.-Egy­szer mérgesek, egyszer jóked- vüeik, győzködünk, ha nincs anyag, spekulálunk, hogyan tudnánk pótolni az elveszett időt, és így segítjük a fűtőhá­zat. Jól, rosszul? Úgy érzem, jól. Hisz kétszer kitüntették a brigádunkat a szocialista cím­mel. Azt mondja a főnök elv­társ, a múlt évben a főnök­ség úgy dolgozott, hogy számít­hatunk az élüzemcímre. Vajda Gyulától, az állomásfőnöktől tudom, hogy a forgalom is pá­lyázik az élüzemcímre. Az len­ne a legszebb, ha a csomópont élüzem lenne. Mi is tettünk ér- te valamit, _______ 44* . . iiiiiiiiiiuiiiiiniiiiiiiimiiHiiiiuiut Szórakozás és Művelődés Unatkozó fiatalok, =} elvesztegetett évek SS — „ issza térő probléma: unat- ** mr koznak a fiatalok, s aki l: Br vasárnap délutánonként z\ végigmegy a szekszárdi • • utcákon, készen kapja az illuszt- rációt: a Garay téren vagy a li- getben körúláUnak egy-egy jobb « sorsra érdemes táskarádiót, £ melyből vigasztalanul serceg az “ elmaradhatatlan dzsessz. A kér- dés is állandóan visszatér: ho- “ gyan lehetne ezen segíteni. De ” a javaslatok, amelyek időnként L2 elhangzanak, tulajdonképpen S egyetlen téma fénykörében ke- ZÜL ringenek: kevés a szórakozóhely, ~ nincs hol táncolni, ezen kellene £ segíteni. Az elhangzó javaslatok £ okosak, körültekintők, azt is — mondhatnánk. jobb ügyet is S megérdemelnének.. Mert talán nem oktalanul merül fel a ker­ít dés, hogy faiért csak a dzsessz- ZZ re járt hovatovább lélektelen “ tánc (csörgés) jelentheti az égyet- S len szórakozást, miért nem le- E liet kilépni ebből a bűvös kör- “ bői? Lép|e«-nyomon tapasztaljuk, hogy a kultúra fogalma átérté­kelődik, valami misztikus, csak egyesek számára elérhető foga­lommá változik. Pedig a művelt­ség nem isteni adomány, kivált­ságosok privilégiuma, főleg ma és főleg nálunk nem az. S bár az ismeretek szaporodásával egy­re nagyobb feladatot is jelent, egyre izgalmasabb Kalanddá is válik, hisz a feladattal arányosan pőnek a műveltség megszerzé­sének lehetőségei is. S rögtön hozzá is tenném: miután nem égi kegyelemről van szó, min­denki által elérhető, csak éppen az érdeklődést kell felkelteni. £n például minden nehézség nélkül el tudok képzelni munkásfiata­lokat, akik vasárnap délutánon­ként Hegelről vitatkoznak, vagy Arnnv verseit elemzik, sőt meg­győződésem, hogy a heti munka után igazi felüdülést, a szó tiszta értelmében vett kikapcso­lódást jelenthetne a fogékony szellem számára. De ehhez vala­mi laza szervezeti formát kellene \ kiépíteni, amilyenné a klubok­* nak kellene vájniok. Talán a « könyvtár is segíthetne szép ol- i vasótermévcl, de a művelődési Z ház mindenképpen, amelynek S komolyabban, valóságos hivatás­it tudattal kellene egybekapcsolnia • a szórakoztatást és a nevelést. » Persze az ilyen üsszejövetelek- ” bői a táncot sem kellene szám- E űzni, mert kár lenne kikapcsolni E azt a jótékony hatást, amit a E társas együttlétek alkalmával je- ~ lenthet, feltéve, ha ez a hatás ÍS valóban jótékony, s nem merül IS ki vad és lélektelen amerika* " nizmusban. y.Z mg mm ért — s ezt kár lenne el- «- /l/o hallgatni — a világ kezd ~ IWm tragikusan unifórmizálódni, s Berlin, Varsó vagy Róma S utcáin ug3'anaz az amerikai ere- » detü dzsessz tépi az emberek fü- r« lét, mint Szekszárdon. A fiata- E lók ugyanúgy növesztik a haj­zatukat, ugyanolyan pantallóban ~ járnak, s még a nyelv is hova- tovább éppúgy Ladulatszavakká, ~ lélektelen általánosításokká egy- szerűsödik. Ennek pedig Semmi- «■ képp nem lehet örülni, mert eb- ;>en az ijesztő egyformaságban iíí épp az egyéniség devalválódik, £ ha ugyan nem tűnik el teljesen. E S nyomában ugyanaz á jelenség £ jár: a berlini Alexen vagy a £ római Piazza di Spagnán ngyan- úgy fáradtan és unatkozva őgyelegnek a fiatalok, mint a Sí szekszárdi Garay téren, bizo- £ nyitva, hogy a táskarádió és a E dzsessz képtelen kielégíteni a E lappangó és hívó szóra váró <2 szellemi igényeket. E Mi hát a megoldás? Ki kell “* lépni végre abból a kényszer­ít képzetből, mely „kikapcsolódás”, « vagy „szórakozás” címszó alatt E a szellemet éltető áramkört E kapcsolja ki, s a minden jóra E fogékony fiataloknak valósággal ££ szuggerálja, hogy a heti munka “ vagy tanulás után csak a va- E sárnapi tánctól üdül fel a lélek. E A szórakozás és a művelődés egy E tőről sarjad, nem ellentétes, ha- E nem egymást kiegészítő fogai- r mák. S úgy gondolom, a meg- 5 oldás sem olyan reménytelen il- E lúzió, mint néhányan talán hi­ti szik. CSANYI LÁSZLÓ FERTŐI. MIKLÓS pälkoväcs jenö iiiiiiiiiiiiiiimiifiimiiiiimiiiiiiitiii

Next

/
Oldalképek
Tartalom