Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-05 / 287. szám

{ 4 I TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1307. december S; SZLOVÉNIAI ózínJ-oLiok wscvwwwww így van ez Radgónában, de nem biztos, hogy így van másutt is. Jugoszlávia ebben is sok­színű. Mindenütt a helyi sajá­tosságoknak megfelelően, az üzem a gazdagságtól függően alakul a jövedelem, az üzemi étkeztetés, minden. A jö­vedelmek i-s nagyon különböző­ek. Beszélgettem munkásokkal a maribori teherautógyárban, ahol ötezer munkás dolgozik, és éven­te ötezer autóbuszt, teherautót, tűzoltóautót, kukás autót .. gyár­tanak. Itt a munkások havi át­lag jövedelemé 900—1200 új dinár között, mozog, de hallottam, hogy a távolsági autóbusz vezetők en­nek a kétszeresét is megkeresik. Minden attól függ, hogyan gazdálkodnak, hogyan tudnak ér­vényesülni a piacon. Az üzemek­ben a munkások, a munkástaná­cson keresztül mindenbe bele­szólhatnak, ők választják meg a vezetőiket, ők mondanak fel ne­kik, de ... Igen, ennek a demok­ráciának azonnal vége van, ha az üzem ném tudja visszafizetni az államnak a felvett hiteleket, ha nem tudja fizetni a betegsegélyzőt a munkásai után. Ilyenkor az üze­met kényszerigazgatás alá helye­zik. Ez pedig azt jelenti, hogy csak az állam által kinevezed; vezető beszélhet, senki más. Elő­ször is vissza kell fizetni a hitel .esedékes részét, utána be kell fi­zetni a betegsegélyzőt, és csak ezután következik a munkabér kifizetése. Ami marad, azt fizetik ki a végzett munka arányában. Jugoszláviában ugyanis minden­kit — kivéve az irodában dol­gozókat, mert véleményük sze­rint a bürokráciát nem lehet mérni, — a végzett munka ará­nyában fizetnek. Az újságírók, a tanítók, a mérnökök, az orvosok, mindenki így kapja a fizetését. Az újságírókat még csak megér­tettem valahogy, hisz szakmabeli­ek vagyunk, de a tanítók fizeté­sét sokáig magyarázta a lenda- vai általános iskola igazgatója. A tanítók kapnak fixet, de min­den negyedévben a tantestület külön-külön értékeli minden ta­nító munkáját és azok, akik jobb eredményt értek el, jobban ok­tatnak, 2—300 új dinárral töb­bet kapnak a következő negyed­évben. Ez nem örökös fizetéski­egészítés. A következő negyedév­ben el lehet venni, és más kap­hatja meg azt a bizonyos plusz 2—300 új dinárt. Ez a bérezés megmozgatja az egész társadalmat. Borítékokban, újabb beruházásokban megmu­tatkozó verseny folyik a szer­kesztőségekben, a tantestületek­ben, az üzemekben, az állami gazdaságokban, mindenütt. A piacon ez a verseny már látha­tóvá válik. Egymástól nem mesz- sze kínálják áruikat a különbö­ző cipőgyárak, ruhagyárak. A kirakatokban egymás mellett van az olasz, a német, a jugo­szláv mosógép... A vevő vá­laszthat, amelyiket kéri. A verseny úgy is megmutat­kozik még, hogy míg az egyik üzletben régi áron kínálja áruit az egyik gyár, addig néhány száz méterrel odébb egy másik gyár hasonló termékét féláron, vagy még annál is olcsóbban meg lehet kapni. Az újságok, és minden tele van reklámmal. Mindenki a maga áruját dicséri. A példák talán jobban szemlél­tetnek. Kintlétemkor, Ljubljaná­ban egy este nagy csoportosulás­ra lettem figyelmes. Közelebb mentem. A kirakatban televíziós készülék volt és az emberek a színes televízió adását nézték. Később megtudtam, nincs még ugyan Jugoszláviában színes tv- adás, de a Philips-cég már gon­dolt a jövő vásárlóira. Ezért összeállíttatott a jugoszlávokkal ötnapos színes tv-műsort, amit Lljubljanában közvetítettek. Minden nagyobb műszaki bolt kirakatában lehetett látni. Sőt ingyen prospektust is vehetett magának az ember utcai asztal­ról. Még nincs színes tv-adás, de a készülék már bemutatko­zott, ilyen leszek, érdemes rám gyűjteni. A másik eset Muraszombaton történt. Szabad időmben a kira­katokat néztem, sőt bementem az üzletekbe is. Feltűnt, hogy itt mindenütt ilyeneket olvasha­tok; „Zsnizsánó” „Reklámna ce- na”. Magyarul ez leárazást, rek­lámárat jelent. Más városokban is találkoztam ilyen kiírásokkal, de ilyen jellemzően sehol sem. Az történt ugyanis, hogy a nyolcezer lakosú Muraszomba­ton építettek a sok-sok nagy üz­let mellé — természetesen egy másik vállalat — egy nagy, kétemeletes, áruházat. Az áru­ház tömve áruval, jobbal és ol­csóbbal, mint a régiek. Mit te­hettek a régiek? Leáraztak, rek­lámáron kínálták portékáikat, és nyitva tartásban is igazodtak az újhoz. Mindenütt bevezették a non-stop rendszert, az állandó nyitva tartást Az egyik üzlet­ben kinéztem magamnak vala­mit, hogy megveszem. Az ár is megfelelt a minőség is. Később úgy határoztam, — vesztemre — hogy nem cipelem, majd megve­szem Ljubljanában. Meg is vet­tem, de ötven új dinárral drá­gábban. Pedig a minősége sem­mivel sem volt jobb. Jugoszláviában az új gazdasá­gi rendszer felszabadította az erőket. Nemcsak a társadalmi, de a magánerőket is. A gyárak és mindenki arra törekszik, hogy megállja a helyét a piacon. Olyan árut termeljen, amire szüksége van a piacnak. Sőt, egyes üzemek, gyárak ma már nemcsak arra törekszenek, hogy a hagyományos cikkeiket tovább fejlesszék, hanem arra is, ha van egy kis szabad kapacitásuk, más, új cikkeket is előállítsa­nak. A már említett maribori autógyárban meglepetéssel hal­lottam, hogy a gyár tervezőin­tézetében egy mérnökkollektíva megalkotta az első jugoszláv műszívet és művesét. Jugoszláviában igen nagy iparággá) fejlődött a turizmus. Csak Szlovénián keresztül tíz­millió turista megy. a tengerre, a hegyekbe, Jugoszlávia minden részére. ■ Ezek a turisták körül­belül négymillió gépkocsival köz­lekednek. A benzinkúthálózat kitűnő, mindenütt kék egyen­ruhás, sárga inges, nyakkendős benzinkutasok, a Jugopetrol és az Ina emberei szolgálják ki jó • minőségű üzemanyaggal a tu­ristákat. A szervízhálózat már nem ilyen jó. A meglévő állami szervizek nem győzik a négy­millió autó kiszolgálását, ami­hez még hozzájön, hogy Szlové­niában minden negyedik em­ber gépkocsival jár. A turizmus­ból eredő jövedelemre pedig nagy szüksége van az államnak. Ezért az állam megengedte, hogy megnyissanak magán szerviz­állomásokat is. Hat dolgozóban maximálta az itt dolgozó mun­kások számát. A turisták szere­tik a kis, intim vendéglőket* olyanokat, amelyekben néhány szoba is van. Az ilyen kis ven­déglőre az állam csak ráfizet. Ezért megengedték az ilyen kis vendéglők, szállodák megnyitá­sát magánszemélyeknek is. Ju­goszláviában vannak vetkőző bá­rok, játékkaszinók is. Az előb­bibe a jugoszláv állampolgár is elmehet, az utóbbit csak a kül­földiek látogathatják. Pedig a jugoszláv ember is szeret ját­szani — mondta egyik ismerő­söm, .lehet, csak azért, hogy el­süthesse a következőt. A jugo- szlávok annyira szeretnek ját­szani, hogy mivel egyszerre több gyerek született húszmilliomo­diknak. Hogy végül is ki legyen a húszmilliomodik, sorsolással döntötték el. SZALAI JÁNOS (Folytatjuk) RÁD TO- «5* RÖK , AZT AAOND- JA A SEREGEK' ■ ÓRA, és FUSTTé |égeteaa szeke- \ Reit, oroszlán I KÖLYKEIDET KARD '% EMÉSZTI AAEG.. " KÉPREGÉNVVÁLTOZAT: SARLftS ENDRE »J VA AAE&A&AJOCLEr A 0UHA flr/íEA/, s AecjAobOpr a afOAH ta'osa/ a v/zße ugGot­-.TAfc- ; ez vot-r a tjs&trroesfít f=ÖP@o 10A A AA/ZrrtZATZA'CCA’S­/VUU/AÍAJ OOMfrLLV LA'NGSZjÓ TOPP AAV/IWKA VOLT WMm csak. Most J éjga la'tna hope.. W. ^ v [Wow í A halott egy asztalka mellett feküdt a pad­lón. Két pohár állt az asztalon, félig limonádé­val. Azonkívül egy fényképezőgép, egy olló, egy gombolyag cérna és egy hamutálca* volt még az asztalon, a hamutálcában három cigarettavég. Végül egy gyümölccsel megrakott tál és egy üres Cola-limonádés palack. A szekrény tét jén az őrnagy megtalálta Mossier pénztárcáját. Csak néhány egydolláros bankjegy volt benne. — Furcsa rablógyilkos — gondolta magában Hill. — Limonádét iszik az áldozatával, azután kilincshez köti a kutyát és nem szúrja le egy­szerűen áldozatát, hanem valósággal összekasza­bolja, végül kifosztja, de néhány dollárt mégis a pénztárcában hagy... Az áldozat pedig fél­meztelenül, csak alsó ingben elbeszélget gyilko­sával, s ellenállás nélkül hagyja, hogy az meg­ölje ... Közben benyitottak Hill nyomozói és közölték vele a nyomozás első eredményét. Elsősorban megállapították, hogy a tettes nem erőszakkal jutott a házba. Bizonyára Mossier maga nyitott ajtót gyilkosának. Kihallgatták a házgondnoknőt. Azt mondta* hogy a hajnali órákban kutyaugatásra ébredt. Lakása MossLerék lakása alatt van. A nyitott ablakhoz ment és felszólt az emeletre: — Az isten szerelmére, hallgattassák el végre azt a kutyát! Az emeletről egy férfihang válaszolt: — Nyugodjon meg kérem, mindjárt elhallgat. Az ugatás ezután valóban megszűnt. Mosslerék egyik szomszédasszonya szintén hallotta a kutyát. Kiáltásokat is hallott, mintha valaki azt kiáltotta volna: — Ne tégy ilyet velem! Utána csend volt. A házgondnoknő lépéseket is hallott a par­kolóhelyhez vezető hátsó lépcső felől. Újra az ablakhoz ment és egy férfi bizonytalan körvo­nalait látta. Az ismeretlen egy világos színű autóba szállt. Az autón floridai rendszámtábla volt. ' Hűl őrnagy még a hajnali órákban ellen­őriztette Candy Mossier vallomásának adatait. A Jackson Memorial Hospital kórházban dr. Jorge Pena belgyógyász igazolta, hogy mrs. Mossier nála járt hajnalban. Naplójából meg­állapította a pontos időt: 2 óra 46 perckor ér­kezett gyermekeivel együtt és 4 óra 5 perekor távozott. Ha férjét 2 óra 30 perckor gyilkolták meg, akkor nem követhette el a gyilkosságot és nem is lehetett jelen a háznál, mert 16 perc alatt nem tehette meg az utat a kórházig. «— 8 — Hill őrnagy gyanúját ez sem oszlatta el. Túl sok körülmény utalt arra, hogy a gyilkosságot nem idegen személy követte eL. Mosslerék ismerőseitől megtudta, hogy a há- zastársak az utóbbi hónapokban gyakran vesze­kedtek. f~r Nem volt komolyabb nézeteltérés közöttünk 1—1. állította Candy Mossier. — Csak a szokásos családi perpatvarkodások. Jacques az utóbbi idő­ben azt képzelte, hogy tüdőrákja van, s emiatt gyakran volt ideges. A boncolás adatai szerint Jacques Mossier makkegészséges volt. Tüdőráknak nyomát sem találták. Feleségén kívül senki sem hallott kép­zelt betegségéről. Oandy erre is tudott magyarázatot. —1 Persze, hogy senki sem tudott róla, hiszen nem szólt senkinek. Csak bennem volt bizalma, ezért csak engem avatott a dologba. Mosslerék az évnek csak egy részében laktak Miamiban, a milliomosnegyed egyik házában bérelt luxuslakosztályban. Egyébként családi villájukban laktak, Houstonban. Texas állam­ban. Ez vezette Hill őrnagyot az első nyomra. Felhívta .a houstoni rendőrséget és megkérte kartársait szerezzenek minél több adatot Moss­lerék magánéletéről, elsősorban Candy Mossier barátairól és ismerőseiről. — .9 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom