Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

1968. február 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Magasan az átlag fölött N ándori Lajos II. a duna- nLömlodi Szabadság Ter­me [őszövetkezet ben 53 ezer forin­tot. felesége 19 ezer forintot ke­resett. Ez a jövedelem több mint négyszerese a közösből szármázó paraszti jövedelmek megyei át­lagának. Hetvenkétezer forint nagy pénz. De mi van mögötte? Költekezés, nagy lábon élés szempontjából Nándori Lajos II. a legtöbbet is megengedhetné magának, éppen ezért a legirí- gyeltebb emberek közé tartozik Dunakömlődön. Illetőleg tartoz­na. Mivel nagyon keveset enged meg magának, többnyire csak a lehetőségét irigylik tőle azt hogy nagy lábon élhetne, ha akarna. De nem akar. Disznóvágásra fél liter pálinkát vett a felesége, s ebből a fél liter pálinkából még mindig van néhány deci. Nándo­ri Lajos II. többet keres, mint két bankigazgató, de a zárszám­adási banketten mindössze het- venegynéhány forintot költött el: kislányának halászlét vásárolt, s asztaltánsaihoz hasonlóan, hat üveg sört rendelt, amikor ráke­rült a sor. Ennyi volt az egész. Kérhette volna akár a legdrá­gább italokat is, hiszen végelszá­moláskor 40 713 forint készpénzt kapott, s ez az összeg nála volt. Mondhatta volna: egy évben egy­szer. kirúgok a hámból. Nem tette. Megitta a sört, ha­zament, átöltözött és indult ki a telepre. Még arra se maradt ide­je, hogy megszámolja a bankje­gyeket. Az állattenyésztésben dol­gozik, ós ez annyira időhöz kötött munka, hogy zárszámadási ban­kett ide, vagy oda. nem lehet ki­rúgni a hámból. Van pénz, de igen nagy az ára annak, hogy van. Azt hihetné az ember, hogy Nándori Lajos II. ilyen kereset­tel a háta mögött, sokat szóra­kozik utazgat, egyszóval élvezi az 11 s éppen ez az. amit a pa- raszti munka még ma sem enged meg, mert ha az életet él­vezné, akkor nem tudna összehoz­ni 53 ezer forintot, s fordítva, azért képes ennyit keresni, mert gyakorlatilag teljesen lemond az élet élvezetéről. Két évvel ezelőtt, másfél hetet Cserkeszőlőn töl­töttek el, a gyógyfürdőben. Szo­bát béreltek, és pihentek. De nem volt egy nyugodt percük sem, mert a kislányt és a házat egy idegen asszonyra kellett bíz­niuk, s örökké azon izgultak, vajon nincs-e baj otthon? Sze­rencsére nem történt semmi baj. de mégsem volt az a másfél hét igazi kikapcsolódás. Egyetemi tanárok, magas veze­— A vármegye őskori monográ­fiája szerint dél felől Kurd, észak felől Ácsa a Nakhoz leg­közelebb eső két község. A köz­beeső területeket hajdan hatal­mas erdők borították. A Zichy- kódex szerint a falu keletkezése a XII. század végére, a XIII. század elejére esik. — Az első biztos adat 1307-ből való. Ekkor Konrád mester fia. János gróf Nők nevű birtokát veje, Uzdi István nevű fiának adja. Ugyanekkor ezen a terüle­ten élt Bogár István földbirtokos is a családjával. Ebből az egy­más mellett élésből 1320-ban már egy birtokháborítási pert őriznek az okmányok. Bogár István bir­tokán egymás után több job­bágylázadás is kitört. — A török megszállás alatt aztán elpusztult a település. Mindössze néhány család maradt életben, ök is elmenekültek. — A második falualapítás 1715—1720 között történt. Ebben az időben a megyében 230 tele­pes község alakult, köztük Nak is. Magyar ajkú lakosok csak 1752-ben jöttek e