Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-02 / 27. szám

1968. február £„ TOT,WA MW.TEí WEPOJS/ÍG 5 Próbaszerű tünemény? Fényké­pekkel illusztrált cikkben számol­tam be lapunk 1967. június 28-i számában, a KPM Autóközlekedé­si Vezérigazgatóság műszaki fej­lesztési osztálya által kikísérlete­zett újításról: a televízióról a szekszárdi MAVAUT-pályaudvaron. Az illetékesek tájékoztattak, és azt is elmondták, hogy több millió fo­rint helyett mindössze . . köze! 259 ezerből. valósulhatott meg az új tájékoztatási forma, amely . pillanatnyilag Közcp-Európá- ban egyedülálló.. Tegyük hozzá: Szekszárdion is, de nem egyedül, hanem többedma- gukkal állnak a készülékek. Alinak, vagyis hosszú hónapok óta nem működnek, pedig felszerelésüket: . országos szinten kísérték vá­rakozó figyelemmel' \ így írtam, afrogy idézem, nekem is így mond­ták annak idején. Most jogosan teszem fel a kérdést: — Miért nem működik a televí­zió? Streer Ádámné vezénylőtiszt: — Nem vagyok, ebben a kér­désben illetékes. Talán bent a fő­nökségen, vagy jobban mondva, a vezérigazgatóságon. Ez olyan próba volt, tetszik tudni, olyan próbaszerű tünemény. . . Talán Ki­rály elvtárstó! tessék érdeklődni Budapesten. . . Nem nyomoztam. Ki a felelős, hogy nem szerelik le a készülé- keket, ha ne-x s.k’ru.t a )üs.i.et? Kit vonnak felelősségre, hogy „kö­zel 250 ezer forint ' nem segítette a korszerű utastájékoztatást? — Ennek: eldöntése nem az én fel­adatom. Azt, hogy sötét Képernyő­jével,, az inasom előtt ott dísze­legnek ezek'a drága pénzen felsze­relt televíziók, mindenki látja. De kineK szúr szemet? iML I.-Kilencmilliót e* mázniuk Azzal kezdem, hogy nem is 9 tniliio forintot, hanem ennél jó­val többet, ennyit csak az IBUSZ keretében. A Tolna megyei IBUSZ-iroda múlt évi bevétele 9 millió forint volt a' valutafor­galmat nem számítva. Ebből 1,8 millió forintot tett ki a belföldi társasutazásokra befizetett osz- szeg. a külföldi társasutazásoké 2 milliót, ezenkívül igen jelentős volt az egyéni utazás is külföldre és hazánk nevezetes fajaira egy­aránt. A nagy utazási lázat szé­pen illusztrálja az is, hogy a valutaforgalom elérte a 4 mil­lió forintot.-r- Hova, merre utaztak Tolna megyéből? — kérdeztük Bíró Ist­ván hivatalvezetőtől. — Keletre és nyugatra egy­aránt. Sőt tengerentúlra is jó néhányan kértek útlevelet. Az IBUSZ Tolna megyéből 246 autóbuszt indított, csaknem száz­zal többet, mint 1966-ban. Több különvonat is vitte a kiránduló­kat Tolna megyéből. — Melyik korosztály utazik legtöbbet? Erre a kérdésre Kerekes Fe­renc vezetőhelyettes válaszolt: — A fiatalok, ezen belül is főként a diákok. Majd minden iskola szervezi a kirándulásokat. A most következő tavaszi szü­netre már 8 autóbuszt lekötöttek. Természetesen mindenkit érde­kel, hogy mit hozott az új esz­tendő a turistautazási lehetősé­geket illetően. Ezzel kapcsolat­ban Bíró István a következőket mondotta: — Némi változás van. Egyes esetekben növekedett a költség, de más téren lehetőség nyílott olyan szervezési variációkra, amelyek viszont jelentős költ­ségmegtakarítással járnak az uta­zók részére. Az utazási lehető­ségek skálája tovább bővült. Ez évben is szervezünk a Szovjet­unióba külön vonatot. Foglalko­zunk egy dunai hajókirándulás­sal is. Az a tervünk, hogy Tolna megyéből különhajót indítunk külföldre. Meggyőződésünk, hogy az idei év további fellendülést hoz. B. A magasabb követelményeknek manfnifiilli Befejeződött megyénkben MCHBEBCIbBI ■■■ a honvédelmi szövetség új szervezeteinek létrehozása A Politikai Bizottság múlt év júniusi határozata megszabta a hon­védelmi nevelés új feladatait. Ezt követően a kormány hozott határo­zatot, amelynek értelmében a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget Ma­gyar Honvédelmi Szövetség néven kellett átszervezni, áz új, magasabb követelményekhez jobban igazodó szervezeti felépítéssel. Az átszervezést február 1-ig kellett befejezni. A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei titkárával. Lantos Ottó alezredessel arról beszélgettünk, hogyan zajlott le ez a munka Tolna megyében. . — Az átszervezés 1967. novem­ber 16-án kezdődött meg, a me­gyei értekezlettel, majd ezt kö­vették a járási értekezletek. A november 25-től január 21-ig terjedő időszak alatt zajlott le az alapszervezetek átszervezése, az új szervezet szerinti klubok létrehozása. 138 helyen tartot­ták meg a záró taggyűléseket. Megszűnt több olyan, kis létszá­mú alapszervezet, amelynél nem voltak meg a további működés alapfeltételei, — ezek tagsága más, nagyobb klubokba olvadt be. Ugyanakkor új klubok ala­kultak, — Elmondhatjuk azt, hogy az átszervezést nagy érdeklődés kí­sérte. Dombóvárott. a MÁV-nál, Bölcskén, Nagydorogon, Pálfán, Dalma,ndon, Szakoson, Tengeli- cen, Lengyelben, a Bonyhádi Zo- máncgyárbán százon felül volt a résztvevők száma. Ezeken a helyeken számbelileg is erős, életképes- klubok alakultak. — Általában milyen klubok alakultak? , — Legtöbbnyire lövész-és tar- talékc-s-klubok. Ezek létrehozá­sára különös gondot fordítot­tunk. mert a szövetség előtt álló feladatok megoldása elsősorban ezeknek tevékenységétől függ. Lövészettel, lövi képzéssel min­den MHS-a.la pszervezet foglalko­zott, megfelelő számban Rendel­kezünk olyan szakemberekkel, akik alkalmasak a klubok--mun­kájának irányítására. — Milyen lehetőségek vannak újabb, főleg technikai klubok létrehozásához? — Az eddig alakult klubokon kívül újak szervezése is folyik, és mindenütt lehet szak-klubokat alakítani, ahol erre megvan a ’ehetőség: tehát rádiós-, model­lező-, vízi- és egyéb technikai '-lubek létrehozására. Pálfán, és Kan^c-on hangzott el hasonló kí­vánság a fiataloktól — a tanács, a termelőszövetkezet, illetve a gazdaság vezetői ígéretet is tet­tek az anyagi támogatásra. Egyébként minden - klub ön­állóan gazdálkodhat saját anya­gi eszközeivel, pénzbevételeivel, önállóan határozza meg a tag­ság a tagsági díj mértékét, az abból, illetve más bevételből be­szedett összeg teljes egészében a klubnál marad. Magyarkeszin például havi tíz forintos tagsági díjat fogadtak el. — Az eredményes működés egyik feltétele, hogy rendelke­zésre álljanak megfelelő helyisé­gek, a különböző oktatásokhoz, foglalkozásokhoz. A kormány utasította a tanácsokat, vállala­tok, más állami szerves veze­tőit, hogy megfelelő helyiségeket bocsássanak a szövetség rendel­kezésére. Erről milyen tapaszta­latok vannak? — Bátaszéken önálló, új helyi­séget kapott a szövetség. Teve­len egy klub működik, de a ta­nács, a pártszervezet ígéretet tett, hogy később alakuló klu­boknak is helyet biztosít. Döb- röközön már eddig is volt megfelelő hely, de itt is adnak helyet újabb kluboknak. Ha­sonló a helyzet Pálfán, Bölcskén, több helyen most folyik a tech­nikai klubok helyiségigényének megoldása. Van, ahol a KIS? és a sportkör közreműködésével oldják meg a helviséagondokat. Szekszárdon most indult meg nagyobb arányú építkezés, itt a megyei központ bővül úgy, hogy megfelelő helyet kaD a gép­kocsivezető-oktatás, a rádiós-, a modellezőklub. A városban ezen­kívül korszerű, harminc lőállá- sos lőtér is épül, még az idén. Hasonló elhelyezési feltételeket teremtünk a későbbiekben a já­rási székhelyeken, majd a na- gvobb községekben. — A párt és a kormány ha­tározata, illetve a szervezeti szabály alapján, a klubok mun­káját kinevezett titkárok irányít­ják, választott klubtanács közre­működésével. Az átszervezés so­rán kerültek-e új erők a veze­tésbe? — Igen. Mégpedig elég szép számmal. A klubtitkárok kineve­zéséhez figyelembe vettük a pártszervek, a helyi pártszerve­zetek javaslatát. Az új vezetők képesek lesznek elvégezni a rá­juk váró feladatokat. A közsé­gekben, üzemekben megalakult klubok titkárainak mintegy fele fő-, vagy középiskolát végzett, és ehhez hasonlóan, közel ötven százalékuk tartalékos tiszt, tiszt- helyettes. A másik ötven száza­lék nagy része az egyéb tartalé­kos állományból kerül ki. A szabályzat szerint a nagyobb tag­létszámmal, nagyobb anyagi, technikai eszközökkel rendel­kező klubok, titkárainak részére havi tiszteletdíjat lehet adni. Ez­zel a lehetőséggel élni is fo­gunk, természetesen a végzett munka figyelembevételével. — Végezetül; hogyan sikerült az átszervezéssel egyidejűleg át­állítani a klubokat az új felada­tokra? — Azt tapasztaltuk, hogy a mozgalmi, a kiképzési, a sport­feladatokban nem következett be visszaesés, sőt, fejlődés van, mert megszűntek azok az ellent­mondások, amelyek a honvédel­mi nevelés újabb, nagyobb fel­adataid gátolták az MHS kereté­ben. Most több a lehetőség ar­ra, hogy a tagság az igényének jobban megfelelő klubban fog­lalkozhasson. Megteremtődtek a kedvezőbb lehetőségek a honvé­delmi nevelés nagyobb feladatai­nak elvégzésére, az ifjúság ka­tonai szolgálatra való felkészí­tésére, az utóképzésre és arra, hogy a lakosság nagyobb, szé­lesebb rétegének tegyük- lehető­vé a honvédelmi ismeretek el­sajátítását. Ezt szolgálja a tag- szervezés is, amelyet a klubok önállóan végeznek, illetve ame­lyet a szabályzat a titkárok egyik fő feladatává tesz. BI. Honfoglalás Gyula jón Huszonnégy lány és fiú lakik itt a gyulaji kollégiumban a múlt év szeptembere óta. Többségük cigány. Itt élnek pedig hivatalo­san még nem létezik a kollégi­um. Igaz, a járási tanács már 120 ezer forintot fordított az építke­zésre, a gyulaji általános iskola költségvetéséből pedig 50 ezer forintot adtak az épület rendbe hozására, berendezésére, — de hivatalosain csak az 1968—69-es tanévben költözhetnének ide a gyerekek. Burgonya köszönömre — Nagyon várjuk azt az időt — mondja Gyenei István, a gyu­laji általános iskola igazgatója!, aki jelenleg a kollégium igazga­tását is magára vállalta —. ami­kor hivatalosan is elismerik a kollégiumot. Akikor külön, önál­ló költségvetése lesz, s nem kell annyit fondorkodnunk, mint most. Jeleleg ugyanis Gyuláján hiva­talosan csak napközi otthon mű­ködik. A konyhán főznek ebédet és készítenek uzsonnát, a regge­lit meg a vacsorát pedig úgy kalkulálják ki, szinte a semmi­ből. — Úgy tudunk létezni, hogy sok-sok segítséget kapunk és kaptunk már eddig is. A terme­lőszövetkezet burgonyát és sár­garépát adott köszönömre. így kaptunk máshonnan kiselejtezett ágyakat, pokrócokat, lepedőket is. A faddi és a hőgyészi nevelő- intézet mindenféle gyerekruhával sietett segíteni bennünket így aztán megvagyunk valahogy. Villanybojler és hálóing A gyerekek nagyon szeretnek itt. Szombatonként, hétfőn reg­gelig hazaengedik őket Voltak már, akik kijelentették, hogy va>- sárnapra is maradnának inkább a kollégium falai között Pedig ez ideig csak amolyan szükség­megoldás volt, ahogy éltek. Az ebédlőt használták tanulószobá­nak. Hideg vízben mosdhattak, s a hálókban is olyanok voltak a körülmények, hogy lehetetlen­ség volt rendet tartani. Előfor­dult, hogy két testvérnek C9ak egy ágy jutott Még egy sízombatot és egy va­sárnapot kell csupán kivárni és hétfőtől megváltozik minden. Most adják át a kollégiumnak azt a részét amelyben a fürdő­helyiség és a hálótermek van­nak. Itt már parkettás a padló, cse­répkályha fűti majd a szobákat villanybojler ontja a meleg vizet a zuhanyozó rózsáiból és a mos­dókagylók fölötti csapokhóL Min­denki kap olyan ruhát amit csak alvásra használhat. Az it­teni gyerekeknek hálóingük még sohasem volt! A cipőket a folyó­són kell hagyni, csak papucsban szabad a hálószobába menni, és az iskolatáskákat sem szabad az ágyra lódítani. Mindenkinek kü­lön szekrénye lesz, odákinn a fo­lyosón. Beköltözni az új részbe, valósá­gos honfoglalás számba megy a gyerekeknél, s nagyon várják a pedagógusok is. Érdemes — Szükség van egyáltalán. • ar­ra az egészre ott? — Megéri? Ilyen és hasonló kérdések özö­nét szegezték már Gyenei Ist­vánnak. — Én általában rosszallóan fo­gadom az ilyen kérdéseket. S azt szoktam elmondani válaszul, hogy itt a faluban néhány ci­gánycsalád olyan házat építte­tett, hogy bárki megirigyelhetné, hogy az épület a falu díszére vá­lik. És olyanok, akik becsülettel dolgoznak a termelőszövetkezet­ben, szép számmal vannak. S hogy mennyire érdemes törődni velük, azt majd úgy huszonöt, harminc év múlva mérhetjük le igazán. Akkor, amikor ezek az ál­talános iskolába járó kollégisták már gyerekeket, saját gyerekei­ket nevelik. Vajon mi marad meg bennük abból, amit mi itt igyek­szünk megtanítani nekik? Bízom benne, hogy nem lesz hiábavaló a mun kánk; — Egyet azonban már most is mondhatok. Kár. hogy nem előbb alakult ez a kollégium. Néhány eszes, jófejű cigánygyerek, ha már az alsóbb osztályokban is kollégiumban élhetett volna, sok­kal jobb eredménnyel végezné a nyolcadik osztályt. M, É, 1 ukor felnőtteknek Szidják őket, okkal, ok ^ nélkül. Nem mindig kizárólag ők a hibásak. Fiatalok között jó.riam a napokban Szekszárdon, a vá­rosszéli építőipari munkás- szálláson. Tizenhat esztende­jéhez mérten■ jól megtermett ■fiatalember szólított meg. Az­zal kezdte, kapóra, jött ive ki az újságíró. Társával egymás szavába vágtak, úgy mondták el pa­naszukat. Másodéves ipari ta­nulók. Érdekli őket választott szakmájuk, és panaszuk sze­rint, nem biztosítanak nekik elegendő lehetőséget. A szek­szárdi panelházak fűtésszere­lési munkálatainál dolgoznak. Attól tartanak, hogy nem tudják megtanulni a három év ellenére sem a szakma csínját-bínját. Amikor nevüket kérdeztem, egyikük határozottan meg­tagadta a választ, míg a má­sik' így felelt: „Csak a ne­vünk nélkül". Mi ez? Már ők is? Vitába keveredtünk. — Miért nem■ akarják meg­mondani a■ nevüket? — kér­deztem. — Hogyisne! Hogy aztán nekünkessenek! — így as egyik. — Volt már példa, aggá­lyaikra? Nagyon akartak bizonyítani. Erősen törték a fejüket, gon­dolkoztak, ám hiába. Ennyit mondtak: — Nálunk, nem. Nem tu­dunk róla. Mondták a fel­nőttek. TJa nevüket nem is, „in­formáltságuk’’ okait és forrását firtattam volna. Hiába erőltettem, csak' a fel­nőttek véleményére utaltak. Nem ismerős a jelenség? Intézzék mások, de nélkü­lünk. Személyes tapasztala­tuk ugyan nincs, de szajkóz­zák azt, amit valahol, vala­kiktől hallottak. Ezek a fiatalok vajon miért feledkeztek meg élet­kori sajátosságaikról? Fél­igazsággá vált így szavuk, de még a kérésük is. Hol, kik­től és miért vették át ezt, qz if jaktól szokatlan óvatossá„ got? Másról van szó. Nehezén, fogadható el vita nélkül á náluk tapasztalt hatás. A mentalitás ellen, a. kiállás hiánya miatt, emelünk szót. Ezekbe a munkásfiatalokba akarva-akaratlan beléjük ol­tódhat az a. fajta tulajdonság, amire éppen nem. szeretnénk nevelni a felnövekvő nemze­déket. A nevük elhallgatásá­nak ötlete nem ;pattanhatott ■— nem is pattant — saját agyukból. A felnőtté válás nagy igyekezetében gondolko­dás nélkül utánoztak. Ritkán mutatható ki ennyire a kap­csolat, hogy nem saját ta­pasztalatuk, hanem mások szarra „tanította’’ meg őket e kettős játékra. íme, a felelőtlen szóbeszéd is hatással bírhat. Nehogy aztán felnőtté válásuk után — ad abszurdum — mereo- keverőkké, névtelen levél­írókká váljanak... A példa ugyan szélsőséges, de nem le­hetetlen a vázolt kép. Bíz­zunk elkerülésében, de te­gyünk is érte valamit. For­málásukért. felelősséggel, tar­tozunk. ® Szidják őket, de sok *“' esetben nemcsak oka hibásak. Gerincesebbek le­hetnének. De esetünkben ezek a fiatalok a felnőttek elé tar­tották a tükröt. Nézzenek be­le, ismerjenek magukra, aki­ket illet. Ha kissé leegyszerűsítünk, olyanok a fiatalok, amilyen a példa, amilyenné a ráhatá­sok formálják őket. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom