Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-05 / 3. szám

TSC8. január 5; wars mm*?* mpvmm 5 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii i szélhámos mindent elintéz... Még nem volt bejelentés ■— Halló! Kereskedelmi Fel­ügyelőség! Négy' napja „fo­gyasztjuk” már az új évet, új fogyasztói árakkal. Milyen ta­pasztalataik vannak az ellen­őröknek? — A felügyelőség valameny- nyi munkatársa jelenleg lel­tárellenőrző munkát végez — mondja Halász István, a fel­ügyelőség vezetője. — Az idén még nem érkezett bejelentés a fogyasztók részéről. Ezek szerint az árazásokat jól hajtják végre a boltokban. *— Az általános tapasztalat? — Kedvező. Mindenütt szak­szerűen végzik a munkát. Bár a legtöbb helyütt nem gya­korlott emberek végzik a lel- tározást-árazást, mégis az utasításoknak megfelelően folyik a munka.. Több vizsgá­latot végeztünk már, az ered­mény mindig kedvező volt. — Tapasztaltuk, hogy egy­két üzletben a tervezettnél tovább tart a leltározás-ára­zás. — Igen. A rengeteg áru egyedi „kézbe fogása”, árral való megjelölése, igen sok munkát vesz igénybe. A ke­reskedelmi dolgozók naponta tizenkét ómi megfeszített munkával igyekeznek a leltá- rozást-árazást mielőbb befe­jezni. Gondos, precíz munkát végeznek a boltokban. S az esetleges időeltolódást tudo­másul kell venni. Rossz ügyet szolgálnánk, ha elkapkodnák e boltokban a nagy jelentősé­gű munkát.- Pj — uiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiuiiiiiiiiiiHiiiii Sok a tógazdaságnak megfelelő terület A megye területe rendkívül al­kalmas tógazdaságok létesítésére, amelyet az utóbbi években a ter­melőszövetkezetek és az állami gazdaságok jól ki is használtak. A dombvidéki komplex hasznosí­tású tógazdasági beruházások gyorsan megtérülnek, vízszükség­letük olyan időszakban jelentke­zik, amikor arra már más szükség nincs, a hal termés jól értékesíthe­tő, s a halak a takarmányt jól hasznosítják. A tógazdaságok ré­szére megfelelő területek még mindig elég nagy kiterjedésben állnak rendelkezésre. Tolna megyében 45 tógazdaság működik. Legnagyobb részük ter­melőszövetkezeti, illetve halászati tsz-i kezelésben van. Ezt követően a haltröszt rendelkezik a legna­gyobb tógazdasággal, de nem le- kicsinylendők az állami gazdasá­gok halastavai sem. A halastavak csaknem mind völgyzárógátas rendszerűek. A tó­rekeszek száma közel 130, amely azt mutatja, hogy valamennyi dombvidéki kis tó. A termelőszö­vetkezeti tavak többsége 1954 óta létesült és eredményei országos viszonylatban is elismerésre mél­tók. Több dunai holt ágat is halasí- tottak. Ezek közül legtöbb halat a paksi htsz által üzemeltetett ké- ményesi Duna-ág és a tolnai htsz kezelésében lévő bogyiszlói holt Duna adja. Horizont tv-k a Szovjetunióban 1968-ban a minszki rádió és televíziógyárban megkezdték a Hori­zont típusú tv-készülékek gyártását. Képünkön a szállításra készülékek láthatók. Meaelcaedett öreaséa izégyelli a szakmáját és — nem tidni mi okból — imponálóbbnak érzi, hogy újságírónak vallja ma­ját, tegye. Legfeljebb, ha kisül a mrpisság — a legtöbb esetben gy történik — elveszti hitelét, becsületét az emberek előtt. Ez a nagánügye. Az azonban már lem, hogy újságírónak adja ki nagát, és ebben a pozitúrában a ötét lelket, a mindent elintéző irotektort jásszá. És na valaki írtatlan szórakozásnak vélné az lyesmit, téved: szélhámosság ez i javából, törvénybe ütköző és lüntetendő. Mint ahogy egy-két példa már akadt erre. Szélhámosság. Csakhogy a szél- íámossághoz legalább két ember cell. Egyik, aki becsapja a mási­tat, s a másik, aki hagyja magát becsapni. Mindkét típusból szép számmal akad. A becsapott em­bereket bizonyos mértékig meg­értjük: ha valaki bajban van, az itolsó szalmaszálat is igyekszik negragadni, hogy valamiképpen ti másszon belőle. Az újságírást, íz újságírókat még ma is valami­féle nimbusz övezi néhány em­ber szemében. Ezeket az embe­reket viszonylag egyszerű „be- lúzni a csőbe”. S itt rögtön tisz- ázzunk egy tévedést, amely nem iltalános ugyan, de — a példák bizonyítják — néhány an még így Gondolkodnak. A szerkesztőségek, : munkatársaik nem foglalkoz- íak ügyintézésijei, protekciószer- :éssel, aztán végképp nem! Csak i szélhámos az, aki .,mindent el- ntéz”. Elég sok kéretlen „munkatár- lunk” akadt etidigr és bizonyára izután is lesz belőlük néhány. A íivatalos helyeket általában nessze elkerülik, de az is előfor- iult, hogy a szélhámos újságíró­ként handabandázott különböző endezvényeken, anélkül, hogy bárki is igazolványt kén volna öle. Nekünk nincs szükségünk rá- uk: lapunk tekintélyét rontják, üszékeny embereket csapnak be i szerkesztőség nevében. Lenne ;gy tanácsunk: ha már „többek tkarnak lenni”, saját munkaterü- etükön produkáljanak olyat, univel kiérdemlik az emberek iszteletét, megbecsülését... D. KÓNYA JÓZSEF Hadjárat I a szekszárdi szemét ellen I A LAKOSSÁG SEGÍTÉSE ‘ NÉLKÜLÖZHETETLEN : Az utóbbi hónapokban gya* : kori téma Szekszárdon: pisz- : kosodik a város. Az új lakó- : telepeken, a város régi ut- : cáiban halmozódik a szemét. : És ezt nem indokolja az sem, z hogy a város több részén épít- E keznek. : — Hadjáratot indítunk a ■ szemét ellen — mondja Or- ; bán György, a városgazdál- z kodási vállalat új igazgatója, z — Az új év első napjaiban a z legfontosabb teendőink közé E tartozott, hogy végérvénye­st sen olyan megoldást keres- : sunk, amely nyomán Ssek- : szárd megtisztul, z A városban százával ,,ősz- z tották” ki a bírságolcat azok- z ra, akik az utcán tárolták a E szemetet, s nem gondoskod- E tak elszállításáról. Tulajdon- E képpen a várossá válás jele, E többek között, a szemét nö- 5 vekedése is. Ugyanakkor a z vállalat szeméthordó gépko- z csijai nem voltak kihasználva, E Azt tervezik, hogy a sze­E métszállító autókat menet- z rend szerint közlekedtetik. A z lakosság — megfelelő díj el- z lenében — ehntetheti a, ház- z tartásban és egyéb munka, z során keletkező szemetet. A = napokban megkezdik a sze- z métszállítás szervezéséi. z A menetrendszerűen kőzle­z kedő szemeteskocsik érintik z a. város belső utcáit, később E a peremterületekre is ki- z terjesztik a szemét gyűjtését. E így remélik, hogy egyrészt z gépesíteni lehet a munkát, z másrészt pedig megoldják a z magánházakból, is a szemét z rendszeres elszállítását. E A szemét elleni hadjárat z azonban csak úgy lesz sike- ; res, ha a lakosság is támogat- z ja. Elsősorban azt szeretnénk z elérni a vállalat vezetői, hogy Z a lakosság igényelje a szol- z gáltatást, és a havi néhány z forintért igénybe is vegye. E Másrészt pedig fontos, hogy E a lakosság a bérházak kör- E nyékén, és a város régi ut- z cáiban ne szórja el a szeme- ; tét. Mert sa jnos most még az E a gyakorlat, hogy az Ady, a z Mikes, a Kadarlca és más z utcák lakói az utcára szórják E a szemetet, salakot. S ez sem E az új városrészeknek, sem a E város régi negyedeinek nem E kedvező színfoltja. luiiiiiiiiimiitiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiif Meleg, családias, mondhatni ünnepies hangulatú otthonba ko­pogtattam be az év utolsó nap­jaiban Szabó Mihályék tamási há­zában. A jövő évi gondok nagy részét enyhíti az a két hízó — összesen négy mázsa — ame­lyet a napokban vágtak le. A huszas évek elején Szabó bá­csi és élete párja a dombóvári ta­nyavilágban kezdte a közös éle­tet. Mindkettőjük cselédszülők gyerekei, maguk is szüleik sorsán osztoztak, — A legnehezebb éveim — mondja Szabó néni — az 1942- estől .kezdődtek. Két évig távol volt a férjem, bevonult Egyedül maradtam az öt gyerekkel. Mit kellett küzdenem, hogy tisztessé­gesen felneveljem őket Akkor már két éve Tamásiban laktak. Másfél évtized kuporgatá- sából a községtől 3—4 kilométer­re vettek egy kis zsuppos házat. — No nem ezt — mutat körül mostani lakhelyükön Szabó bá­csi. Nehéz is lenne elképzelni a világos, egészséges szobák helyett a régi, erdőszéli, tuskósi házikót. Ezt a lakást a tv, a rádió, s a hordozható cserépkalyha uralja. — Ezt már a tsz' adta — szól közbe Szabó néni. — Nem köny- nyen léptünk be 1950-ben — te­szi hozzá. — A felszabaduláskor kaptunk 10 holdat, de az sem ho­zott igazán jót. Több vott mindig a fizetség, mint a haszon. Az öt gyerek — sóhajt közbe — akkor ettek a legjobban, s néha rájuk kellett szólni: ne vágjatok olyan nagyot a kenyérből. — Soha nem felejtem e! -— mondja Szabó néni — bemen­tek a gyerekek Tamásiba ke­nyérért, s mire hazaértek, majd mind meg is ették. — S a tsz-ben? •— Az első idők ott se voltak könnyűek — mondja Szabó bá­csi. — Dehát úgy van az itthon is. Először meg kell alapozni a gazdaságot. — Ahogy erősödött a közös — teszi hozzá Szabó néni — úgy gyarapodtunk mi is. A belépés­től számított ötödik évre vettük ezt a házat Egyévi búzajárandó­ságunkból — több mint 60 má­zsa volt — sikerült megszerezni. Azóta meg mindig újítjuk. Szabó bácsi — noha nyugdíj­ban van — naponta, rendszeresen bejár a közösbe. — Hiába, nem tudok munka nélkül élni •— mondja. — Az lenne a legna­gyobb büntetés, ha itthon kelle­ne üldögélnem. — Tehát végeredményben meg­elégedett, nyugodt öregségben várják az új évet? — Bár mindig így lett volna — válaszolja Szabó bácsi. — A gyerekek boldogulása, s a tíz uno­ka meg megédesíti — teszi hozzá Szabó néDi. (i-e) Divat lett az újságírás ? Ügyintézéssel nem foglalkozunk sem felelt neki. Ha lúd, legyen kövér...) Azt hiszem nem nehéz kitalál­ni a folytatást. Amikor V. J. Ka­posvárról Szekszárdra telefonált, nem kis meglepetéssel hallotta, hogy a magát Berta Sándornak nevező „újságírónak” annyi köze van az újságíráshoz és a szer­kesztőséghez, mint neki. Vagyis azonkívül, hogy olvasók, semmi. Berta Sándornak viszont valószí­nűleg „köze lesz” a rendőrség­hez. ., Telefon a szerkesztőségbe. (Női hang.) — X. Y.-t keresem. (Sajnos 5lég sok név behelyettesíthető.) — Rossz számot hívott. Ez a Népújság Szerkesztősége. — Dehogy téves! X. Y. újság­írót kérem a telefonhoz. — Nálunk nem dolgozik ilyen nevű ember. — Dehogynem! Nekem meg­mondta. — Ennek ellenére sem dolgozik. A telefonáló dühösen leteszi a kagylót és valószínűleg szentül : meg van győződve arról, hogy le­tagadtuk az illetőt Pedig nem mi csaptuk be... * Fogalmunk sincs, mi az oka, ie a meglehetősen szép számú ísetbői arra lehet következtetni, . hogy kezd divatba jönn^az újság- , írás. Ennek minden szerkesztőség - :sak örülhetne, hiszen a pontos is részletes tájékoztatás szinte elképzelhetetlen jó tudósítói há- 1 lózat nélkül. Csakhogy a legtöbb ' esetben éppen nem a, tudósítók j hangoztatják „újságírói” mivoltu- cat, hanem azok az emberek, akik talán életükben nem írtak egyet­len sort, egyetlen lapba sem. De ■ nem is ez a lényeg: ha valaki ■ S. I. pusztahenesei lakos miután elintézte ügyes-bajos dolgait Szekszárdon, betért a Garay ét­terembe. Egy régi ismerőse invi­tálta az asztalához, aki mindjárt oemutatta a társaságban levő fiatalembert. S. I.-nek még fo­galma sem volt arról, milyen .szerencse” érte. Ez csak akkor Sérült ki, amikor panaszkodott, nogy középiskolás lányát sehol sem tudja elhelyezni. A fiatal- s ember ugyanis rögtön levetette í inkognitóját, s közölte: ó újság­író, a Tolna megyei Népújság 1 Szerkesztőségében dolgozik. S í mint ilyennek természetesen iga- r sán semmiség elhelyezni valakit. í Bizonyára áldomást is ittak az 1 .előnyös üzletre”, s a papa meg- ' nyugodott, hogy jó kezekbe he- * yezte lánya sorsát. Csak később * kezdte el szidni az újságírókat, 1 imikor hiába várt a „befolyásos f Protektor” jelentkezésére. Levelet t rt szerkesztőségünkbe, s mi kény­eiének voltunk közölni: Horváth Jenő — ugyanis így mutatkozott * pe — nevű munkatársunk nincs, nem is volt.. Az ügy további « ntézését a rendőrségre bíztuk. A vizsgálat alkalmával — amint 1 ízt a Paksi Járási Rendőrkapi- :ányság illetékese velünk közöl- * te — igy védekezett: ő csak meg­említette, hogy a szerkesztőség- r pen dolgozik, de nem erre hivat­kozva tett ígéretet a lány elhe- r yezésére... Ebben csak az a fur- sa, hogy a becsapott ember miért éppen a szerkesztőségben rek- j, amált? És miért nem kérte, r mondjuk a szomszédját, hogy se- t jíts égére legyen az álláskeresés- c >en? c V. 3. kaposvári lakos 1967. de- :ember 21-én éjszaka Dombóvár- 0 •ól Tamási felé utazott. Alkalmi ® ítitársával beszélgetve elpana- f szólta egy kellemetlen ügyét, 1 ímelyben döntőbizottsági tárgya- c ást tartottak. Neki is „Szerencsé- é ie” volt. Az utitárs azonnal vál- e lalkozott arra, hogy elintézi a 1 iolgot, mi sem természetesebb « innál, nyugodjon csak meg. V. J. 1 megnyugodott, hiszen az illető k közölte, hogy ő a Tolna megyei t Népújság szerkesztője! (Egyszerű 1 munkatársi beosztás már meg r

Next

/
Oldalképek
Tartalom