Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
«S6& február 2Jt <?ölws mmm mwv.mm 5 Foto: Bakó Jenő, GONDOLATOK Négymillió tégla a „guruló” népművelésről HÁTRÁNYOS helyzetben vannak — sok egyéb mellett mű. velődési szempontból is — a fő- utaktól távoleső települések. S ez annál is inkább göndört jelent, mert a tanyák, pár házas kisközségek elnéptelenedése roppant lassú, több nemzedéken át tartó folyamat. Az itt élő emberek népműveléséről, szórakoztatásáról tehát nem alkalomszerűen, hanem, rendszeresen, nagyon is pontosan felépített „stratégia” szerint kell gondoskodni, Ezt hivatott teljesíteni a művelődési autó, filmekkel, könyvek kölcsönzésével, előadásokkal, vagyis a népművelés már hagyományossá vált eszközeivel. Három Tolna megyei települést: Jegenyés pusztát. Kövesdet, Közép-Temgelicet kerestük fel az elmúlt időszakban — egy-egy rendezvény alkalmával — a művelődési autóval. A körülmények — szinte kivétel nélkül — mindenütt jók: fűthető, megfelelő befogadóképességű tereim, villany jelenti természetesen a jó körülményeket. De a lehetőségeket figyelembe véve elég, az autó felszerelése szükségtelenné tesz minden más kelléket. Egy kis statisztika: általában 30—70 ember kíváncsi egy-egy előadásra, filmvetítésre. A települések nagyságrendjét tekintve, körülbelül megfelel ez a szám, az érdeklődésre tehát nem lehet panaszkodni. Az összetétel: a közönség hozzávetőlegesen ötven százaléka gyerek, harminc százaléka nő, s csak húsz százalékban látogatják az előadásokat a „teremtés koronái”. Hozzá kell még tenni, hogy a harminc százalék nő közül az idősebbek vannak aránytalanul többen, vagyis éppen a középkorosztály hiányzik. A statisztika nem öncélú: következtetni lehet az igényekre, s a népművelési munkánál feltétlenül figyelembe kell venni —többek között — a közönség, hallgatóság összetételét. Nem a filni- igényre gondolok elsősorban, hiszen azt amúgyis megnézik. A filmekkel különben sincs ba i. általában tetszenek és nagyjából az íz]“»formálás szabta követelményeknek is megfelelnék. Egyeld len helyen sem hallottam panaszt, ami a filmek kiválasztóját, vagy kiválasztóit dicséri. Az előadásokról, a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve, nem minden esetben mondhatom ugyanezt. ROPPANT EGYSZERŰEN le lehetne zárni az ügyet azzal a kényelmes kijelentéssel, hogy a mikro-települések emberei nem érdeklődnek semmi iránt, s csinálhat amit akar az előadó, akkor sem ér el eredményt. Csakhogy ez így nem Igaz. Ha kényelmetlen is — be kell ismerni, hogy nem egyszer a módszerben van a hiba. Eszembe se jut azon vitatkozni, hogy kell-e valami a játékfilmen kívül, vagy sem. Feltétlenül kell, hasznos az előadás is, ha valami megragad belőle az emberekben. Ezt pedig csak érdekes előadásmóddal, a pusztai embereket érdeklő témái: ismertetésével lehet elérni. Az ismeretterjesztő mindenképpen beszélgessen és ne tartson előadást, — próbálja a közönséget is bevonni. A felolvasás akaratlanul is az értekezlet képzetét kelti az emberekben, s máris oda a figyelem. Még egy nagyon lényeges dolog: a szemléltetés. Képek, kisfilmek, plakátok, vagy bármilyen, az előadással kapcsolatos eszköz. Ha csak három, képet visz magával, amit körbeadhat a közönség, már félig nyert ügye van, s ha egyszerű szavakkal elmeséli a képekkel kapcsolatos dolgokat, valamire biztosan emlékezni fognak. Nagyon sok múlik a nexuson, milyen kapcsolata van az előadónak a közönséggel. Ha az előadás kezdetéig előkelő távolságban marad, s utána is visszavonul, tulajdonképpen semmit sem tett. A művelődési autó megérkeztétől az előadás megkezdéséig egy-két óra áll rendelkezésére az ismerkedésre, beszélgetésre. Meggyőződésem, hogy ezzel sakkal jobban szolgálja a népművelés ügyét, mint aücár egyórás előadással. Éppen a jó kapcsolat megteremtése érdekében ki kellene alakítani a művelődési autóval járó állandó élőadógárdát. Kötetlenebb, oldottabb a hangulat, ha a közönség — amely jórészt mindig ugyanazokból az emberekből áll — ismerős arcot lát, és rendszeresen tőle hall érdekes előadást. Ellenvetés csak az lehet, hogy egy-egy előadó legjobban a maga szakterületét ismeri, s így azokról a témákról ő tud legtöbbet. Ez valóban igaz, csakhogy nem tudományos szintű értekezésről van szó, hanem ismeretterjesztésről: olyan emberek előtt, akiknek legtöbb esetben még az alapfogalmak is újat jelentenek. Egy, a témával általánosan foglalkozó előadásra pedig bárki felkészülhet, még akkor is, ha nem szakterülete. Említettem, a közönség 50, helyenként több mint ötven százaléka gyerek. Furcsának hangzik, de elsősorban rájuk kell számítani a művelődési autó munkájában. A gyerek mindig hálás közönség, s ha őket sikerül megnyerni, egy lépéssel közelebb jutottunk a felnőttekhez is. Esetenként mesedélutánokat tartanak a tanyasi gyerekeknek, diafilmmel esetleg kisfilmmel színesítve. Népszerűek, sokszor még az idősebbek számára is érdekesek ezek a mesedélutánok. Jó lenne állandóvá tenni. Arra a lehetőségre gondolok, hogy a művelődési autó már délután, egy-két órával a filmvetítés megkezdése előtt megérkezik a településre. A gyerekek az elsők, akik perceiken belül ott vannak a kocsi körül. Ilyenkor kellene foglalkozni velük, vetíteni mesélni — csak úgy „műsoron kívül”. Persze nem gépkocsivezetőmozi gépésznek, akinek éppen elég dolga van, hanem az előadónak, alá amúgy sem tud mit kezdeni idejével, amíg össze nem jönnek az emberek. Egészen egyszerűen arról van. szó: ne legyen „üresjárata” a kocsinak, jól használjon ki minden rendelkezésre álló időt... ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁS — filmvetítés. Ez a legegyszerűbb, leggyakoribb módszer, s mi tagadás, a legegyhangúbb is. Színesíteni kellene a programot: amatőr színjátszó együttesek, bábcsoportok, nép- táncosok, esetleg zenekarok szerepeltetésével, Ki mit tud-ofc, vetélkedők rendezésével. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a gépkocsi társasjátékokat, folyóiratokat, könyveket visz magával, s ott-tartózkodásának ideje alatt ezek is a pusztaiak rendelkezésére állnak... Arra kell törekedni, hogy élményszámiba menjen a művelődési autó minden egyes látogatása a kis településeken, s ne csak a „vándormozi” szerepét tölt'“ be. S ha ezt sikerül elérni — j megérte a fáradságot. D. KÓNYA JÓZSEF ‘ A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres 5—8 éves gyakorlattal rendelkező építész- mérnököt főtechnológusi munkakörbe, 1—2 éves gyakorlattal rendelkező építészmérnököt vagy 5—»8 éves gyakorlattal rendelkező építésztechnikust technológus! és tervezői munkakörbe Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán Szekszárd, Tarcsay V. u. irodaház Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. (158) Tavaly már teljes üzem volt a teveli téglagyárban. Mint is meretes, néhány évvel ezelőtt ezt a téglagyárat is leállították, leszerelték, s a megmaradt épületet más célra használták. A helyi vezetők keresték a téglagyár helyreállításának módjait, hogy enyhíthessék a téglahiányt. Végül találtak is megoldást, a földművesszövetkezet a MÉSZÖV és más szervek támogatásával felszerelte a téglagyárat, s megindult a termelés. Amint Lugosi Ferenctől, a téglagyár vezetőjétől megtudtuk, a múlt évben 4 millió téglát gyártottak és adtak a környéi. építkezéseihez. Az idén még ennél is többet kívánnak, gyártani és értékesíteni. Hogy milyen hasznos volt üzembe helyezni a téglagyárat, azt jól mutatja a teveli építkezések fellendülése: egy év alatt 1? új ház épült. A teveli téglagyárban korszerű gépekkel folyik a termelés.* téglaprés, földmaró gép stb. segíti az ember munkáját Most a téli időszakot a gépek kijavítására és újabb szárítószín építésére használják fel. Ű. F. Javítják a gépi berendezést. £piU az új szárítószín. Foto: Bakó Jenő.
