Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-15 / 296. szám

c « ♦ IiiiiliiIlliIIIíilii(iiIllllílIlíiiiliiíliIilliig|IIIIiiiilliijii(illf||«|gg||||glIIIIIIIIIinfIIIflillllimilííiiííiilflli»iniili(líiíiiilífíiiiiiIiiíiíiIiMHHIiilinniil«iiiHlii>Sf>'iHiiililiiillliillSlfiIlilllllIlliiilililtIilíiIIiitil lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimiHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIUIIMIIIIIIIIKIIMIIIIIKIII Matematika — vagy gitár? „FÉLÉVI HAJRÁ46 PAKSON A bukás ilyenkor még nem túlzottan nagy katasztrófa. Még egy félév áll a tanuló rendel­kezésére, hogy kijavítsa jegyeit, kiköszörülje a csorbát Minden­esetre súlyos figyelmeztetés az elkövetkező időre. Szünidő, s „eredményhirdetés” előtt olyan diákokkal beszélget­tem, akiknek saját bevallásuk szerint sem sikeriilt valami jól az elmúlt félév. — Ugye nem írja meg a ne­vem? Mert én tudom, hogy oroszból elvágnak, de a szüleim még ne tudják meg. Ha kiderül, akar se mozi, se szabad idő, semmi. — Pedig ha megtudnák, a szü­netben kényszerítenének a ta­nulásra, s pótolhatnál valameny- nyit az elmaradt anyagból. — Kényszerből semmit se sze­retek csinálni. Úgyis kijaví­tom év végére. Csak egy kicsit hanyag voltam. * — Anyám szerint a gitár az oka az egésznek. Pedig nem így van. Szerintem akkor se megy Utazunk haza ! Akad olyan is köztük, aki meg­számolja, hogy még hányát kell aludni a téli szünidőig. Már nem sokat — alig egy hetet — s akkor utazhatnak haza mindannyian. Mindannyian az új SZÖVOSZ-kol- légium lakói. A buszváróteremben meg a vasútállomás épületében még együtt beszélgetnek majd a barát­nők, osztály- és szobatársak. Egy ideig talán még együtt is utaznak, de aztán szétszélednek a szélró­zsa minden irányába, az ország különböző vidékeire. Hiszen eb­ben a kollégiumban zömmel más megyék leányai laknak. így a téli szünidőre Zalába, Somogyba, Ba­ranyába, Pest, Vas és Veszprém megyébe utaznak haza a lányok. Ki merre, hiszen a legritkább eset, hogy azonos községből vagy város­ból többen lennének itt. Hogy miként telik majd a téli szünet? Mindenesetre nagy öröm­mel, hiszen otthon lenni a legjobb dolog a világon, mondják a lá­nyok. Hogy mi lesz a pontos programjuk, azt még nem tudják. Egyben azonban bíznak: sokkal kellemesebben telik majd otthon az idő, mint a kollégiumban. Legalábbis ami a hőmérsékletet illeti. Mert a kollégiumban csütör­tökön a déli órákban például csu­pán 12 fok „meleget” mutatott a hőmérő higanyszála, jobban a matek, ha nem gitá­rozok. — Bukásra állsz? — Isteni szerencse lenne, ha átengednének. 'De nem hiszem, — Érdekel egyáltalán? — Persze. Azt mondták ott­hon, míg ki nem javítom, nem gitározhatok... — Nagyon elszúrtam. Égre az utolsó feleltetésre nem számí­tottam. Az a baj, hogy nagyon el fognak keseredni otthon. Ea bánt a legjobban. — Buktál már? — Nem. Ez lesz az első. De az utolsó is, abban biztos va­gyok. Negyven diák izgult szerdán és csütörtökön Pakson a gimnázium­ban, vajon sikerül-e másodszori kísérlete az érettségi vizsgán. Soknak sikerült, egynéhányuknak azonban most sem. A megye kü­lönböző gimnáziumaiból összese- reglett negyven diák érettségi vizsgáin a paksi gimnázium hét pedagógusa vizsgáztatott. Ezzel a pótérettségivel kezdődött az úgy­nevezett „félévi hajrá”. A szünet előtti napok megeről­tetett munkát jelentenek az isko­la pedagógusainak. Néhány nap múlva megkezdik az iskola álló­Berozsdásodnak a korcsolyák? Sok szekszárdi gyereknek van korcsolyája, s a karácsonyi aján­dékok között is biztosan akad néhány. Az idő kedvezett a gyerekek­nek. Még a szünidő előtt szánkózásra alkalmas hó esett, s ha to­vábbra is ilyen hideg marad az idő, elő lehet szedni a korcsolyá­kat is. Valóban, elő lehet venni. Csakhogy egyelőre azt sem tudja sen­ki, hol is tudja majd használni. Mert a korcsolyához tudvalevőleg jég kell. Szabad vizekre a szülők — érthetően — nem szívesen enge­dik gyereküket. Jégpálya kellene. Telefonon felhívtunk néhány iskolát, foglalkoznak-e azzal aterv- vel, hogy a szünidőben korcsolyapályát építsenek a gyerekeknek. Nemleges válaszokat kaptunk még a szekszárdi szakmunkásképző iskolából is, ahol pedig tavaly sok kellemes órát töltöttek a gyere­kek a jégen. Az idén ők sem építenek. A Tolna megvei Testnevelési és Sportszövetségtől azt a felvilá­gosítást kaptuk, hogy még a nyáron megkereste őket a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat a strand mellett énítendő jégpálya ügyében. Ott viszont még semmit sem tudnak mondani a dologról, mivel az „illetékes” vidékre utazott... Tél van, szünidő lesz, de hogy korcsolyapálya lesz-e, azt még nem lehet tudni. Ezek szerint jobb ha korcsolva helvett társasjá­tékot vesznek karácsonyi ajándékul a szekszárdi szülők... Pihenő — erőgyűjtés — Ki örül legjobban a téli szü­netnek? A gyerekek vagy a pe­dagógusok? — Valahogy egyformán — véli Csöngedr Gyula, a szekszárdi II. számú hármashidi általános is­kola igazgatója. — Állítottak össze valami prog­ramot a szünidőben a gyerekek ré­szére? — Bőségesen. Először is a nap­közi otthonunk 60 fővel ekkor is működik: itt a tanulást más for­májú ismeretszerzés váltja fel, rá­dió, televízió és sok-sok játék. — Komolyabb, de mégis csak más irányú elfoglaltságot ad az úttörőknek, őrsvezetőknek, őrsi tisztségviselőknek — egészség­őrök, nótafafelelősök stb. — a tanfolyam. S mivel valamilyen funkciója mindegyik gyereknek van — A Pál utcai fiúkban is csak egy közlegény volt, s ez jó — és fogyóeszközeinek leltárát és a kiselejtezést. Ez is több napos el­foglaltságot jelent a tanári kar egy részének, A napokban intenzí­vebben kérik számon a félév anya­gát és már megkezdték az ismét­lést is. 21-én lezárják az osztály­zatokat és 22-én, a szünet első napján megkezdődik az osztályozó - értekezlet. Itt döntenek a tanulók sorsáról. Egyenként elbírálják, »hogy az első félévben, teljesítmé­nye alapján ki, milyen osztályza­tot érdemel. Az osztályozó érte­kezlet „másik napirendi pontja” a félévi értékelés. Megbeszélik az eddig végzett munkát. A vakációt nemcsak a tanulók- hanem a pedagógusok is nagyon várják. Az első félév kemény munkája után megérdemlik a pi­henést. Igaz, hogy a pihenőidő­szak rövidebb lesz a tanároknál, mint a diákoknál. Ugyanis a ta­nárok továbbképzését a vakáció időszakában rendezik. E tovább­képzésen minden szakág tanáfei részt vesznek. így a tanári kar egyik része Tolnára, a másik Szekszárdra, a harmadik pedig Dombóvárra utazik, hogy a köv©- kező félévet új módszertani útmu­tatásokkal gazdagodva kezdje még. Az első tanítási nap: 1968. ja­nuár 8. A diákok számára azájt is jelentős, mert ekkor kapják kéz­hez ellenőrzőiket, amely elmgjt félévi munkájuk tükörképe. iiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiHiimimmiimmiHiHMiiiiimiiiii) tehát nem lesz unatkozás, játékos és mégis hasznos tevékenységgel telik majd el a szünidő. — De ehhez még hozzá kell ten­ni — kevés helyünk és időnk mi­att — ekkor bonyolítjuk le az út­törőrajok és -őrsök kulturális szemléjét. Változatos, közkedvelt programot Ígér ez is, akárcsak a sportverseny. — S a pedagógusok? — Örülünk, ha 2—3 nap teljes szabadságot ki tudunk szorítani, mert nevelőink mindezeken kívül szakmai és ideológiai továbbkép­zésen is részt vesznek, valamint itt van a nyakunkon az év végi leltár. Mindent át kell néznünk... Szóval van munkánk bőven. — Jó volna, ha a gyerekek pi­henőjüket úgy töltenék, hogy friss erővel kezdjék majd a második félévet, — teszi hozzá Csöngedi Gyula igazgató. ... ...............................Illlllllllllllllll llllllfllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllli K épek: Bakó Jenő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom