Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
19(38. január 21. TOLNA MEGYEI NÉPflJSAö Ha értelme lenne a fagyoskodásnak... Pincehely, 1968. január 8. A traktorokat „kibelezték”. Hiányzik róluk a hűtő- és a járószerkezet'- A traktoroktól távolabb szkré- perládákat söpör a jeges szél. A falu szélén, most még a kutyák sem vonítanák. Hideg van. A szél hordja a havat. A lakókocsik mögött már félméternyit össziehordott. Ezen Iából át egy ember. Usánkéjának fülei csapdasódnak jobbra-balra. Orra piros, fázósan bújik a pufajkába. — A csatornaépítőket keresem ... A fiatalember nakifordul a szélnek, szembe á lakókocsikkal... —■ Hát melyikbe i$ menjünk? — gondolkodik, előttünk sorakoznak a zöldre festett lakókocsik. — Ide, ebbe a másodikba. Deszkából ácsolták a pótlépcsőt. Kopogni nem érdemes. A bódét zörgeti a szél, kopog az eleget. Széngáz csap a belépő arcába. Meg meleg. Meg izzadtságszag. Az asztal teli élelemmel. Hurka, fehér kenyér, rántott hús, egy bögrében savanyúság. Az asztalon, a horgolt függönnyel díszített ablak előtt két járőrtáska. A tűzhely sütőjének lenyitobt ajtajára egy erős bőr csizmát állítottak. A csizmára — katonásan — vászonkapcát tekertek, száradni ... Hurkaillat, kapeaszag, még széngáz. Mintha kapadohány torkot kaparó, keserű füstje is keveredne a sok Illát között. Az egyik fiatalember kabátja ujjával letisztítja az asztalt. Csizmanadrág van rajta. Lábán elnyűtt szandál, társa már beöltözve. Meleg ruha. fölötte pu- fajka. A harmadik emberen erős szerelőruha — Üljön le, nálunk úgyis ritkán jár vendég. — kínálnak hellyel. — Van egy kis időnk, kint hideg is van, nem árt, ha fűtjük magunkat egy kis beszéddel. . Aki bekísért a lakókocsiba, megtárr asztja hátával a sparhertet. Ak' or jön el onnan, amikor az olajos pufajka háta füstölni kezd. — Mit csinálnak maguk itt, amikor a- föld kőkeményre fagyott? — Most jöttünk meg. Szabad szombatosok vagyunk. Tizenegy órakor kezdődik hétfőn a műszak, akkorra ide kell érni. Átöltözik a dolgozó, aztán megy a fagyra. Szerelni. — Ezeket a gépeket, amelyek itt kint állnak? — Ezeket is szétszedjük. — Ilyen hidegben? — Hát, nincs nagyon hideg, ha a szél nem fúj. De fúj. Hát szerelünk. Mire itt a jó idő, készen lesznek a gépek, aztán megyünk a Kapóst szabályozni ismét.-r És itt is laknak? — Itt, hét gép személyzete, meg három szerelő. —• Este, amikor végeznek a munkával, mit csinálnak? A négy ember összenéz. — Ha vége a tizenkét órai műszaknak, bejövünk, aztán vacsorát főzünk. Paprikás krumplit. — Bablevest. — Paprikás krumplit. — Bablevest. — És? — Mindig ezt; bablevest, vagy paprikás krumlit. — Már hét éve. — Már négy éve. — Ötödik éve. — Hat éve. — És? — És? ... Gyomorfekély, gyo- morsüllyedés. aztán vége ... pakolhat a pasas, leszámol és elmegy haza a falujába éjjeliőrnek. Mert tráktorfülke többet be nem veszi. — Kinek rossz a gyomra? — A Borsodi Miklós most volt orvosnál, Takács Imre az ősszel. — Miért nem a vendéglőben étkeznek? — Mert nincs annyi pénz. — Ha volna pénz, akkor lehetne. Ha befizetek a vendéglőbe, marad negyven forintom, egynapi bérből. Számítsunk hozzá egy korsó sört, mert az is megjár. — Kellene — szól közbe valamelyik. — Szóval maradna harminc forint. . , ^ — Ennyiért az asszony otthon ki sem nyitja előttem a kaput. — Ha kész a vacsora? — Megesszük, aztán lefekszünk. Tizenkét óra után nincs kedv hancúrozni. — Rádió? — A négy kocsiban van egy rossz. Lent, a faluban az irodában három is van. — Hideg ez a kocsi — érzem, hogy a kályha mellett megégni, a másik oldalunkon pedig szinte megfagy a ruha. — Hideg. Éjszaka egy ember folyvást tüzel. Másként nem bírnánk ki... Megmutatják az ágyakat. A kocsi két végiben két-két emeletes ágy. összesen nyolc ember fér itt el. Koszos, szakadt függöny választja el a két hálófülkét a „nappalitól”. Az ágyakon tiszta lepedő. Gyapjúpokrócofe. Bőrmatrac. Némelyik ágy pufajkával is le van terítve.' — Szóval, minden héten, öt napig ez az otthon. — Ez. A Müller Zoli nagykanizsai, Oláh Pista bátai lakását cseréli fel ezzel a kosziészekkel. — Feltalálták már a söprűt, a vizet, meg a rongyot; is — jegyzem meg. — Van itt egy asszony, ötszázat kap. Amikor én tizenkét óra munka után bejövök, nincs nekem kedvem szobáéicázni. Csak b® az ágyha... — És mennyi a pénz. amiért itt vannak? — Ha szerelünk, ötös az órabér. Ha kint vagyunk a Kapóson, akkor kettőezer-hétszáz havi átlag. — Ha jó a gép. — Ha nem olyan, mint a Krame Miska gépe. Hortról négy javított százast hoztak ide. Mind a négy rossz volt. Az ötödik bevált, Kranac két hónapig alig keresett valamit, amikor mi háromezer körül vittünk haza. — És Kranac miért nem ült másik gépre? — Miért?... Az Oláh Pista Bá- tárói jön ide, fél óra múlva érkezik ide a vonatja. A lakása mellett áll egy százas, vízügyi készenlétben. Oda Abáról megy a gépész. Ha ide jönne, fele annyit kellene annak utazni, és az Oláh is maradhatna az asszony közelében. — Ezen tényleg kellene változtatni. — Kellene. Sok mindenen. Itt van az alkatrész is. Leállították javításra a százasokat. De egyetlen alkatrész nincs. Bezzeg, amikor árvízvédelemben vagyunk, akkor van, dosztig. Csak egyet int az ember, máris szerelők lepik el a gépei. Mindent kicserélnek rajta. — És akkor fél évig is tudunk üzemzavar nélkül dolgozni. Az jó bőt. Jó bőt az árvíz. — Maguk örülnek, ha másutt veszély van ... — Hát, szóval abban van pénz. Meg alkatrész. Meg izgalom. Szóval az férfimunka. Mi azt szeretnénk,. ha a vállalat soha nem végezne saját munkát, mindig csak ilyen árvízvédekezőt, vagy más bérletes dolgot, akkor van pénz, alkatrész... — Akkor lehet dolgozni is. A lakókocsi ajtajában kopognak. — Jön az Oláh. — egyszerre mondják mind a négyen. Bőrkabátos emiber nyitja ki az ajtót. Maga előtt balöik egy nagy bőröndöt. Hideg tódul a kocsiba. — Szervusztok, aggyonisten. Megjöttem. — Látjuk. Itt van érted a rendőrség. Oláh kipirult arca, még pirosabb lesz. — Aztán ... Nincs nekem bajom vele... — a jóízű nevetés megrázza a lakókocsit. Oláh vetkőzni kezd. A többiek is készülődnek. Mennek. Értelmetlen munkát végezni. Vagy az öt forint miatt, amely több mint a 15 százalék? A csizmán már megszáradt a kapca. Az elemózsiát, amely majd az öt nap reggelijére, ebédjére, vacsorájára kell, a loocsi alá, a „spájzba” teszik. A sparhert vízmelegítőjét feltöltik. Nagy bünykos tüsköt raknak a tűzre. Lekászálódnak aa. emberek a kocsiból. Előbújnak a többi zöld guruló házból is. — Na, jöjjön vélünk, le a faluba, a csillaggarázsba. Ott mínusz hat fok van, ott az igazi szereűővilág. — Védőital nélkül, mert még az idén egy kortyát sem kaptunk. Puf ajkás, szerélőruhás emberek. Egy kupacban mennek. Nem sorban, összenyomják vállulcat, fejük fölött a'lehelet fehér pára ját a hóvihar széttépi. Úgy nyomják magukat a jeges vihar elé, mintha a Kapos partján nyomnák gépükkel a sáros-agyagos földet... Utánuk felkapja a szél a porhót, szemembe csapja. Beugrók a halkan duruzsoló autóba. A befagyott ablakon át nem látni a négy zöld lakókocsit.. . Már az embereket sem... Le kellene az ablakot törölni 1. . PÁLKOVÁCS JENŐ Kesztyűk exportra Csomagolják az exportkesztyűket a dombóvári kesztyűgyárban A Tamási Építőipari Ktsz A Paksi Járási Építőipari azonnali belépéssel felvesz Ktsz építőipari technikust AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZ építésvezetői munkakörbe. építőipari továbbá seg éd m it n kásoka t kalkulátort Kereseti lehetőségek (teljesítménybér alapján) 1600— Fizetés megegyezés szerint. • 2000 Ft-ig. Jelentkezés: Tamásig Rákóczi Jelentkezés: Paks, Dózsa Gy. u. 21. szám alatt. u. 40. sz. (143) (192) a házibulit annak rend- je és módja szerint rendezték meg, ahogy ennek napjainkban már kialakult szokásai vannak. A fiatalemberek italt vittek, a lányok süteményt és harapni- valót. Ehhez már csak néhány jó lemez kell és máris előáll az ilyen alkalmakkor elengedhetetlen fiatalos hangulat... Csak a hely megválasztásában voltak egy kicsit formabontók. A házibulit ugyanis Kölesden a művelődési ház ifjúsági klubjában tartották, „hivatalos” keretek között. És nem is akármilyen alkalom indította a. kölesdi fiatalokat a mulatság megrendezésére: egy oklevél — méghozzá a .,Kiváló Ifjúsági Klub” cím elnyerését tanúsító dokumentum — megszerzése. A házibuli, tréfás vetélkedővel, játékokkal tarkítva, nagyon jól sikerült. S talán itt született meg az elhatározás is: indulnak az újonnan meghirdetett pályázaton is. Mondani sem kell, hogy mennyire örültek a sikernek. Annál is inkább, mert rövid idő alatt nagyon szép ..karriert” futott be a kölesdi ifjúsági klub. Alig másfél-két esztendővel ezelőtt még arrgl írtunk, hogy a faluban nem használ ík ki az adott lehetőségeket, pedig ők voltak talán az elsők a megyében, akik szépen berendezett, jól felszerelt klubot kaptak. Idézet lapunk, 1065-ben a kölesdi klubról írott cikkéből: „Jöjjenek csak el egyszer egy hétfői napon. Egy kupacba dobálva a szőnyegek, összesárazott padló, rendetlenség mindenütt. így szokott kinézni a helyiség egy-egy klubnap után. Az a baj, hogy sokszor csak olyankor jönnek ide a. fiatalok, amikor megunták Házibuli,- oMllel a presszóban. Némelyik már kapatos olyankor é$ akkor beszélhet neki akárki. Az ti előfordult, hogy egyikük az asztalon táncolt.. Nem kell különösebb kommentár annak érzékeltetéséhez, mekkora változás történt a két esztendő alatt az ifjúsági klubban, hiszen a. kiváló cím megszerzése — csupán kettő jutott a■ megyébe — meggyőzően bizonyít. Deli Erzsébet, a művelődési ház igazgatónője, és egyben az ifjúsági kulb vezetője csak ennyit mond a munkáról: „csináljuk, mert így érezzük jól magunkat.” Sikerűit kialakítani azt a 25—30 fiatalból álló „törzsgárdát”, akikre minden alkalommal lehet számítani, és akik felismerték ennek a szórakozási formának a lehetőségeit. Persze semmi sem megy könnyen. A közelmúltban a klub vezetője a társadalom fejlődéséről szóló ismeretterjesztő sorozat első előadására invitálta a klubtagokat. A szokottnál jóval kevesebben jöttek el. A következő vasárnap kötetlen foglalkozást terveztek, s mivel a többség benne volt a játékban, vetélkedőt rendeztek. Az előző alkalommal elmaradt előadás anyaga volt a téma. Alig akarták abbahagyni a vetélkedőt, olyan jól sikerült. Végül megegyeztek, hogy az előadássorozat helyett ebben a formában ismerkednek meg az anyaggal. Terveikből: szeretnének megismerkedni más ifjúsági klubok munkájával, más községbeli fiatalokkal, s otthon felhasználni, az ott tapasztalt új, iái bevált módszereket. Egyelőre két klubbal: a tengelici- vel és komlóival veszik fel a kapcsolatot, amelyet bizonyára több személyes látogatás, tapasztalatcsere követ. Ä közeljövőben zenés fejtörőt rendeznek, ahol az ismert és kevésbé ismert operákat ho.llgat- ják, és beszélik meg közösen, vetélkedő formájában . . . Valahogy így lesznek az utolsókból elsők. Persze egy ki$ túlzással, mert korábban sem tartoztak éppen a legutolsók közé, és most ti van náluk jobban dolgozó ifjúsági klub a megyében. De ami késik, nem múlik . . . (d. konya)
