Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
4 Vissza az életbe lti'i'f!Iii]!t;u']ö, KtUúnösen sokat ta i.Uko/.unk egészségügyi vonalon cz- zei a i-iiejozésscl. Gyakran használják a különböző kórházakban, sza- na i wioaí nn. klinikákon az orvosok. Valójában mit is ielent? íme a de. ilictói „A rehabilitáció a veleszületett fogyatékosoknak, a betegség vág* baleset kapcsán csökkent mnnkaképeaaégflelmek a legteljesebb testi, sze,le.i:o, tárRAdalmi, foglalkozásbeli és gazdasági helyreállítását jele.’:. oly m. r: ■' ben, amennyire az náluk lehetséges.” 1 feltételek korlátozottak a Tolna megyei Tanács Balassa János Kórházában is, de ennek ellenére minden lehetőséget igyekeznek kihasználni, hogy a rehabilitáció útján minél több beteget visszavezessenek az r tbc. Krről beszélgettünk dr. Szentgáli Gyula igazgató főorvossal és dr, Papp Károllyal a tüdőosztály Vezető főorvosával. Az előbbivel a megvaü'St.ásra varo különösen érdekes alatt álló intézetben folyó munkaié — A rehabilitáció tulajdonképpen gyógykezelés? t — A beteg komplex gyógykezeléséhez tartozik. hozzásegíti, hogy megtalálja a neki legmegfelelőbb helyet a társadalomban — mohd!a dr. Papp Károly. — A fekvőintézet a betegeknek csak átmeneti védelmezője, mert egész életén vagy annak adott szakaszán keresztül a körzeti orvos, az üzemi orvos, illetve a gondozónő őrködik felette. A beteg gyógykezelésének értékét növeli. gyógyulásának gyorsulásához feltétlen hozzájárul annak a tudata, hogy ő nem kivetettje, hanem hasznos tagja a társadalomnak. Az utóbbi években bekövetkezett hatalmas fejlődés mind a termelésben, mind pedig az egészségügyi munka területén. szükségessé, de egyben lehetővé is teszi a rehabilitáció fejlődését. Jelenleg több beteget gyógyítunk meg, illetve hosszabbítjuk meg életét, mint az elmúl! esztendőkben. Ezen eredmények egyeseknél a munkaképesség átmeneti, vagy állanUó csökkenésével járnak. A csökkent munkaképességűeket azonban várja a termelés. Ugyanis a termelés fejlődése lehetővé teszi foglalkoztatásukat a gépesítés, az anyagmozgatás gépi megoldása, a munkának fázisokra bontása, a munkahely adaptálása révén. A csökkent, illetve a megváltozott munkaképességű dolgozónál. számos olyan fizikai és szellemi képessége maradt meg. amely alkalmassá teszi arra, hogy jól kiválasztott munkakörben. a teljes munkaképességűekkel egyenértékű munkát végezhessen. — Az intézeten belül milyen munitateiápia folyik? — A felmérések alapján a fekvő tüdőbetegek hat-nyolc szá zaléka szorul rehabilitációra — folytatta a főorvos. — A rehabilitáció tárgyi és személyi feltételei részben meg vannak és élünk is a lehetőséggel. Van szociális gondozónőnk, kultúrfelelősünk és műnk ateráp i ás vezetőn ő vérű n k. Az osztályon szabó-varró, könyvkötő, kertészeti és adminisztrációs munkakörben foglalkoztatjuk a rászoruló betegeket. Újabban egy olyan részleget hoztunk létre, ahol a betegek a különböző üvegeket, demizsonokat fon hatják be, színes huzalokkal. Az aktív pihenést rádió, könyvtár, előadás és más egyéb biztosítja. Sajnos osztályunkon belül nélkülözzük a gyógytornát, pedig az inaktivitási tünetek elkerülése céljából rendkívül fontos volna. Zárójelentéseinkben javaslatot kell tennünk a rehabilitálandó beteg életmódjára, munkakörülményeire. Ez az egyik kapcsolat, amelyik összeköti a gyógyintézeten belüli és a területi tennivalókat. Eddigi munkánk tapasztalatai azt mutatják. hogy le kell győzni társadalmunk rehabilitálandó, elsősorban gümőkóros betegekkel szembeni félelmét. Kapcsolatot kell kiértenünk az üzemekkel, válla1'•■"V •’ azok -igazgatóival, személyzeti előadóival, üzemorvosaival. tervekről, az utóbbival a vezetése ápiáröl. A Balassa János kórház igazgató főorvosa az elképzelésekről, a megvalósításra váró tervekről nyilatkozott. Ezek még távollak, de már most mindent el kell követni annak érdekében, hogy olyan szintre emeljük megyénkben a betegek rehabilitációját, mint Miskolcon. — A miskolciaktól példát vehetünk? — Annál is inkább, mert az országban a legfelszereltebb, legnagyobb és főleg legjobban működő intézmény a tanácsi kórház irányításában — mondta dr. Szentgáli Gyula. — Körülbelül 200—-300 beteg számos szakmában dolgozik a rehabilitációs osztályon. Tüdőbetegeket, elmebetegeket és mozgásszervi bán- talmakkal küzdőket igyekeznek a munkaterápiával visszavezetni az életbe. Természetesen sokan vannak olyanok is, akik hosszúhosszú éveket. itt töltenek, elsajátítanak valamilyen szakmát és rendes bérért dolgoznak. A városban önálló üzlet működik, amely a rehabilitációs osztály betegei munkájának termékeit árusítja. — A Balassa kórház tervei? — Néhány nappal ezelőtt olvastam egy cikket a Népszabadságban, amely a rehabilitációval foglalkozott és megemlítette, hogy kormányunk ebben az évben 100 millió forintot, biztosít erre a célra — újságolta az igazgató. — A miskolciak példájára mi is szeretnénk, egy hasonló osztályt létesíteni. Örömmel vettem tudomásul tehát a Nép- szabadságban olvasottakat. Az elképzeléseink szerint a palánki gazdaságunkban valósítanánk meg merész terveinket. Itt megfelelő terület és lehetőség áll rendelkezésünkre. Természetesen mindent megelőzően egy felmérést kellene készíteni, ame'y felölelné az egész megyét. Megállapítanánk, hogy hány . olyan beteg él a megyében, akiknek szükségük lenne az intézményre. Ha tervünk megvalósul, azonnal megoldódik a csökkent munkaképességűek elhelyezkedési problémája, amely jelenleg is elég nagy nehézséget jelent az üzemeknek, vállalatoknak. Mindezt máról holnapra persze nem lehet megvalósítani, de mindenesetre gyors intézkedésre lenne szükség nemcsak a mi részünkről, hanem a megyei tanács részéről is. A tervezett osztályon számos munkalehetőséget szeretnénk biztosítani a csökkent munkaképességűeknek. Éppen ezért nemcsak az építkezésre kell gondolnunk, hanem különböző munkagépek beszerzésére, a dolgozók érdekében megfelelő átalakításokra és nem utol-' sorban vezető szakemberekre is. FERTŐI MIKLÓS Mit tudnak rólunk a marslakók ? Kétségkívül a legizgalmasabb kérdések egyike, hogy vannak-e rajtunk kívül élőlények a világ- egyetemben. Ez a kérdés már nagyon régen foglalkoztatja az emberiséget. Száz évvel ezelőtt szinte bizonyosra vették, hogy a Mars bolygón értelmes lények élnek, ők ásták a híres csatornákat. Ma már nem vagyunk ilyen naivak. Jobban megismertük a Margót, és megállapítottuk, hogy nincsenek rajta csatornák, az éghajlati körülmények pedig olyan szigorúak, hogy legfeljebb nagyon primitív élő szervezetek létezhetnek ott. Még kedvezőtlenebbek a körülmények naprendszerünk más bolygóin. Ugyanakkor egyre általánosabb nézet, hogy élőlények, köztük értelmes lények, sőt a fejlődés nálunk magasabb fokán lévők észlelése az általuk felénk küldött laservillanéisok vétele útján lenne lehetséges. Érdekes és tanulságos következtetésekre juthatunk azonban, ha feltételezzük például azt, hogy a Marson értelmes lények élnek és végiggondoljuk, milyen lehetőségük lenne ezeknek a marslakóknak arra, hogy felfedezzék a Földön 1 evő élet nyomait. Flnek-e értelmes lénvek a Földön? A Földet kutató képzelt Marsbeli csillagászok természetesen eleve kételkednének abban, hogy a Földön értelmes lények élhetnek, mivel a légnyomás a Föld felületén mintegy tízszer akkora, mint a Mars felületén. A Földet túlságosan nedvesnek is tartanák az élethez, hiszen felületének kétharmad részét víz borítja. (A Marson nincsenek nyílt tengerek, és a víz mennyisége a bolygó felszínén igen csekély.) Végül túlságosan forrónak is tartanák a Földet, amely átlag mintegy 50 Celsius fokkal melegebb a Marsnál. Néhány makacsabb Mars-beli tudós azonban mégis feltételezhetné, hogy ilyen kedvezőtlen és kemény körülmények között is létezhetnek a Földön élőlények. Próbáljuk meg tehát megvizsgálni, milyen lehetőségük nyílna a Mars-beli tudósoknak, hogy megbizonyosodjanak efelől. A Mars-beli csillagászok, akik a Földet kutatják, csak egy kevéssel volnának jobb körülmények között, mint mi, amikor a Vénusz bolygót vizsgáljuk, mivel a Földet hasonlóképpen látnák., mint mi a Vénuszt: nagyon világos < égitestként, amely a Holdhoz hasonló változásokat mütat. Ráadásul amikor Földünk legközelebb van a Marshoz, ak- koy csak keskeny sarlóként látható. Ezenkívül a Mars égboltján a Föld soha sincs 40 foknál távolabb a Naptól. A Mars-beli tudósok azonban így is bizonyára észre vennék a földfelszín változásait a mérsékelt égöv alatt, és ebből rájöhetnének, hogy télen hótakaró borítja ezeket a vidékeket, tavasszal pedig kizöldülnek. Ezeken az időszakos változásokon kívül bizonyára észrevennék az erdők rendszeres irtásával és a szántóföldek növekedésével kapcsolatos változásokat. Ezek gondos elemzése alapján arra a következtetésre juthatnának, hogy ez értelmes lények tevékenységének műve. Lávatónak látnák a kivilágított városokat ? A növénytakaró létezésének Sokkal erősebb bizonyítékát láthatnák abban, hogy Földünk légkörében nagy mennyiségű oxigén van. Ez vegyileg olyan aktív gáz, hogy ha a növények ég különösen az óceáni planktonok újra nem termelnék, néhány év alatt eltűnne a légkörből, vegyülve a Föld felszínén levő ásványi anyagokkal. Sokkal nehezebb lenne az értelmés földi lények, létezésének közvetlen bizonyítása a Marsbeli csillagászok számára. Ne feledjük ugyanis, hogy még a két bolygó közelállása esetén is, amikor 54 millió kilométerre vannak egymástól, a legjobb távcsővel sem Vehetők észre száz kilométernél kisebb objektumok, tehát még a legnagyobb földi városok sem volnának láthatók. Bizonyos reményeket fűzhetnénk a földi nagyvárosok éjszakai kivilágításához. Ez a fényáradat valószínűleg a legnagyobb Mars- Ivei i távcsövek érzékelő képességének határán lenné. A fény azonban olyan gyengén látszana odáig, hogy a Mars-beli csillagászok aligha vennék észre, ha pedig észre is vennék, nemigen tudnák megállapítani, mi a jelenség oka. Talán lávatónak néznék a nagyvárosok fényfoltjait. Más lenne a helysiet a földi atomrobbanásokkal. Ezek felvillanását a Mars-beli távcsöveken nagyon jól láthatnák. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az atomróbbanások felvillanása igen rövid ideig tart, és atomkísérletek csak tízegynéhány éve folynak, valószínűnek tartjuk, hogy a Mars-beli csillagászok még nem vették volna észre a jelenséget, vagy vulkáni tevékenységnek tartanák az észlelt robbanásokat. Mégis volna azonban egy kétségtelen módszerük az. értelmes földi lények létezésének bizonyítására. A különböző kutatási módszerek között bizonyára a rádiócsillagászatot is alkalmaznák, és ez esetben megállapíthatnák, hogy a néhány méteres hullámok övezetében bolygónk rendkívül erősen sugároz, milliószor erősebben, mint a Vénusz, vagy a Merkur, csaknem annyira erősen, mint a Nap a naptevékenység minimuma idején. Kilométeres tv-hullámok A Mars-beli csillagászok kétségkívül hamar arra a következtetésre jutnának, hogy ez mesterséges rádióadók műve. tehát a Földön értelmes lények élnek. Azt is bizonyára észrevennék a Mars-beli csillagászok, hogy a Föld rádiósugárzásának intenzitása évről évre növekszik. A Földön jelenleg néhány ezer tv-ál- lomás van. ezek kilométeres hosz- szúságú hullámokat bocsátanak ki. Ezek a hullámok szabadon áthatolnak a földi ionoszféra n és az űrben folytatják útjukat. Ne feledkezzünk meg az ultrarövid rádióadókról és a radar- adókról sem, amelyek szintén ultrarövid hullámokat használnak. A Mars-beli kutatók tehát felfedezhetnének bennünket, bár ez nem volna könnyű számukra, és a különböző észlelések magyarázata nyilván heves vitákat váltana ki. Ha azután felfedeztek bennünket, megpróbálnának rádiókapcsolatot létesíteni velünk. Sajnos azonban marslakók nincsenek, és mi vagyunk az egyedüli értelmes lények naprendszerünkben. Ha értelmes lényeket, akarunk felfedezni, más naprendszerek körül kell kereskednünk, ami, sajnos, Sokkal nehezebb dolog, és aligha vezet hamarosan eredményre. (Magazyn Poslki) A csimpánzok bizonyítják A civilizáció a született sík vidéken meg Adriaan Kortlandt holland zoológus a meglepő kísérletek hosz- szú sorát folytatta le Afrikában. Következtetései a történelem előtti idő titokzatos világába nyúlnak vissza. Kortlandt abból az elgondolásból indult ki, hogy a főemlősök, — különösen a csimpánzok — értelmi képességeinek fejlődését gátolták az Egyenlítő-vidéki őserdők életviszonyai. Több tízezer évvel ezelőtt a csimpánzok Kelet- Afrika nagy füves térségein éltek, és hátsó lábukra állva kezdetleges fegyverekkel harcoltak a nagy vadak ellen. Csak akkor kényszerültek visszavonulni az őserdőbe, amikor onnan előkerült az ember. Értelmi képességeik a trópusi őserdő világában ismét eltompultak és elmosódtak az ellenséges természeti körülmények hatására. Ugyanakkor az ember értelmi képességei gyors fejlődésnek indultak. Kortlandt a gyakorlatban is igazolni akarta elméletét és 30 csimpánzt Észak-Guinea fátlan, sík telületére telepített. Hónapokon át tanulmányozta őket, de az amsterdami zoológus legdöntőbb kísérlete az volt, amikor kitömött leopárdot szerzett, amelynek fejét és a farkát villanymotor mozgatta. A leopárdot „letelepítette” a csimpánzcsoport lakóhelye közelébe és várta, hogy a majmok hogyan viselkednek vele szemben. Kortlandt bizonyosra veszi: a csimpánzok az erdei viszonyok között gyorsan elmenekültek volna, vagy megpróbálják rendezetlenül megtámadni a vadállatot. A sík vidéken azonban minden egészen másképp zaljott le. A 30 csimpánz egy csoportba verődött és kórusban üvöltözött, hogy elriassza a aztán köveket gyűjtött össze és csodálatos pontossággal dobálta velük a vadállatot. A majmok egy -‘ászé’ ágakat tördelt le. megszabadította leveleitől és valósággal fütykösként használta. A csimpánzok támadásra indultak a leopárd ellen; teljesen biztosan álltak a hátsó lábukon. A húszperces csatát filmkarrterák örökítették meg; a harcos csimpánzok állandóan bátorították egymást, kis hatba- vágásokkal, sőt az is megtörtént, hogy hosszasan szorongatták egymás kezét! A harc csak akkor ért véget, amikor a leopárd villanymotorja „kilehelte páráját” a majmok sorozatos csapásai alatt. Mindez megerősítette Adriaan Kortlandt tételét: a síkvidéki életviszonyok gyorsan felfokozzák az élőlények értelmi képességeit és főként elősegítik társadalmi öntudatra ébredésüket. A „Paris Mrt+ch”-ból. (Fordította: HALMI FERENC)
