Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
Í368. január 26. ÍOLNA' MEGYEI WEPÍttM© 5 HOCH CHORS ABBAN törjön utat az új Ülést tartott az SZiVIT elnöksége Az új gazdasági mechanizmus bevezetéséről még nem igen esett szó akkor, amikor már — három-négy évvei ezelőtt — a szakemberek előtt nyilvánvalóvá vált az újítómozgalom reformjának szükségessége. Talán a gazdasági munka egyik területén sem akadályozták a régi módszerek annyira az előrehaladást, mint az újításoknál. Évekig is eltartott egy-egy új, korszerűbb módszer bevezetése és még keservesebb kálváriát kellett járnia az újítóinak ahhoz, hogy munkájának jutalmát megkapja. Példáért nem kell messzire menni, hiszen lapunkban is számtalanszor foglalkoztunk ilyen esetekkel. Az automata csőhegesztő berendezés ötletének megszületésétől a gyakorlati alkalmazásig több esztendő telt el, rengeteg akadályt kellett le- küzdenie az újítónak a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál, majd, amikor már haladt az ügy, valóságos persorozat eredményeként kapta meg az illető az elismerést. Azt serki sem vizsgálta, hogy a műszakilag teljességgel indokolhatatlan huzavona miatt hány millió forint kár érte a vállalatot, a népgazdaságot. Az olyan gazdálkodásnál, ahol a vállalatnak nem érdeke a nyereség növelése, a műszaki fejlesztés, a piac megtartása, ahol az elért eredményeket „tervesí- tik” és legfeljebb az új eljárás bevezetésének a rizikóját kell vállalni, nehezen tör magának utat az új. De ha a vállalatnak, a vállalat vezetőinek és egész kollektívájának magának okoz gondot, hogy amit gyárt, annak van-e piaca, olcsóbban tudja-e előállítani, mint a konkurrens hazai és külföldi vállalatok, ahol nemcsak az új technológia, az új, korszerűbb, divatosabb termék bevezetésének kockázatát kell vállalnia a vállalatnak, hanem a lemaradás kockázatát is, válik az újítómozgalom igen fontossá. Mint ahogy az új gazdasági mechanizmustól feilődésünk meggyorsulását váriuk, ezt célozza ni gazdasági reform keretében született számos joaszabálv között az ú irtásokról szóló 57/1967- es kormányrendelet is. Az H’ltApNaTn^om új szabályai — a gazdasági reformnak ama fő törekvését tükrözik, hogy a termelés első számú gazdája, felelőse a vállalat legyen. A vállalatnak kell úgy gazdálkodnia, hogy minél jobban kielégítse a szükségleteket és minél nagyobb nyereséget érjen el. Tartsa be a jogszabályokat, gazdálkodjék törvényes keretek között, ezen belül döntsön önállóan minden kérdésben. Az új mechanizmusban olyan eszközökkel szabályozzák a vállalatok tevékenységét, amelyek biztosítják, hogy a vállalat akkor érjen el nyereséget, ha tevékenysége szolgálja a népgazdasági érdekeket. Ennek megfelelően határozták meg a rendeletben az újítás fogalmát is: Újítás az olyan, mű- zaki, illetőleg üzemszervezéssel kapcsolatos megoldás, amely vi- zonylag új, állami vállalat, ál- ami szerv, társadalmi szervest, vagy szövetkezet részére hasznos eredménnyel jár... A korábbi, nehezen meghatározható „népgazdasági eredmény” helyébe tehát a sokkal inkább megfogható vállalati haszon kerül, ami — általában, ha a jogszabályokat betartják —, az új mechanizmusban azonos a népgazdasági haszonnal. A váí- 'alat helvzetét, jogait, de fele- tssénét is, erősí H a nagvfokú ■nállóság az elbírálásban, az újítások díjazásában, abban, hogy a vállalatot a benyújtott és elfogadott újításnaik mintegy tulajdonosává teszi. Aki munka- viszonyban áll, munkáltatója tevékenységi körét érintő újítási javaslatot más vállalathoz csak álékor nyújthat be, ha munkáltatójától erre előzetesen engedélyt kap. Nyilvánvaló, hogy az új gazdálkodási rendben, amikor egészséges verseny indul a hasonló profilú vállalatok közt, megengedhetetlen, hogy valaki a konkurrens vállalathoz juttasson el olyan újításokat, amelyek kidolgozásában mindenképp szerepe van a saját vállalati kollektívának is, az illető csak úgy dolgozhatta ki, hogy munkájában szerzett tapasztalatait is felhasználta. A vállalat joga, hogy az újítást más vállalatnál értékesítse, „tula jdonosi” jogait még olyan újítások tekintetében is fenntarthatja, amelyeket vállalaton kívüli dolgozó nyújtott be. Természete®, hogy az újító, — ha a vállalata értékesíti újítását, — az így elért eredményből részesül. Jogilag azonban nem az átvevő, hanem saját vállalatával áll símben. Újítás = vállalati nyereség! Méltán vetődik fel a kérdés: Ml a biztosíték ez esetben, hogy a munkáltató nem él vissza jogával, hiszen lehetősége van az újítás elfektetésére és annak megakadályozására, hogy ez esetben azt másutt hasznosítsák. A biztosíték .mindenekelőtt a vállalat jól felfogott anyagi érdeke. Ha az újítás jő, akkor minél gyorsabban be kell vezetni, hiszen ez emeli a vállalati nyereséget. Ha nem vezetik be, a rendeletben biztosított, jogorvoslati lehetőséggel élhet az újító és így végeredményben eljuthat az újítás oda, ahol felismerik hasznosságát és megvalósítják. Ennek káros következményeit mindenekelőtt azok a vezetők viselik majd, akik nem láttak „fantáziát” az újításban. Az új jogszabály tiszta helyzetet teremt a munkaköri kötelesség sokat vitatott kérdésében is. A korábbi gyakorlat éppen azt akadályozta, hogy azok, akik hivatásszerűen, munkakörüknél fogva foglalkoznak műszaki fejlesztéssel, saját vállalatuknál újítsanak, mivel ezt a tevékenységet nem lehetett újításnak tekinteni. Kialakult az a fura helyzet, hogy pont ott nem törekedtek a rutinmunkán felüli alkotó tevékenységre, ahol a legjobban ismerték a szakmai adottságokat, ahoi értettek a legbonyolultabb kérdésekhez is, ahol leginkább el lehetett várni, hogy új megoldásokat dolgozzanak ki. (Jellemző, hogy mennyi mindenre rá lehetett húzni a „munkaköri kötelesség” fogalmát, éppen e cikk bevezetőjében említett eset; a vállalat energetikusáról sütötték ki utólag, amikor már kész volt az újítás, hogy ez munkaköri kötelessége volt). Persze, minden várható esetre előre meghatározni, hogy mi tartozik a munkaköri kötélességek közé és mi nem, részletesen és pontosan nem lehet. De a vál lalat jól felfogott érdeke diktálja azt, hogy ami túlnő a havi- fiiietétsért elvárható teljesítményen, azt külön díjazzák, csináljanak kedvet az újításokhoz. VI szionit ne részesítsenek Ikülön anyagi elismerésben látszat-újításokat. Az új rendelet szerint bárki újíthat. Újítás tehát az is, ami előterjesztőjének munkaköri feladatán bélül jelentős alkotó teljesítménynek minősül. Lehetővé válik tehát, hogy a vállalatok vezető állású dolgozói, kutatók, fejlesztők, tervezők, sitb. is saját munkahelyükön aktívan bekapcsolódjanak az újítómozgalomba. Különbség csak a díjazás formájánál van, a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dolgozókat, a termelést irányító, magasabb beosztású műszakiakat, kutatókat, fejlesztőket, tervezőket alapbér- emeléssel, prémiummal, jutalommal, vagy a hasznos eredmények megállapodás szerinti százalékával lehet díjazni, a többi újítók általában újítási díjat kaphatnak. Ez utóbbinak csak az alsó határa van 2 százalékban megszabva. Az újításokról szóló kormányrendedet a múlt év végén jelent meg. Azóta kiadták a SZOT és az Országos Találmányi Hivatal irányelveit is, amely útmutatásokat tartalmaz a vállalati újítási szabályzatok elkészítéséhez. A vállalatoknál most dolgoznak az újítási szabályzaton, amely a kollektív szerződés mellékleteként szabályozza a vállalatnál folyó újítási tevékenységet. Fontos, hogy mielőbb elkészüljenek ezek a szabályzatok, azokban célszerűen alkalmazzák a rendeletet a sajátos helyi viszonyokra. Az újítómozgalom új szabályaitól joggal várhatjuk, hogy elősegítik gazdasági fejlődésünk meggyorsítását. J- J. Az év első SZMT-elnökségi ülésén részt vett Dr. Vigh Dezső, a Tolna megyei Tanács vb-elnök- helyettese is. Az ülésen megvitatták és jóváhagyták a megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok 1968. évi szocialista munkaversenyének irányelveit. Az irányelvek kimondják: „A szocialista munkaversenyen keresztül elő kell segíteni az 1968- ra előirányzott feladatok és célkitűzések teljesítését, illetve túlteljesítését, különös tekintettel az MKP 50 éves jubileumiatok méltó megünneplésére.” A legfontosabb célkitűzéseket tartalmazó irányelvek alapján azután minden termelő egység önállóan dolgozza ki — előreláthatólag március közepére —i a dolgozók és a vezetők javaslatainak figyelembevételével az adott egység munkaverseny-vállalását. Az elnökségi ülés további részében Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára tájékoztatta az elnökség tagjait a két ülés között végzett munkáról« Berendezkedett a tsz-szivetség Tamásiban KLUBBA fejleszthető kiállítás — megAllapodAs A VÁLLALATOKKAL — FIATAL MUNKATÁRSAK Külsőségeiben inkább tudományos intézethez hasonlít a Tamásiban működő tsz-szövetség, mint hivatalhoz. Az irodákat szépen, elegánsan rendezték be, a legmodernebb bútorokkal. A tanácsteremben utal is egy terjedelmes felirat a tudományosság igényére, egy idézet a Kapos— Koppány Völgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének alapszabályából, a II. fejezet 5. pontja: „Közvetlen kapcsolatot tart a különböző tudományos intézetekkel, kutatásaik eredményeit a tagszövetkezetek között népszerűsíti és megvalósításukat elősegíti”. Ebben a teremben állandó kiállítást akarnak berendezni a termelésfejlesztés és egyéb szakmai kérdések propagálása céljából. Szakkönyveket, tanulmányterveket és prospektusokat talál majd itt a szövetséghez ellátogató szövetkezeti vezető szakember, vagy egyszerű tsz-tag. Kiállítják a gépkönyvelés által nyert tapasztalatokat, bemutatják az egyszeres keresztezésű kukorica-vetőmagvakat és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tájékoztatóiból a legfontosabb részeket. Kolozs István, a szövetség titkára azt mondja, lehet, hogy később szakmai klubbá válik ez a terem, ök azt szeretnék, ha minél több szövetkezeti szakember látogatna el hozzájuk, de nemcsak a szakemberek, hanem egy-egy termelőszövetkezet bármilyen beosztású tagjai, képviselői is. A titkár így mondja: „Szeretnénk, ha a tsz-ek gyakran felkeresnének bennünket.” A dombóvári és a tamási járás közös gazdaságainak területi szövetsége, amely a régi pártbirott- sági épületben kapott helyet és feladatához méltóan rendezkedett be, már a kezdet kezdetén több hasznos rendezvényt szervezett meg. összehívta például a mező- gazdasági termeléssel kapcsolatban álló vállalatok vezetőit és a szövetkezetek képviselőit, hogy a termelés meg a felvásárlás problematikus kérdéseit • megvitassák. Az 1968-as szerződésekkel kapcsolatban megállapodásra jutottak egy sor kérdésben. Ezt írásban is rögzítették, és a szövetség elküldte a közös gazdaságok vezetőinek. Érdekes megállapodás például, hogy a gazdaságokhoz csak teljesen tájékozott, tárgyalóképes emberek menjenek ki egy-egy vállalattól. Január elején ennek betartásáról már meggyőződhettek a tamási járásban, Ozorán. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat képviseletében a körzeti felügyelővel együtt egy osztályvezető kereste fel a szövetkézetet. Általános tapasztalait: meggyorsult az ilyen ügyek intézése. Jókor hozzákezdett a szövetség belső tisztségviselő gárdája az éves program kialakításához. Fő feladatának tekinti a különböző beruházások megvalósításának segítését, a megyei távlati fejlesztési terv alapján. Természetesen számos egyéb téma szerepel a szövetség programjában, mint arról már a kezdet kezdetén, a szövetség megalakulása alkalmából hírt adtunk. Kolozs István fiatal szakembereket választott munkatársainak. A dinamizmus, a cselekvőkészség és képesség minden bizonnyal állandó jellemzője lesz a szövetségnek. Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire lak tok csőszerelő, hegesztő, kovács, vil anyszere ő férfi segédiüiinkísokat. Munkahelyeinken külszol- gálati díjat, minden második héten szabad szombatot és kedvezményes utazást biztosítunk. A gyakorlati időtől függően maximális bérezést adunk. Jelentkezés Budapest. VI. Paulay Ede utca 52. Személyzeti főosztály. (228) A Népújság expres-z-levele KEDVES SZÜLŐ! Mintegy három hónapja, hogy átadták rendeltetésének az új Kadarka utcai kollégiumot. Konyhája naponta úgy négyszáz gyerek ellátásáról gondoskodik. Félszázan csak az ebédjüket, a többiek, akik bentlakók, reggelijüket és vacsoráinkat is ott fogyasztják el, a kollégium ebédlőjében. A napokban öt, illetve tíz forir tot szedtek össze — tízet a kollégistáktól, akik napi háromszori alkalommal étkeznek az ebédlőben — a diákoktól, Hogy a konyhában illetve az étkezdében összetört edényeket pótolni tudják. Egy szülő levelet intézett a szerkesztőségbe ez ügyben. („Nagyon kérem, hogy nevemet tartsák titokban, nem szeretném, ha emiatt a gyerekem különös bánásmódban részesülne az iskolában*’ —* írja a szülő. Nem mintha ettől félnénk, de ha a névtelenség megnyugtatja, ám legyen!) A levélíró úgy véli, hogy a törékeny edények pótlására meghatározott kerettel rendelkezik a kollégium konyhája. Azt mondja továbbá, hogy amennyiben ez a meghatározott keret kevésnek bizonyulna, fizettessék meg azokkal a gyerekekkel a kárt, akik azt okozzák. Különben is furcsállja a levélíró, hogy e rövid idő alatt az összeszedett összegnek megfelelő nagyságú kár keletkezett volna. Először talán annyit, hogy elvben a kedves szülőnek igaza van, hiszen gyerekektől pénzt összeszedni ilyen célokra sem szabad a rendeletek értelmében. Mint törekvéssel és elvvel, a pedagógusok — így a kollégium vezetői is egyetértenek. A gyakorlatban sajnos más el4árásra kényszerülnek. Az étkezde rövid fennállása óta mit törtek el az ebédlőben és a konyhában? Talán a számszerű adatok lesznek a legmeggyőzőbbek. Eltörött 546 vizespohár, 59 bögre, 186 tányér, 66 porcelán- és 44 üvegkorsó, valamint hat tál. A felsoroltakon kívül 88 evőeszköznek nyomaveszett. Valóban, ebből a mennyiségből a konyhában is tönkrement néhány. Például a vizespoharak sokasága, amelyeket a naposok a sokszor elhangzott tilalom ellenére is egymásba tornyoztak, s amelyek mosogatás közben emiatt elrepedtek, eltörtek. Legtöbb esetben a „tetteseket” nem tudják megtalálni, s azokat „barátságból” a társaik sem nevezik meg. A kollégium vezetői, pedagógusai több esetben beszéltek már a tanulók előtt a közvagyon megvédéséről. Ennek eredménye sajnos nem látszik. A téli szünet óta eltelt idő alatt például már sikerült hat fotelt és két széket összetörni ismeretlen diákoknak, akikben nincs annyi becsület, hogy önként jelentkezzenek, s akiket társaik szintén nem „adnak ki”. A kollégiumnak mindössze négyezer forint áll rendelkezésére a törött tányérok, székek, asztalok pótlására, s egyéb javítások elvégeztetésére. Ebből az összegből a meglévő kiadásokat fedezni lehetetlenség. A kollektív büntetési formát a kollégium pedagógusai sem tartják helyesnek. De kénytelenek ehhez a módszerhez fordulni, mivel az okozott kárnak nem akad gazdája, s azt ugye a kedves szüli sem kívánhatja, hogy a kollégium felügyeletével megbízott néhány pedagógus, nevelő *— sajnos kevesen vannak! — saját költségén térítse meg azokat. MÉRY ÉVA