községbe. Nar- engedményeket kaptak. Egy idő re felmentették a betelepülők^' a robot alól, s adómentességet is élveztek. Ezekben az években épült először iskola és kántor­lakás. A* iskolában egyetlen tő beosztásban dolgozó emberek havi fizetésével ér fel Nándori Lajos II. keresete is, de számára egy bizonyos területen nem je­lent ez semmiféle_ könnyítést. Igazság szerint többet dolgozik, mint a magukat eke elé fogó egy­kori kisparasztok. Élet- és mun­karendje se tér el túlságosan a felszabadulás előtt ismert látás­tól, va.kulásig tartó örök gürcö­léstől. S di6znóvágáskor annak a fél liter pálinkának nem azért maradt meg több mint a fele, mart Nándori Lajos II. sajnálja magától az italt. Egészen másról van szó: a szép kereset mellé az elmúlt évek során gyomorfekélyt is szerzett. Nem csoda, hiszen cseppet sem kíméli magát. Munkahelyén az is­tállóban egy gürcölő parasztem­ber, akinek egybe folyik az egész esztendő, mert nincs megállása soha. Furcsa egy kettősség, mert ezzel szemben otthon már esz­ményi szövetkezeti gazda, aki nem csizmában, hanem házi pa­pucsban ül le késő este, a tévé elé. S az átlag feletti gürcölést feleségével együtt csak azért tart­ja kifizetődőnek mert „a laká­son azért meglátszik.” Három szobát rendeztek be az elmúlt években modern bútorokkal. A mennyezetről csillárok lógnak, a padlókat, szőnyeg borítja, a ház­tartást jórészt gépesítették. Gáz­tűzhelyen főznek, „mert ez így sokkal nraktikusabb. és tisztább”. Tévéiük van. rádiójuk nincs. Volt. de elromlott, s erre nyom­ban bejelentették a postán, mert még tíz forintot sem hajlandók potyán kidobni az ablakon. Be­szélgetés közben számomra úgy tűnt: ezek a jó módú embereit túlságosan a fogukhoz vernek minden garast. Lehet. De ha ar­ra gondolok, hogy rengeteget fá­radoznak, akkor már érthető, ha nem szórják a pénzt. Nem kap­nak senkitől semmit Ingyen, minden fillér mögött munka van. Havonta, kevés híján, mégis száz forintot költenek napi- és hetila­pokra, folyóiratokra. Járatják a Tolna megyei Népújságot, a Szovjet Híradót, a Nők Lapját, a Magyar Mezőgazdaságot, a kis­lánynak a Pajtás című lapot, és rendszeresen vásárolják a Nép­szabadságot. Könyveket vásárol­nak-e? Nem. Egyáltalán nem. „Még nincs könyvespolcunk” — erre hivatkozik a feleség. A Petőfi utcában laknak és há­zukból, — amint mondják — a fürdőszoba hiányzik jelenleg a legjobban, illetőleg a berendezés. Ennek jórésze hiánycikk, még forintért sem kapható. Ha raj­tam múlna, az állattenyésztőket tanterem volt. A kántorlakás szoba-konyhábó] állt. Mindkettő vályogból épült, szalmatetővel. A fellelhető adatok szerint hetven tanköteles gyerek járt iskolába. — Templomot. — az elsőt — 1758-ban építettek. Torony nél­kül, haranglábbal. — A faluban 1772-ben 737 la­kos élt. — Először 1874-ben tagosítot- tak az egyház részére. A plébá­nos 32 hold földet kapott, a temp­lom fenntartására külön 8 hol­dat adtak, a tanítónak 16 holdat juttattak. Ezek a szántóföldek a faluhoz legközelebb eső, legjobb földek voltak. Melléjük még rét is járt. — Uj iskolát 1884-ben építet­tek. A tanterme miár nagyobb volt mint az elsőé, hét és félszer hét méteres. Vele szemben elké­szült az új tanítói lakás is. Tég­lafalból. A téglát helyben gyár­tották. — Az emberek egyforma sze­génységben éltek ezen a környé­ken. Nevezetesebb esemény nem '•■'zta meg a falu életét. Csak ’ ''c3-ban történt valami, ami fel­Itette az érdeklődést, és sok 'mész tekintetet vonzott. Következik: AZ ELEVEN HERCEG HÓNÁBAN Uk&Y kV A országszerte előnyben részesíte­ném, biztosítanám, hogy soron kívül kapják meg a fürdőszobák berendezéseit, kellékeit. A sőrést, a tehenészt, a borjúgondoaót, a takarmányost, a sertésgondozót reggeltől estig úgy átjárja az is­tállószag. hogy este gyakran job­ban hiányzik a fürdőkád, mint a vacsora. Bár Nándoriéknál, mint a nehéz fizikai munkát végző embereknél általában, az evés ki­mondottan szertartás. Uőtt étel nélkül egyetlen nap sem múlik el náluk. Nándoriné, férje munkarendjé­hez igazodva, minden nap egy órakor tálalja fel az ebédet. Ez a rend akkor is, amikor Nándo­riné ugyanannyit dolgozik a kö­zösben. mint a férje. A reggieli- készítés tavasztól őszig a kislány dolga, a tizenhárom éves Irén- kéé. Kilencéves karában már ez volt a reszortja. A szülők mun­kára. kötelességtudásra szoktat­ták. Mielőtt iskolába indul, elké­szíti magának és a család többi tagjának a reggelit. Most a zár­számadás után zsebrádiót kapott a szülőktől ajándékba. Megkér­deztem Nándorinét, hogy mivel lepte meg saját magát? Semmi­vel. „Mi zárszámadáskor is úgy költekezünk csak, mint máskor.” — mondja az asszony. Semmifé­le többletfényűzést nem engednek meg maguknak. Mindig egyfor­ma mosdeszappant használnak, s hónap elején dekányi pontos­sággal veszi meg Nándoriné, a háziasszony mindazt, amire a a háztartásban szükség van: cuk­rot, sót, fűszereket, borotvapen­gét, egyszóval mindent. „Nálunk nem divaté hogy hónap közben elszaladjunk a boltba, fél kiló sóért.” — állapítja meg némi büszkeséggel. Évzáráskor még tisztán több mint 40 ezer forintot kaptak készpénzben. Este, amikor a férj megjött a munkából, háromszor is átszámolták a százasokat. Az­tán ebből a pénzből vettek egy háromajtós szekrénvt, egy varró­gépet, megvásárolták a fürdő­szoba-berendezés egy részét, és 15 ezer forintot kölcsönadtak az egyik ismerősüknek, aki autót vásárol. Később, jövőre, vagy a»- után, nincs kizárva, hogy Nán­dori Lajos II. is személygépko­csit vesz. Addig nagyon jó szó­rakozás a televízió. Az operaelő­adások kivételével, minden műsort szívesen megnéznek. A férj har­minckilenc éves. a felség nemrég töltötte a harmincnégyet, a kis­lány tizenhárom esztendős, az örökbefogadott másik kislány négyéves. Nándori Lajost azért hívják Nándori Lajos II-nek, hogy megkülönböztessék az idő­sebbik Nándori Lajostól, aki nagybátyja. A mikor náluk jártam, beval- lom legjobban az érdekelt, hogy egy ilyen jó módú családból száműz-e minden gondot és szo­morúságot a pénz? Nem. Nándo­ri Lajosaié aggódik, attól fél, hogy mivel nem tagja a tsz-nek, az idén nem kap munkát a közös­ben. Fél, hogy belépési kérelmét nem fogadják el. De a családnak a legnagyobb gondot az örökbe­fogadott kislány okozza. Kétéves korában hozták el Endrédről és elképzelhető, hogyan nézett ki, hiszen kilenckilós volt csupán. Szemük fénye lett ez az örökbe­fogadott kislány, és most az end- rődi szülők vissza akarják vinni. „Ennek vagyunk mindannyian a betege” — mondja Nándoriné. Sajnos náluk általában „hiány­cikk” az egészség. Nándori Lajos II. kimondottan vidám, jó kedé­lyű emiber, kevesen gondolnák, hogy gyomorfekélyes. Felesége meg annyi gyógyszeren él, hogy a gyógyszeres dobozt resteilte meg­mutatni ... Nándori Lajos II. jö­vedelme közel ötszöröse a közös­ből származó paraszti jövedelmek megyei átlagának. Hetvenezer fo­rint nagy pénz. Megkíséreltem megmutatni, hogy mi van mö­götte. Újabb lakások SzeUszárdon a Wosinszky Mór utcai lakótelepen újabn három emeletes panelház alapozását kezdték meg a szakemberek. — Minden eddiginél nagyobb érdeklődés és aktivitás jellemzi az új gazdaságirányítási rendszer első termelési tanácskozásait gyá­runkban — mondta á Bonyhádi Cipőgyár 11-es körének termelési tanácskozása előtt Ambrus Mi­hály, a szakszervezeti bizottság titkára. Néhány perccel később szemé­lyesen is meggyőződhettünk ér­iéi. A Il-es kör dolgozói szinte valamennyien megjelentek, és fe­szült figyelemmel hallgatták a művezető beszámolóját. Elégedet­len és jóleső éi-zéssel nyugtáz­ták, immár ki tudja hányadszor, hogy a kör az elmúlt évben igen jó eredményeket ért el. így töb­bek között közel 800 pár cipővel teljesítették túl termelési tervü­ket. Miközben a beszámoló tartott, a dolgozók megismerkedtek a kö­vetkező negyedév modelljeivel. A két új formájú, igen ízléses ci­pő, amely kézről kézre járt el­ismerést váltott ki. A beszámoló dicsért és bírált. Ez utóbbit különösen őszintén ée igen kemény hangon. így történt ez az egyik szocialista brigád esetében is. A brigádon belüli személyes ellentétek, amelyek a munka rovására mentek, odáig fajultak, hogy a brigádot nem ja­vasolták a szocialista címre. A beszámolót követően nem kellett várni a vita beindulásá­ra. A felszólalók többsége az alapanyagok — talpbőr, bélés­vászon stb — minőségét kifogá­solta. Ugyanakkor az egyik mun­kásnő felszólalásában köszönetét mondott, a műszaki vezetőnek, azért, mert intézkedése nyomán ma már megfelelő méretben szabják le a béléseket, s mint mondotta, ezáltal tisztább és jobb minőségű cipőt tudnak előállí­tani. A művezető minden problémát felírt, miközben tovább biztatta a kör dolgozóit, hogy mondják e! érzrev ételeiket, mert csak ebben az esetben tudnak segíteni az esetleges problémákon. Mint a felszólalásokból kiderült, a kör dolgozói jól látják, hol szo­rít a cipő, hiszen a művezető a legtöbb problémáról tud. A dol­gozók. mint ahogy az vállalásaik­ból is kicsengett, tudják, hogy nehéz év előtt állnak, éppen ezért a brigádok elsősorban a minőség javítására tettek vállalást. A termelési tanácskozás rang­ba az új gazdaságirányítási rend­szerben nagyot nőtt. Ezt nem csak a színvonalas beszámoló, és a sok javaslatot, ésszerű elgon­dolást tartalmazó felszólalások bizonyítják. Hanem egy olyan je­lenség. amely szinte valamennyi cipőgyári termelési tanácskozáson tapasztalható volt: a dolgozók — és itt elsősorban a vidékről be­járóikra gondolunk — talán ez­úttal első ízben végigvárták a termelési tanácskozást. A Bonyhádi Cipőgyár termelé­si tanácskozásai igen sok olyan ói .inv-T-intot holtak, amelveket a következő hetekben a gyár mű­szaki vezetői vitatnak meg, s amelyek közül minden bizony­nyal nem eggyel — mint megva­lósuló intézkedéssel —,,a közel­jövőben találkozhatunk a gyár­ban. SZEKUUTY PETER Sz. L. Termelési tanácskozás az áj TVTínH'Prv pHH i p'í nÄl nauvohh n7Pft niprf i nt,p-'7:kp r1A<iP nvAtná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom