Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

Kitericszäz gyereket érint A napközi otthonok helyzete a dombóvári járásban 1««. ffeítroír n «< 1*1 TFrT ^ i t ’ <1 Dombóvár utcáin megszokott kép délidőben a tanárnőjük fel­ügyelete alatt vonuló iskolás­csoportok látványa. Háromszáz gyerek étkezik olyan konyhán, ahol a nagyüzemi munkához a legszükségesebb gépek hiányoz­nak. Háromszáz személyre gyúr­ják kézzel a tésztát, hámozzák kézzel a burgonyát. Kitűnő a koszt. Még azok a kicsik is, akik válogatósok, jóllaknak a három­fogásos ebéddel. A tanárok, akik itt ebédelnek, nap mint nap látják: hogyan emelik kézzel a forró levessel telt hatalmas fazekakat az asz- szonyok. Félnek, hogy egyszer súlyos baleset forrása lesz ez a módszer. Változtatni kellene — mondják, de minimálisan, 25 ezer forint szükséges csak a konyha felszerelésének bővítéséhez. Erre pedig a járási művelődésügyi osz­tálynak nincs anyagi fedezete. Farkas Aladár, a járási tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője elmondotta, hogy a prob­lémát i 61 ismeri, de ez a kiraga­dott példa csak egy a sok közül, amely a napközi otthonok hely­zetét nehezíti. Aki az ott folyó munkával kíván foglalkozni, an­nak ismerni kell mindent, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatos. Személyi feltételek — Milyen képzettséget kíván a napközis nevelői munka? — Pszichológiai hozzáértés, széles körű ismeretanyag biztos tudását. Sok a kitűnő napközis ne­velőnk, de kisebb községekbe ne­héz megfelelő tanerőt biztosítani. Van két képesítés nélküli taná­runk is. Akár diplomával, akár anélkül vállalja valaki ezt a fel­adatot: idegileg is erős megter­helést ró mindenkire. A körül­mények nagyon megnehezítik a munkájukat, A körülmények Bármelyikielj is vizsgáljuk a dombóvári járás 23 napközis' cso­portja közül, valamennyi osztály-, vagy ebédlőtereimben kapott he­lyett. A tanulók ott töltik a sza­bad idejüket, ahol a tanulási órák alatt vannak. Felnőtteknek is ne­héz nyolc órán keresztül azo­nos környezetben, de gyerekek­nek, akiknek a mozgás létszük­séglet, bátran mondhatjuk, hogy kimerítő. — A kikapcsolódási lehetősé­gük? — Nem kezdenek azonnal a ta­nuláshoz, iskola után játszanak. Társasjáték, séta, nyáron strand, hétközben fürdő, amivel lehet, élénkítjük az átmeneti időt. Saj­nos szaladni, mozogni, amelyre nagy szükségük lenne, a szűk is­kolaudvarokon alig nyílik lehe­tőség. Csoda, ha hazafelé menet tombolják ki visszafojtott ener­giájukat? — Ilyenkor bosszankodnak a felnőttek... — Mert a gyerekek valóban elevenek. Nem könnyű a fegyel­mezésük. Megértéssel Elkísértem útjára a Zrínyi ál­talános iskola első és második osztályos napközis tanulóit, ne­velőnőjükkel, Kurucz Gézánéval együtt Amerre jártunk, szülők szólongatták, dédelgették a ki­csiket. A gyerekek délelőtt napközi otthonban voltak, tanításuk dél­után lesz. A séta közben szinte köszönni is elfelejtettek, annyira élvezték a levegőt A kirakatok előtt lassítottak, az átjáróknál fegyelmezetten megálltak. Néha egy kisfiú vagy kislány jött Pa­naszra: — Tanár nőni. a Gábor el­gáncsol ... Tanár néni, megcsi- kált a Peti. A tanár néni mosolygott, csó­válta a fejét és szelíden rendre intette a csintalanabbakat. Tü­relemmel, néha dicsérettel hatott az apróságokra. Magyarázta: — Kicsik még, ebben a korban nem tudják önállóan megoldani a problémáikat. Felnőtt kifeje­Don Quijote és Döbrögi uram — Jöjjön már Döbrögi uram! — invitálja az egyik íiatal a sarkon fel­tűnt Dudás Matyiből jól ismert Döbrögi- jelmezt viselő fiatal­embert. — Jövök, csak ad­jatok helyet, hogy bemehessek, — Ki lehet? Egyál­talán fiút takar ez a ruha? — hangzik az ajtó előtt állók tó- váncsiskodása. Nagy a csoporto­sulás a tolnai ifjúsá­gi ház előtt, sokan kíváncsiak a jelme­zekre. Külön szórako­zást jelent a „totó­sás”; kit takar a jel­mez? Egyáltalán fiú-e, aki huszárru­hába öltözött és va­jon nem kislány öl- tötte-e magára Don Quijote jelmezét? A jelmezbált a tol­nai ifjúsági ház kö­zösen rendezte a fémipari ktsz, a se­lyemgyár, a textil­gyár, a gimnázium és a területi K1SZ- alapszervezettel kö­zösen. Már három­szor rendeztek ehhez hasonlót és a nagy siker késztette őket arra, hogy az idén is megtartsák a bált. Nyolc órakor már nagy volt az izgalom a teremben, ahol a vezetőség az 50 jel­mezruhást előkészí­tette a felvonulásra. A nagyteremben megszólalt a tolnai gitáregyüttes bevonu­lást jelző zenéje, ki­nyílt az ajtó és meg­kezdődött a bevonu­lás. Elsőnek a tiroli pár lépett színpadin, majd spanyol nép­viseletbe öltözött fiú és leány megjelenése váltotta ki a nézők tapsát. Folyamatosan ment a jelmezesek bemutatása. Néhány szellemes és elisme­résre méltó ruhát láttunk: az udvar­hölgyek, a Mátyás király lovagja mind tetszetős és szép volt. Dumas „Három test- őr”-je úgy látszik gyarapodott, mert négy csinos, jóképű testőr sorakozott fel. Óriási taps fogadta a közel két méter ma­gas Don Quijote-t is. A mözsi Lemle Má­ria községének nép­viseletét mutatta be díszes, gyönyörű ki­vitelű tahijában. Mint utólag megtud­tuk, a ruhát még édesanyja viselte. A cowboyok a színpa­don nemcsak díszes ruhájukat, de fegy­vereiket is bemutat­ták: gyorsan leadtak néhány lövést, ijeszt­gették a teremben levőket. A díszes, színes felvonulást a fekete balettruhás Schöpfen Katalin zárta be. Megkezdődött a tánc. Közben — min­denki kapott egy szavazólapot, elkez­dődött a szavazás. Kilenc órára megtelt az urna és az ifjú­sági ház vezetői meg­kezdték a szavazatok ös szeszámlálását. Nagy munka volt, hiszen több mint 300 szavazólapon nyilvá­nították véleményü­ket a nézők, melyik ruhát tartják a leg­ötletesebbnek, a leg­jobbnak. Vgy látszik, a tolnaiak szíve a hajósfiúkhoz húz, mert az első díjat Lampek László nyer­te, tengerész jelmezé­vel. zésael élve, ezért „árulkodnak”. Két év múlva már nem szalad­nak minden bajukkal hozzám. Megértem őket, és néha egy ki­csit sajnálom is ezeket a gyere­keket. Ma például akik elkészül­tek a leckével, társasjátékoztak. Csendben, hogy ne zavarják a többit. Más terembe nem mehet­tek, és a többiek még tanultak. Magamat képzeltem a helyükbe: milyen nehéz is volt fegyelmezet­ten játszanom. Mégis szeretnek itt lenni, mért a napköziben játszópajtások van­nak. A tanulásukkal sincs baj, 3,7 volt a tavaly év végi átla­guk. Harminckét gyerekből egyet­len sem bukott. Ha nehéz is a dolgunk, csak egy a titka ennek a munkának: szeretni kell a gye­rekeket. Tervek o fejlesztésre? Olvasom a január elején meg­tartott vb-ülés egyik határoza­tát: *A dombóvári járási tanács végrehajtó bizottsága utasítja a művelődésügyi osztályt, hogy 1968 első felében vizsgálja meg a napközi otthonokban a tartal­mi munka fejlődéséhez szüksé­ges személyi és tárgyi feltétele­ket és készítsen tervet a hiá­nyok felszámolására...” Tervezetet, olyan hiányok meg­szüntetésére, melyek egy része éppen anyagi okok miatt meg­oldhatatlan? Megfelelő helyisé­gekkel nem rendelkeznek az is­kolák. A konyhafelszerelés évek óia gondot jelent. Csak a leg­fontosabbakat említettem a prob­lémák közül. Takarón túl nem nyújtózhat senki, az anyagi le­hetőségek pedig szűkre szabottak. Hogyan javítsa tartalmi munká­ját az a nevelő, akinek csoport­jában közel negyvenen vannak? A 900 gyereket 23 csoportba oszt­va, ilyen arány alakul ki. Lehet-e ilyen feltételek mellett a nevelői munkát minőségi szinten végez­ni? Az eredmények arról tanús­kodnak, lehet. A napközis gyere­kek tavalyi tanulmányi át­laga nem maradt el más gyere­kek mögött Igaz, kevés a ki­emelkedő képességű tanuló köz­tük, és sok, majdnem fele a cso­portoknak, hátrányos helyzetű­ként nyilvántartott diák. Értjük alatta azoknak a fizikai dolgo­zóknak a gyerekeit, akiknek ott­hon nincs megfelelő lehetőségük a tanulásra. Akiknek a napközi otthon biztosít meleget, tanári felügyeletet, rendszere^ étkezést Jelenleg nincs jobb a napközi otthonok rendszerénél. Ezt vall­ják a szülők is, tanárok is. — A 15 évvel ezelőtti első napközi otthonoktól — mondotta Kiss Ernő általános iskolai igazgató — napjainkig nagy utat tettünk meg. Az állami és tanácsi szer­vek maximális támogatást nyúj­tanak. ök is ismerik a problémá­inkat A gondok ellenére a nap­közi otthonok 900 gyerek tanítás utáni felügyeletét oldják meg. A részletes tájékoztatás és a személyes tapasztalatok után is úgy érzem, nem elegendőek a napközi otthonok helyzetéről ké­szített írásos feljegyzések. A nap­közik munkáját különböző ténye­zők nehezítik, de szükség van rájuk, ez vitathatatlan. Több se­gítséget érdemelnek, anyagilag is. Enélküi nem sokat ér egyetlen tervezet sem, mert tényleges vál­tozás csak tényleges támogatás­sal várható. MOLDOVAN IBOLYA Asszonyok, lányok dolgoznak az üvegházhan. Tápkockába rakják a sok ezer naradicsomnalántát. Készülnek a hollandiágyak, hamarosan kiültethetik a palántákat^ Fotó: Bakó Jenő Tavasz a kertészeiben Szorgos munka folyik a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetke­zet kertészetében. Fóliával borítják a melegágyak ablakait. ■Ts................... SiteiLiäi io. ■ tnEHMl S-ök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom