Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
1967. november 10. fOT/NA MEGYEI NPpGTSAG 3 Mennyiért termelünk? Ötven termelőssövetkexethen nem tudják — A szóródás nagy Beszélgetés dr. Braun Mihállyal Dr. Braun Mihály, a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya közgazdasági csoportvezetőjével arról beszélgetünk, hogy Tolna megye tsz-eiben a termelés meny- nyisége mellett miként érlelődik a „mennyiért termelünk?” kérdés megvizsgálásának előfeltétele. Dr. Braun Mihály csoportvezető, mint közgazdász, hivatalból is illetékes e nagy jelentőségű téma áttekintésére és összefogására. Nyilatkozatával, úgy véljük, egy lépéssel ismét közelebb kerülnek a termelőszövetkezetek vezetői a közgazdasági szemlélet érvényesítéséhez és alkalmazásához. Induljunk ki Braun elvtárs a jelenből. Abból, hogy milyen előrehaladás és fejlődés figyelhető meg az idén a megye termelőszövetkezeteiben. —- összességében, a fejlődést, az előrehaladást jónak ítélem. A termelőszövetkezetek Tolna megyében 1961. óta töretlenül tartják a fejlődési színvonalat, összességében tehát visszaesés nincs, csak előrehaladás van a termelés tekintetében. Az idén tovább javult a végzett munka minősége, jobb lett a piaci értékesítés és a segéd-, valamint a melléküzemek tevékenysége. A búzatermesztés, a tejtermelés, a tojástermelés különösképpen kiemelkedő. — Burgonyából, kukoricából az előző év átlagához képest valamivel kevesebbet takarítanak be a termelőszövetkezetek, de gyakorlatilag ez a körülmény sem zavarja az előbb említett töretlen fejlődést. De ha most arra kérjük, Braun elvtárs, hogy közelítse meg az előbbi kérdést közgazdasági szemlélettel, ha erre kérjük. akkor hogyan látja a (szék előrehaladását és fejlődését 1967-ben? — Nagy a szóródás, a differenciálódás. A 22 métermázsás búzatermésátlag mellett sajn'os volt tsz, amelyik csak kilenc métermázsás átlagtermést ért el. A 15,6 métermázsás megyei átlagon belül tehát kilenc métermázsa az alsó és 22 métermázsa a felső határ. Kukoricából, májusi morzsoltban 18— 18,5 métermázsás megyei átlagtermésre számítunk. Ezen belül van olyan üzem, ahol csupán 10 métermázsát érnek el holdanként, de van olyan is, ahol 28—30 métermázsát. Vagy nézzük a burgonyát. Az 55—58 métermázsás megyei átlagterméssel szemben akad termelőszövetkezet, ahol éppen csak. a vetőmag került vissza, de van olyan is, ahol holdanként 120 métermázsás átlagtermést értek el. — Nézzünk egy példát az állattenyésztés területéről. A tejtermelés terén van 3400 literes átlagot produkáló tehenészet, de sajnos 1700 literes is. Köny- nyűszerrel megállapítható tehát, hogy igen nagy a szóródás. Ez fejeződik ki az egy holdra jutó halmozott bruttó termelési értékben is. A megyei átlag körülbelül 5500—5700 forint között alakul. Ezen belül lesz 3500 forint és lesz 8000 forint is. Mint ahogy az egy dolgozó tagra jutó 16—17 ezer forintos megyei átlagrészese- dés mellett akad termelőszövetkezet, ahol csupán 8—9 ezer forint az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedós, néhány termelőszövetkezetben viszont 28 —30 ezer forint várható. Tolna megyében a termelő szövetkezetek adottságai elégg. eltérőek. Bizonyára ez tükröződi1; "hben a túl nagy szóródásban. — Részben igém. A domborzati, a közgazdasági sajátosságok igen eltérőek. Az aranykorona értek szintén. Annak idején a kisparaszti termelési színvonal különbsége is ezt a körülményt reprezentálta. Én a magam részéről viszont kedvezőtlennek ítélem, hogy az átlagtól történő szóródás szélső határértékei évek óta tágulnak. S ez a tágulás már nem magyarázható csak az eltérő sajátosságokkal. Megítélésem szerint az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában a differenciálódás előreláthatóan fokozódik a szorgalomtól, a felelősségtől és a szakszerűségtől függően. Viszont állami beavatkozással, esetenként anyagi támogatással kell a differenciálódást tompítani, a különbözeti földjáradékokból adódó hátrányos helyzetben levő termelő- szövetkezetekben. Ahol alacsonyak a termésátlagok, vagy magasak a ráfordítások, ott nem vetődik fel a gondolat, hogy revízió alá kellene vonni az üzem profilját? — De igen. Annál is inkább, mert napjainkban a vállalatszerű gazdálkodás különféle elemeinek és kategóriáinak érvényre juttatásiban alapvető kérdés az önköltség. Az egész mező gazdaságsán nagyon fontos a vállalati önálló cselekvés anyagi megalapozása szempontjából a felvásárlási árszínvonal, a beruházások ártámogatásom rendszere, a hitel- és a kamatpolitika, de az adott üzem szempontjából alapvető kérdés a költségszínvonal. A felvásárlási árszínvonal, a beruházások ártámogatásos rendszere, a hitel- és a kamatpolitika, stb. az államra tartozik. De a költségszínvonal már az üzemre. — Nyilvánvalónak látszik, hogy ahol alacsony a termésátlag, vagy az állati termékhozam, ott magas az önköltség. Általánosságban ez igaz, de részleteiben nem. Előfordul, hogy egy termelőszövetkezetben rekordtermést értek el, a költségszint mégis kedvezőtlen. Máskor viszont nincs rekord- termés, a költségszint mégis kedvező. Mindig a ráfordításokból kell kiindulni. Tavaly például volt a megyében olyan termelőszövetkezet is, ahol a ráfordítások majdnem meghaladták a termelési értéket. Ebben az esetben a termelési eredményektől függetlenül, a tagok minimális részesedését csak közvetlenül állami támogatással sikerült biztosítani. De vajon mi a magyarázata annak, Braun elvtárs, hogy az egyik üzem drágán, a másik meg olcsón termel? — A költségszínvonalat elsősorban a termelés természeti feltételei határolják be, (domborzat, szállítási távolságok, öntözési lehetőség, a föld természetes termékenysége stb., stb.). Ezek az úgynevezett objektív feltételek, vagy tényezők. Meghatározza még a költségszínvonalat az üzem fejlettsége, esz- közellátottsága, az a körülmény, hogy mennyire rendelkezik korszerű gépparkkal, gazdasági épületekkel, kiváló tenyészállat- állománnyal, bőven termő növényfajtával. Ezek sok estben kiegyenlíthető feltételek, de hosszabb idő alatt és nagy anyagi ráfordítással. Utoljára hagytam azokat a tényezőket, melyek a költségszínvonalat azonnal, vagy rövid idő alatt kedvező irányba megváltoztathatják. Ezek a következők: az adottságoknak megfelelő termelésszerkezet kialakítása, a jó munkaszervezés, a tagokat ösztönző jövedelemelosztási forma alkalmazása, az értékesítési lehetőségek kihasználása és nem utolsó sorban a szakmai hozzáértés minden szinten. Most, hogy előtérbe került a mennyiért termelünk kérdés, nem vetődik fel, hogy Ilyen szemszögből, avagy alapállásból kellene tapasztalatcserét szervezni? Ha lehetett búzatermesztési tapasztalatcserét szervezni, miért ne lehetne közgazdasági tapasztalatcserét is szervezni? — Ennek sajnos nincs még meg az előfeltétele. Ehhez ugyanis az kellene, hogy a termelőszövetkezetekben az üzemi színtű ágazati önköltségek rendelkezésre álljanak. Eddig azonban Tolna megyében a termelőszövetkezeteknek csupán a fele számított részletes, ágazatra kiterjedő önköltséget. Tapasztalatcserét tehát csak ezekben a közös gazdaságokban lehetne szervezni. Igen ám, de amely tsz-ek nem számítottak önköltséget, azoknak a képviselői hiába mennének el tapasztalat- cserére, hiszen nem rendelkeznek összehasonlítási alappal. Arról van itt szó tehát, Braun elvtárs, hogy Tolna megyében a termelőszövetkezetek körülbelül 50 százaléka egyál talán nem tudja, hogy mennyiért termel? — Sajnos ez jelenleg így van. De bízom abban, hogy jövőre a helyzet változik. Január elsején kerül bevezetésre a termelőszövetkezetekben az új számviteli rendszer és ez még inkább megteremti az önköltségszámítás lehetőségét. Igaz viszont, hogy továbbra is az üzemek vezetői döntik el, hogy legven-e önköltségszámítás. a költségek és a hozamok ágazatokra történő bontása, vagy ne legyen. Az is igaz azonban, hogy megítélésem szerint az élet fogja követelni, hogy legyen. A megyei vezetés szeretné elősegíteni a termelőszövetkezetekben a költségelemző, közgazdasági szemlélet kibontakozását. Egyebek között Balatonföldváron az üzemgazdászok. a főkönyvelők és a főkönyvelő-helyettesek* számára ilyen irányú tanácsk'V-ást és oktatást szerveztünk. Ezen túlmenően a mérnöktovábbképző tanfolyamok tematikája, oktatási programja elsősorban közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. Elmondanám még: teljesen törvényszerű, hogy a mennyiért termelünk kérdés a mezőgazda- sági üzemekben előtérbe kerül. Arról van szó, hogv a mezőgazdaságban a felvásárlási árakat, nálunk is a kereslet, a kínálat törvényeinek érvényesítésével értékarányosan kell kialakítani, olyképpen, hogy az árak közelítést jelentsenek a világpiaci l árakhoz. A búza felemelt felvásárlási ára például jelenleg 297 forint, jövőre harminc forinttal több lesz. A devizaszorzó figyelembevételével ez az ár a világpiaci átlagot közelíti meg. A mezőgazdasági üzemek érdeke most már, hogy a felvásárlási árakból biztosítsa a termelési ráfordítások megtérülését, kielégítse a tagok jogos munkadíj- igényét, ezenkívül a felvásárlási árakból tegye lehetővé a bővített újratermelés saját pénzügyi forrásainak megteremtését. Ez a tevékenység annál sikeresebb, minél inkább csökken az önköltség. — mondotta dr. Braun Mihály közgazdasági csoportvezető. SZ, P. Várják haza Az egyöntetű vélemény a község lakosságának óhaját juttatta kifejezésre. Az Egyetértés Tsz néven egyesített gazdaság tagsága Zrínyi Józsefet párttitkár-elnökhelyettesnek hazahívta Decsre. Decsen ez év tavaszán kezdték hangoztatni a három termelőszövetkezet egyesítésének tervét. A gondolat az év közepére annyira megérett, hogy cselekvés követhette. Alapos előkészítés után augusztusban összehívták a tsz- közgyűlést, s 706 ember az egyesítés mellett tette le a voksot. Megállapodtak, hogy januári »kezdéssel Egyetértés néven egyesülnek, s a tisztségviselők megválasztása ügyében is döntöttek. Az elnöki posztra Sörfőző Istvánt, a községi tanács vb-elnökét, párttitkár-elnökhelyettesnek Zrínyi Józsefet választották meg. Az egyértelmű állásfoglalásban a közösségi ember politikai érettsége, felelőssége jut kifejezésre. Felismerték, hogy Decsen nemcsak időszerű, de szükségszerű is az egyesítés. Felismerték, hogy a három tsz létezése már gátolja a termelés további fejlődését és az ellentmondásokat is mind jobban kiélezte. — Mik voltak az okok, amelyeket felismertek? —. kérdeztük Sörfőző elvtársat, aki így válaszolt: — A decsi emberek a felemelkedés útját a szocialista mezőgazdaság erősödésében látják. Tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági mechanizmus adta lehetőségeket külön-külön gazdálkodva, már nem tudják megfelelően kihasználni. — Ez volt az egyik indító ok, a másik az ellentmondás, amire ugyancsak célzott, mi volt? — A másik ok, úgy gondolom, nemcsak decsi példa. Másutt is, ahol több tsz van, egy községben, fellelhető. Megemlítenék egyet-kettőit: Az egyik tsz-ben jobban alakultak a termelési mutatók, többet osztottak, mint a másikban. Egyikben elnézték azt a hibát, amiért a másikban fe- lelősségrevonást, büntetést alkalmaztak. Az egyik tsz-ben rátartibbak az emberek, mint a másikban. S ez néha családtagok között, rokonok között feszültséget okozott. Ez csak néhány példa, de több is volna — mondja. Az .egyesítéssel járó kezdeti nehézségeken — ezekre augusztus 2-i számunkban, „Gondoljanak a holnapra” című cikkünkben utaltunk —, úrrá lettek. Szűnőben van az egészségtelen elosztási versengés. Az egyesítés óta eltelt néhány hónap alatt sikerült megoldani a személyi problémákat is. A nyolcezer holdas gazdaságban megtalálta a helyét a mezőgazdász, a kerületvezető, állattenyésztési és növénytermesztési brigádvezető. Párttitkár-elnökhelyettesnek a decsi Egyetértés Tsz tagjai Zrínyi Józsefet javasolták, s úgy döntöttek, visszahívják a faluba. Zrínyi elvtárs néhány évvel ezelőtt Decsen dolgozott. Onnét került a Ke- nacsi Állami Gazdaságba párttitkámak. Ma is jó szívvel emlékeznek reá a decsi emberek, így beszélnek róla: ' — Kár volt elengedni. Velünk volt a nagy átszervezés idején. Egy ilyen nagyközségben, mint Decs, bizonyosan talált volna munkát. — Politikailag képzett, azért vitték el, mert a párt úgy látta, ott nagyobb szükség van rá, — Szeretnénk, ha minél előbb hazajönne, de még januárban se lesz késő — mondták a kérdezettek. A tsz-egyesítés gondolatával szinte egyidőben merült fel Zrínyi József hazahívásának javaslata, s ezzel mindenki egyetértett. Egy dolog volt hátra: el kellett menni a paksi járási pártbizottságra, kikérése ügyében, ami meg is törtéit. Az egyesítést előkészítő megbeszéléseken, kisgyűléseken többször is szóba került Zrínyi elvtárs neve. Az egyesülő közgyűlésen már határozottan fogalmaztak: megválasztották párttitkámak és elnökhelyettesnek. A decsi emberek így érvelnek: az Egyetértés Tsz a járás második nagy közös gazdasága. Egy ilyen nagy horderejű gazdasági előrelépés után politikai téren is élőre kell lépni. Zrínyi elvtárs a Kanacsi Állami Gazdaságban gazdag tapasztalatokat szerzett, s hazakerülve ezeket jól kamatoztathatja. Az ilyen és hasonló megnyilvánulások, az emberek politikai érettségére, növekvő felelősségére utalnak. Hasznos és kamatozó befektetésnek tartják a pártitkár- elnökhélyettes beállítását, és Zrínyi elvtársat hazavárják. Mozgalmas a falu élete. Alakulnak, formálódnak az egyesített gazdaság körvonalai. A tsz-tagok a határban dolgoznak, az irodában közgazdasági számításokat végeznek. Meghatározzák, ' miből, mennyit vessenek, milyen legyen az állatsűrűség és árújuk értékesítésére a vállalatokkal szerződést kötnek. Az ősziek vetését az Egyetértés Tsz november 7-ére, az ígérethez híven elvégezte. Az Egyetértés Tsz-be tömörült decsi emberek, túljutva az egyesítéssel járó nehézségeken, most már bizakodva néznek a jövőbe. POZSONYI IGNÁCN6 A szerződés szerint 1968. márciusában kellett volna átadnia Bony- hádon a járási építőipari ktsz-nek ezt a tizenkét lakásos társasházat. Az ünnepekben azonban már a lakók — a tulajdonosok — takarítottak és költözködtek. A f'z'jvetkezet kollektívája a lakossági építési program többmillió forintos túlteljesítését vállalta a jubileumi versenyben. Ennek eredmén-ckcnpen készült el jóval a határidő előtt a ház.
