Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-10 / 7. szám

4 wrw* WWíYFI NBPÜJMG 1968. Január Itt Sem a történet, sem a ben­ne szereplő személyek nem kitalálták. Sajnos mindez igaz. Nekem csak annyi dolgom volt velük, hogy összeszed­tem különböző újságokból a tényeket. II. A cseh kommunista banditák azt akarják, hogy a szovjet zóna (értsd az NDK — szerk.) kommunisita banditáit második német állam­nak ismerjék el...” És miről írt a Deutsche Nach­richten, az NPD lapja? Sok mindenről, de érdemes odafigyelni egy könyvkritikára. Cornelius Ryan: „Az utolsó csa­ta” című egyébként nagyon is németbarát regényét elemzik. „Ryan gondolkodás nélkül, pa­pagájmód ismételgeti, hogy 1933- ban a nemzeti szocialisták gyúj­tották fel a Reichstagot, holott ezt a történelmi hazugságot már egyértelműen megdöntötték ...” „Épp ilyen nevetséges, amikor azt akarja nekünk bebeszélni, hogy a nyugati szövetséges ka­tonák gázkamrákat, fedeztek fel. a német koncentrációs táborok­ban. Mint ismeretes, a müncheni jelenkori történelmi intézet- rég megállapította, hogy a német bi­rodalom területén egyetlen kon­centrációs táborban sem volt gázkamra.” „Amikor Ryan azt írja, hogy Ilse Koch asszonynál emberbőr­ből készült lámpaernyőket ta­láltak, s Ilse Kochnak a foglyok bőréből készült könyvborítói és ■ kesztyűi is voltak, ez közönséges, szemenszedett hazugság. Ilse Kochra, bár kétségkívül a Har­madik Birodalom történetének kevéssé rokonszenves jelensége volt, 1951. január 14-én az augs- burgi esküdtbíróság előtt ezeket a fantáziaszüleményeket nem csupán nem tudták rábizonyítani, de az ügyész bizonyítékok teljes hiányában már a per folyamán elejtette azt a vádat, mely sze­rint Ilse Koch a tetovált foglyok megölését parancsolta volna, f AAAGAV. EGV BAftAÍTOM EGYS2.EP- HAiftOAA KOLC e<3ÍÖ n<5veu peKOOt le az öroög&e: a Pa'n CÉt-ŐKLÖT J ---------­A DOLF II. a főguberáló ÖSSZEÁLLÍTOTTA : SZÁLAI JÁNOS 1 KÖLYKÖ !Vy^„ ÍME RADTO­UR" RÖK , AZT AAOMD- í JA A SEREGEK' 'URA, és FÜSTTÉ «égeteaa szeke­{ REIT. OROSZLÁMl \ KÖLYKEIDET KARD Í EAAÉSZTI AAEG...« KÉPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE * dB ms* «fi FfZÖSODO /VI o - TXlfíZAO HALLAT­SZOTT fONTfLÖL. GíZbbm HAOT/aet FBBKAPTA NEVET6SSE KI ME BAftAtOM EGV HÁROM Kca PEKOOr LE A/CKOTZ GVSERÍA Jr «'aa/ eav fán­CéLÖKJ. C/fs/fC. laér TöcrÚFBBi.... aM'R CSAKNEAA SOTT—T VOLT, AM» iCDR MOAWMaá Pillantotta A PÁNCÉLOST Szabó Lás a! 6: ORVTÁMADÁS PHBr £5 VISSZAVÁGÁS (Kémek baren) Hiába tiltakozott Stanley, hiába követelte, hogy hívják fel az ONI parancsnokságát, a szö­vetségi nyomozóiroda ügynökei csak nevettek rajtuk. Pedig ha tudták volna, hogy mi rejtőzik a filmre vett japán szövegben — talán egyikő­jük sem lett volna ilyen vidám. Mert bizonyos, hogy ennék ismeretében az FBI emberei meg­hökkentek volna kissé: hát már ennyire beépül­tek a japánok? Stanleyék viszont örülhettek volna, hogy időben megtudják azt, ami hét­pecsétes titok volt közöttük, s amiről a japánok mégis tudomást szereztek. Mert ez esetben lett volna még idő bizonyos átcsoportosításokra, ha­dászati felvonulási tervek megváltoztatására’... 1941 novemberét írták ugyanis... Ám a film­— 58 — tekercsre vett szöveg egyik pillanatról a másikra megsemmisült — nem csupán a rivalizálás miatt, hanem egyszerűen emberi butaságból. Mert annyira azért lehettek volna kiváncsiak az FBI ügynökei, hogy legalább sajátmaguk számára hasznosítsák, amit Stanleyék meg­szereztek a japán konzulátuson. De Edgar Hoo- wer szigorú utasítást adott, hogy a filmre vett anyagot meg kell semmisíteni, mégpedig úgy hogy a telefonbeszélgetés után nyomban ki kell venni a filmet egy világos szobában... • Hogy egészen pontosan mi lehetett a különös utasítás mögött, hogy miért nem volt kiváncsi, az egyébként mindig kiváncsi Hoower a filmre vett anyagra, amelyhez Stanleyék merő vélet- lensógből jutottak, — az máig is titok. Minden­esetre, a filmet megsemmisítették. Csak amikor már megtörtént a katasztrófa, Pearl Harbourt ízzé-porrá bom'-'-'fAk a ian-mok akkor derült ki, hogy minderről az amerikaiak jóval előbb tudhattak volna, ha előhívják a filmet és le­fordítják a japán szöveget. Ugyanis 1942 nya­rán elfogtak egy japán ügynököt az Egyesült Államokban, akiről kiderült, hogy a hadba- lépésig a konzulátuson dolgozott, majd ezt kö­vetően nevet változtatott, s költözött el egy tengerparti japán halászkolóniára, illegalitásba. Ez az ügynök elmondta, hogy a Los Angeles-i ) konzulátus chiffre-szobájában. a falba épített | kis páncélszekrényben már 1941 szeptembere *, — 59 —■ óta őrizték az Egyesült Államok tengeri felvo­nulási tervét, összevonási rendszerét, azt a tervezetet, amely az 1941 november 25 és 30 közötti összevonási műveletet tartalmazta Pearl Harbour ban. i De az amerikaiak nemcsak itt vétettek hibát. Ha nem lett volna ez a rivalizálás a fegyver­nemek és az FBI között, akkor körülbelül ugyanebben az időben egy másik vonalon — sőt, egy harmadik vonalon is — tudomást sze­rezhettek volna arról, mire készülnek a japá­nok Pearl Harbour ellen. A másik ilyen buta-szerencsétlen eset Singapore-ban játszódott le. Ezerkilencszázmegyvenegy októberét írták, s a háborús feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Singapore-ban is napról napra fokozódott. Itt már sokan olvastak különböző jelekből, s ezekből világosan kivehették, hogy a japánok rövidesen újabb vállalkozásba kez­denek a Csendes-óceánon. Ez pedig Singapore-t válságos helyzetbe hozhatja, mert bármit be­széljenek is a támaszpont védelmének áthatol- hatatlanságáról, akik ott voltak, nagyon jól tudták, milyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági intéz­kedéseket, és megszegésükért a legsúlyosabb büntetéseket szabták ki... Mégis, az angol tisztek — akiknek különösen tisztában kellett volna lenniük a helyzettel — sorra-rendre követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tiszti klubban. — 60 — hogy bőrükből használati tár­gyakat csináltasson.” A hirdetési oldal is tartogat meglepetést: „Művelt hölgy, 59 éves, 167 magas, szabadfoglalkozású, ké­sőbbi házasság céljából művelt, nemzeti gondolkodású élettársat keres.” „Nemzeti és szociális gondol­kodású, nyílttengeri csónaképí­tésben jártas német csónaképítőt keres gépésztechnikus, esetleges szabadalmaztatható ötletek felet­ti véleménycsere céljából ebben az ágban.” „Nemzeti és szociális gondolko­dású német lakáscserét keres ha­sonló gondolkodásúval Hamburg területén.” És egy kozmetikai hirdetés: „Végre tetoválás nélkül. Biz­tos eltávolítás Tätosannal. Ára 24 és 40 DM.” Jósét te Lia szédült. Kérdések kergetőztek benne: „Minden né­met ilyen?” „Nem, nem minden német ilyen. Még most nem. De sokan lehetnek ilyenek!” Az egyik kirakatban valami olyant látott, amit nem akart el­hinni. Közelebb ment A „Mein Kampf” képekkel és kommentá­rokkal 25 márkáért. Először azt hitte, hogy álmo­dik, aztán egy pillanatra elfe­lejtette Münchent, azokat a he­lyeket, ahol járt, a müncheni rózsaszín rokokó pavilonokat a pincesörözőket, ahol az örök Né­metország kigombolkozik és éne­kel, elfelejtette a könnyű sört, a keringőket és a szép barakk álmokat. A vezérkar fogadta. A fáradt eleganciájú Adolf von Thadden, a vezér, a nagy darab bajor, aki egy pillanatra ki nem vette a szivart a szájából, Siegfried Pöhlmann, a helyettes, dr. Huber a szépen kihízott jo­gász, aprócska, bizalmatlan sze­mekkel és Peter Lauer, az NPD vezető bizottságának legfiatalabb (27 éves) szőke, és rózsásarcú tagja. — Fel kell szabadítani a né­met hazát! — Egészséges nacionalizmusra van szükség, amelyet megszaba­dítunk minden külföldi befolyás­tól. Meg kell védelmezni a „Volk­stumot (népiség), meg kell őriz­ni a „Bluts-erbé”-t (a vér örök- 1 ségót) és harcolni kell a kor- 1 mány kártékony szelleme ellen. 1 — Belpolitikai szempontból a : lényeg az, hogy a nép megbékél­jen saját sorain belül, tehát meg­szűnjenek a nemzedékek közti konfliktusok. Ehhez először is 1 teljes amnesztiára van szükség, ' hogy véget érjenek a perek, a me- ; lyek politikai fegyverré váltak i és többé semmi közük az igaz­sághoz. — Katonáinkat megrágalmaz­ták ... . — Állítsuk elő magunk a fegy­vereinket, küldjük haza a kül- : földieket, a törököket, az ajgé- riaikat és más meszüceket, akik : megerőszakolják asszonyainkat és : meggyilkolják gyermekeinket. — Vissza kell állítani a nem- 1 zeti területeket, úgy ahogy az 1938. előtt volt. Josette Lia közbeszólt: — Azt akarják mondani ezzel, íogy Önök visszakövetelik a Larmadik Birodalom határait, >eleértve Ausztriát, a Szudéta- öldet és Kelet-Poroszországot is? — Természetesen — válaszol- a Peter Lauer szemrebbenés nél­kül. — Én a magam részéröl nem liszem, hogy osztrák nemzet va- óban létezik. Szerintem az oszt- ■ákok németek és ők maguk is lémetnek érzik magukat... Huber doktor vette át a szót: — Urak akarunk lenni a saját lázunkban, márpedig Németor­szág természetesen az 1938 as ha- árokig terjed. Ez ön szerint ir­reális elképzelés? Szó sincs róla. Hi tudunk várni. Én személy szerint őszintén bámulom az iz­raelieket, akik kétezer éven át zártak, míg visszaszerezték jredeti területüket. Ezzel bebizo- lyították. hogy valóban nemző­ét alkotnak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom