Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
íiv Ésekszáid, ^et erűi íicr" '-r % A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam 263. szám. ARA: 80 FILLER Hétfő, 1967. november 6. Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zászlóvivőinek! írta : Somi Benjámin, az MSZMP megyei titkára A történelem igazi nagy eseményei, évfordulói mindig ünnepi emelkedettségre indítana!?. A mai napon az emberiség nagy sorsfordulói közül is a legnagyobbra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezik az egész világ. A barátok az elkötelezettség melegével, az ügyhöz tartozás büszkeségével, az ellenség egyre szűkülő tábora pedig indulatos bosszúvágytól fűtve, fél évszázados vereségeinek tudóiéval emlékezik. 1917. októbere olyan hatást gyakorolt a történelem menetére, amilyent az emberiség azelőtt sohasem tapasztalt. Az ötven évvel ezelőtti győztes oroszországi szocialista forradalom óta alaposan megváltozott a világ, és úgy változott meg, hogy a nagy október játszotta benne a legdöntőbb szerepet. A történések láncolatában mindig ott volt láthatóan és láthatatlanul. Kormánykitüntetések november 7. alkalmából Kiemelkedő ünnepünk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados jubileuma, alkalmából, november 5-én kormánykitüntetéseket adtak át az Országházban, az MTS-nél, a megyei pártbizottságnál. Hosszú éveken át végzett eredményes tevékenységéért, megyénk több társadalmi és pártmunkása, tanácsi vezetője részesült kormánykitüntetésben. Az Országház kupolacsarnokába» megtartott központi ünnepségen a következő Tolna megyeiek vették át az Elnöki Tanács nevében adományozott kitüntetéseket; . . ; Somi Benjamin, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára a „Munka Érdemrend” arany fokozatát, . Lóth György, az MSZMP Dombóvári Járási Bizottságának munkatársa a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatát; (Folytatás a 2. oldalon) Az orosz proletariátus követve a Lenin vezette bolsevik párt harcba hívó szavát, uralkodó osztállyá emelte önmagát és véget vetett Oroszországban a sok évszázados kizsákmányolásnak, a nemzeti és mindennemű elnyomásnak. A háború szörnyűségeiből emelte ki emberré az embert, s adott számára távlatokba nyúló programot. Egy osztály, — a munkásság, egy párt — a kommunisták lenini pártja — vizsgázott Oroszországban harci elszántságból, irányító- és szervezőkészségből. „Az orosz forradalom — írta Romain Rolland Nóbel-díjas francia író az 1917. hovember 7,-i eseményekről — mérhetetlenül nagy társadalmi előrehaladást jelent, a leghatalmasabbat és leggyümölcsözőbbet. Az emberiség ezzel újabb lépést tett előre, amely még annál is fontosabb, ami a francia forradalmat választotta el a régi rendszertől.” De nem így vélekedtek a „győztes” és legyőzött hatalmak kapitalista és feudális urai. Ösz- szeverbúválták a forradalom minden rendű és rangú ellenségét, s azt igyekeztek elhitetni a világ népeivel, hogy ami Oroszországban történik, az csupán orosz specialitás, sehol másutt nem fordulhat elő. A c'lág dolgozó tömegei azonban látták, hogy a forradalom nem lehet csupán az oroszok ügye. mert akkor miért ártja magát az oroszok ügyeibe tizennégv kapitalista ország hadserege? Volt ellenségek fogtak össze ellene. A porosz hadsereg elfeledte, hogy az angolszász hatalmak ellen háborúzott négy éven keresztül, ugyanígy az angolok és franciák is. Számukra is világos volt. hogy egy hatalmasabb ellenség, a tőke, a rabló imperializmus ellensége ütötte fel a fejét a hatalmas Oroszországban, amelyet előbbutóbb követni fog más országok proletariátusa is. Ezért rohant tizennégy kapitalista ország hadserege a fiatal szovjet államra. Tűzzel-vassal, könyörtelenséggel próbálták ismét összekovácsolni az elszakadt láncszemet, s egyber. a világ minden munkása számára elriasztó péluat statuálni.. Úgy számoltak könnyű győzelmet arathatnak, mert az orosz ipar fejletlen, a mezőgazdaság elmaradott, népeit és ’ gazdasági életét szétzilálta a közel négyeszten- dős háború, tartalékai végképp kimerültek, a bolsevikok ^éppen most kerültek hatalomra, ' nincs és nem is lehet jól felszerelt hadseregük. Ha tehát rájuk zúdítják a talpig vasba öltöztetett, tankokkal, repülőgépekkel, elsőrendű tüzérséggel elláfŐtí hadseregüket, kártyavárként omlik ösz- sze a népi kormány, vérbe fojtják Európa és a kapitalista ország feje fölött a proletárt orra- cialcm szellemét. Számításuk azonban alapvetően hibás és történelemellenes volt. Figyelmen kívül hagyták azt, hogy egy harci tapasztalatokban gazdag munkásosztállyal állnak szemben, amelynek magas fokon szervezett élcsapata van, kommunista bolsevik pártja, élén a huszadik század legnagyobb lángelméjével, Leninnel. Lenin személyében imponálóan egyesült a zsenialitás és a természetes egyszerűség. Tudományos mélységű elemzése az imperializmus koráról, biztos iránytű volt a forradalmi cselekvéshez. Igaz, Oroszország a kapitalizmus leggyengébb láncszeme volt, — de a munkásság és parasztság a forradalmi elszántság legmagasabb fokán állt, végsőkig elkeserítették a szavakban kifejezhetet- len nélkülözések, a hosszú rablóháború és a mindenféle elnyomás. Oroszország népei már nem tudtak és főleg nem is akartak a régi módon élni, cárok, földesurak, falánk tőkések nélkül kívánták berendezni országukat. E termékeny talajon az eszmék teremtő lendületté izmosodtak, valóban anyagi erővé váltak, olyan cÁvé, anv»’y igazságos háborújukban legyőzhetetlenné, a világ legerősebb országává tette őket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével az egész világot átalakító, mélyreható történelmi folyamat kezdődött. Az imperialista háború tűzvészéből mentette ki az emberélet új értelmét. A forradalom első dekrétumaiban — a békéről, a földről, a szovjethatalomról — valójában a népek hangja szólt bele a történelem menetébe. Nem orosz jelenségről, hanem a társadalfhi .fejlődés szükségszerűségéről tanúskodik az, hogy az orosz forradalmat követte más európai országokban — elsősorban hazánkban — a szocialista forradalom. A szovjet földnek nincsen olyan pontja, ahol amikor magyarokkal találkoznak, ne emlékeznének hálával arra a százezer magyarra, akik — internacionalista kötelességből és saját sorsuk megoldását is a forradalomban látva — csatlakoztak az első szocialista állam önvédelmi háborújához. Mi is büszkék vagyunk, tetteiket a szocializmus győzedelmes útja ragyogja be. Közülük számosán megérdemelten kapták meg a szovjet állam elismerő kitüntetését. Népünk történelmének legdicsőbb korszakaként tartjuk számon a Magyar Tanácsköztársaság 133 napját, amikor népünk, elsősorban munkásosztályunk és szegényparaszt- ságunk hősiesen vállalta magára a szocialista forradalom akkor gigászi kockázatát, százezres imperialista haderőket lekötve forradalmi háborúnkkal, megakadályozták, hogy azok is Szovjet- Oroszországra támadjanak. A szovjet népnek élet-halál harcot kellett vívni a külső intervencióval és a fegyveres ellenforradalommal. A győzelem után egy elmaradt és a közel tízéves háborútól tönkrement gazdaság várt felemelésre. Mire az élet kezdett elviselhetővé válni, amikor a szocialista ipar és mező- gazdaság forrásai a nép életszínvonala emelésére buzoghattak volna, a nemzetközi imperializmus álnak aknamunkája a Szovjetunióra zúdította a német fasizmus mindenre elszánt hordáit. A Szovjetunió népeinek ismét vizsgázniok kellett forradalmi elszántságból, szocialista hazafiság- ból. A hitlerista támadók elleni önvédelmi honvédő háborúban kitűnően vizsgázott a szovjet állam minden egyes intézménye, szocialista ipara és mezőgazdasága, a szovjet emberek magas fokú szocialista hazafisága és példátlan hősiessége. A világ meghajtotta zászlaját a hős szovjet nép előtt, mert a civilizáció legnagyobb ellenségétől — a német fasizmus rabló bandájától — mentette meg az emberiséget. 1945. nyarán a szövetséges nagyhatalmak potsdami értekezletén, éppen az antikom- münista érzelmű Churchill javaslatára a szovjet zászló került a központi helyre. Fennen hirdetve á szovjet nép soha el nem múló dicsőségét. A súlyos megpróbáltatásokat átélt szovjet nép kezdhette élőiről a gazdasági építőmunkát. A fasiszta hordák hazánknál százszorta nagyobb területen feldúltak és leromboltak mindent. Népünk is jól tudja, hogy a termelésben nincsenek csodák, magától nem kel életre a lerombolt (Folytatás a 2. oldalon.)
