Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
BABITS juiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiik iiimiiiiiiiii Addig is üdvözli Babits Mihály A „cikkecske” szövege ez: ÜDVÖZLET IHÁSZ-KOVÁCS £VA: ÜTŐN Mióta így, a sokdioptriás magányban élek, s fájni kezd a nyárvég, nem érzem már, hogy hozzád eltalálnék kopogva sem... A százszor megcsodált mezőről indulok, mint bárki más, ha késve is, mert árnyékára vár még. a félve-vállalt életért, halálért mégis megyek. Egem viszem tovább Egem viszem, az összetört eget, amerre még előttem emberek nem láttak élőt, ott a nagy-nagy Éjnek vigyázva hátat fordítok, mikor sehol se lesz az ismerős fasor, a biztos útról hirtelen letérek. Kedves Barátom, K. H. ROBRAHN: MECKLENBURG Ismered e tájat, az egykor oly sivárt, mely a tengertől messze ideér: a tarka életet a tengeren, a nagy folyó mentén: a hajóműhelyek zaját, új kikötőnk melódiáját, az ipar testvérhangjait? Hallod-e beljebb a mezők énekét, traktorok robaját parasztok lépteit? Falatka rög sem maradhat parlagon Ünnepeljük az ősi földet, s rajta az új hazát énekkel, tánccal, pásztorsíppal, furulyával.* Az esti pírban csorda csatináz— Ismered e tájat, mely a keleti tengertől ideér, a hajómunkások országát, s a parasztokét, kicsi városok, virágos faluk koszorújában, a földeken, erdőkön és tavakon zajló új életet Az egykor ismeretlent, ismered te ezt? Fordította: Palkó István AZ0LVAS0 KALDi JÁNOS: NAPHÍVOGATÓ Gyere már, gyere már édesanyai Nap! Süss rá fagy-vert szívemre, __ élénkítsd, derítsd szavaimat. Fiatalon régen — örültem az ezer-szárnyú hóviharnak, föl sem vettem a hideget, de most — „a negyven után” — még keserűbbé, még vénebbé züllök, ha nem jön meleged. A hegyek-völgyek közt, kint, már megcsináltad a cseflát; a minden-évben-egyszerit. A hajlatok fény-esókolt szélein — akár a sárga hóié — dúsan folyik a kankalin, az utak mentén nekibuzdultan énekelnek a s a patakok üde kisharang-szavát Viszi árkon-bokron át a márciusi szél. Gyere Nap, gyere hát! fi' Üdvözlet a fiataloknak, akik ezen a rettenetes poszton is teljesítik előőrsi szolgálatukat! Üdvözlet a magyar egyetemi városok if jóinak, akik szellemi programmal, szent kulturális akarattal állnak a jövő elé, melj, pedig őnekik oly keveset tud ígérni! Üdvözlet a pécsi ifjaknak! A magyar intelligens ifjúságnak, mely ahelyett, hggy elhagyott helyzetén siránkozna, i csak a saját kétségbeesett ügyével akarna törődni, ma is a magyar kultúra művelésére gondol Üdvözlet a hősi akaratnak, friss szellemnek és elfogulatlan erőnek, mely e lapokon is utait keresi. .. Babits Mihály Záradékul még ennyit: Babits gyakran foglalkozott az irodalmi nemzedékek problémáival itt azonban szélesebb távlatból tekinti a kérdést, s ez talán egyetlen ilynemű megnyilatkozása. Ám akikhez közvetlenül szólt: az akkori pécsi fiatalok, Weöres Sándor és társai elmondhatják, hogy Babits legszemélyesebb üdvözletével és bíztatásával indultak útnak. VÁRKONYI NÁNBOR Irodalmunkban kései jövevér az esszé, első, európai színvonal művelője tulajdonképpen Gyűli majd Taine és a görögök bűvöl tében élő, tragikus sorsú Péteri De ezután is, sokáig, másodlagi szerepet kapott csak, s igazi fe virágzását a legutóbbi évek ho. ták meg. De most, úgy látszi végleg polgárjogot kapott, s mértani haladványszerűen szapt rodó könyvtermelésben mind ru gyobb szükség is van rá: gondi latokat közöl és gondolatokat él reszt, s igy valósággal társul híja az olvasót, akinek magába kell tovább építenie az esszét. A növekvő igényeket most ht rom kötet ts példázza, mely csal nem egyidöben került asztalunl ra, s eldönteni sem könnyű, rru lyikhez nyúljunk előbb. Tájék zottságunk gydi-ápitáSa szempon iából talárt ' óz angol' esszék U kintélyes gyűjteménye a fonti sabb, melyben 43 szerző 57 írás reprezentálja a műfajt. Tudó tunk’jxn az esszé csaknem kizt rólagosan egybekapcsolódott Mór taigne nevével, bár igazi hazáj mégis Anglia, ahol szinte újsáí írói műfajjá lett, s ezzel eg-yü napi olvasmánnyá. Miről szólna íz angol esszék? Mindenről i még egyröl-másról, s talán lei jobban az angol esszé példázz i műfaj korlátlan lehetőségei kötetünkben Swift a politVf.i ha tugság művészetéről elmélkedi) íz ünnepelt Johnson a padlásszc rák előnyeiről, Owen egy új tár :adalmi rendszerről, a regénye íletű Thomas de Quincey ner minden merészség nélkül, jyilkosságról, mint a szépművé izetek egyikéről. De olvashatun i sertésterelés varázsáról (Hunt [ rémregények védelméről (Ches értőn), a nőies nőről (G. h >haw), vagy éppen a. madarai ilmevilágáról (Huxley). A magyar esszé, — ezúttal ké cötét örvendeztetett meg ben lünket — kisebb körben mozog ritkán lépi át az irodalomtörté iéti érdeklődés határait. Régi hi ■ny és adósság volt Schöpf lin Alá 1ár válogatott tanulmányaival I kötete, hisz kritikai •munkássága i végigkísérte a modern magyar , irodalom évtizedeit. Kritikai éle- . tünkben közvetlenül Gyulai után . jelentkezett, s azt vallotta, hogy i a kritikusi feladat „nem tudomá- . nyos vizsgálat, hanem művészi - megérzés dolga”. Ebben a mű- , vészi fogékonyságban rejlik [ Schöpflin maradandósága: bizto- . san ismerte fel az irodalom meg- . ájulásának szükségességét, s . nemcsak Ady helyét és jelentő- . ségét határozta meg, akiről Mó■ ricz mellett a legtöbb tanulmányt i írta, hanem egész modern irodalmunkét is. Csaknem félszá■ zados pályáján ez a „művészi . megérzés” vezette, mely nemcsak ■ gazdag tudással párosult, hanem ■ kritikai becsületességgel is. Irt • néhány regényt, novellát is, de r ezt a■ becsvágyát elhallgattatta . benne a nevelő felelőssége, s íffU ■ • áll előttünk most is, válogatott , tanulmányainak, tükrében. Szabó Lőrinc csak alkalmi vendég volt a prózában, — kevés költőnk volt, akinek kezében eny- nyire verssé vált a valóság, s ez azt is jelenti, hogy kitágította a költészet határait: nem ismert „költőietlen” témát. Versei mellett prózájára alig figyeltünk fel: egy-egy bevezetőt irt Baudelaire- hez, Verlaine-hez, néhány visszaemlékezést, bírálatot. Ez a mellékesen művelt próza mégis testes « kötetet tesz ki, s csodálkozva látjuk: milyen jó próza! Valami rejtélyes tévhit visszatérően bizonygatja, hogy költőink rendszerint botladoznak a prózában, s ez a balhiedelem megannyi példa ellenében is tartja magát. Hogy csak néhány költőnkre hivatkozzunk: Csokonai kitűnő prózát irt, mely versei nélkül is maradandóvá tenné, Petőfi prózáját egyetlen kortársa sem érte el, a tanulmányíró Aranyt is oda lehet állítani Gyulai mellé. Modern példákban sem. szűkölködünk, elég a költő-Illyés Gyula prózájára emlékeztetnünk, hisz — kritikánk egyik adóssága — a szó legteljesebb értelmében, megújította «, modern magyar szépprózát. S most itt van Szabó Lőrinc, minden iránt fogékony, élesen lá.tó, kristályoson tiszta tanulmányainak kötete. Csodálkozásunkból néhány óldal után elra- gadtatotiság lesz: a műfaj máza* dandó értékei ezek, akár Tóthi Árpád légies alakját rajzolja meg,: akár Babits műhelyébe vezet el, \ vagy éppen önmagáról vall. Min-1 den sorából egy nagy költő szól1 hozzánk, tudományos felkészült- j seggel, aki éppen azért, mert , nagy költő volt, nagy nevelő is . volt. Egyik nyilatkozatában ezt mondja: „A klasszikus eszmény sem pusztán híveiből áll, nemcsak a munkásaiból és elméletíróiból, hanem éppen annyira a visszhangból is, melyet képesek, : vagy nem képesek kelteni, tehát a közönségtől is függ, az egyetemes kulturáltságtól.’’ Ezt az egyetemes kulturáltságot szolgál- ta versben és prózában, s ez a szolgálat teszi maradandóvá. CSÁNYI LÁSZLÓ
