Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
1967. november 6. YOLNA MEGYEI NfiPŰJSAG & * A nagy októberi forradalom hatása Tolna megyében , '„Azonban az az állam (Oroszország), amelyik a legnagyobb volt a háború előtt, amelyikben a legtöbb nép, a vérző, haló, szenvedő és nyomorgó tömeg, megmutatta már, hogy a népek hosszú háborúba kényszerítésének mik az érlelődő gyümölcsei. A kevesebb tömeggel bíró államok később érnek el oda, de biztos elérnek, ha népüket oligarcha érdekek rabságában félrevezetett, hazug jelszavakkal falkamód hajtják a pusztulásba. Az orosz államnak háborús sorsa intő példa és tanulság ebben a háborúban. A népet lehet félrevezetni, lehet imperialista célok szolgálatában vágóhídra vinni, de a néptől teljesen idegen minden imperializmus úgy bent, mint kint és ha egyszer föleszmél, gaz hajcsár ai uralmát tapossa le. Mert a nép egyformán békét és zavartalan munkát óhajt.” Arról, ami Oroszországban 1917. november 7-én történt, ennyiben számol be egy hónappal később a „Tolnamegyei Közlöny”, a függetlenségi és 48-as alapokon álló napilap. Szinte egyedülálló ez a cikk, mert a cenzúra nem engedte meg az oroszországi eseményekkel, mint forradalommal való foglalkozást. Az egymást követő kormányok megegyeztek abban, hogy a sajtó száját befogják. A forradalmi változás egyetlen vetületével, a békekötéssel volt szabad foglalkozni, ezt is azonban nem mint a forradalmi kormány határozott törekvését, hanem mint a központi hatalmak győzelmét tárhatták az olvasók elé! Valójában a kormány tisztában volt mindazzal, amit a fenti cikk írója ki akart fejezni. Az orosz szocialisták győzelme nagyobb gondot okozott a monarchia vezetőinek, mintha a cári hadsereggel szemben egy hadjáratot elvesztettek volna. 1918 tavaszáig az agyon- hallgatással kifelé meg tudták őrizni azt a látszatot, mintha az orosz fordulat egyedül az emberek békevágyát segítette volna elő. Amíg az újság karácsony előestéjén merengve ír az ..Oroszország terein szétszórt magyar hadifoglyok ezreiről”, akik számolják napjaikat hazajövetelükig, éppen ez a félmillió hadifogoly volt a kormány legnagyobb gondja. Ez ideig az erősen cenzúrázott sajtón és a centrálisán irányított közigazgatáson keresztül minden háború- és államellenes megmozdulást, vagy a nacionalizmussal agyonvádolt nemzetiségiek, vág}7 teljesen értelmetlenül az antant nyakába varrtak. Ez a hazakészülő mun- kás-paraszttömeg ha hazaér, megszólal és feltárja az igazságot. Elmondja, hogy a világ első államában miként vívja győztes csatáit a nép. A nagy forradalom hazai várható kihatásaival a vezető körök teljesen tisztában voltak, azzal is tisztában voltak, milyen irányban kell a védekezést kiépíteni. A leglényegesebb három kérdés-góc a hazatérő hadifoglyok, a szocializmus nemzetközi tevékenysége és ezeknek várható belső megnyilvánulásai voltak. A hadifoglyok részére március elején fogadótábort létesítenek Kenyérmezőn és ott szelektálják három kategóriába: akik ellen kompromittáló adat van a hírszerzés kezében, hadbíróság elé állítják; az aggályosokat, akik ellen konkrét bizonyíték még nincs, a táborban tartják, a gyanúsakat pedig visszaküldik ugyan póttestükhöz, de rájuk felhívják a figyelmet. A szabadságra menőkről értesítik a jegyzőt és a hazatérteket jelentkezésre kényszerítik. Persze ez a bécsi Kriegs- ministeriumban kigondolt precíz rendszer felmondja a szolgálatot. Nemsokára már arról kell rendelkezni, hogy a fogadótáborok altiszti személyzetét megbízhatóság -tekintetében felülvizsgálat alá kell vonni és a közigazgatás értesítését újból el kell rendelni. A megye jegyzői ugyanis a főispán tájékozódó rendeletére jelentik, hogy nem sokat tudnak a hazatértek ellenőrzése tekintetében tenni, mert a katonaság értesítést nem küld, másrészről maguk a hazatérők gyakran más tartózkodási helyet jelentenek be, mint ahova tényleg szándékoznak menni, így menekülnek a csendőrellenőrzések alól, de behívójegy elől is. E célra nem vezető intézkedések ellenére sok hír terjed, a fegyelem lazul. A szabadság után ismét bevonuló „hazatért" •(ez a hivatalos megjelölése a volt orosz hadifogolynak) új menetalakulatának névjegyzékében pirossal aláhúzva szerepel. Mindez nem sokat számít. Pécsen, Rimaszombaton és a monarchia területén sok helyen, később Kat- taróban nyílt zendülésre kerül sor. Ezek annyira nagy jelentőségűek, hogy Wekerle miniszterelnök saját honvédelmi miniszteréhez, báró Szurmayhoz levelet ír, melyben egyszerűen szemébe vágja, hogy a tisztikar nem áll hivatása magaslatán, a zen- dülők elől elmenekül és semmi kapcsolata nincs a legénységgel. Tudomásul kell vennie a kormánynak, mint ahogy egyes hadifoglyok elmondták, hogy Oroszországban megalkudtok; hogy újból fegyvert nem fognak, szabotálnak s ha nem is hívei mind az ottani rendszernek, az egyszerű baka érti a forradalmat. A hadifoglyokkal szemben alkal- niazott mechanikus adminisztratív intézkedések nem vezettek eredményre. Tudomására jutott a hadvezetésnek az is, hogy a cs. és kir. tisztikarba is „konkoly” hullott, mert sok fiatal tiszt, főleg tartalékos, szimpatizál a forradalommal, sőt forradalmárrá vált. Ami a szocialista munkásmozgalom tevékenységét illeti, a kormány gondja itt is először a hadifoglyokkal gyűlt meg. Csomagjaikban magukkal hozták a forradalom röpiratait. Nem győzik kutatni kicsi poggyászukat. Amikor egy katonánál megtalálják a békéről szóló dekrétumot, hiteles magyar fordításban, a belügyminiszter kiadja a főispánoknak, ők a főszolgabíráknak, ezek meg a megszokott régi jó bürokratikus gyakorlat alapján a főjegyzőknek, azzal, hogy ha ilyent találnak, kobozzák el. így maga a kormány gondoskodott arról, hogy legalábbis a hivatalos személyek egy hónapon belül az egész országban ismerjék a szovjet kormány véleményét a háborúról. A nyugati szocialisták szenes vagonban küldik a röp- iratokat, az olasz tisztek tésztás- zacskóbán kapnak gró j tó anyagot a szabotázshoz. Egymást kergetik a rendeletek. Megtiltják, hogy az újságok a munkásmozgalomról, sztrájkokról, tüntetésekről, kivégzésekről írjanak. Még arról sem szabad írni, hogy Ausztriában árvíz volt. Tisztviselőket eltiltják a politikai szereplésitől, a katonákat a népgyűlésen egyenruhában való részvételtől. Felülvizsgálják a fegyvertartási engedélyeket, névjegyzékeket adnak ki a forradalmárokról és szocialistákról, a Bembe átutazó szovjet küldöttség egész útját a teljes államapparátus szemmel tartja. A vasutasok szabotázsáról a szekszárdi ügyész rendel el közlési tilalmat. A mozdonyszemélyzet ugyanis az olajba vasreszeléket kevert és ezzel kiégette a csapágyakat. Ebben a ren d el ethal mazb an megmutatkozik a bürokrata apparátus kifáradt vergődése, mely képtelen az élettel lépést tartani. A bekért tájékoztató jelentések általában nemlegesek. Egy jegyző jelenti, hogy egy hazatért őrmester dicsőítette a forradalmat, a csendőrök eredménytelenül jártak el. Az őrmester jelenti, hogy a kihallgatott tanúk nem akartak beszélni. . A rendeletek, a ferencjóskás apparátus nem tudtak lépést tartani a forradalmi ütemmel. Nem is mindenki akart, sok nyom mutat arra, hogy az átlagtisztviselő, az államapparátus kis csavarja elképzelés nélkül volt és aktán túl nem látott. A forradalmi eszme a keleten járt katonákon és a mozgalmi propagandán keresztül szinte észrevétlenül szívódott az emberek ereibe. Hogy ez a szívódás mennyire megtörtént, a kormánylap. a „Tolna vármegye és a Közérdek” 1918. július 25-én így ír: „MAGYAR VEZÉNYSZÓ! Nem tréfadolog ez bús magyarom, hanem keserű valóság. A magyar vezényszó, amelyért oly ádáz parlamenti csaták, kormány- és rendszerváltozások folytak: MEGVAN. Igaz, hogy egyelőre sem a nyugati, sem az olasz, sem a valonai vagy a keleti fronton, hanem — OROSZORSZÁGBAN.” És itt, az újság egész évfolyamában talán egyetlen egyszer — hiszen kormánypárti lapról van szó — 9 és fél centinyi üres, fehér mező, a cenzúra kezenyoma. A cikkíró nyílván arról akart beszámolni, hogy a munkáshatalom Oroszországéban minden nemzetiségnek, még a hadifoglyoknak is szabad az anyanyelv használata és a magyar forradalmi alakulatok vezényleti nyelve a magyar. A monarchia-elvhez hű kormány körül felcsaptak a forradalom lángjai, 1918. június 27-én a politikai zsonglőr Wekerle miniszterelnök már néven nevezi a gyermeket: Merőben lehetetlennek tartom, hogy a közhatalmat egyes ideiglenes szervezetek, munkások, vagy effélék gyakorolják”. Egy félév után tehát — ha ellenkező előjellel is —, de a kormánynak tudomásul kellett venni, hogy a napi politika központi kérdése az, amit ő merőben lehetetlennek ítélt. 1918. november 3-án — soha a háború alatt nem fordult elő — piros, fehér, zöld keretben jelenik meg az újság ezzel a felirattal: ÉLJEN A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG!”. Egy pesti táviratot is közöl: „A Magyar Nemzeti Tanács átvette a kormányhatalmat, az államrendőrség melléje állt, minden várost felszólítunk, csatlakozzék a Nemzeti Tanácshoz. A Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága.* Majd november 17-én a vezércikk címe: „ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!”. E két nagy határkő között pedig megszületett a fegyverszüneti egyezség, a fegyverek elhallgattak. Az 1918-as polgári forradalomban ütközött ki az ötödik éve dúló imperialista háború minden keserve, ellentmondása. A forradalmi erő, mely ezt életre- hozta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból merítette erejét és fejlesztette tovább proletárforradalommá, hozta létre a Magyar Tanácsköztársaságot Hazánk történetében az őszirózsás forradalommal elkezdődött időszak közvetlen, egyenes és természetes folytatása a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak A monarchia ezer ellentmondástól terhes öreg testének el kellett halnia, s a félrevezetett nép egyformán békét és zavartalan munkát óhajtott, úgy mint ahogy a Tolnamegyei Közlöny 1917 decemberében megír- | A n agy szó h o ly i erőst! fi és Kritikai riportot kellett írni jó két évvel ezelőtt a nagyszo- kolyi Béke Tsz-ről, illetve elég sok tagjáról, mivel azok „ünnepeltek”: csak a háztájiban dolgoztak, a közösben alig-alig. A helyzet azóta teljesen megváltozott és különösen az idei esztendő, nagy előrelépés á Béke Tsz-ben. A járási ' pártbizottságon is úgy vélekednék, hogy ez a közös gazdaság rövid időn belül a legjobbak közé fog tartozni, taláy. megyei szinten is. JANÓ KÁROLY, 63 éves kocsis — Van annyi, mint azelőtt. Autót vettem a gyerekeknek, a lányomnak meg a vömnek. Egy régi ember, a Foki Mihály mondta mindig, csalt kenyér legyen, ha egészség nincs is. Ezt a Fokit csak úgy hívták, hogy Nagyfoki. Na ezt csak úgy mondom. A lényeg az, hogy nincs igaza, mert kenyér is legyen, meg egészség is. Nekem csak két fogam hiányzik, a harmadik meg mozog, szóval majdnem mind megvan, pedig hatvanhárom éves vagyok. Először szidtam, átkoztam a csoportot, most meg már ha visszaadFURJÄN JÓZSEFNE bedolgozó — A férjem traktoros a tsz- ben, nem tud nekem segíteni, úgyhogy egyedül kapálok, és ilyenkor ősszel magam szedem a kukoricát, a krumplit. Édesanyám segít azzal, hogy otthon elvégzi a házi munka nagyját. Szóval jó így nékem a csoportban, TESZLEK VENDEL elnökhelyettes — Én alapítottam Nagyszoko- lyon az első szövetkezetét, több mint tizenöt éve. Volt küzdelem elég. De most jól állunk. Háromszázzal több hízott disznót adunk Jánó Károly MihaJik József nák is a birtokot akkor se fogadnám el. Nem én! Majd megkapjuk a nyugdíjat, abban bízom. Az első években, a csoport megalakulása után egyszer nagyon rossz kedvű voltam, rádobtam a gyeplőt a lovakra és az istent emlegettem. Kérdezte is az elnökhelyettes, a Teszler Vendel, hogy én még abban bízom? Nem is ám tebenned, mondtam neki. Hát most meg a nyugdíjban bízom. MIHALIK JÓZSEF szérűpásztor — Én itt vagyok a takarmánytelepen,' szérűpásztor. Most már csak itt ügyelek. De azelőtt dolgoztam ám én is mindent. Nyolc éve vagyok bent a termelőszövetkezetben, mindig itt találtam meg a dolgomat. Ahol egy fiatal ember nem mert kiállni a munkára, én kiálltam. Nincs is nekem semmi bajom Egy kis pénzt is félretettem, minek panaszkodjak. Mind a két fiamnak van autója. A Ferenc munkavezető Kaposváron, építkezésnél. A másik meg kőműves. A fiatalabbik, aki vallatnál van, Moszkvába megy december 13-án. Csehszlovákiában már volt A feleségem is kiveszi a részét a munkából. Egész részt munkált kukoricából, mindenből, pedig már hatvannégy éves. el, mit tavaly, és 120 szarvasmarhával tartunk többet. Győzzük takarmánnyal, mert a 620 hold közös kukorica holdanként körülbelül 23 mázsát ad májusi morzsol tban, a borsó átlagosan 13 mázsát termett 150 holdon, a napraforgó meg 11 mázsát holdanként Saját keverőüzemünkben állítjuk össze a takarmányoknak jó részét. az idei évtől kezdve. Már csak malactápot, kocatápot és baromfitápot hozunk központi keverőüzemből. Olyan jól állunk, hogy a nagyobb létszámú sertés- és szarvasmarha-állomány mellett még baromfit is tudunk tartani, az idén 10 ezer csirkét és kilenc ezer kacsát nevelünk föl. Az itteni határ lehetővé teszi a nagy iószágtartást és nekünk erre kell törekednünk. Sokkal több a pillangós takarmány és fokozódott az istállótrágyázás. Van egy trágyamarkolónk, három, trágyaszóró kocsink. Három új tehénistállót építünk, az első októberben készült el. De építünk most egy új borjúnevelőt is. Több mint egy kilométer hosszú utat kap a ma" jor, nemsokára ez a munka is befejeződik, Ez az állam ajándéka, állami dotáció. A nagy javulást érzi mindenki, úgyhogy 40 új tag lépett be az idén, a legtöbben fiatalok. Furján József ne. Teszler Vendel DR. PUSKÁS ATTILA
