Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-14 / 269. szám

I9Ö5. november 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄÖ Sárpilisi ősz... A szövetkezet egy napja Nem sakkal reggel nyolc után csengett a telefon. Topor István, az elnök vette fel a hallgatót A vonal túlsó végén beszélő szavaira az elnök sokaitmondóan tekintett a mennyezetre. — Szóval, két vagon lápföld... Délutánig ki kell rakni? Jó, me­gyünk, Balogh bácsi ... — No, most aztán gyerünk — tette vissza a hallgatót, és for­dult az előbb még tréfálkozó, majd feszülten figyelő többiek felé. — Ez nem volt a mai prog­ramban ... Két kocsi lápföld ér­kezett a vasútállomásra. Azonnal meg kell kezdeni a kirakást, és az elszállítást is. — Igen ám, de a traktorosok már kint szántanak. — Hogy azt a... fed kell bo­rítani a mai programot. Erre iga­zán nem számíthattunk, hiszen úgy volt, hogy csak a hónap vé­gén kezdik leszállítani. Mert jön még vagy huszonnégy vasúti va­gonnal ... — Nincs más, két traktort ki kell állítani a szántásból. De me­lyik táblára szállítsuk? Rövid tanakodás a határ váz­latos térképe felett. — Szóval akkor erre a táblára. Amióta a tsz megvan* ez még nem kapott trágyát. gyakorlatot, amely itt Sárpilisen évek óta uralkodott; aratás után a legtávolabb fekvő földeket kezdtük először szántani, trá­gyázni ... Onnan haladtunk a munkákkal befelé, a falu felé. Ebben a megoldásban bizonyos munkapszichológia is rejlik. Mert tény az, hogy esős, hideg időben a falutól távol nem dolgoznak olyan szívesen az emberek, mint az otthon közelségében.., — És, az egy típusú gépek együtt dolgoznak. A traktorosok számára így nem olyan unalmas a munka, ha valami kisebb üzem­zavar adódik, könnyebben elhá­rítják, azonkívül így hajtják is egymást, akárcsak régen a ka­szások az aratásban. van; tapasztalhatták, hogy telje­sítjük is mindazt, amit szerző­désben vállaltunk.,. Szóval, más ez a szövet­kezet, __ mint volt e gy-két évvel ezelőtt. A hiba nem csupán a sárpilisi emberek­ben volt... Egy méltatlankodó emberrel mégis találkoztunk a határjárás közben; a juhásszal. Amíg nem volt kint a tanyán — Szekszárdon járt — elveszett öt, háromhetes malac — „biztos, úgy lopták el” és elcsatangóit a csikó, meg a szamár. Már nem is először... A nyár óta más is a pilisi ban, — Biztos, hogy megint az a bitang csikó volt az „értelmi történt szerző”. Olyan ravasz módon határ- tudja csalogatni a szamarat, hogy amelyről • az nem is igaz... Látszik rajta, a malacok el­vesztése nem is izgatja annyira, hiszen három nagy anyadisznó egy pillanatra szétrázta az egyéb­ként jól működő gépezetet, de a i, kerekek” nem sokára ismét mozgásba lendültek — csak ép­pen más helyen. No, de ilyen eset többször is előfordul egy közös gazdaságban. — A vetésekkel tizenkét nap­pal ezelőtt végeztünk, most a szántásra koncentráltuk a gépeket — mondja az elnök, aki idestova egy éve került ide, a sárpilisi közös gazdaságba a szekszárdi járási pártbizottságról. Asztalán ott a szántás részletes terve —, de a többi szövetkezeti vezető­nél is ott van egy-egy példány , az, hogy melyik táblát me­lyik gép, és milyen mélységben szántja. És az is, hogy tavasszal melyik táblába milyen termény kerül. — A 20/A és B táblákba lucer­nát vetünk, ezek a juhhodályból kapják a trágyáit... Egy hatvan­egy és egy harminckét holdas táblába kerül a répa. Aratás után megtrágyáztuk, lefordítot­tuk, most kapja a mélyszántást. Tizeinkét gépre még 669 hold szántás vár. Ebben a hónapban erőlködés nélkül elvégzik ... Egyébként, fejreállítattuk azt a Simovics Pál, a gépcsoport ve­zetője tréfásan jegyezte meg: — Végképp eltüntettük a régi gazdálkodás maradványait. kärül eeés, seres malac hancúro­Kilenc éven keresztül ott ék- korul egesz sereg malacnancuio telenkedtek a táblák szélén, kő- zik a tanya körül. Hanem a zepén a régi tanyák romjai, ma- csikó* a közösé..: A tavasszal radványai, gyommal, bozóttal be- már-már dögrováson volt, az ál­nőve. Ezeket eltüntették, fel­szántották. És, felszántottak vagy ^tkorhazbol került vissza. A ju- száz hold olyan területet, amely hász vette gondozásba, es ma éveken keresztül parlagon he- már rá sem lehetne ismerni, vert... _ .... Egész nyáron szabadon kószál­— Itt is tenya vott.. . Ht is... a birkanyájjal, túlon-túl — mutatja később az öreg ko- J „ ,, csis, Józsi bácsi, amikor végig- megtetszett neki a könnyű élet- kocsizunk a határon. Feketéllő, felszántott táblák, a már tóikéit* zöldellő vetések váltogatják egy­mást. — örültünk volna a tavasz­mód. Akár csak egyik-másik ember­nek..: Hát ezért méltatlankodott a ju­A magyar élelmiszer sikere Brüsszelben A brüsszeliek még a világkiállítás idejéről jól emlékeznek d magyar étteremre, amely akkor a kiállítás egyik közkedvelt^’ ta­lálkozóhelye volt. A látogatóknak nagyon ízlettek a magyar ételek. Ugyancsak nagy sikere voll az elmúlt években a Bon Marchais-áruházban rendezett magyar héten■ az ott működő ma­gyar vendéglőnek. Nem csoda hát, ha a közönség nagy számban keresi fel az idén is az élelmiszer-kiállítás magyar pavilonját. A vevők szívesen vásárolják a szalámit, gyulai kolbászt, konzerve- ket, sajtokat. A kiállítási polcokon gyönyörű almák, körték, főzelékek, zöldpaprika, nemkülönben a magyar borok, pálinkák és méz kelletik magukat. A kiállítás elsősorban a nagy közönségnek szól, mégis sok üz­letember is felkeresi a magyar pavilont, nemcsak Belgiumból, hanem számos más európai és tengerentúli országból. A kiállí­tás magyar pavilonját megtekintette Van Offelen belga gazda­ságügyi miniszter, aki nagy elismeréssel nyilatkozott a látottak­ról. szál* ha a vetéseink így néznek hász. ki, mint most — bök az ostor hegyével egyik táblára. Ha Jó­zsi bácsi mondja, akkor úgy is van, hiszen évek óta járja „hi­vatalból” a határt. Hangjából tó­érződik a változás, és az a törek­vés, amellyel a szövetkezet kifelé kapaszkodik a gyengék sorából... — Már kifizettük az adót, az esedékes tartozásokat, az amorti­zációt. És a számlánkon közel egy millió forint van — mondja az elnök, majd később ezt erősíti meg Czinikon József főkönyvelő. A bevételek jó részét az állat- tenyésztés produkálta. A tervezett 52 helyett 110 hízó marha, 700 hízó sertés helyett 780, & az év végére a megmaradó állatállo­mány is nagyobb lesz a terve­zettnél. A szövetkezet ázsiója megnőtt a partner-vállalatok előtt is. — Az Állatforgalmi, a gabona­felvásárló korrekt, jó üzletfelünk. A cukorgyár hasonlóan. Mert a kapcsolatnak mindig két oldala BL ízlik a tokaji. Két kézzel nyúl a pohár után Van Offelen. belga* gazdaságügyi miniszter. Bátaszéki műszaki napok 1967. November 19-én délelőtt tíz órai kezdettel kerül sor az első ízben Bátaszéken megrendezendő megyei műszaki napok megnyitá­sára, a Petőfi Sándor művelődé­si otthonban. Megnyitó beszédet Lovas Henrik, a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője mond. Az ünnepélyes megnyitó után kerül sor a Tol­na megyei ezermestecszakkörök munkájából nyílt kiállítás meg­tekintésére, a legjobb szakköri és egyéni munkák díjazására. Dél után két órai kezdettel Szűcs Jó- zsef, az Ezermester folyóirat főszerkesztője „Az ezermester- szakköri mozgalom fej­lesztésének időszerű kérdései” címmel tart vitaindító előadást, elsősorban szakkörvezetők részé­re. A vitavezető Czeglédi György- né, a Népművelési Intézet felnőtt nevelési osztályának munkatársa lesz. Hétfőn délután 3 és este 7 órai kezdettel „A szovjet tudomány és technika 50 éve” cimmel kis- filmekből összeállítást tekinthet­nek meg az érdeklődők. Kedden délután 3 és 6 óra kö­zött műszaki könyvkiállítást és vásárt rendez a bátaszéki fmsz és a községi könyvtár. Szerdán délután 3 órai kezdet­tel tart vitaindító előadást a művelődési házban Jávor István a Tolna megyei Népművelési Ta­nácsadó műszaki szakreferense „A speciális szakköri tevékenység lehetőségei megyénkben” címmel. Csütörtökön este 7 órakor a modem lakás és a modem ott­hon problematikájáról beszélget az érdeklődőkkel Lázár Pál fes­tőművész, gimnáziumi tanár és Váczi Imre, a Tolna megyei Ter­vezőiroda főmérnöke. Pénteken este 7 órakor az új gazdasági mechanizmus néhány kérdéséről lesz szó. Előadó: Ha­noi József, az MSZMP Szekszár­di Járási Bizottságának osztály- vezetője. A szombaton délután 3 és este 7 órai kezdettel „Technika az ember szolgálatában” címmel fUmösszeállítással' fejeződik be a bátoiszéki műszaki napok prog­ramja. fl szekszárdiak tadtak legtöbbet A „Ki mit tud a Szovjetunióról?“ megyei döntője Vasárnap délelőtt tizenegy óra­kor Szekszárdon a városi műve­lődési házban került sor a „Ki mit tud a Szovjetunióról?” ve­télkedő megyei döntőjére. A dön­tőn a járási és városi vetélkedőn legjobb helyezést elért fiatalok vettek részt, három-három ver­senyző minden járásból. A pak­siak már éleve kiestek a verseny­ből: csak egy tagja jött el a cso­portnak, így helyettük a honvéd­ségi KISZ-bizottság legjobb „hár­masa” ült asztalhoz. A bíráló bizottság elnöke a párt megyei bizottsága agitációs és művelődési osztályának megbí­zásából Czank József, a megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója volt. Tagjai: Létai Menyhért, középiskolai tanár, Kaczián Já­nos, a KISZ megyei bizottságá­nak munkatársa, Németh Imréné, az MSZBT megyei elnökségi tag­ja és Bekő Dezső, aki a tv „Ki­mit tud a Szovjetunióról?” vetél­kedőjében a legjobb nyolc közé jutott. A játékot nagy rutinnal és hozáértéssel Szabadi Mihály a Tolna megyei Népművelési Ta­nácsadó vezetője bonyolította le. A vetélkedő első részében a fia­taloknak főleg politikai, gazda­sági jellegű kérdésekre kellett választ adniok, s képeslapokról felismerni a Szovjetunió városai­nak jellegzetes* történelmi jelen­tőségű műemlékeit, épületeit. Az izgalmas vetélkedőt több ér­dekes feladat tette színessé. A fiataloknak például egy orosz nyelvű vers műfordítását kellett elkészíteniük szótár segítségével, a verseny ideje alatt. _ A vetélkedő második részében főleg művészeti, irodalmi jellegű kérdéseket kaptak a résztvevők. A közönséget is bevonták a já­tékba: tizenkét kérdésre kellett választ adniok, s a legjobban si­került feleleteket könyvvel jutal­mazták. A megyében —úgy látszik — a szekszárdi fiatalok tudnak a legtöbbet a Szovjetunióról: a? ponttal ők nyerték vasárnap a megyei döntőt. A nyertes trió: Lőrincz Éva, a Szekszárdi Garay Gimnázium negyedikes tanulója, László Péter ugyancsak a Garay gimnázium elsős diákja és An~ dorka Sándor* az AKÜV fiatal dolgozója. Második lett a 49 pontezámot elért szekszárdi járási csapat, s alig maradt el mögöttük — 48 pontot szereztek — a dombóvári fiatalok csoportja, akik harma­dikak lettek. A KISZ és megyei tanács mű­velődési osztálya által adomá­nyozott értékes jutalmakat Czank József, a Kűri elnöke és Kaczián János adta át a legjobban szerepé lő fiataloknak. A mindvégig izgalmas, fordu­latos vetélkedő jól sikerült. Fel­készült, alapos tárgyi tudással rendelkező fiatalok ültek asztal­hoz, szabatos válaszaik nem egy­szer késztették tapsra a vetélke­dő kisszámú nézőközönségét. ^ &!. feÓDya)

Next

/
Oldalképek
Tartalom