Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
TOLNA MEGYEI NP.PŰJSAO 196*. december 10. Angliában már egy éve folyik a borrax>áló elleni harc, körülbelül olyan érvekkel, mint valamikor nálunk, és körülbelül olyan eredményekkel is. Erről beszélgettem a minap a borravaló elleni harc apostolával, Michael EUmannal. — Nézze, kedves Hári, elismerem, hogy eddig nem sokat értem el, de nem adom fel a harcot. Hosszan beszélt arról: a borravaló a fölényeskedés megnyilvánulása, amit meg kell szüntetni... ~ Amikor már látta, hogy én is híve vagyok a borravaló-ellenes mozgalomnak, kezembe nyomott egy lapot. A lap olyan volt, mint egy névjegykártya. Nagy betiTr.kel ezt nyomtatták rá: „Köszönöm!” — és kisebbel: „Köszönöm, szolgálatait értékelem, ennek ellenére nem a diám borravalót. Meggyőződésem, hogy a borravalóadás fölényeskedés, elfogadása megalázkodást jelent. .. Kérem, adja át ezt a levelet felettesének, vagy a szakszervezetnek. Nyomta a Borravaló Elleni Kampány Nyomdája: 25. Westminster Mansions. Great Smith St. London, S. W. 1.”. Amikor elolvastam, többet kértem. Kaptam is. És elindultam a világ minden részébe, felszerelve a köszönöm cédulákkal. Hogy, hol. milyen eredményt értem el, azt most nem részletezem. Azt azért elmondom, hogy volt olyan hely, ahol annyira megörültek ennek a papírnak, hogy a pincérek át akartak ölelni, magukhoz akartak szorítani. Alig tudtam ezek elöl az ölelések elől elmenekülni. Szekszárdra is magammal hoztam néhány ilyen köszönőcédulát. Sajnos, nagyon hamar elfogyott, mert adtam a fodrásznak, a pincérnek, a postásnak, mindenkinek, aki korábban borravalót Icapott. Meghatottan nézték ezeket a cédulákat. Hol a cédulákra, hol meg rám néztek, akitől a cédulát kapták. A cédula népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az. hogy az utcán mindenki előre köszön, és új nevem lett azóta én vagyok a cédulás ember. Egyesek szerint fél- cidulás. Igaz is, most jut eszembe, hogy az utóbbi időben csak azért, hogy többnek jusson, már csak fél cédulákat adok. Biztosan innen ered a félcédulás elnevezés. Céduláim termékeny talajba hulltak. Azóta már én is kaptam cédulát. Cserébe az én cédulámért. Ezen a következő szöveg volt olvasható: „Köszönöm a céduláját! Kívánom, hogy a jövőben még jobb kiszolgálásban legyen része, másutt!". A cédula szövegébe hiba csúszott. Kimaradt az is. Mert äz illető biztosan azt akarta kívánni, hogy még jobb kiszolgálásban legyen részem másutt is. Ami Angliában nem sikerült, az sikerült nálunk. Pedig Angliában az utóbbi időben más cédulák is járnak. At- szövegezték egy kicsit a cédulákat. Most ez áll rajtuk: „Köszönöm, önnek a szívességét, hagyok borravalót, annak ellenére, hogy helytelenítem ezt a dolgot...” Nálunk ilyen cédulák nincsenek, mert minek a köszönöm, ha egyszer már borravalót adtam, és ki kíváncsi arra, amikor már adtam borravalói, hogy az egyezik-e az elveimmel, vagy sem. A pénzről jut eszembe, hogy amikor Amerikában jártam, éppen akkor váltották le McNamara, amerikai hadügyminisztert. Sokan azt mondták akkor, hogy ez nem leien t semmiféle változást, mert régi igazság, hogy a háborúhoz pénz, pénz és megint pénz kell. Ezt már a Monte- cucolli is megmondta. Persze, ahogy vannak régi igazságok, úgy vannak újak is. Az új igazság pedig az. hogy a világbanknak, ahhoz, hogy pénze legyen, háborúra van szüksége. Ezért marad a szakmában McNamara akkor is, ha a világbank elnöki székében ül. És most jöjjön egy kis reklámtanács, mivel hamarosan nálunk is szükség lesz a reklámra, különösen, ha a tsz- ek is. a húsipari vállalat is, a fogyasztási szövetkezetek is gyártanak kolbászt, meg mindent. Akkor majd nálunk is előfordulhat olyan reklám, mint amilyent Chicagóban láttam. Két vágóhíd versenyzett egymással, mindent elkövettek, hogy az ö kolbászukat egye a nép, még arra is hajlandók voltak, hogy jobb kolbászt adjanak. Az egyik vágóhíd reklámszakembere kitalálta: kihúznak egy kötelet a lerakat épülete és a szomszédos épület között, és szerződtetnek egy egyensúlyozó művészt, aki magasan kifeszített kötélen nyaktörő mutatványokkal szórakoztatja a járókelőket. A kötélen nagy tábla lógott, rajta a következő mondat: „Ez a bátor ember, csak * mi kolbászunkat fogyasztja'.”. A versenytárs erre a következő szövegű táblát tette ki tr lárakatába: „Ahhoz, hogy valaki a mi kolbászunkat fogyassza, nincs szüksége bátorságra!". A bátortalanok az utóbbi kolbászt fogyasztották. Én is. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Mi az igazság a telepátia körüli 1 A modern „megoldhatatlan titkokat”. Ezért újabban a pszichológia eddig legérinthetetlenebb területeit is ostrom alá vette, az úgynevezett megérzéseket és hasonlókat. A hipnózis után most a telepátiára került sor. Világszerte sok tudományos intézetben végeznek most kísérletsorozatokat a telepátia területéről. A fiziológusok megállapították, hogy amikor valamilyen emóciót élünk át, a vér egy része elfolyik végtagjainkból és nagyobb mennyiségben kerül az agyba. Még olyan kisebb izgalmaknál is. mint egy egyszerű számtanpélda megoldása, érzékeli ezt a jelenséget a pletizmográfnak nevezett műszer, amelyet 1959-ben fedezett fel dr. Figar csehszlovák tudós. De felfedezett egy másik, még érdekesebb jelenséget is. Elegendő, hogy látókörünkben egy olyan személy Tartózkodjék, aki valamilyen izgalmat él át, és a készülék máris jelzi végtagjaink vérellátottságának csökkenését! Így született meg a telepátia tudományos kutatásának módszere. Sok tudós alkalmazza ma már a pletizmográfot az Ilyen jelenségek vizsgálatánál. Az egyik kísérlet úgy folyik, hogy a telepátikus vevő szerepére szánt személyt megkérik, sorolja fel egy listán jó ismerőseit. A listát kiegészítik a telefonkönyvből találomra kiválasztott nevekkel, majd átadják egy „emberi adóállomásnak”, aki a másik szobában tartózkodik. Az „adó”, akit ezután röviden A-nak nevezünk, sorra elolvassa a neveket. A kísérlet tartama alatt a „vevő" — ezentúl V. — végtagjaira rákapcsolják a pletizmográfot. Valamennyi ilyen kísérlet sikerült. Amikor a V belsőleg „meghall” egy ismerős nevet, akkor karjaiból és lábaiból agya felé indul a vér, bár A-tól tökéletesen hangszigetelő vastag fal választja el. Az eddigi hasonló kutatások módszerei azért voltak tökéletlenek, mert a végső értékelést a kutató szubjektív, egyéni megítélésére bízták. A pletizmográf azonban nem fantáziái. A feljegyzett görbét egy harmadik személy olvassa el, aki semmiképpen sem változtathat a feljegyzésen, hiszen nem is tudja, hogy mely neveket ismer V. V-től a kísérlet folyamán azt kérik, hogy ne próbáljon semmit sem kitalálni, feltételezni, ne is képzeljen el semmit. Egyszerűen pihenjen a legkényelmesebb helyzetben, teljesen mozdulatlanul. A tudósok most kibővítik az ilyen kísérletek Skáláját. Megpróbálják ellenőrizni, elérhető-e efféle pszichikai kapcsolat, oly módon, hogy a névsor helyére egyszerű, információt kitevő szavak kerülnek. Megállapították, hogy a gondolatok vételére beállított feszült figyelem határozottan akadályozza a kísérlet sikerét. Megerősítette ezt egy másik kísérlet, amelyet 26 személlyel folytattak. Ezeket két csoportra osztották. Az első csoportba kerülőket teljesen elszigetelt szobákban helyezték el, de nem is sejthették, hogy telepátiával kapcsolatos kísérlet alanyai. Fogalmuk sem lehetett, hogy ők lesznek az „adók”. Megfelelő készülékekkel mérték hőmérsékletüket, lélegzetvételüket, szívműködésüket és bioáramaikat. Hasonló körülmények között helyezték el a V-csoportba osztott személyeket. A kísérletvezető egész idő alatt távolmaradt mindkét elszigetelt helyiségtől, ötletszerűen kiválasztott pillanatokban az A szobában bekapcsolt egy diavetítőt, vagy magnetofont, amire az A személyeknek akaratlanul is reagálniuk kellett. Háromfajta behatást alkalmaztak: kellemes hangulatot keltő, nyomasztó, és ijesztő hatásokat. Mindegyik kísérlet után megkérdezték az A és V csoport tagjait, mit gondoltak és éreztek ugyanabban a pillanatban. A beszámolókat magnetofonszalagra vették és egész tudósgárda értékelte ki őket. E kísérletek először is bebizonyították, hogy az érzékietek transzmissziója teljesen független attól, vajon a vizsgált pórok rokonok, ismerősök, vagy teljesen idegenek. Azután kiderült, hogy (egyelőre megmagyarázhatatlan okokból) az emberek fogékonysága a gondolatátvitelre más és más. I Á tudósok- az erős érzel1 szerint mek vagy benyomások, amelyeket A átél, megkönnyítik a vételt, különösen, ha V teljesen fellazított lelkiállapotban van. Az egyik kutató leír például egy kísérletet, amelyet 30 adó-vevő párral folytattak. Hat fényképet alkalmaztak, ezeket előre megállapított, rendszeres időpontokban vetítették. V-nek megmondták, hogy ezekben a percekben kapcsolja be a magnetofont és mondja el benyomásait. Az A által átélt benyomások közül azt sikerült a legjobban átvinni, amelyet a Kennedy meggyilkolását ábrázoló kép keltett. Ez a legtöbb „adónál” valóságos sokkot váltott ki. A második leghatékonyabb és átvitelre legalkalmasabb téma egy meztelen leány fényképe volt. Végső soron a 30 páros tranzakció közül 11 -et a véletlen számlájára lehetett írni, 11 másik viszont jelentősen meghaladta ezt az arányt, számokban kifejezve 2,8:6 arányban. Számítógépekkel kiszámították ugyanis, hogy ebben a konkrét kísérletben mennyi a véletlen „eltalálás” esélye. Ezt igazolta az ellenőrző csoport, amely tíz olyan V személyből állt, akiknek azt mondták, hogy tíz A ül a szomszéd szobában. Pedig ilyen A személyek egyáltalán nem is léteztek. Ezeknek a vevőknek benyomásai jelentősen különböztek az előbbiektől: egyszerűen a fantázia művei voltak. Ezektől a kísérletektől függetlenül a világ sok kutatóintézetében tanulmányozzák a telepátikus oktatás legjobb módszereit. Készüléket is dolgoztak ki erre a célra a már ismert oktatógépek alapján. A legsikeresebb az a módszer, amelyet egy nagyon fogékony V, a prágai Stefanik doktor dolgozott ki, megfelelően alkalmazott hipnózis alapján/ A kutatásokba egyre gyakrabban kapcsolódnak be az orvosok és pszichológusok részvételével működő „álomlaboratót'iumok” is. Ezekben álomba merült vevőkkel kísérleteznek. A telepátia- kutatás utolsó területe: az adó és a vevő egymástól való távolságának befolyása a vétel minőségére, intenzitására és tisztaságára. Azt akarják megállapítani, hogy az átviteli energia hasonlít-e a tisztán fizikai jellegű energiákhoz. Kapcsolatot létesítettek egymástól különböző távolságban lévő egyetemek között, például New York és Los Angeles, Helsinki és az Amerikától több, mint 16 000 kilométerre lévő Tasmania főzött. Remélik, hogy az űrhajózásban is alkalmazni lehet majd az eredményeket. Ha A-t és V-t egyaránt hermetikus fémkabinba zárják, az — mint a Szovjetunióban legutóbb folytatott kísérletek bizonyítják — nem nagyon befolyásolja a vétel intenzitását. A kísérleteket szorgalmasan folytatják, de még sok idő telik el, mire annyi kísérleti anyag gyűlik össze, hogy.miután azt a matematikai gépek kiértékelték, és a modern statisztika megfelelő módszerével feldolgozták, választ kapunk a kérdésre, miféle energia kapcsolja össze a két pólust, az adót és a vevőt, és hogyan lehetne mérni ezt az energiátlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll,ll„,„,l|„m„||„„,|,mi||,||llmil||||||||||||||||||„|ll,||||||||||||||_ I KépzőI művészet I és i építészet I az NDK-ban ~ Plasztikus faldísz. £ Gipszkerámia az “ International Mozi épületén. niimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,|„llmilllllll|||||p
