Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

>

Csányi László:

JCít naq, o n ró aid

NOVELLA

1

Az egyetemen azt mondták róla, szép tudományos jövő vár rá. Szorgalmas volt. a szorgalom tehetségese, s ezt igyekezett kihasználni. Mert ő is tudta, hogy képzelete szegényes, alantjáró, de ez is csak buzgalmát növelte.

S amikor úgy érezte, nem halogathatja tovább, elhatározta, hogy megnősül. Elhatározását az ész diktálta, választását a szív.

Szép lány volt, s szépsége elegendő . érvet szolgáltatott ahhoz is, hogy meg lehessen bocsátani könnyelműségét, élnivágyó felelőtlenségét. Junónak becézték, s az antik emlékeket ébresztő név mitológiát' sugallt, távoli regéket, is téli-közelséget.

— Igen, maga olyan, mint egy görög istennő; — mondta neki. a Lány pedig mosolygott, derűsen és magabiztosan.

Ezt is mondta neki:

— Tanuljon meg görögül, vagy

latinul. Az én kedvemért. — És bután mosolygott. A lény pedig felnevetett, s azt mondta, még mit nem! A fiú azonban úgy érezte, a lányban rejtett értékek .varnak, s már arról ábrándozott, hogy együtt dolgoznak majd, régi feliratokat fejtenek meg, vagy elmélyednek az etruszk kultúrában. ...

— Ez éppen olyan, mint. a mi esetünk, — mondta máskor ys elmesélte Paphnisz és Cloé történetét, verseket idézett a görög antológiából, Horatiusból. A lány pokolian unta.

— Mást nem tud?

A fiú sokáig gondolkozott. Egy parkban ültek, őszi lombhullás- ban, a lány a pad támlájának hajtotta hátát, s teste megfeszült, mint az íj.

— Most valami nagyon pikánsát mondok, — s rejtélyesen, mosolygott. — Tudja, a Hamletben, így szól Hamlet Ophéliához: Mily szép dolog egy szép leánynak. . mondhatom tovább?

— Persze.

— De kicsit pikáns. Egyértelmű.

— Nem baj. De mondja már!

— ... lábai közt

__ Ezt miben mondják?

— A Hamletben. Tudja, amikor bejönnek a színészek és ...

— de a lány már nem figyelt oda. Csak néhány nap múlva gondolt rá, s egy pillanatra szinte látta maga előtt Hamletet, s az etruszkokat is.

— Ma is rendszeresen úszom,

— mondta a férfi. — Néhány éve még versenyeztem is. — Rekordokat emlegetett, győztes versenyeket. Magabiztosan ült a lány mellett a cukrászda plüsshuzatú lócáján. A lány a férfi arcát nézte, s mintha Hamlet szavát hallotta volna, de a hangok egybefolytak, csak selymes érintésüket érezte, mintha vízben állt volna. Hirtelen közelebb húzódott a férfihez, egész feltűnően.

lami olasz filmet játszottak, s leütöttek egy férfit, épp akkor, amikor belépett a fürdőszobába.

— Láttam egy hegyet is, — lelkesedett... — Füstölgött. Nagy hegy volt és akkora füstöt eregetett, hogy csuda.

— A Vezúv, — mondta valaki tudálékosan.

— Nem tudom, — felelte a lány. — Nagy volt és füstölgött.

Az olaszokról kezdtek beszélni, valaki tudományos felkészültséggel ismertette az olasz nők vérmérsékletét, lelkesen, az ismeretlennek kijáró sóvárgással.

— Úristen, de jó lenne elmenni oda! — A lány lehunyta a szemét, képzeletében távoli tenger morajlott. a szélben pálmák hajladoztak, s a horizont szélén egy füstölgő hegy körvonala rajzolódott ki. Ismét erről beszélt, s a hegyoldalban nyíló virágokról.

— Pipitér is volt! — kiáltott fel. — Igen, megismertem, pipitér. Úristen, mit jelenthet olaszul pipitér?

Az egyik tudott valamit olaszul, de nem jutott eszébe.

— Nem tudod? — s a lány lebiggyesztette a száját.

— De igen, — mondta, mert meg akarta vigasztalni a lányt. — Non t: scordardime.

— Hogyan? Nem csapsz be? Ó, de szép! — sóhajtott a lány, s többször elismételte a szót, élvezte játékos dallamát.

— És mindig füstölög az a hegy?.

— Mindig.

— És pipitér nyílik az oldalában, — s a lány örömében tapsolt. — Hogy is mondják olaszul a pipitért? -.«.vv

Távol, nagyon messze, az elképzelhető határán, zúgott a tenger; a lány, amikor nagyon odafigyelt, hallotta a habok morajlását. Már hajnalodott. a napfény megtört a hullámzó vizen és sárga fénye elvegyült a mesebeli kékkel.

— Nontisco ... hogy van? Fene egye meg, mindig elfelejtem! — De a következő pillanatban már a szavak fodrán röpítette az álombéli sajka, a távolban pedig ott állt a hegy, füstölögve, oldalában a sok pipitér.

Amikor dél felé felébredt, egy pillanatra újra hallotta a tenger zúgását. Felült az ágyban, sokáig gondolkozott, hogy is mondják olaszul a pipitért. Nem jutott eszébe, később sem, soha többé.

ANNEMARIE KOFFLER:

Ősz a strandon

Csónakok a parton, a homokban nyomok: emléke

az eltűnt nyárnak.

Szelek tarolta kórók és kökény: rejteke

kis boldogságnak.

Jön a hideg.

Erdeink fölött ott ül már a rőt lehelet.

Elröppen a perc.

Kész vagy-e már?

Hisz sorsod elvégeztetett.

Németből fordította: Palkó István

BEBESI KAROLY:

Biztató

A parázsló éjszaka téged is átforrósít.

Fürkésző sr:mn»el állsz az idő kanyarulatában. Láthatatlan madarak röptét lesed.

A szél

bimbózó ágait tördeled. Mire vársz hát?

El kell indulnod neked is a lassan megeredő esőben, lépteidet

az utak könyörületességére bízva.

ÉRSEKÚJVÁR! LAJOS:

Nem láttalak

neved se tudom, illat vagy. árnyék, magányos úton száguldó szél? felhő? kísértet vagy. mikor a hold feljő, félés visít, mint késeit malac, háztetőkön, kürtőkön szaladsz?

Egyik se

vagy, s mégis létezel, hozzám surransz hetvenhétezer alakban, s velem vagy mindig, mindig mikor csendes szobámban az árulkodó csend les.

A nevetés diadaléneke“

Karikatúrakiállítás a Műcsarnokban

Utoljára 12 évvel ezelőtt rendeztek közös reprezentatív kiállítást a magyar karikaturisták. Mostani, ötödik tárlatuk érdekessége, hogy a bemutatott anyag gazdagsága és sokfélesége amellett bizonyít: a következő kiállításig nem szabadna ennyi időnek eltelnie. Erre szavaz a közönség Is. Sok ezer érdeklődő kereste fel már az első napokban a Műcsarnokot, ahol elhelyezték az anyagot: 41 karikaturista több mint 300 rajzát.

Voltaképpen mi a karikatúra, amelynek mostani magyar tárlatát oly sokan felkeresik?

Maga a szó olasz származék, s eredetije aizt jelenti: túlzás. Hagyományos értelemben a karikatúra enneik meg is felel. Jellegzetes emberi vonások túlzó kiemelése, torzítása, humoros, vagy szatirikus célú ábrázolása. Ismertek a karikatúra ókori és középkori példái is, mai — vagy a mi- nkhez közelálló — értelemben

hogy az immár 120 esztendős magyar karikatúra múltja gazdag és sok színű. A folytatás, amely 1945 után indult különösen pedig az elmúlt tíz esztendőben bontakozott ki, átvette és meghaladta ezt a szép hagyományt. Az V. magyar karikatúrakiállításon látható rajzok többsége, Kaján Tibor, Vasvári Anna, Szűr-Szabó József, Réber László, Várnai György, Hegedűs István, Mészáros András, Sajdik Ferenc, Balázs-Piri Balázs, Pusztai Pál. Dalmáth Ferenc és még néhány társuk munkássága új változata a régi műfajnak.

„Annál jobb, minél gonoszabb” — mondotta Móra Ferenc a kar rikatúráról. Csakhogy ez a jellemzés általános; semmit nem mond arról,, hogyan lehet és kell a karikatúrának „gonoszkodnia”. Közelebb visz a karikatúra leginkább mai értelmezéséhez Kárpáti Aurél. Szerinte a gúnyrajz realitása „akárhányszor irrealitásba

— Nagy játszma

azonban a XVIII. századtól művelik rendszeresebben és nagy hatékonysággal.

A karikatúra magyar mesterei ugyancsak a jó ügy harcosai. Hagyományaik tekintélyesek. Az első magyar élclap, a Charivari, a múlt század negyvenes éveiben jelent meg, vezető rajzolója Szerelmei Miklós volt. öt követte, már a kiegyezés idején Jankó János, Munkácsy barátja, aki hetvenezer rajzával alighanem rekorder. S akikre már a mai olvasók egy része is emlékezhet: Bíró Mihály, Pólya Tibor, Vértes Marcell, Kelen Imre, Major Henrik, Dezső Alajos, s a két világháború közötti politikai karikatúra legmerészebb képviselője, Gáspár Antal. Korántsem teljes a sor, sok nevet és példát idézhetnénk annak bizonyításárai;

(Mészáros András rajza)

thcgy át, s hogy hol áll meg: mindig csak a művésztpl függ.... .A határvonal felállítása ezen a téren meglehetősen nehéz.” S éppen e határvonal körül helyezhetők el legjobb karika turistámig. Ami rajzaikban — a realitás át- •fogóbb-szélesebb felfogása és alakítása mellett még — közös erőteljes és eredeti gondolatiságuk.

Ami a tematikát illeti, a kiállításom látható rajzok zöme a felelőtlenség, a haszonlesés, a pöf- feszkedő tehetségtelenség és még sóik egyéb haszontalanság fölött ítélkezik. S úgy teszik ezt. hogy a vádbeszéd rajzjeleit a legtöbb esetben magunknak kell összeraknunk, kiegészítenünk, végiggondolnunk. Ez komoly játék, s szép is, amire a művész, s vele azonosulást. keresve a néző isi, vállalkozhat. deRSI TAMÁS

Éjfél Után közéjük telepedett egy lány. Nagydarab, kövérkés nő volt, nem lehetett szép, de az éjszakai mulató alvilági félhomályában ennek nem volt jelentősége.

'— Mit iszol? — kérdezte az egyik férfi, azzal a közvetlenséggel, amit csak az ilyen alkalmi ismeretség bír el. A lány halkan válaszolt, mint aki őszintén csodálkozik, hogy ilyen valószínűtlen és kétes helyre került. Később aztán megoldódott a nyelve. Elmondta, hogy moziba volt, vaJ/” ihar okkal dacoló gránit- “ hegy állott ezen a tájon. A Mecsekből kiágazó gránithegij összefüggött a Mórágy környéki gránitsziklákkal és a mai Völgységre kiterjedő kristályos oala- hegységget. Az ősi gránithegy az újharmadkorban összetöredezve lesüllyedt, s benyomult helyére a Pannon-tenger. S az egykori tenger agyagos-homokos üledékeit ma sok helyen a fel- színén találjuk...

Valahogyan így festett a mostani szekszárdi dombvidék évmilliókkal ezelőtt.

Földgolyónk történetének tái- vclába pillantunk be, hogy megismerjük összefüggését a jelenkorral. Ez és sok más felcsigázza képzeletünk, dr. Pataki József: Tolna megyei kalauz című útikönyvét olvasva, amely most ielent meg a Panoráma-sorozatban, a Tolna megyei Idegenfor- <7almi Hivatal kiadásában. A152 oldalas könyvecske Ozora látképével díszített fedőlapja azonban jóval több, mint egyszerű útikalauz.

A szerző a saját, valamint Margit és Tóth Iván, to- ""bbá dz MTI-foto fényképfelvételeivel is illusztrálva kelti tel ez érdeklődést az idegen- forva’mi térképeken sokáig „fehér foltként” szereplő megye megTolna megyei

‘ KA LA

ismerésre méltó tájai, műemlékei, történelmi, irodalmi és művészeti hagyományai, továbbá geológiai és néprajzi különlegességei , valamint mai változásai iránt.

A régóta várt útikönyv olyan érdekességekre is felhívja a figyelmet, amelyeket még a megyebeliek sem igen ismernek. Kevesen tudják például, hogy a Mecsek hegység legszebb részei közé tartozó tája: Mecseknádasd, Óbánya, Má- révár, Magyaregregy és Szászvár a Hunyadiak korában Tolna vármegyéhez tartoztak. Kevesen tudják azt is, hogy Szekszárdon a XVIII. században az egész szőlőterületet bekerítették, tilős volt ott lakni és csak a kapukon közlekedhettek. Még Vörösmarty is lelkesülten írt a Bony- hád környéki erdőrengetegről, amelyek helyén ma már termőföldekeit művelnek, Ozora egyik

leggazdagabb történelmi múltú községünk, neve először folyónévként szerepelt: a Balatonból eredő Siót hívták így. Ebben a községben csapott fel vándor- színésznek Petőfi. A sárköziek, valamint a madocsaiak és a bölcskeiek már ezer éve lakják szülőföldjüket, mert sikerült átvészelniük a török időket. Csak újabban kezdték meg a táji szépségekben és földrajzi érdekességekben gazdag Hegyhát tudományos feltárását: e tájegységnek a honfoglaló magyarság volt a névadója.

„Országjárónak, turistának van itt miben gyönyörködnie az év minden- szakában. Tavasszal a közeli mediterrán behatás miatt korán kizöldülnek az erdők, kivirágoznak a rétek”... ecseteli saját élményeiből merítve a szerző. S ez a tapasztalás lírává nemesedik a honi táj szereteté- ben, így a gemenci ősrengeteg világának leírásában is.

WWiányolandó, hogy a fényMM képmeUéklet kevés, többet is közölhetett volna a kiadó. A szerző megemlíthetett volna néhány, ma már országos hírű gazdaságot is, s nem lett volna, érdektelen az iregszemcséi Dél- keleti-dunántúli Mezőgazdasági

Kísérleti Intézet valamivel bővebb bemutatása sem. S kimaradt a „turistacsemegének” számító lengyelt arborétum. A Szekszárdot ismertető fejezetben, a világirodalmi nagyságként tisztelt Babits Mihálynak érhetet- lenül csak három sor jutott; legalább annyi méltatást érdemeit volna, mint Garay János. Néhány üzem, ktsz hivatalos címének megnevezése pedig nem eléggé pontos. A fentiek természetesen nem csökentik az értékét a Tolna megyei kalauznak.

A könyv nagyon hasznos segítőtársa lesz mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek. s elsősorban a Tolna megyei általános iskolásoknak, akik most tanulnak megyéjükről. Forrásából nemcsak a turisták meríthetnek; a hazájuk eddig kevésbé propagált vidékeit, a szülőföldjük, vagy lakóhelyük környezetét jobban megismerni kívánók is élvezettel lapozhatják.

BALLABÁS LÁSZLÓ