Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-23 / 45. szám
1968. február 22. TOLNA MEGYEI VEPÜJSá.G Bánya a magasban Az első, ami itt megragadja az embert, a szép kilátóé. Közvetlenül a hegy lábánál a gyár kemencéje, kéménye, kellerszárítói, távolabb a kanyargó Duna, azon túl pedig a végtelen síkság A geológusnak megint más az érdekes: a híres, csaknem félszáz méter magas paksi löszfal, ahol sárga és vörös rétegek váltják egymást, a hozzáértő ezekből olvassa ki, hogyan, milyen időközökben váltották egymást a jégkorszakok és a jégmentes évezredek. Évente többször is eljönnek — legutóbb egy francia és egy csehszlovák tudós „vendégeskedett” a téglagyárban, vette szemügyre a „falat”, vett innen is, onnan is mintát. A löszfalat a téglagyár munkásai tették szabaddá a kutatók számára, csaknem kilencven éve vájják a hegyet — különben talán a domb rangját sem érné el. de Pakson hegy a Sánchegy — amióta itt áll a gyár. Tulajdonképpen a hegy elhordásával csinálnak helyet a gyár terjeszkedéséhez. A régi téglagyári munkások úgy számolják a szolgálati idejüket, hogy, akkor jöttem, amikor a présháznak a hegyből kellett a helyet kikany arí tani”, vagy „itt voltam már akikor is, amikor még a szélső kellersor helyén volt a hegy lába”. A hegy évről évre hátrál nyugat felé, évről évre nagyobb a hatalmas, kelet felé nyitott katlan. Ami a látogatónak természeti szépség, vagy geológiai ledet, ennek a tizennégy embernek munkahely. Novemberben még a hegy lábánál láttam őket — mint- ahogy minden ősszel ott kezdik a földkitermelést — most már csak három-négy méterre vannak a hegytetőtől. Pontosan százhu- szonkét lépcsőfokot kellett megmásznom, mire felértem hozzájuk. A bánya pillanatnyi, munkahelye tehát csaknem ötven méter magasban van. Itt lazítják, bontják a löszt, agyagot, a fellazított föld meredek rézsün csúszik lefelé. Régi gyakorlat, hogy a téii hónapokban kitermelik a következő nyersgyártási szezonra az alapanyagot. így a hóié, az eső és a fagy szétmál assza kemény rögöket, összekeveri, érleli az agyagot a lösszel, ki lehet hordani a köveket a Duna part feltöltéséhez. A legrégibb bányász egyben a „bányamester” is, Hum József, ö irányítja a munkát, felel azért, hogy senkivel se történjék baj, az ő feladata a robbantás is. Mert a hegy nem könnyen adja meg magát, rendszeiesen kell robbantással fellazítani, hogy utána már könnyebben engedelmeskedjék a csákánynak, lapátnak. — Tizenöt éve csinálom és ha jól számoljuk, legalább huszonötezret robbantottam már. Ez idő alatt negyedmillió köbméter földet termeltünk ki és etettünk meg a gyárral.., — Nem szédülnek az emberek? — Ide csak az jöhet, aki nem A munkahely Ahogy fogy a hegy, nő a gyár fél. A múltkor jelentkezett az egyik kihordó, hogy arriíg áll a kemence, feljönne a bányába. Látom ám már félúton, hogy nagyon dől a fal felé, bizonytalanul lépked. Megmagyaráztam, hogy jobb, ha lent keres valami munkát. Aztán, ha új ember van, mint ott a Székely Jóska, akkor két régi, gyakorlott bányász közé állítom. Ök majd vigyáznak rá. El is mondhatom, hogy amióta így. rézsüsen dolgozunk, nem fordult még elő baleset. — Korábban igen? — Sajnos. Akkor még lépcsős művelést csináltunk, ott a túlsó sarkon még látható a nyoma, csak itt-ott nőtte be a gaz. Az egyik munkást lesodorta a lezúduló agyag Kém is annyira őt érte, mint a mentőkötelet, aminek éppen a biztonságot kellett volna szolgálnia. Most, mielőtt valaki idejűin, még lent kioktatjuk a biztosági szabályokra, mert különben könnyen lehet baj. Robbantásnál félrehúzódunk, utána veszélytelenítem a robbantás környékét, majd átadom az embereknek a területet. Persze, állandóan figyelni kell, mindenre, még a lépcsőre is... Azám, a hegyoldalba vájt lépcső. Ami messze van a szabályos, kő- vagy betonlépcsötől, cikkcakkban vezet ide föl, mégis biztonságos. Ahogy fogy a hegy, mindig odébb vándorol. — A múltkor délelőtt tízkor vettem észre, hogy a ködszitálás- tól nyálkás lett a lépcső és itt- ott kifelé lejt. Azonnal megigazítottuk ... Egész télen dolgoztak. Mindössze egy napig szünetelt a bányában a munka, különben ha esett, ha fújt, ha fagyott, reggel elkezdték és este fejezték be a munkát. Most hamarosan a végére érnek és megy ki-ki a régi munkahelyére. A présgéphez, vagy a kemencéhez. A bányánál mindössze hatan maradnak, azok, akiknek állandó beosztása ez a munkahely. De ők is lent dolgoznak majd. „etetik” a szállítószalagokat a télen kitermelt lösszel, agyaggal. Most azonban még pár napos munka hátra van, néhányszor — mint most is — még felhangzik a kürtjei, hogy „vigyázz, robbantunk!” Az emberek félrehúzódnak, kétoldalt legalább negyvenHallő itt Felsőrdcegres! Ünnepély — Régen vártuk már ezt a csengetést — mondja Bregovics János kertész február 21-én, a felsö- rácegresi tsz-irodá. ban. Régóta várta már a puszta ezt az ünnepélyes pillanatot: a villany után telefont is kapott a mintegy 300 lelkes település, amely a pálfai Egyetértés Tsz üzemegysége. Több mint hat kilométernyi vezeték es telefonbekötés építéséhez a pálfai tsz szállította Báta- székről a betongyámokat, a lakosság pedig, a népfront mozgósításának jegyében lelkes társadalmi munkával segített a posta műszaki szakembereinek. Az ünnepélyes avatáson egyébként ép. pen erről beszélt Lakos József, a termelőszövetkezet elnöke. Megköszönte a posta-műszakiak áldoa pusztán zatos munkáját, a népfront segítőkészségét és a lakosság hozzájárulását. A helyiek nevében Balaskó Lajos, a közös gazdaság elnökhelyettese egyúttal az üzemegység vezetője, meghatot- tan vette át a puszta fejlődésének újabb bizonyítékát. A szövetkezet tag. jai megvendégelték az építést sárban és fagyban elvégző postás-műszakiakat. ötven méternyire. Hum József lő- mesiter még egyszer ellenőrzi a töltetet, berendezést, fordít egyet az elektromos gyújtőkészüléken és a> következő pillanatban tompa, elfojtott puffanás jelzi, hogy újabb tíz-húsz köbméter fellazított föld vár „eltakarításra”. Hamarosan szabaddá is válik az üreg, amit a hetven deka paxit robbanása nyitott. Nemcsak hangos, hanem látványos robbanást is vártam, ez sem, az sem következett be. Nem dobálta szét a rögöket, hantokat, nem volt túl hangos se. Éppenhogy fellazította az évezredek óta összetömő- dött löszt. Hogy könnyebb legyen ■z emberek munkája. W Új t&z-tagoh fi okáig arról beszéltünk, hogy öregszik a magyar falu. Elmentek, sőt elmenekültek a fiatalok, de még a középkorúak jelentős része is hátat fordított a paraszti munkának, amikor megtörtént a szocialista átszervezés, a mezőgazdaság teljes kollektivizálása. Jó néhány helyen mindent kifejező fogalomként használták a szövetkezeti vezetők: „öreg a tagság”. Félő volt, hogy a nem is nagyon távoli jövőben már nem lesz elég munkáskéz. Különböző szintű tanácskozásokon drámai hangon juttatták kifejezésre aggodalmukat. hogy egyszerűen nem lesz, aki megetesse a jószágot, aki a tehenet kifejje. A helyzeti gyökeres megváltozása most történik megyénkben. Százával kérik magukat a szövetkezetekbe, általában fiatalok. Odáig jutottunk, hogy nem vesznek fel mindenkit tagnak, sőt nagyon is megszűrik egyes helyeken a jelentkezőket. A pincehelyi Vörösmarty Tsz-ben meglepően nagy az új tagok száma, 120, bár itt is kívülrekedt több mint tíz jelentkező. Aparhan- torj két év alatt teljesen megfiatalodott a tagság, az átlagos életkor 34 év. Korábban ez Aparhanton is, másutt is elképzelhetetlen volt. Érdekes, hogy mégsem tartjuk szenzációnak a harmincnégy évet, inkább természetesnek. Nemcsak azért, mert már nem kirívó eset, inkább azért, mert maga a fiatalodási folyamat szükségszerű. Az okok kézenfekvőek. Vonzóvá vált a szövetkezeti ftiun- ka. a régi paraszti munkához képest összességében könnyűvé, és mégis nagyobb biztonságot jelent, mint az egyéni gazdálkodás. p arázs vitának voltam ■* tanúja nemrég. Egy városi ember azt állította, hogy akinek tíz hold földje volt, kitűnően megélt, legalább 40 ezer forint hasznot vágott zsebre évenként. Számadatokkal, elemző számítással is alig tudtuk meggyőzni ennek az ellenkezőjéről: a tíz hold csak ahhoz volt elég, hogy a kiadásokat fedezze és biztosítsa a családnak szükséges anyagiakat, az ellátást, a ruházatot, s egyebeket. Ennek a vitának a másik része az, hogy vállalná-e ismét a szövetkezeti tag a régi életmódot, a tíz holdat, annak minden munkájával, gondjával. A szántást, a vetést!, a kocsijavíttatést, az adófizetést, tehát mindent. Nyilvánvaló, hogy nem vállalná. A közösben nemcsak a munkája kevesebb, de a gondja is, ráadásul kapott valamit ettől az új életformától, amiről semmiképpen nem mondana le: a szabad időt. Naponta jut ideje szórakozásra. Ez valószínűleg mindennél többet jelent a magyar parasztembernek. Van ideje és ereje, kedve filmeket, színházi előadásokat nézni, utazni és figyelni, sőt tanulmányozni a világ eseményeit, beszélgetni nemcsak vasárnap délután, hanem akár minden este. Teljesen kizárt, hogy még egyszer hajlandó lenne megfogni az eke szarvát, bandukolni a barázdában hajnaltól estig és kézzel aratni és kézzel vágni a füvet, a lucernát és egyedül zsákolni minden terményt. jÉ közgyűléseken azt szavazzák meg legköny- nyebben, ha valaki a kilépését kéri a termelőszövetkezetből. Aránylag nem sok az ilyen eset, és többnyire elköltözés miatt történik. De ha valaki azért lép ki, hogy más munkát kezdjen, könnyű szívvel mondják a többiek: hadd menjen! Belépni a legtöbb faluban már nehezebb, mint kilépni. Zárlat is van: egyelőre senkit! Elegen vagyunk. A körülmények természetesen nem egyformák. Várongon mindenkit befogadtak, mindenki a faluban dolgozik. A hőgyészi közös gazdaságban még két fiút is fölvettek a tagok közé, olyanokat, akik azelőtt Budapesten dolgoztak szakmunkásként. Tevelen viszont soknak látszik a jelentkező: marékszámra érkeznek az irodához a felvételt kérő levelek. G. J. Üj gátőrház épül Keselyűsben Befejezéshez közeledik a Keselyűstől Bátáig terjedő, mintegy harminckilométeres árvédelmi töltés megerősítése, átépítése. A több, mint ötvenmillió forintos beruházást 1965-ben, közvetlenül a nagy dunai árvíz levonulása után kezdték el. A töltést szélesítették és magasították, mindenütt a mértékadó árvízszint fölé emelték a töltéskoronát és néhány helyen — ahol a régi töltés erdős területen vonult keresztül, új, sokkal jobban védhető töltést építettek. Pörbölyön új gátőrtelepet létesítettek. A töltés már csaknem teljes hosszában elkészült, a napokban kezdték meg az utolsó,. jelentősebb építkezést, az új keselyűsi gátőrház építését. Hatszázezer forintot fordítanak erre az építkezésre, a régi gátőrházat pedig munkásszállássá alakítják át. A keselyűsi építkezést még ez évben befejezik. Tolna megyei katolikus papok tájékoztató értekezlete A Tolna megyei katolikus békebizottság február 22-én tájékoztató megbeszélésre hívta ösz- sze megyénk római katolikus papságát. A Hazafias Népfront gyűléstermében megjelent nagy számú római katolikus lelkész előtt — az Országos Béketanács megbízásából — Rákosi Elek prépost, apostoli kormányzói helv- nök tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást „Időszerű békemozgalmi feladatok” címmel. Az előadó hangsúlyozta a társadalmi összefogás nagy fontosságát, mivel a háborús tűzfészkek még nem szűntek meg, és Vietnamban nem hallgattak el a fegyverek. A Tolna megyei katolikus papság háborúellenes haladó mozgalma, bár egy csepp víz a tengerben, de eddig végzett tevékenysége nem volt hiábavaló. A jövőben még fokozni kell a társadalmi összefogást a béke megvédéséért, nem szabad tápot adni olyan passzivista gondolatnak, hogy a világon minden rossz, és a gonosz nem küzdhető le, — mondotta az előadó. Az előadást számos felszólalás követte, melynek során a felszólalók kifejtették, hogy a béke megvédéséért síkraszállni keresztényi és papi kötelesség. Jóllehet vannak olyan kormányok, hogy hiányzik belőlük a kollektív lelkiismeret, de a néptömegek öntudatának felébresztése nekik is megálljt parancsolhat.
