Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-29 / 50. szám

4 TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1968. február 29: \y*^.,IAAE RADTO- W* RÖK , AZT AAQND; I. JA A SEREGEK '] URA, ÉS, FÜSTTÉ |ÉGETEAA SZEKE- [ REJT.OROSZIA!^ | KÖLYKEIDET KAR« * EAAÉSZTI aaeg...» J KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE /minojart nem «I 'les 2 OtVAN NAGY HANGOD... Twa^t... ear es ^ NYA'N ELGOfY Éh, TÓTTÁ AA... — Angol államtitkok — közszemlén (Londoni tudósítás) A londoni Public Record Of­fice, az országos levéltár mosta­nában egymás után engedi sza­badjára a történelmi múlt gondo­san, lakat alatt tartott titkait... Eddig ugyanis fél évszázadnak kellett eltelnie, mielőtt nyilvá­nosságra hozhatták a kormány hivatalos okmányait, a kabinet­ülések jegyzőkönyveit, követi jelentéseit, stb. A „türelmi időt” most harminc évre csökkentet­ték, s így fokozatosan napvilágra kerülnek a brit kormánynak az 1922—1937 évekre vonatkozó tit­kos iratai. Néhány epizód 1936-ból Március 7-én a hitleri' Német­ország elfoglalja az I. világhábo­rú után demilitarizált Rajna- vidéket. A levéltári okmányok arról tanúskodnak, hogy a brit kormányban, a külügyminiszté­riumban egyetlen ember sem akadt, aki a németek bevonulá­sa ellen akár egy lépést is tenni szándékozott volna. Ellenkező­leg: a kormány minden igyeke­zete Németország „megbékítésé­re” irányult. Hitler meg nem támadási szer­ződést és Németországnak a Nép- szövetségbe való visszatérését ígérte, ha cserébe Anglia és Franciaország tudomásul veszd a Raj na-vidék visszafoglalását. A brit hadügyminisztérium egyik — mindeddig titkos — féljegy­zése arról szól. hogy a kormány pontosan ilyen alkura törekedett. A hadügyminiisz'térium ajánlása: „Azonnal, feltételek és fenntar­tások nélkül, (amelyek a múlt­ban akadályozták a megegye­zést), nyugodjunk bele a demili­tarizált övezet bekebelezésébe. Legfeljebb »politikai okokból-« szükségessé válhat kifejezésre juttatni a brit kormány határo­zott tiltakozását”. Február 3-án Eden külügy­miniszter munkatársaival arról tárgyal, miképpen lehetne kiengesztelni Németországot Három megoldást javasolnak: visszaadni gyarmatait, • vissza­csatolni a Raj na-vidéket és gaz­dasági engedményeket tenni. Egyetértettek abban, hogy a gyarmatok közül legalább Ka­merunt kapja vissza Német­ország. Ami a gazdasági enged­ményeket illeti, egységes a vé­lemény, hogy el kell kerülni minden újabb korlátozást a Né­metországgal folyó kereskede­lemben. .. Elhangzott olyan ja­vaslat is. hogy az Egyesült Ki­rályság kössön, vámuniót Német­országgal. A kabinet Németországgal fog­lalkozó bizottságában Ramsay Mac-Donald munkáspárti minisz­ter megpróbált — meglehetősen erőtlenül — azzal érvelni, hogy ha a németek továbbra is ra­gaszkodnak területi szuverenitá­suknak más országok németajkú lakosságára való kiterjesztésé­hez „a kölcsönös tárgyalások le­hetetlenné válhatnak”. O’Mailey külügyi tisztviselő így repliká- zik: sok mindenről lehetne tár­gyalni, anélkül, hagy akárcsak említést tennénk a pán—germán doktrínáról. Még akkor is volna lehetőség a megegyezésre, — ál­lítja —, ha az Ausztriához, Cseh­szlovákiához és Danzighoz fűző­dő német viszony kerülne szóba. „Meggondolandó — folytatja O’Mailey —, hogy első lépésként nem volna-e helyes közvetlen és titkos tárgyalásokat kezdeni a németekkel. Olyan kapcsolatot kellene létesíteni velük, melynek kerékében az együttműködés szelleme alakulna ki közöt­tünk. . Egy másik külügyi tisztviselő, Gladwyn Jebb (a mai lord Gladwyn) vitába szállt a berlini brit követtel, aki a nácizmust „rákos daganatnak” nevezte. Jebb szerint „a daganat lelohad majd a növekvő világkereske­delem radioaktív kezelésének hatására.. Tekintettel a brit külügyminisz­térium elnéző álláspontjára — írja a londoni Observer —, nem csoda, hogy a Rajna-vidék visz- szafoglalása után Németországban sokan biztosra vették, hogy rö­videsen angol—német szövetségi egyezmény megkötésére kerül sor. Müiiohenben olyan hírek ter­jedtek el, hogy Hitler a brit diplomácia közreműködésével vo­nult be a Rajna-vidékre. Noha a brit külügyminisztéri­um — mint láthattuk — már elő­zőleg foglalkozott a gondolattal, hogy visszaadják Németország­nak a demilitarizált övezetet, amikor végül is Hitler csapatai rajtaütésszerűen bevonultak a Raj na-mellékre, ez mégis sokként érintette az angolokat. 1936 nya­rán a külügyminisztérium iratain már sűrűn találni a kabinetet bíráló széljegyzeteket, amelyek szemére vetik, hogy nem hajlan­dó határozottabban fellépni Hit­ler ellen. Ekkorra azonban már túj messzire jutottak AAfCTf/\£L JO&ß AJS2B '.ÓV, £t-2Ste>BA/>r: ÓVATOSAN H£IY/SZTB AtOAHT A „. AAé<S, cäi&- 2£7r, /A fYYAtCA'GA kapta A GnacvcSTV.. tuzezt. lövés .’Vta'n a géaa/sz- tocy csChx}a.7CÄÄr AAOMOcrrn .. V AAICPABÍ. P£rCí/GGX3TT7^ Húsz. /YUÉ-reflrsymjs ^ V« A\SAD SOt2G>ZAk-rOT }\ AOCTTT ro«ö-( j OtílT \AEtfjS/VySAT A K&ZKS/ZA'ASNTléAJr:.. » _J az engedékenység lejtőjén... A kormánynak végtére is eltökélt szándéka volt elkerülni az össze­ütközést Németországgal. 1937 novemberében lord Hali­fax, a kormánytanács elnöke magánlátogatást tett Hitlernél. A látogatásról beszámolt a kabinet­nek, s kifejtette meggyőződését, hogy „a németeknek nincsenek a közvetlen jövőre nézve kalan­dor terveik”. Kilenc hónap múl­va bekövetkezett München ... 1937 január. Hat hónapja dúlt már a polgárháború Spanyolor­szágban, amikor Eden külügy­miniszter javasolta: a brit flotta helyezze blokád alá Spanyolor­szág partjait és kikötőit. Indoko­lása: a helyzet egyre kevésbé „nemzeti küzdelem”, s mindin­kább „nemzetközi háborúvá fajul a fasiszta és a bolsevista álla­mok között”. Sir Samuel Hoare flottaügyi miniszter az érvek hosszú sorát vonultatta fel a blo­kád ellen, ellenvetéseinek lénye­ge azonban az volt, hogy a blo­kád esetleg megakadályozná Né­metországot és Olaszországot ab­ban, hogy csapatokat és fegyve­reket szállítsanak a spanyol köz- társaságiak ellen. Rosszallóan je­lentette ki: „Nagy-Britannia kezd olyan pozíciót elfoglalni, hogy mint nemzet úgyszólván akadályozni próbálja Franco győ­zelmét. Lehet, hogy a baloldali pártoknak éppen ez a kívánsá­guk. Mások viszont, beleértve a kábinet egyes tagjait, amiatt ag­gódnak, hogy a szovjetek győz­nek Spanyolországban”. Eden javaslatát visszautasítot­ták. Memoárjaiban később így ír: „Egy hatékony brit akció ab­ban az időben lecsapolhatta vol­na a spanyol fekély mérgét.. A polgárháború azután még két és fél évig tartott, a hadművele­tekben modemül felszerelt német és olasz hadosztályok vettek részt. A Luftwaffe hírhedt Com- dor-repülőegységének Guernicá­nál és más spanyol városok el­pusztításában szerzett tapaszta­latait jól hasznosították — nem sokkal később — a London és Coventry elleni légitámadások­ban. BEBR1TS ANNA „Tegnap este véres esemény színhelye volt^ Oran előkelő villanegyede, a Boulevard Bona­parte. Dr. Bréíail agyonlőtte a feleségét, Corot kapitányt és önmagát. Dr. Brétail nemrég tért haza a Niger vidékéről, ahová a szerencsétlenül járt Russel kutatót ki érte mint a nagy tudós titkára. Dr. Brite ü hazatérése után feleségül vette á tragikuson elbúnyt tudós özvegyét. A rendkívül szép asszony, valamikor énekesnő volt, és csak Russe], kedvéért hagyta ott a szín­padot. De Oranban, ahol Russelék nagy társa­dalmi életet éltek, még szerepelt olykor a jóté­konysági estélyeken az egykor ünnepelt színész­nő. Ilyenkor híres dalát, a ,Si rom savait’ -t énekelte...” — 91 — A dal a halott melletti szobában! A dal, amely folyton szólt és nem énekelte senki! Tovább olvasott. .. A szerencsétlenül járt Russel magán­titkára, dr. Brétail, a tudós halála után nőül vette az özvegyet, és úgy látszott, hogy boldog házaséletet élnek, míg tegnap este bekövetke­zett a véres családi dráma. Csak két lakáj tartózkodott a házban, és mind­kettő ugyanúgy meséli a történteket. Dr. Bré­tail úton volt, az hiszik, Algírban, és Mme. Bré­tail vendégül látta Corot szpáhi kapitányt, a népszerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapitány máskor is megfordult a házban Brétail távollétében. Este tizenegykor történt a dráma. A szalonban teát szervírozott az egyik lakáj. Brétailné a zongoránál ült, és a „Si l’on savait”-t énekelte. Ekkor váratlanul megjelent az ajtóban Bré ail! A lakáj két lövést hallott, egy sikolyt, egy zuhanást. Corot kapitány és az asszony átlőtt fe "el buktak le. És mielőtt a szol­ga megakadályozhatta vo’na, dr. Brétail is ha­lántékon lőtte magát. Mire a mentők megér­keztek, már egyikükben sem volt élet...” Galamb cigarettára gvúitott. Fszébe jutott a ház.., A poros szoba és a furcsa nő, az anya­jeggyel ... „ ... Jogos, vagy jogtalan féltékenység? Ki tudná eldönteni — folytatta a hír. — Lehet, hogy a Russel mellett átélt expedíció szörnyű­ségei viselték meg dr. Brétail idegrendszerét, vagy talán az érdekes asszony, aki nemcsak kezén viselte a háromszög jelét, hanem a szí­vében is, valóban fellobbant: először néhai fér­je titkárjáért, most pedig Corot kapitányért? A — 92 — kérdésre pontos választ nem kaphatunk. Any- nyi bizonyos, hogy Oran társadalmát érzékére veszteség érte, és a szörnyű dráma..." A cikk közepéről egy fénykép nézett rá. •. Furcsa, érdekes fejű, szép asszony, összenőtt, sűrű szemöldökkel és csodálatosan kifejező, szomorú szemmel. Egyszer csak valahonnan, nem is messziről, zümmögve felcsendült a£ ismert finom női hang: „Si l’on savait..." .... Néhány másodpercig mozdulatlanul ült. ... Az éjszakai légáramlástól kissé egymáshoz súrlódtak a pálmalevelek, halk zörejjel... És a szöveg most dúdolásba ment át... Kétségtelen. Ugyanaz a hang! Felugrott!... A hang irányába ment, de a2 éneklő zümmögés különös módon távolodott... Az ördög játszik vele... Most tisztán hallja: , Si l’on savait...” Néhány fa mögül kiért a sivatag peremére. Dermedten állt meg! Egy homokdűne tövében, a Szaharában, ott ült a nő! Az imént még az újs,'rrból nézett rá! Megvilágította a hold. Fehér lovagi óruhában volt, parafakalepban, és hótrizta rajta minden! Világosan látszik nagy. bánatos szeme, kissé sűrű. összenőtt szemöldöke... Egyenesen Ga­lambra néz, mosolyog és dúdol: „Si l’on savait... Si l’on savait.. Határozott léptekkel, de nem futva elindul a nő felé. Ez most lassan felállt. Lovaglóbotjával ütö- gette a csizmáját és elindult... — 93 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom