Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
4 TOT V A 1WROTKI NÉPŰ.TS ÁG 1968. január 4. A „zöldszemű szörny“ A féltékenységről Az ismert válóperes bírónővel egy esztendő bontópereiről beszélgettünk. __Mi szerepel leggyakrabban k ifogásként, panaszként a bontópereknél, az „alperessel” szemben? — kérdeztük. — A leggyakoribb panasz: az iszákösság, a durva bánásmód. De majd minden bontópemél előfordul ez a fogalom: féltékenység. Á féltékenység... A rendőri hírek közt is sűrűn olvashat- hátjuk; „Féltékenységből elkövetett emberölési kísérlet...” MINDEN HARMADIK VÄLÖOK: FÉLTÉKENYSÉG A statisztika számokkal is igazolja ezt: az összes válóok majd egyharmadában a házasfelek féltékenysége — okkal, vagy ok nélkül — szerepéi, s ugyanígy az a bizonyos- „harmadik”. Féltékenység, féltékenység. A költő így mondja: szerelem-féltés. A ponyvaregények: a zöldszemű szörny. Az idegorvos: „Egészen kóros állapotában féltékenység! paranoiáról is beszélhetünk.” Ha a családi élet romlásáról szólunk, sok más mellett erről a betegiségrol is kell beszélnünk. Felkerestük egy rendőri hír szereplőjét. J. András, 34 éves középiskolai tanár féltékenységből elkövetett utcai botrányokozásért került a rendőri krónikába. Hogy ragadtathatta el eny- nyire magát az egyetemi végzett- ségű, műveit férfi? Nem tudom, mi történt velem. Magyar-történelem szakos tanár vagyok, pszichológiát hallgattam, vizsgáztam is betéte. Most azt kérdezi, hogyan kezdődött? Nincs logikája. Feleségem a Sálját nem adta be a ruhatárba, székének karfájára tette. Leesett, s a szomszéd asztalnál ülő férfi — egyedül volt! — abban a piüanatbam odahajolt, ,fel akarta emelni. De láttam: a feleségem is lehajol érte, a kezük összeért — jó, ez véletlen de egymásra néztek, egy pillanatra, amikor kikapcsolt éberségük: egymásra mosolyogtak ... — Aztán? — Aztán a férfi azt mondta: „tessék”, a feleségem: „köszönöm”. De hát mit mondhattak volna? Jó ez is csak gyanú. De tudja, mi . a szörnyű? Az, hogy ekkor képzelődni kezdtem. Tatnál- vagyok, tehát fegyelmezem magam, csak oldalazó bekerítésekkel kezdem. így: „Ugye kedves ez a fiatalember?” A féleségem erre: „Igen, nagyon figyelmes.” - Most már repült a fantáziám. Miért ajánlotta a feleségem hogy pont ide jöjjünk? Miért egyedül ült az a férfi, s pont a mi asztalunk mellett? Azt is látom — láttam a szemüket! — hogyan bújhat a férfi karjába a feleségem! S ilyenkor robban minden. Kérem ez betegség... BETEGES GYANAKVÁS A rendőrségi üggyé vált látványos eset még nem kóros, de csiráit már magában hordja betegséggé válásának. Épp az ilyen eseteknél van nagy szerepe — ahogy az orvostudomány nevezi — a szervezet öngyógyulásának, öngyógyító képességének. A lelki életben is gyakori az öngyógyulási folyamat, valamint a betegeknél — így mondja az idegorvos — „öngyógyulási tevékenység”. Ennek a tevékenységnek az önvizsgálat, az elhatározás, a fegyelem kell, hogy a motorja legyen. Persze, ehhez jó. ha „társak” is akadnak; a legjobb társ ilyenkor a megértés. A sósavas merénylő asszony esete, volt szeretője gyermekeit megvakította; a bíróság halálra ítélte, szélsőséges példa. De kóros, beteges féltékenység, amikor a szerelmes, vagy házastárs — és ez nem ritka — a legbrutálisabb magatartástól sem riad vissza, s vérig sérti, kínozza partnerét. Ismerjük azokat, — akik, mert betegek, magukat is gyötörtetve — végtelen nyomozásba kezdenek, leselkednek, s gyanakvásuktól semmiképp nem lehet megszabadítani. Betegek már. Ideges mechanizmusok következtében alakulhattak ki ezek az antiszociális, jellembeli torz megnyilvánulások. AZ IDEGORVOS VÉLEMÉNYE Végül az idegorvos-pszichológushoz fordultunk: — Az emberek nagy része — mondotta az idegorvos — féltékeny. Ez az igazság. De: meg kell különböztetnünk a féltés fokozott formáját: „félek attól, hogy elveszik tőlem”, a,másiktól, amikor: „gyanakszom”. Jogos ez a ragaszkodás a szerelem — nem tárgyhoz — személyéhez, hiszen különben az emberekben rejlő poligán hajlam (ami többé-kevésbé mindenkiben megvan) fékjét vesztené. Gyakran azért féltékeny valaki, mert a magában rejlő poligám, ,,meg- csalási hajlamot” kivetíti a másik félre. Tehát magáról ítél. Ha ezzel párosul az alaptalan gyanakvás, akkor kórossá válhat. Kór- élettanilag azt mondjuk: érzel mi, indulati zavar a féltékenység a költő csak így: zűrzavar. Sokféleképpen gyógyítható, de általános recept nincs rá. kőbányai györgy V\^V„IAAE RÁD TO- RÖK, AZT AAONU" \, JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ | ÉGETEAN szeke{ REIT. OKOSZlÁnH | KÖLYKEIDET KARD f. eaaeszti AAEG...", KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE HA'noM, ÓfíXVAL /CG- SOÖ3 COICLOVGH /V\Ö3- TAíA'LTA AZ. G2JZEP- TÖ/ZZSGT s f=ét&/ZA’- I YAZ ea/WA/ éfZfhtT- KEeés&G ác&zOzTG-hZ. JA A/éAA£r MA0. ,]J í/'v/GVAM, AACN 3 OEN ! MENJfM A2 AnVJA'öA. TV/OOAA 4 »HOGY AAIT CSINÁLOK ! ^ ' .(IC 4 veszélyes széngázról A népiesen nevezett széngáz alatt az igen veszélyes és mérgező szénmonoxid gáz értendő. A szén, vagy egyéb tüzelőszer égésekor füsgáz keletkezik égéstermékként. E füstgáz minden égésnél többé-kevésbé szükség- szerű és természetes. A széngáznak nevezett szénmonoxid, gáz viszont a szabálytalan (fojtott) égés eredménye. Kályhák, tűzhelyek, kemencék, faszenes vasalók rendellenes használatkor fejlesztenek széngázt, amely belélegezve halált okozhat. A szégázt (CO) nem sokan, s általába nem, eléggé ismerik. Legkönnyebben a városi gázban találkozhatunk vele (szag nélkül), vagy az autók kipufogógázaiban, s ahol még használatos: a faszenes vasaló bemelegítésekor. A széngázt nem lehet sem látni, sem a szagát érezni, s ezért alattomos, veszélyes, hiszen csak fejfájással, vagy rosszulléttel észlelhető: Mindennemű éghető anyag égésekor fejlődhet széngáz, nemcsak szén és faszén égésekor. Ha a kályhában, tűzhelyben, kemencékben, üstházakban, fa- szehes vasalókban ég a tűz, vagy éppen parazsol a koksz, illetve faszén, s a füstgáz-elvezető nyílás eldugul, vagy az erősödő tűzhöz viszonyítva kicsi, akkor létrejöhet a széngáz. Ezért a kályhacsövet égéskor nem szabad bedugni, vagy elzárni, a banyakemence belső ajtaját a tűz égésekor nem ajánlatos lezárni, A kémény, vagy a füstelvezető hirtelen eldugulhat például korommal, a rossz állapotban lévő kéményfedő kő, vagy felső tégla meglazulhat, könnyen beleeshet a kéménybe, és kész a széngáz- generátor. (Az említetteken kívül természetesen még sok-sok előidéző ok létezik). Jó tudni, hogy a szénmonoxid (a széngáz) a vér oxihemoglobin- jóból az oxigént kiszorítja és a hemoglobinnal vegyülve karboxil- hemoglobint alkot. Így a vér nemképes a szövetekbe elegendő oxigént szállítani, A vér csökkent oxigéntartalma fulladáshoz vezet. Annak érdekében, hogy ne forduljon elő ilyen eseti ajánlatos az említett hiányossár gokkal törődni, azokat kiküszöbölni, s akkor nem veszélyeztethet emberéletet ez as alattomos ellenség. Blake, miután szerencsésen átesett a San Francisco-i vámvizsgálaton, elindult a repülőtérre, ahonnan repülőgéppel akart Los Angelesbe utazni, hogy átadja információit Kono- nak és Yamamotonak. Ugyanis ő nem „tudhatta”, hogy a japánok a Campbellel folytatott minden beszélgetésüket mikrofonon át lehallgatták. Az információkat tehát formálisan is át kellett adnia nekik... Amint Blake a repülőtér félé ment, útközben észrevette, hogy egy fiatal amerikai követi. Nem sokkal később a fiatalember meg is szólította, majd igazolta magát, hogy ő az FBI ügynöke, és felszólította Blake-et, kövesse a repülőtéri őrszabára. — 43 — Az őrszobán Blaike tömören és gyorsan elmondta, milyen feladattal bízta meg az ONI. Ám a fiatalember kételkedve rázta a fejét, s már éppen ütésre lendült a keze, hogy pofon verje a kissé hazudósnak látszó Blake-et, amikor mégis meggondolta magát és telefonált a tengerészeti hírszerzéshez. Ott persze azonnal tisztázták és igazolták Blake-et, de az már kétséges volt, vajon elkerülte-e a japán’ ügynökök figyelmét az incidens; ez esetben Blake azonnal kompromittálódott volna a japánok előtt. Az egykori robotember izgatottan utazott tovább Los Angelesbe, és sűrűn megfordult az- agyában, vajon nem látták-e a japánok az ő igazoltatását? Csak akkor nyugodott meg, amikor Los Angelesben találkozott Konóval, majd Yamamotóval, s átnyújtotta nekik Campbell „információit”. Yamamoto szemmel láthatóan egészen izgatott lett, ami arra vallott, hogy minden rendben van. —- Azonnal visszaindul Honoluluba, s majd ha megérkezik, utasításait a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutei- Blake-et. Blake nem tehetett egyebet, beleegyezett. Ám kérte a pénzét. Yamamoto viszont, amilyen nagyvonalú volt korábban, olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. c Blake gyanakodott. És nyilván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mindazt, amit — 44 — Stanley hadnagy akkor már ismert, vagyis a tervet Blake megsemmisítésére, Honoluluban. Igen, miután kihasználták, úgy. döntöttek, hogy elteszik láb alól... Hazatért. Vacsorát akart készíteni magának, amikor az egyik zöldpaprikában kis cédulát talált, rajta a következő szöveggel: „Holnap este nyolc órára jöjjön az Olympia moziba, itt van a jegye. Ön mellett leszek. S.” ■ Stanley hadnagy a sötét moziban elsuttogta Blake-nek, hogy mit terveznek a japánok, mégis mindenképpen vissza kell térnie Honoluluba, nehogy gyanút fogjanak az „információ” ' hitelességét illetően... Repültek a napok. Európa már nyögött a fasiszta csizmák alatt. És Blake elindult Honoluluba, halálútjára. Követői ezúttal sem szakadtak le rólai, mellette, s mögötte voltak a Hawaii szigeteken is. Teltek a napok. Blake pedig tétiéhül ődöngött a szállodában, az utcán, ^ ám egy szót sem szóltak hozzá megbízói. Feltűnt neki aiz is, hogy most mindig két német lépdelt a sarkában, ösztönösen megérezte, hogy ők, a németek kapták a feladatot: öljék még. Nyilván arra várnak, hogy egy elhagyott helyen elkapják, támadni fognak. Blake most megint „mintha bátrabbnak érezte volna megát. Bízott erejében, s állandó készültségben várta a támadást. De sem a japánok, se a németek nem tettek kísérletet arra, hogy elcsalják. Hozzá sem szóltak. ... — 45 —
