Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-12 / 9. szám
S9Ö8. Január 12. WüP.ffí WWSTCl WBPTJMO Munkában a két bognár: Hörnyéki István és Szigeti Mihály. 'W>-v •%;>•& Foto: Bakó Jenő Új gépműhely Kocsolán Három fővel dolgozik a kovácsra ihely: Kövécs Lajos, Kovács Ferenc és Solymosi László MU—1000-es univerzális esztergagépen dolgozik Pretz Adóra, December végén új, korszerű, megyei viszonylatban is egyedülálló gépműhelyt adtak át a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Az épület vasvázas, hullámpalával fedett, melyre különleges eljárással három centiméter azbesztcement szigetelőanyagot vittek fel. Ez megfelel 45—50 centiméter• téglavagy betonfal hőszigetelésének. Az épületben a szerelőcsarnok mellett kovács-, bognár-, hegesztő-, forgácsolóműhely. raktár, öltöző és mosdóhelyiség van. Képriportunkban az itt dolgozók munkáját örökítettük meg. Folyik az erőgépek javítása a szerelőcsarnokban. „A Népköztársaság nevében...” „A bíróságot tisztelettel kérem, hogy gyermekeimtől részemre 100—100 forint szülőtartást ítéljenek. Szívbeteg, csottébécés özvegy vagyok, 69 éves. Gyerekeim minden kérelmem ellenére sem segítenek rajtam, pedig igen nagy szükségben vagyok.. Az édesanya három gyereket nevelt fel. Húsz éve özvegy. „Előadom, hogy korábban a felperes engem nem szólított fel, hogy fizessek, mert ha felszólított volna, már fizettem volna is havonként részére 100 forintot.. A felperes: az édesanya. Gyermeke felszólítást vár, ha édesanyja megsegítéséről van szó. „A perben említett D. 1. nekem fiam. Rajta kívül még 3 gyerekünk van, azok segítenek. Mindketten idősek, munkaképtelenek vagyunk. Megkértük, hogy valamilyen összeggel járuljon hozzá eltartásunkhoz, de ez elöl kitért." Ennek az apának a fia gyönyörű, kétszobás házban lakik. Semmiben sem szenvednek szükséget. Apja magatehetetlen, 33 éves. p erira tokból idéztünk, konv- A mentárral. A paksi járás- bíróság 1966—67. évi anyagából vettük az idézeteket. Szülőtartási per nincs sok egy évben. Hatvanhatban „mindössze” 15-öt számoltunk össze, 67-ben ennél jóval kevesebbet. Dr. Szolga József járásbíró véleménye szerint: — Nem tipikus, hogy a szülő perli gyerekét. Szerencsére nincs is rá sokszor szükség, de az is biztos, hogy legtöbb édesapa, édesanya inkább nélkülöz mint bírósághoz fordul. — Hogyan viselkednek a bíróság előtt a beperelt gyerekek? — Különbözőképpen. Általános tapasztalat, hogy a legtöbben igyekeznek visszautasítani, rossz anyagi helyzetükre hivatkozva a szülőtartást. Nem egyszer havi 50—100 forintos összeg, az egy gyerekre* jutó rész, mert nagyon körül telei ntően vizsgáljuk, a bizonyítékok birtokában, mennyi az az összeg, amely nem veszélyezteti az alperes családjának létfenntartását, ha az anya részéről jdgos a kérelem. — Előfordul, hogy jogtalan? — Ritkán. Inkább az a helytelen, hogy azoknak az édesanyáknak, akik elhanyagolták gyermekük nevelését, és megöregedve eszükbe jut, hogy jó volna most a fiaikra támaszkodni, természetesen elutasítjuk a keresetét, erre módot nyújt a törvény. Ezek az. anyák is többnyire rászorulnak a gondoskodásra, de elkésve ébred fel bennük a .„szülői szeretet .. — Szemtől-szemben, a tárgyalóteremben, hogyan áll az .anya, és gyereke? — Akad édesanya, aikd csak sír, de van, aiki kiabál. Szemére veti gyerekeinek azt a sok fáradságot, munkát, amivel ő felnevelte őket. — Mire a gyerekek? — Nem mindegyik tiltakozik Nem kerül mindig sor bírói ítéletre. Megegyezés is sokszor előfordul. Sűrűn kérik azt is, hogy ne tiltsuk lé a fizetésükből a tartási költséget, küldik maguktól is. De akad, aki így védekezik: „— Előadom még, hogy véleményem szerint a felperes nincs rászorulva ai szülőtartásra. Tudomásom szerint az 1200 öl szőlőn kívül még anyakocája is van..." A nyakoca, szőlő, ház, kis ** íoidjáradék. Mindent felsorolnak a gyerekek, ha azt akarják bizonyítani, hogy anyjuknak mennyire nem keli az ő segítségük. A bíróságon persze, a tények alapján döntenek. összegezik, hogy mennyit tesz ki éven!'.ént a különböző forrásokból származó jövedelem. Megszokták, hogy még a szociális segélyként kapott 40 kiló burgonyát is felhánytor- galják anyjuknak a gyerekek. Csak kívülállónak furcsa ez, még első olvasásra is. Mennyi az az összeg, amiből egy 70—80 éves kis öregasszony megél? A bíróságon napi 25 forintot számolnak az előrehaladott korú emberek létfenntartási költségeként A peres ítélet rendszerint csak a különbség megfizetésére kötelezi a gyerekeket. Ha az édesapának, vagy édesanyának 4—500 forintot kitevő jövedelme van, akkor csak a hiányzó 50— 100 forintokat kell havonként postára adni a szülőjét „eltartó” gyereknek. Sokan még ezt is megfellebbezik, ez ellen is hadakoznak. Egy fél évvel a bírósági ítélet után így panaszkodik az édesanya három gyerekére: „Kérem megnézni a fiam termelőszövetkezetét, hogy miért nem vonják le tőle az 50 forintot, amit megítéltek. Három gyerekem közül csak az egyik küldött két ízben 50 forintot, a többitől azóta sem láttam egy fillért 6em..." fl termelőszövetkezeti fiatalok parlamentje elé Az utóbbi hónapokban mintegy harmincezer falusi fiatal kérte felvételét a termelőszövetkezetekbe s velük együtt immár negyedmillióra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik élethivatásul választották a mezőgazdaságot és munkahelyül az ország valamelyik termelőszövetkezetét. Ha ma még nem is általáno- síthatóan, de mezőgazdasági üzemeink jelentős részében ezzel jórészt megoldódott az utánpótlás gondja, lényegesen javult a néhány évvel ezelőtt még feltűnően magas átlagéletkor. De hogy mindez általánosítva, országos méretekben is elmondható legyen, ahhoz egy- ben-másban — mindenekelőtt egymás megítélésében — előbbre kell még lépnie a termelőszövetkezeteknek is, a fiataloknak is. Ehhez afc előbbrelépéshez, a tennivalókat tisztázó vitákhoz kíván fórumot teremteni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség: január 18. és 20. között Budapesten megrendezd a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjét. Ez a háromnapos tanácskozás tulajdonképpen összegezése lesz majd annak az országos méretű párbeszédnek, amely a múlt év novemberdecemberében, az úgynevezett helyi, vagy „kis parlamentek” keretében zajlott le a termelőszövetkezetek vezetői és a szövetkezetek ifjúsága között Ezek az ország mintegy 300 termelőszövetkezetében rendezett kisebb tanácskozások jó alkalomnak bizonyultak ahhoz, hogy a fiatalok megismerjék a párt és a kormány legújabb agrárpolitikai rendelkezéseit, az ebből származó országos és helyi feladatokat, a termelőszövetkezetek, a községek vezetői pedig felmérhessék azokat — a többségükben jogos — igényeket, amelyek kielégítése nélkül bizony ma nem kötődik meg tartósan a fiatalság falun. Az országos parlament feladata lesz, hogy a területi tanácskozásokon felmerült problémák sorából kiválasz- sza a legfontosabbakat ás hogy javaslatot tegyen megoldásuk módozataira. A termelőszövetkezeti fiatalok általános helyzetének elemzése mellett a parlament küldöttei — szekcióüléseken — külön is foglalkoznak majd az egyes munkaterületeken dolgozó fiatalok helyzetével és plenáris ülés keretében vitatják meg — egyebek között — a szövetkezeti fiatalok érdekvédelmének problémáit. A múlt év november-decemberében megtartott kis parlamentek kétszázötven küldöttet delegáltak a budapesti tanácskozásra. Rajtuk kívül száz meghívott vendége is lesz a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjének; soraikban tsz-elnökök, agronómusok, helyi párt- és állami vezetők. Jelen lesznek és részt vesznek a tanácskozás munkájában az országos szervek képviselői is. S. J. ]Vem tipikus. A gyerekek többsége önként viszonozza a szerete tét. Nem forintokkal méri, mennyire szorul rá édesanyja. Néha a saját megélhetését is veszélyeztetve segíti a szüleit. Nem teher számára az édesanyjának küldött ajándék, vagy pénzösszeg. A gondoskodás1, úgysem fizethetik meg. A szülő 6—8—10 gyereket is felnevel. Nem háláért, nem köszönetért teszi. A legtöbben idősen is önérzetesek és arra törekszenek, hogy inkább ők adjanak, ha lehet • A szülőtartást perek ítélete, mint minden ítélet ezzel a mondattal kezdődik: „A Népköztársaság nevében!”... Népköztársaságunk alkotmánya nyújt hát védelmet azoknak az öregeknek, akik szükségükben a bíróság segítségét kérik. Kevesen vannak. Jóval kevesebben, mint ténylegesen. Sokain nem akarják el mérgesíteni a viszonyt gyerekeik, és tnaguk között 100, vagy ennél is kevesebb forintért Sokan félnek: meghurcolják a fiaikat? Attól is félnek: hogyan nézzenek farkassaemet velük, a bíró előtt? Mégis, sokszor le kell küzdeni a szorongásukat Reszkető, szálkás betűkkel levelet kell fogalmazniuk, bizakodó, reménykedő sorokat: „Tisztelt bíróság! Kérem a segítségüket mert nagy szükségben vagyok”... Kiáltsanak most ezek a reszkető betűk. Jusson el hangjuk az elfásult szívű gyerekekhez. Ne a társadalmi ítélettől való félelem kényszerítse őket erkölcsi kötelességük teljesítésére. Ne a szülőik halála után küzdjenek a led- kitsmeretfurdal ássál. Addig segítsenek rajtuk, amíg élnek. Minden felszólítás nélkül. MOLDOVÁN IBOLYA
