Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

4 TftYws MROfm 196’?. november 2. W^',1AAE RÁD iO- I RÖK , AZT MOND-1 í, JA A SEREGEK! >URA, ÉS FÜSTTÉ |ÉGETEAA szeke- | REIT. OROSZLÁN I KÖLYKEIOET KARD EMÉSZTI /V\£e," KÉPREGÉNVVKLTOZAT: sarlós endrje ...aztá/v HA&oetsWeG\ ÍGY szácr HOZZA': A® Ismerkedjünk az új törvényekkel (A földtörvény) A szövetkezeti földtulajdon kialakulása Az országgyűlés szeptemberi ülésszakán törvényt alkotott a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről. Ez a törvény az új termelőszövetkezeti tör­vénnyel együtt kifejezi mindazt a változást, amely hazánk mező- gazdaságában az utóbbi években végbement. De nemcsak a jelen­legi helyzetet rögzíti a törvény, hanem meghatározza azokat a rendezési elveket is, amelyeket a gyakorlat a jövőben hosszabb időn át követhet. A termelőszövetkezetek jelen­leg több mint nyolcmillió katasz­teri holdon gazdálkodnak. Vi­szont szövetkezeti tulajdonban aránylag kevés föld van. A föl­dek nagyobb részén a tsz-eket csupán használati jog illeti meg. Hozzávetőleges adatok szerint a termelőszövetkezetek által hasz­nált földek 37 százaléka van a tsz-tagok tulajdonában, 21 száza­léka a tagok házastársának vagy idős családtagjának tulajdonát képezi, 22 százaléka az állam, 20 százaléka pedig a termelőszövet­kezettel tagsági viszonyban nem álló más személyek tulajdona. Az előbbi adatok ' bizonyítják, hogy a földek tulajdonviszonya ás használata között bizonyos el­lentmondások vannak: a tulajdo­nosok egyre csökkenő hányada tartozik a termelőszövetkezethez, vagyis ahhoz a gazdasági egy­séghez, amely tulajdonképpen a földet, mint alapvető termelő- eszközt használja. A most alko­tott törvény elindít egy hosszabb ideig tartó folyamatot, amelynek során a földek nagy része ter­melőszövetkezeti tulajdonba ke­rül. . Elsődleges módja a termelő­szövetkezeti földtulajdon kelet­kezésének a kívülállók földjei­nek megváltása. Erről intézke­dik a földtörvény 3. és 4. parag­rafusa. A törvény úgy intézke­dik, hogy a kívülállók tulajdo­nában levő olyan földek, ame­lyek a termelőszövetkezet hasz­nálatában vannak, megváltás el­lenében — a Minisztertanács ál­tal megállapított időben — ter­melőszövetkezeti tulajdonba ke­rülnek, kivéve, ha a tulajdonost a megállapított időpontig terme­lőszövetkezetbe tagként felveszik. A törvény a végrehajtás során tehát módot nyújt a szövetkeze­teken kívülálló tulajdonosoknak arra, hogy döntsenek: vagy be­lépnek a földjüket használó ter­melőszövetkezetbe és akkor tulaj­donukat továbbra is megtarthat­ják, vagy pedig a meghatározott megváltási ár ellenében földtu­lajdonukat átadják a termelőszö­vetkezetnek. Termelőszövetkezeti tulajdonba kerül megváltás ellenében a tsz használatában levő olyan föld is, amelynek tulajdonosa a törvény hatálybalépése után válik kívül­állóvá; továbbá az a föld is, amelyet kívülálló örököl és a Mi­nisztertanács által megállapított időn belül nem válik termelő­szövetkezeti taggá; valamint azok a földek is, amelyek kívülállók tulajdonaként beviteli kötelezett­ség alapján a törvény hatályba­lépése után kerülnek termelőszö­vetkezeti használatba. Természetes, hogy a megváltá­si ár megállapításakor figyelem­be veszik a földek minőségét, a rajta levő ültetvény értékét. Vagyis: szőlők, gyümölcsösök esetében magasabb megváltási ár illeti meg a kívülálló tulaj­donost, mint például a szántó­földért. A szövetkezeti földtulajdon ki­alakulásának másik formája az állami földterületek átengedése a szövetkezeteknek. A törvény 7. paragrafusa arról intézkedik, hogy a termelőszövetkezet a hasz­nálatában levő állami földek és erdők tulajdonjogát a Miniszter- tanács által megállapított felté­telekkel megszerezheti. A 8. pa­ragrafus pedig kimondja, hogy termelőszövetkezeti tulajdonba kerülnek térítés nélkül' a külte­rületen, a zárt kertben és a bel­területen egyaránt a legeltetési bizottságok kezeléséből, a tsz-ek használatába adott ingatlanok és vagyontárgyak, továbbá a jogsza­bályban meghatározott egyes megszűnt szervezetek tulajdoná­ban és a termelőszövetkezetek használatában levő ingatlanok és vagyontárgyak, valamint a föld­alapi juttatásként vagy egyéb cí­men a termelőszövetkezet ingye­nes és határidő nélküli használa­tába adott ingatlanok és vagyon­tárgyak. Nem érinti a törvény a terme­lőszövetkezeti tagok tulajdonában levő földek tulajdonjogát. Tehát a termelőszövetkezetek tagjai to­vábbra is tulajdonosai maradnak az általuk bevitt földnek és a közös használatban levő földjük után földjáradékot élveznek. De lehetővé teszi a törvény, hogy a tsz-tag földtulajdonosok földjü­ket a szövetkezetnek átadják. Ugyanígy intézkedik a törvény arról is, hogy magántulajdonban levő, de beviteli kötelezettség alá nem eső földek is felajánlhatok a termelőszövetkezetek részére. A termelőszövetkezeti földtulaj­don kialakulása nem egyik nap­ról vagy évről a másikra lezaj­ló, hanem hosszú folyamat. A most megalkotott törvény egyik jellemző vonása éppen az, hogy szocialista fejlődésünkhöz iga­zodva, hosszabb időre meghatá­rozza és összhangba hozza a föld tulajdonjogát a föld használatá­val. H. L. | Gyorsabban folyó víz Nyugatnémet kutatóknak olyan vegyianyagot sikerült előállíta­niuk, amelynek hatására a meg­szokottnál kétszer gyorsabban áramlik a víz. Az etilénoxidot mindössze egymilliomodszoros részarányban kell a vízhez hoz­zákeverni, s az olyan módon fej­ti ki hatását, hogy a vízmole­kulák közötti súrlódást csökken­ti. A felfedezés fontosságát nem kell külön hangsúlyoznunk; hi­szen arról van szó, hogy bizo­nyos vízmennyiség továbbítá­sához azonos nyomás mellett ki­sebb keresztmetszetű csövek is elegendők. A bérletbe es is belefér... Itt az ősz. A gépjárművek in­dításával kapcsolatban a, szak­lapok egyre-másra közlik, ho­gyan lehet gyorsan, könnyen, hi­degen elindítani a jó gépeket... Arról kevés szó esik a szak­lapokban, hogy a rossz motoro­kat hogyan kell indítani... Ezt a hiányosságot pótolandó, a 11- es AKÖV gondoskodik arról, hogy az utasök — főként a bér­letesek — megismerkedjenek a hi­degindítás módszerével. Semmi esetre sem szívderítő látvány, amikor tizenöt-húsz em­ber, a környék legmodernebb lepketetős, ipari televíziós autó­busz-pályaudvarán rossz autó­buszt tologat. A délutáni csúcs- forgalomkor gyakori látvány ez. A GA 29-46 forgalmi rendszámú, Faddra induló buszt tíz percig tologatták az utasok kedden, in­dulás előtt... Megtörténik ez más busszal is.., Az utasok egyike kissé bána­tosan mondotta: — Úgy látszik, a mi bérle­tünkbe ez is belefér, ott, azon a buszon utazók kényelmesen ér­nek haza. Fűtik a buszt, rádió szól benne. Barátságos, kényel­mes. És még tolni sem kell.. i Az pécsi kocsi... Csak a 11-es AKÖV buszait kell bérlettel feljogosítva tolo­gatni. .. S az a gyanúnk, amint közeleg a tél, mind több utas lesz majd kénytelen megismer­kedni a hideg motorindítással.. 1 Hacsak nem üzemképes kocsik állnak majd a környék legmo­dernebb autóbusz-pályaudvará­nak indítóállásaiba. x X bi/u/i Ss a A r<fA/ea« Pezjät. tZKKOfZ J5EZ fi/N/TOC^i..­/Vv/B0 /k fZMPtyt&md-yc&i Perc.... ctrmis-mAfo tyidG a CSAVASZafSgSjy /V0£AJ HUUJÓ BOAA -rtgÄV OAÍCAT IS- LAÍTA ... JfifSűi A függöny még mindig nem akart legör­dülni, pedig már idegesített a helyzet. Szunyogh Elek maszatos lett a könnyektől, de azért neki is volt érzéke a fenséges pillanatokhoz, mert egy szép bölcsődallal köszönte meg a királyi koszorút. Föloszlattam a színtársulatot, nem akartam, hogy Elek szívrohamot kapjon az érzelmi megrázkódtatástól, mielőtt elfoglalná lakosztályát Cziráky gróf kastélyában. Jolikára akkor lettem figyelmesebb, amikor nagynehezen sikerült elindulni. Teljesen kicse­rélték. Vidámsága odalett, szótlanul üldögélt . mellettem és szeme álmatag szomorúsággal meredt a- tovasuhanó kisalföldi tájra. Nem akartam faggani, hiszen véremben van a tapin­tatosság. , Estére sem javult meg a kedve, pedig sokat táncoltam vele a Bolero teraszán. Szo­rosan hozzám bújt, mintha valamitől nagyon félt volna. Fejét a vállamra hajtotta, aprókat remegett, diszkrét sóhajokat lehelt zakóm szi­— 34 — varzsebére. Irtózom a szomorúságtól, a végén mégis annyira ellszomorodtam tőle, hogy késő őszi temetésen éreztem magam. Kedélyes munkánk után egyáltalán nem számítottam ilyen cirkum dedérumos befejezésre. Belémkarolf, amikor hazafelé kísértem. Most nem akarta nyolc és félszer megkerülni a várost. Csak ennyit mondott: — Ez is elmúlt... Milyen kár!... Isten bocsássa meg szörnyű vétkemet, nem tudtam megcsókolni, amikor könyörögve rám­nézett a kapu alatt. Bűnömet még visszataszítób- bá tettem, hogy hülyének álcáztam magam, úgy nézelődtem a lépcsőházban, mint akinek fo­galma sincs az ilyen pillanatok természetéről. Aztán arcmimikával jeleztem, hogy szeretnék elbúcsúzni. Jolika rimánkodó tekintete még mindig rajtam függött. Mondani kellett valamit. — Igaza van. Ez is elmúlt. Egészen kicseré­lődtem maga mellett, Jolika. Erre zokogva elém térdelt és mielőtt moz­dulhattam volna a döbbenettől, elkapta a ke­zem, csókolta, csókolta, amíg föl nem fogtam, hogy gőgös dolog az ilyesmit megengedni. Nem tudom, a sós csokoládénak, vagy az epének van-e olyan rettenetes íze, mint az ilyen helyzeteknek. Én teljesen kimerültem tőle, mintha összerugdostak volna. Süketté vál­tam a megrendüléstől, ezért csak szakadozottan hallottam a karjaimba emelt Jolika szavait: — Szerencsétlen vagyok... Boldogtalan va­— 35 — gyök... Illés, maga olyan jó hozzám.« Erős- Komoly... Ne haragudjon... Bolond, buta, gyalázatos élet. Elmenekül­tem, és a rettegés még sokáig kínzott. Másnap munka után az volt az első dolgom, hogy gyö­nyörűen lerészegedtem. Éppen ideje volt. Álló hétig szédelegtem a józanságtól. Végre vissza­nyertem egyensúlyomat, arcvonásaim elfoglal­ták eredeti he lyzetüket. Befeküdtem a mentőko­csi hordágy ára, hogy senkit se zavarjak horko­lásommal. Engem viszont megzavartak. Rámzörgetett az ügyeletes, hogy menjek a telefonhoz. Jolika hívott, hiányoztam neki, találkozni akart velem a Radó-szigeten, a kék liliomok és az aranyeső bokrai között, a szerelmesek sétá­nyán. Elmentem. Azzal a szándékkal, hogy megkér rém a kezét. Részegen máskor is előfordult ve­lem ilyesmi. Jolika már várt rám a liliomágyak közt, világos nyári ruhában. Nem volt szomorú. És talán csúnya se. Én pláne nem voltam szo­morú. Amikor a közelembe ért, csókra nyújtot­tam a kezem. Homályosan emlékszem; még sértve is éreztem magam, hogy köszönés nél­kül faképnél hagyott. Másnap, kijózanodva többször kerestem. Ke­reshettem tízszer és százszor, hiába. Többénem láttára. — 36 — 4 k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom