Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
1 » 190". december 22. TOLI?A «TEGTEl N1ÜPÜJSAO HURRÁ! VAKÁCIÓ! Fotó: Bakó Jenő Huszonöt év a közigazgatásban A megye nyugati szélén. Na- kon vagyunk. Innen továbbmenni Somogyba lehet. A község négy és íél kilométer hosszú. Lélek- száma valamivel több ezernél. Úgynevezett jómódú község, szorgalmasan dolgozó lakossággal. Itt kerestük fel Szebeni Kálmán elvtársat, a községi tanács vb-tit- kárát, aki mögött 25 éves köz- szolgálat áll. Szebeni elvtárs régi ismerősünk. többször találkoztunk, de ezúttal egy kis jubileumi beszél- gétést folytattunk Véle. Kérdéseinkre. mint mindig, most is szívesen válaszolt. — Hogy van az, hogy Szebeni eivlársat. mindig derűsnek éh jókedvűnél: látjuk? Sokan, huszonöt év közigazgatási munkával a vállukon, idegesek. Meglátszik ral- tuk a- évek múlásának „vihara'. Szebeni elvtársnál ennek semmi nyoma. — Ez azért van, mert nem ismerek szebb munkát — még ha kissé nehéz is, — mint az emberekkel és azok ügyeivel való foglalkozást. Osztozni tudok gondjaikban. örömükben. Minden ügyben úgy igyekszem eljárni, mintha sajátom lenne. A huszonöt év alatt egy éven keresztül könyvelésben dolgoztam. Abbahagytam, mert nem elégítettek ki a számok. Hiányoztak az emberek, akik időközönként bekopogtatnak az ajtón és bizalommal elmondják problémáikat. A tanácsi munkát szeretni kell, s aki erre vállalkozik, annak vállalnia kell sok mindent. Emberek gondját, baját, egy egész közösség sorsát, jelenét, jövőjét. — Eddig rendben is volnánk, de hogy né? ki e.'. a gyakorlatban? — Rengeteg példa van. Nakon 1950-től 1954-ig hét titkár, és ugyanannyi elnök volt. 1954. óta a titkár ugyanaz, az elnök személye 1966-ban változott. Mint ismeretes, azért, mert akkori tanácselnökünk, Ricsovics elvtáns, — akivel 12 évig dolgoztunk együtt — pártfunkcióba került. Előléptetésére egy kicsit én is büszke vagyok. Jelenlegi vb-el- nökünk Vörös Ferenc 1950. óta megszakítás nélkül tanácstag és vb-tag. Nyilvánvaló, hogy jó az összhang: 1954-től kezdve a községben művelődési otthon, iskola, minden nevelő részére lakás, óvoda napközi otthon létesült. Megfelelő az üzlethálózat, épült állatorvosi lakás és sok egyéb a községben. __ A tanácsi vezetők közül vannak, akik vagy a lakosságra, va?v a felsőbb szervekre panaszkodna?? Szebeni elvtársnak van-e ilyen panasza? — Nincs sem egyikre, sem a másikra. Az a véleményem, mr nem értés esetében nem szabad csak a lakosságban, vagy a felsőbb szervekben keresni a hibát. Ennek egyik feltétele, hogy a lakossággal sok megértéssel foglalkozzunk. Ehhez igen nagy helyi ismeretre van szükség. Sokan más véleményen vannak, de nekem az az álláspontom: nem hiba az. ha egy vezető hosszabb ideig dolgozik egy helyen. Nakot 1940. óta ismerem, nem dicsekvésként mondom, de az emberekkel szinte személyes kapcsolatom van, olyannyira, hogy mindén családnak ismerem búját- baját. A sok különféle ügy között volt egy olyan kérelem is, hogy a tanácsülés engedje el a községfejlesztési hozzájárulást. Az illető indokait nem lehetett elfogadni. Meg lehetett volna tenni, hogy közöljük a tényeket, ehelyett elbeszélgettünk az illetővel. A beszélgetés végén a kérelmező saját maga mondta .el, hogy nem kívánja az elengedést. A beszélgetés végén megígértük, ha ténylegesen nehéz helyzetbe kerül, ismét foglalkozunk a dologgal. Két év után be is következett. s az akkori ügyfél megköszönte, hogy beváltottuk ígéretünket. — Szebeni elvtárs mindig többes számban beszél, amikor a tanácsi munkáról van szó. Nem mindenütt van e? így. — Nálunk a többes szám járja, mert úgy gondoljuk, nem jó, ha a tanácsi dolgozó egyes számban beszél. Nem azért van ez, mert valaki tiltja, hanem azért, mert a vezető a választott testülettel együtt tud csak jó munkát végezni. Nálunk senki sem mondja „én’’, hanem mindenki azt mondja „mi'’. A tanács, a végrehajtó bizottság, a választott testület értendő ez alatt. Tanácsüléseinken nincs probléma a határozatképességgel. A naki tanács végrehajtó bizottsága egy nagy családot képez, s erre mi nagyon büszkék vagyunk. Tiszteljük, becsüljük egymást, segítjük egymás munkáját — Honnan kapja a legtöbb segítséget? — Nem sablonos a válasz, amikor azt mondom, a párttól és a felsőbb tanácsi szervektől kapom a legtöbb segítséget. Ez természetes folyamat, munkánk velejárója. A másik segítséget a lakosságtól, a tanácstagoktól, a vb- tagoktól kapom. És ami szintén nagyon lényeges, — bár ezen talán sokan mosolyognak — sok segítséget kaptam az elmúlt 25 év alatt a feleségemtől, aki mindenkor hűségesen állt mellettem. Nem szeretném, ha valaki ezt a .segítséget „Sári bíró” módra úgy értelmezné, hogy a feleség beleszólhat a tanácsi ügyintézésbe. Nem erről van szó, hanem arról, hogy a feleségem olyan családi környezetet teremtett, hogy zavartalanul dolgozhattam. — IVUt tart 23 év alatt végzett munkája elismerésének? — Az elmúlt 25 év alatt többször volt alkalmam meggyőződni arról, hogy mind a lakosság, mind a felettes szerveim, bíznál-: bennem. Többször részesültem elismerésben, és jutalomban. A felettes szerv elismerését látom abban is. hogy a tanácsi vezetők részére tartott tanfolyamokon majdnem mindig mint csoport- vezető szerepeltem, s átadhattam munkában szerzett tapasztalataimat kollégáimnak. Mindent egybevetve, jólesik visszagondolni az elmúlt huszonöt év gondjaira, eredményeire. — A negyedszázad bizonyára derűs esetekben ir bővelkedik. Hallhatnánk egy ti jenről is? — Igen, sok derűs esetiem akadt, - s. ezek közül egyet megemlítenék.' Anyakönyvvezetői minőségemben a 150. házasságkötéshez közeledem. Ehhez hozzájárult az is. hogy egy . bizonyos Marci nevű fiatalembert háromszor adtam össze, miután az előző feleségektől elvált. Bármenynyire is szaporította a statisztikát, a harmadik esetben — persze négyszemközt — azt mondtam : „Marci, most már becsüld meg magad, mert többször nem adlak össze az újabb asszonnyal." Úgy látszik, megfogadta a figyelmeztetést, mert házassági szándékkal azóta nem jelentkezett. — Még egy kérdés. Hogy él, mint magánember, és milyen tervei vannak? — Egy községi vezetőnek kevés ideje jut arra, hogy magánélete legyen. A vb-titkámák nemcsak hivatali ajtaja van, hanem lakása is, és olyankor kell a legtürelmesebbnek lenni, amikor lakása ajtaján kopogtatnak az ügyfelek. Most negyvenhat éves vagyok. s a nyugdíjazásig rnég sokat kell dolgozni. De nem félek a munkától. Fiam tanár, Simon- tomyán tanít. Idővel szeretnénk egymáshoz közelebb kerülni. Idő kérdése, s remélem ez a probléma megoldódik. Ez nem hat ki a kedélyemre, mért nem szeretnék időnap előtt morcos öregember lenni. Van egy elvem: az őszinteség, derű. S nem kell hozzá más, csak annyi, hogy mindig szívből jöjjön. Befejeztük a beszélgetést, s azt kívánjuk a jubiláló Szebeni elvtársnak, hogy kívánságai valósuljanak meg. Úgy érezzük, ennek nemcsak maga, hanem a közösség is hasznát látja. P. M. A gemenci vadászatok idei mérlege A gemenci erdőségben az idei függő hótakaró az erdőséget, a vadászatok szép eredményt hoz- vadak etetését azonban meg- tak, csakúgy, mint az előző kezdték. Hatvan etetőhelyre években. Amint Party István, a hordják rendszeres időközökben rezervátum vezetője közölte, az a vadtakarmányt. Az etetők fele idén 60 bikát lőttek a gemenci a szarvasokat, fele pedig a vad- vadászok. Ebből 40 selejt bika disznókat várja ízes táplálékkal, volt. Tizenhat trófea elérte az A szarvasállomány egyébként érmes szintet: 2 aranyérmes, 6 igen jó kondícióban érte meg a ezüstérmes és 8 bronzérmes telet: az idén egész évben bővolt. Terítékre került az idén séges táplálékkal látta el őket körülbelül 'séleít'’•tehéb-’és *a*-természet; így az áttelelésük s-elejt borjú is. könnyebb lesz. Igen erősek, széJelenleg még nem fedi össze- pen fejlettek a borjak is. Segítség! Nem fesz víz! r Sürgősen intézkedjenek az illetékesek! Szinte már közhelyként hat, ha valaki a szekszárdi vízproblémáról beszél. Most mégis beszélnünk, illetve írnunk kell róla, mert szinte képtelen helyzet előtt állunk, de azért is, mert, a háromnapos ünnep előtti két napon még ki-ki a maga mulasztását jóvá teheti. A címben írt segélykiáltás a vízművektől jött szerkesztőségünkhöz tegnap este lapzárta előtt. Dr. Kovács Sándomé főmérnök a következőket mondta el: — Még október végén a városi tanács vb-ülésén a vízhiány enyhítésére megállapodás született. A vízművek vállalta, hogy az ünnepekre ideiglenesen legalább egy ■ kutat beköt a város 'vízszolgáltatásába. — .Ehhez azonban az is szükséges volt, hogy az ÉM. Építőipari Vállalat is építse meg a magasfeszültségű gerincvezetéket és az elektromos hálózatot. Ezt a vállalat igazgatója és főmérnöke is vállalta. — A vízmű minden erőfeszítést megtett. A dolgozók éjt nappallá téve munkálkodtak, a vállalat anyagi áldozatokat sem kímélt, Háromszor rendeltünk el áramszünetet, hogy az elektromos szerelés folyhasson. — S mégis tegnap reggel, amikor áram alá akartuk helyeztetni a gerincvezetéket és a hálózatot, kiderült, hogy nem lehet. Hiába dolgoztunk mi is, a lakosság pedig épp az ünnepeken komoly, vízproblémák elé néz. — Kiderült, hogy az építők nem adták át a megépített elektromos létesítményt a DÉDÁSZ-nak. amely viszont enélkiii nem helyezheti áram alá még ideiglenesen sem. Ha áram nincs, mi nem tudunk vizet adni. — Nem próbáltak az építőkkel beszélni? — Próbáltunk, de nem találtunk náluk senkit, alá ebben a kérdésben dönteni tudott volna. Marad tehát — minden kommentár nélkül — s most már kiáltás: Segítség! Víz nem lesz! Vagy talán mégis? Úgy gondoljuk, ez nemcsal: becsületbeli ügy az építők részéről, hanem halaszthatatlan közérdek a város egész lakossága érdekében. Vétel 80 fillér, eladás 27,15 forint Csodálatos átalal^Uásra képesek a szőnyegek. Az egyik szekszárdi vállalat a közelmúltban a szőnyegeket kiselejtezte, és a rendelkezéseknek megfelelően, elvitte a MÉH- telepre, eladni. A MÉH, ugyancsak a rendelkezéseknek megfelelően, kilónként 80 fillért fizetett a szőnyegekért Háztartási rongyhulladék címén történt az adás-vétel. S itt kezdődik a szőnyegek csodálatos átalakulása, mert a MÉH a háztartási rongyhulladékot már haszonáruként adja el. kilónként 27 forint 15 fillérért. Haszonáru? Inkább csalhasson. Természetesen a MÉH-nek. Mert vajon ki tudná megfejteni azt a rejtélyt, pontosabban azt a minőségi átalakulást, amely indokolja, hogy a 80 fillérért megvásárolt háztartási rongyhulladékot, ha szőnyegről van szó, akkor 27 forint 15 fillérért adja el a MÉH? Lehet, hogy ez a szőnyeg 27 forintot ér, de miért fizet érte a MÉH a vállalatnak csak 80 fillért? ______ ______ — ir —
