Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
Mint arról már lapunk vasárnapi és tegnapi számában hírt adtunk, Szekszárdim rendezték Somogy. Tolna, Baranya és Zala megyék összevont, megyei ökölvívó-bajnokságát. Mivel a versenyről a Kaposvári Dózsa, a Nagykanizsai Bányász es Zalaegerszeg — nevezése ellenére — távol maradt, így nem mutatkozott az a színvonal, melyet a szakemberek vártak. Kétségkívül, hogy sportszerűtlen távolmaradásukra a Baranya és Tolna megyei Ök5l- vívó Szövetség reagálni fog. mindez azonban nem változtat a helyzeten. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy ilyen körülmények között szükség van-e hasonló bajnokság rendezésére. Hibának találjuk azonban azt is, hogy a MOSZ szabályai értelmében az ilyen versenyek után nem adnak minősítő pontot. így aztán a sportkörök nem tekintik fontosnak, hogy a versenyen legjobb ökölvívóikat szőri tóba küldjék. A Tolna megyei bajnokság sem érne sokat, ha a csapatok illetve a versenyzők erejét nézzük. A visszaesett szekszárdi ökölvívás mellett mindössze egy-két bonyhádi versenyző részvételére számíthatnánk. Hosszú évek tapasztalatai bizonyítják azt, hogy a bonyhádi ökölvívók nem kedvelik az egyéni versenyeket, és csak mutatóba küldenek néhány versenyzőt az egyéni bajnokságokra. A kétnapos szekszárdi bajnokság azt mutatta, hogy a pécsiek lényegesen nagyobb erőt képviselnek, de az összecsapás minden bizonnyal hasznos volt a Tolna megyei ökölvívó- sport számára. A Szekszárdi Dózsa ugyan számszerűleg teljesítette a bajnoksággal szembeni kötelezettségét, azonban minőségileg már nem. Nieszt láza miatt nem engedte elindulni az orvoe. Orbánon műtétet hajtottak végre, Csötönyi a Kaposvári Dózsához távozik, Horváth és társai edzéshiány miatt nem állhatták a kötelek közé. Mindezek azt mutatják hogy nincsen minden rendben a Szekszárdi Dózsa ökölvívó-sportjában, ahol még az edzői tiszt is betöltetlen. Nem élt a lehetőséggel Bonyhád sem. Hiszen csak Czlrdcóezí Krome- reczky és Tatai nem képviselhette a bonyhádi ökölvivósportot. A kétnapos verseny várakozáson felüli érdeklődést hozott. Ez Ismét megmutatta, hogy nagy az érdeklődés a megyeszékhelyen az ökölvívás iránt, legyen az csapatbajnoki, vagv egyéni verseny. Persze az érdeklődés egyik előfeltétele, hogy a verseny jó, és színvonalas ökölvívást ígérjen. Sajnos a szekszárdi közönséget az elmúlt évben többször csalódás érte, pedig ezek a lelkes sportrajongók nagyobb megbecsülést érdemelnének. Többen kérdezték, miért sürítik a versenyeket, miért kellett két napra tervezni a küzdelemsorozatot, amikor ennek három nap is kellett volna. Sajnos, az ökölvívó-szövetség nehez helyzetben van, mert még a kétnapos küzdelemről is akadt, aki távolmaradt, mert munkahelyükön nem kaptak engedélyt. Illetve szabadságot. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, kétségkívül a Pécsi Steinmetz versenyzői rendelkeztek a legjobb fizikai adottsággal. Nem véletlen, hogy a 11 bajnoki címből hatot a Steinmetz versenyzői szereztek meg. A fennmaradó öt bajnoki címen osztozott a Pécsi VSK (3) és a Szekszárdi Dózsa (2). A nem hivatalos pontversenyt is a Pécsi Steinmetz nyerte nagy fölénynyel a Pécsi VSK és a Szekszárdi Dózsa előtt. Az alábbi táblázatban a győzteseket öt, a második helyezetteket három, a harmadik helyezetteket pedig egy ponttal értékeltük. Steinmetz PVSK Légsúly: 1 8 Harmatsúly: 1 8 Pehelysúly: s 1 Könny űsúly: 5 4 Kisváitósúly: 3 Váltósúly; 8 Nagyváltósúly: 5 3 Középsúly: 8 Félnehézsúly: 5 Nehézsúly; 1 _A_ Sie. Dózsa Bonyhád t Tolna 41 30 Mindent egybevetve: a bajnokság csak félig érte el célját. A Tolna megyei csapatok nem indították mindazokat a versenyzőket, akiknek az egyéni versenyben a szorítóban lett volna a helye, A leírtak ellenére is azonban addig, míg jobb megoldás nincs, továbbra is az összevont mer 1 w 13 gyei bajnokságot kell folytatni addig, míg ennél jobbat nem találunk. Persze a legjobb megoldás az lenne, ha a Tolna megyei csapatok olyan szinten állnának, hogy felnőtt versenyzőikkel önálló megyebajnokságot rendezhetnének. Sajnos ettől nagyon messze vagyunk. ELMENYEK - ERDEKESSEGEK Játékvezető helyett néző voltam Teierling Mátyás (Tamási) Májusban lesz egy éve, hogy a Lá bőd—Pécsi BTC NB III-as mérkőzésre küldést kaptam Pécsről. A biztonság kedvéért hétközben még átnéztem a menetrendet, de láttam, nincs semmi változás, továbbra is azzal a vonattal mehetek, mint már annyiszor; Dombóváron, Kaposváron és Somogyszobon át. A bonyodalom Dombóváron kezdődött. Megszólalt a hangosbeszélő ás közölte; a Budapestről érkező és Kaposvárra induló gyorsvonat késése miatt Kaposvárott a Somogy szobi személyvonatot nem éri el. Ritkán fordul elő olyan, hogy a pesti gyorsnak komoly késése legyen, de ezúttal így volt. Hogy miért? Mert azon a vasárnapon a Fradi Pécsett játszott bajnoki mérkőzést. A 25 kocsiból álló külön- vonatuk — mint irányvonat — ment Pécsre, és ebből adódott, a gyorsvonat, késése miatt Kapós- érkezett a Fradi különvonata, és mivel nem érhettem el a so- mogyszobi személyvonatot Kaposvárott, ezért mit tehettem mást, megváltottam vasúti Jegyem Dombóváron, vissza Tamásiba. A peronon összefutottam Lendvoi iátékvezető kollégámmal, aki Pécsett tagié az NB ITT-as küldőbizottságnak is. Hamar elmondtam problémám és tanácsot kértem tőle. — Gyere velem, azonnal segítek rajtad! — A külön vonathoz vezetett és az egyik jegykezelőt megkérte, vigyenek el a különvonattal Pécsre, hogy onnan tovább utazhassam a Bőrgyár csapatával LA- bodra A vasutas minden további nélkül felajánlotta, hogy segítenek — elvisznek Pécsre Amint felszálltam, máris Indult a külön- vonat, és csak Pécsett állt meg. Elsőnek ugrottam le a vonatról és amennyire csak erőmből tellett, futottam a vasúti felüljárón át a bőrgyári pályára. El9ő kéi^ désem az volt; elment már a csapat Lábodra? — Két perce indult el az autóbuszuk, talán még a villanyrendőrnél mehetnek — hangzott a válasz. Mit tehettem mást. megvártam a délutánt és megnéztem a Pécsi Dózsa—Ferencváros mérkőzést. így lettem ezen a délutánon Játékvezetőből szurkoló. Ezúttal nem engem szidtak, csak végighallgattam azt a ,,dicséretet”, amellvel a mérkőzés játékvezetőjét elh a1 mutált. KÉTCSOPORTOS MEGYEBAJNOKSÁG BÁCS MEGYÉBEN A „Petőfi Népe” írja: — Minden ellenkező híraszte léssel szemben — változatlant marad a kétcsoportos bajnok rendszer. A módosítás csupá annyi, hogy a csoportok létszá ma — a tartalékcsapatok! beasz tásával — 18—18 csapat lesz. A bajnokság befejezése után , két csoportelső kétfordulós, oda visszavágó mérkőzésen dönti e az első hely, illetőleg a feljutá kérdését. Az osztályoz» mérkőző sek november 17—24-én lesznek Az esetleges harmadik találkozó — amennyiben az első két mér kőzés összesített eredménye dön tetlen — december 1-én semle ges pályán játsszák le. Igen érdekes a versenykiírás nak az 1969. évi bajnokság tér vezésére vonatkozó része. A baj nokság végén a két csoport 1—9 helyezett csapata kerül a követ kező évben felállításra kerüli egycsoportos megyei I. osztály ba. Amennyiben a felkerülő baj nokcsapat helyett az NB III-bó nem esik ki senki, úgy még égj csapat az egycsoportos bajnokságba jut. A többiek a kétcsoportos megyei II. osztályban küzdenek tovább. HÁROMCSOPORTOS II. OSZTÁLY SOMOGYBÁN (A Somogyi Néplap írja): Korábban már beszámoltunk arról, hogy a Somogy megyei Labdarúgó Szövetség elnökségi hétfői ülésén döntött a megyei labdarúgó-baj nokság II. osztályának sorsáról is. A határozat szellemében az idén három csoportban (északi, közép, és déli csoport) bonyolítják le a- küzdelmeket. Mi késztette arra a labdarúgószövetséget, hogy változtasson a korábbi évek rendjén? Elsősorban az, hogy az utazási költségek csökkenjenek. Ismeretes, hogy ez évben valamivel kevesebb anyagi áll a sportkörök rendelkezésére. Az elnökség arra is ügyelt, hogy a szerzett jogok ne szenvedjenek csorbát, továbbá, hogy ne csökkenjen a színvonal. A három csoportban helyet kap a múlt évi bajnokság állva maradt huszonhárom csapata, a megyei I. osztályból kiesett Somogytarnóca és Babócsa, valamint, az 1967. évi nyolc járási bajnak. Ebbe a bajnoki mezőnybe osztották be a Siófoki Bányász, a Lábodi MEDOSZ és a Marcali Vörös Meteor tartalékcsapatát is. Az SLSZ elnöksége nagy körültekintéssel igyekezett elkészíteni a csoport- beosztást. Még egy érdekes döntést hozott a megyéi II. osztállyal kapcsolatban az SLSZ elnöksége. A csoportokat még a bajnoki küzdelmek megindulása előtt egy- egy elhunyt nevesebb somogyi labdarúgóról kívánják elnevezni. A tervek szerint az egyes csoportok Morvái Ágoston, Zá- borszky Jenő és Kovács László nevét viselik majd. MEGNYUTATÓ DÖNTÉS Kovács Sándor, a Somogyi Néplap sportrovatvezetője tollából jelent meg „Megnyugtató döntés” címén az a'lábbi írás: Az idén rendkívül nagy érdeklődéssel várják a labdarúgás barátai a megyei bajnokság alakulását. Nem esunán Somosvban van ez így. Országszerte forrásban van a megyei labdarúgóbajnokságok ügye. Az ok: a szú- kebbre szabott állami támogatásból nemigen jut a megyei csapatoknál;. Egyes megyékben ezi úgy értelmezték, hogy a megyei bajnokságnak ezzel tulajdonképpen Vége is. Több helyen költségkímélés céljából két csoportra osztották a bajnoki mezőnyt. A Fejér megyeiek még messzebbre mentek. Itt tulajdonképpen csak járási bajnokságokat terveztek, s az egészet nyolccsoportos (!) megyei bajnokságnak akarták elnevezni. Mint értesültünk, ez a szétaprózás azon pan mégsem válik valósággá. Somogybán az SLSZ vezetői gondosan felmérték az anyagi erőket, megvizsgálták azokat az egyesületeket, amelyek ebben a —1 véleményük szerint nagyon fontos — bajnokságban részt vesznek. Ilyen előzmények után döntött a megyei labdarúgó-szövetség az egycsoportos bajnokság mellett. Egy másik, megoldásra váró probléma volt az NB-s csapatok tartalék együtteseinek besorolása. Tavaly külön tartalékbajnokságot rendezett az SLSZ. Ez a rendszer nem volt rossz. A tartalékok 1967-ben már nem zavarták a megyeiek rendjét. Viszont az is bebizonyosodott, hogy az NB III-as csapatok tartalék gárdái bizony nem nagyon értek meg egy ilyen szintű bajnokságra. Az idény vége felé még az NB II-es Kinizsi tartalékcsapatával is adódtak gondok a szövetségben. Voltak, akik azt a régi „szabályt” kívánták előrángatni, amely szerint az NB II-es csapatok tartalékegyütteseit „be kell osztani a megyei bajnokságba.” Végül a megyei labdarúgás szakvezetői megtalálták a helyes megoldást. Nem lesz vegyes bajnokság a megyei I-ben. A kaposvári csapatok a megyeszékhelyen rendszeresen foglalkoztathatják játékosaikat. A vidéki csapatok számára adva van a megyei II. osztály, amelynek szűkített körzete minimálisra csökkenti az utazással kapcsolatos kiadásokat. Elmondhatjuk, hogy az újjászervezett SLSZ most vizsgázott első ízben. Nem volt könnyű a próbát kiállni, de úgy véljük, hogy sikerült. A Somogy megyei Labdarúgó Szövetség megnyugtató döntést hozott ezekben a kérdésekben, s megteremtette az alapját, hogy 1968-ban sikeres bajnokságok bonyolódjanak le a legnépszerűbb sportágban. TÜKE IV. A TÖRÖK-ÜGYRŐL Kivonat a Dunántúli Naplóból: — Mechanizmus, mechanizmus! Itt mindenki a piacról akar élni. Egyeisek meg a PEAC-ról. — Hogy jön a piac a PEAC- hoz? — Hát úgy, mester, hogy onnan a legjobb kosaras el akar menni Csepelre. A vezetők azt mondták, oda nem mehetsz öregem. hanem csak a PVSK-ba. — Nem mondom, olcsóbb helyben a „fuvarköltség”. — Meg gazdaságosabb is, mester, hiszen a PEAC kapott három cserejátékost, ök is a piacról élnek, nemde? Igv a kecske, akarom mondani, a PEAC is jóllakott és a ... — ... káposzta... — Dehogy a káposzta! A Pál- völgyi fiú is megmaradt. A pécsi sportnak. Egyébként más javak Is megmaradnak a Vasútnál. — Hiszen elmentek a „menő fejek”. Tüke! — Éppen ez az. szakikám! Most majd nemcsak a mozdonyokat • „fűtik”, hanem az egész vonatot. Mert tavaly a „mozdonyokban" a távfűtés ellenére sem volt elég „gőz”! Mecsoda különbség! — Majd eldől ez tavasszal. — El bizony. Látja, korábban eldőlt, hogy a dózsások fürge lábú balszélsője ezentúl mégsem a szekszárdi csirkecsárdában tölti el a szabad idejét, hanem marad Pécsett. __ Nézze valamit meggondolni j obb később, mint soha. — De azért mégis előbb kell gondolkodni, azután cselekedni. Mert most a szekszárdiak már kiutaltak egy háromszobásat, amibe beköltözött a „Kicsi”. De ő most marad és helyette a Froppan ment, így egyelőre a Kicsi beutazik Pécsre. Képzelje, ha mindez Pécs és Mátészalka között történne. — Nem lenne egyszerűbb egy lakáscsere, Tüke? CSÖKKENT A KIÁLLÍTÁSOK SZÁMA A „Dolgozók Lapja” (Komárom megye) január 26-i száma írja: A megye labdarúgó-játékvezetői a napokban gyűltek össze a hagyományos évi taggyűlésükre. Megjelent körükben Havas Miklós. a megyei TS elnöke valamint az országos JT, a BLSZ es a Győr megyei JT küldötte is. Az elnökség által beterjesztett beszámolóból kitűnt, hogy tava y S44 mérkőzést vezettek megyénk játékvezetői. Ezek jelentős részét a JT ellenőrizte és az osztályzatok átlaga 4,3 volt, ami • jó felkészülésről tanúskodik Jo lett volna viszont a íizlkai á"0" képesség növelésére megszervezni a közös edzéseket. A beszámolót követő vitába^ Barczai József, a tatabányai varé i labd vá”!—akszövetseg elnöke a fiatal játékvezetők bátrabb működtetését javasolta. Példának hozta fel a városi bajnokságot, ahol 1965-ben meg 126 kiállítás volt. 1967-ben pedig csak 26, s ez az azóta ,.tu™e vetett” játékvezetők rátermettségét, határozottságát is bizonyítja. SZÁZ FÉRFI — EGY KISLÁNY A Pest megyei „Hírlap”-ton olvastuk: A régi film =í'T‘e.;'V‘ tott az eszünkbe a játékvezetők továbbképző tanfolyamán a sok férflszereplo között az egyetlen női résztvevőt a 22 éves érdi Kiss Máriát látva. 1965-ben szerzett képesítést a budai járás tanfolyamán s már húsz találkozón működött kozr sikeresen. 1966-ton a Sóskút— Budakalász találkozó vezetője nem érkezett meg, és itt került először a mélyvízbe. Szinte lámpaláz nélkül adott jelt a felnőtteknek a kezdésre. — Szeretem ezt a sportágat, s annak örülök a legjobban, amikor játékvezetésemről elégedetten vélekednek a mérkőzések után. Ez sarkall a tovabbtanu- lásra. Édesapám gyakran végignézi meccseimet, s természete- sen nagyon igyekszem, hogy a család is elégedett legyen. A játékosok nem sértettnek, igaz olykor egy-egy evodő hangot hallok, de ez nem zavar. Bírói működéséről Hidegkúti Nándor is elismerően beszélt. A kislány vezette ugyanis tavaly a Zsámbék—Pénzügyőrök öregfiúk találkozót, amelyen ott volt a régi, sokszoros válogatott játékos Ic' ’ TALLÓZÁS Elérte-e célját az összevont megyei ökölvívó-bajnokság ?
