Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-25 / 20. szám
4 WT,W5C MEGYÉT WBFÜJSÄG 1968. január 23, KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE berendezés lángra lobbantotta a keveréket, szétterült a mesterséges felhő, amely a Nap sugaraitól kékes színt kapott. A második tartály 180 kilométer magasságban vált le a rakétáról. AZ IL—18-as REPÜLŐ LABORATORIUM Évek óta repülök az IL—18-as repülő laboratóriummal — mondja Georgij Suvalin első pilóta —, s közben különböző feladatokat hajtattunk végre. Figyeltünk napfogyatkozást, tanulmányoztuk a légáramlatot, fényképfelvételeket készítettünk. Repültünk az Északi sark és Kara-Kum sivatag felett, de ez a mostani feladat volt a legnehezebb. Rakétakilövő a jéghegyek között (APN-fotó) Szovjet és francia tudósok a Ferenc József-föld egyik szigetecskéjéről két MR—12 típusú szovjet meteorológiai szondát bocsátottak fel. A rakétákban francia gyármányú műszerek voltak. A kísérlet célja az volt, hogy megmérjék az atmoszféra felső rétegeinek hőmérsékletét. (Újsághír.) Az APN munkatársa interjút készített a kísérletben, jászt vett szovjet szakemberekkel. MI TÖRTÉNIK AZ IONOSZFÉRABAN ? A kísérlet színteréül azért választották a Ferenc .Tózsef-föld egyik apró szigetét, mert itt van a világ legészakibb obszervatóriuma, amelyet az atmoszféra rakéta-szondázásához szükséges korszerű berendezésekkel is elláttak. A szigeten, amelynek területe mindössze 20 négyzetkilométer, húzódik végig a 81-ik szélességi kör. Már évek óta innen tanulmányozzák az északi fényt, a mágneses mező változásait, a kozmikus sugárzás erejét és vizsgálják az ionoszférát — mondotta munkatársunknak Szergej Poloszkov professzor, a szovjet kutatócsoport vezetője. Nagy magasságban képződött ragyogó felhőket kellett megfigyelnünk a gépen elhelyezett elektronikus fénymérőkkel. A számítások szerint 160 kilométer sugarú körben kellett repülnünk. Hirtelen elromlott az időjárás. A felhőket csak 9500 méter magasban tudtuk áttörni. A gép rádiósa összeköttetést teremtett a szigettél. Onnan egyperces kd1- szenlétet jeleztek. Az égen megjelentek a kékes színben játszó mesterséges felhők. Mintha csak versenyezni akarna, felragyogott az északi fény is, de a mesterséges jelenséget nem tudta elhomályosítani. A kísérlet teljes sikerrel végződött I^„IAAÉ rXdtÖ- ' RÖK, AZTAAOND; JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA szeke- > REIT. OROSZLÁN^ { KÖLYKEIDET KARD CHRfSTtAbJ FA&ADTAAl BANDVKOíT H&SZ /ő- A/Y/ CSOPOfeT&A F G AC VAlAAcr FU<r/\'iL7X7rm\ /vmgaV é-S AAA'tZfS /PErPOlötc f l foloTTVK, VÉGZETÜNK EZ A por ANVA6Q PÓTVFR PÓT E>e KATONA K. Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuMott utána. A kormányos csak erre várt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarintásisal megforgassa, és belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. A kormányos a világ jelentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról. A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány pdllanakra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt. Néhány másodperc múlva szédedegve fölkelt a földről és kinyitotta a szemét. Nyomban akkora pofont kaoott, hogy visszaült a padlóra. Mikor újabb kísérletet tett, hogy felkeljen, Galamb még két pofont adott neki, amitől ismét leesett. Most már ülve maradit, és szelíden így szólt: — Rongy Elek vagyok. Ha megkérhetem, hagyjuk ezt most egy időre abba. — Kérem. Nevem Jules Manfred Harrin- courL Rongy felemelkedett.— Idehallgasson, Jules Manfred Harrin- court v. Maga büszke lehet. Vegye tudomásul, hogy engem még sohasem vertek meg. Ma történt vélem ilyesmi először. — Minden kezdet nehéz. Ezután már menni fog. De mondja, uram, máért akartak önök megölni engem? — Üljön le hozzám, majd elmondom.:. A fenti közelharc és a rákövetkező nyájas párbeszéd a marseille-i kikötő egyik népszerű szórakozóhelyén játszódott le, amelyet „Kávéház és étterem a veszett kutyához” néven ismert az alvilág úri közönsége. Az eset előzményéhez tartozik a „Brigitta” nevű vitorláshajó, amely két esztendő óta a Csendes-óceánon járt. Rongy, a hajó kormányosa és Paul, a vitortamester természetesen nem tudhatták, hn"v az idők folyamán egy és ” más megváltozott - Tansei]le-ben. így, teszem fel, nem ismerték Galambot. ”T\ndössze egy évvel ezelőtt érkezett Párizsból, 's ekkor még a „Brigitte” valahol Nyugat- t India táján járt. I Galamb kissé nyurga, aránylag széles szájú, de elég csinos fiatalember volt. Örökké vigyorgott, és nagy, kék szeme határtalan bizalommal nézett az emberekre. Hogy honnan jött és mit csinált azelőtt, senki sem kérdezte. Itt, a kikötő környékén a legnagyobb fokú modortalamság ismerőseink múltja iránt érdeklődni. Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják. Galamb szalmakalappal a fején érkezett, csíkos, meglehetősen rongyos kiskabátját az alsó karjára dobta, bambuszbotot forgatott az ujjai körül, halton fütyürészett és dohányzott. Nagyvilági külseje nyomban feltűnt a kikötő rakodómunkásokból és rablóikból álló egyszerű népe között. Elsősorban gyönyörű cipőit csodálták. Különösen az egyik volt rendkívül elegáns, a fehér betétes, gombos lakkcipő. Hiába, aki ad a külsejére, arra figyelnek. Ezt bizonyította a kisebb csődület is, amely hosszú útvonalon követte türelemmel az előkelő idegent. A „Tigris”, vendéglőből zeneszó hallatszott ki. Ide benyitott a jövevény. .;. Később, miután a riadakész;’ltség jés a mentők helyreállították a rendet, és összeszedték a sebesülteket, a kétségbeesett vendéglős mindössze ennyit tudott mondani a rendőrkapitánynak: — Bejött egy őrült ember sétaoálcával. azt mondta, harmomikázmi akar, és lerombolta a helyiséget... A kocsmára; nem hazudott. Harrincourt valóban kiállt a kocsim közenére, és legszélesebb udvarias vigyorával így szólt: — 3 — Rakéták as Északi-sark egén ■■1^aSKaaaHHnraaaBSSB!&«B«BBS Fenn a magasban különböző természeti jelenségek játszódnak te, melyeket a tudomány ma még nem ismer eléggé. Ezek befolyásolják Földünk időjárását. Az atmoszféra felső rétegeiben az elektromosságai töltött részecskék állapotától függ a rövidhullámú rádiózás minősége. Az ionosz- férából érkező jelentések érdeklik a kozmikus technika szakembereit, a szputnyikok tervezőit, a repülőgép-tervezőket. — Mi a hőmérséklet tanulmányozásában működünk együtt francia kollégáinkkal. Első közös kísérletünk alkalmával a francia kollégák által kidolgozott módszert alkalmaztuk, amely szerint a rakéta-szonda 120 és 180 km magasságban két mesterséges felhőt bocsát ki. A kísérletet az esti órákban hajtottuk végre, amikor a Nap már leáldozott a horizont mögött, de fénye nagy magasságban még észlelhető volt. A mesterséges felhők sugárzásának jellege közvetlenül attól függ, hogy milyen a hőmérséklet a mesterséges felhők térségében.. Az elektronikus fénymérők segítségével megállapítják a hőmérsékletet. — Az atmoszféra felső rétegei hőmérsékletének a sikeres mérése a meteorológiai szolgálat valamennyi* csoportjának egybehangolt munkájától függ. A rakétá- sok, a megfigyelők, és az IL—18- as pilótái pontosan és gyorsan dolgoztak, ezért a tervezett három helyett elegendőnek bizonyult két rakéta felbocsátása. A francia tudóspk elégedettek voltak a munka eredményeivel. LŐTÉR A JÉGEN A szigeten létesített telepen, amely tulajdonképpen a rakéták felbocsátását biztosító szolgálatok egész komplexuma — mindenki fedezékbe bújik. Az ezüstösen csillogó, szivarhoz hasonló rakétát a kilövőberendezés parancsnoki posztjáról figyelik. Még egy utolsó vizsgálat következik. A műszerek jelzik, hogy minden berendezés rendben van. Start! A csillagok felé törő rakétát lokátor kíséri, a földi mérőállomáson pedig filmszalagra rögzítik az ionoszférából érkező adatokat, Az első kísérlet napján a szigeten hóvihar tombolt — mondja Viktor Tyeslenko mérnök —, megrongálódott a rakéta elektromos vezetéke. Az indítást nvolc perccel el kellett halasztanunk. Földi figyelés az időjárás miatt szóba sem jöhetett. Minden remér nyűnk az IL—18-as repülőlaboratóriumban maradt A gépen tartózkodtam, és a többiekkel együtt a horizontot figyeltem, nehogy elmulasszam a rakéta megjelenését Egyszer csak kibukkant a felhők közül; 120 kilométer magasban levált az első tartály; Megfelelő
