Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-14 / 243. szám

November 7 tisztelőiére Kassára érkezett a magyar párt­ós kormányküldöttség Kassa (MTI). Csütörtökön este még Prágától búcsúzott, pénteken, reggel már Kassával ismerkedett a magyar párt- és kormánykül­döttség, amely a csehszlovák vas­út különvonatával tette meg a mintegy 850 kilométeres utat. De­legációnkat elkísérte Jozef Lé- nárt, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnök­ségének tagja, a, kormány elnöke, Vladimír Koucky, a CSKP Köz­ponti Bizottságának titkára, Josef Kudrna, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tagja, belügyminiszter, dr Jan Pudlak, a külügyminiszter első helyettese, Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezető­je és Jozef Puci'k budapesti cseh­szlovák nagykövet. A kassaiak szép fogadtatást ké­szítettek elő. Már jóval az érkezés időpontja előtt valóságos ember­gyűrű övezte a pályaudvar előtti teret. Vendégei tiszteletére ünne­pi köntöst öltött a város, felira­tok, csehszlovák és magyar lobo­gók köszöntötték népünk küldöt­teit. Pontosan kilenc óra volt, amikor a különvonat befutott Kassa feldíszített pályaudvarára. A vonatról lelépő magyar vezető­ket, Kádár Jánost, Fock Jenőt és a küldöttség többi tagját elsőként Alexander Dubcek, a CSKP El­nökségének tagja, a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára és Michal Chu- dik, a CSKP KB Elnökségének tagia, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, továbbá a helyi vezetők üdvözölték. Ott volt a fogadáson Sztankó Pál, hazánk pozsonyi fő­konzulja is. Az állomásról gépkocsival a kelet-szlovákiai vasműhöz indult a küldöttség. Százak és ezrek áll­taik, integettek az utak mentén. Kassa belvárosának utcáin és az új városnegyedben sok helyütt csak lépésben tudott haladni a gépkocsisor, annyian üdvözölték a delegációt. Kassa ifjú ipari óriásának bejáratánál Knizka Ja- roslav, a kombinát igazgatója és Alfonz Kudelasek kerületi párt­titkár fogadta szíves szóval a lá­togatókat. A Kassa belvárosától mintegy 15 kilométernyire levő kombinát Csehszlovákia egyik legnagyobb épülő ipari létesítménye. A házi­gazdák elmondották a magyar vendégeknek, hogy a tervek sze­rint a kombinát elkészülte után évi 4,5 millió tonna acélt és egész sor más terméket gyárt majd. Impozánsak a beruházások méretei is: 11 milliárd koroná­ba kerül a kombinát teljes ki­építése és ebből eddig hét és fél milliárd korona értékű beruhá­zást valósítottak meg. A gyár­óriásban jelenleg 11 ezren dol­goznak, de az 1970—75. közötti időszakra a munkásgárda létszá­ma eléri majd a húszezer főt. Közben, a gyárkombinát kör­nyékén valóságos új városrészek nőttek ki a földből, amelyeknek modern lakóházaiban kulturált, kényelmes körülmények között laknak a kombinát- dolgozói. A vasmű központi irodaépüle­ténél autóbuszra szálltak a ma­gyar és a csehszlovák párt- és állami vezetők, s üzemlátogatás­ra indultak a kokszolóműbe, az acélgyárba és a hengerműbe. A különböző részlegeknél tapssal, virággal köszöntötték Kádár Já­nost és a többi magyar vezetőt. A gyárlátogatást baráti talál­kozó zárta be, amelyen a kombi­nát vezetői, kiváló dolgozói vet­tek részt. Részletesen beszámol­tak vendégeiknek a hatalmas üzem munkájáról, a folyamatban lévő beruházásokról és a termelő- munka eredményeiről. Szavaikra válaszolva Kádár János ezeket mondta: — Amint Önök tudják, kedves barátaink, küldöttségünk néhány napja tartózkodik a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és kül­detésünk célja az, hogy az egyéb­ként jó és zavartalan magyar— csehszlovák barátságot és együtt­működést tovább erősítsük. A hi­vatalos tárgyalások befejezése után alkalmunk volt gyárakban, tudományos, kulturális intézmé­nyekben járni, találkozhattunk csehszlovák munkásokkal, értel­miségi dolgozókkal és másokkal. Elmondhatom, hogy mind az Önök vezetőivel folytatott meg­beszélések során, mind az egy­szerű emberekkel lezajlott talál­kozásainkon erősödtek a barátság szálai. Küldöttségünket mindenütt szívélyesen és igaz barátsággal fo­gadták, ugyanúgy, mint ma önök­nél. Ügy érezzük: ez a barátság, szeretet és rokonszenv, amelyet lépten-nyomon tapasztalhattunk, nem személy szerint nekünk, ha­(Folytatás a 2. oldalon) A Tolna megyei Festő és Mázoló Ktsz Falusi Ferenc brigádja vég­zi a mözsi mozi burkolási munkáit A brigád vállalta, hogy határ­idő előtt, már október végén befejezik a munkát, hogy november 7-én átadhassák a létesítményt a község lakosságának. A képen Falusi Ferenc és Falusi László. Foto: Bakó Jenő Ä kongresszusi munkaversenytől — a jubileumi munkaversenyig Élüzemszinten dolgozik a dombóvári vasútállomás Közel fél éve annak, hogy a MÁV dombóvári vasúti csomó­pont dolgozói 1966. évi eredmé­nyeik alapján átvették a kitünte­tő, élüzem címet igazoló okleve­let. Akkor Monori István állomás­főnök ünnepi beszédében többek között a következőket mondotta: „Az élüzem cím elnyerése első­sorban a Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusának tisz­teletére kezdeményezett kongresz- szusi munkaverseny adta lendüle­tes munkának az eredménye. Eb­ben az évben, és ezt nem titkol­juk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára kez­deményezett jubileumi munkaver­seny során hasonló eredményeket várunk.” S most, fél évvel később, az I.—III. negyedév eredményei­nek ismeretében elmondhat­juk, hogy a dombóvári vas­utasok ígéretükhöz híven, jól dolgoztak. Az állomás dolgozói gondosabb forgalomszervezéssel és irányítás­sal, a rendelkezésre álló pálya át­haladó-kapacitásának a legcélsze­rűbb kihasználásával még az 1966. évi eredményeket is túlszárnyal­ták. Valamennyi, az élüzem cím elnyerését jelentő célkitűzést túl­teljesítették, ami azt jelenti, hogy az állomás dolgozói ebben az év­ben is élüzemszinten dolgoznak. Az elért eredmények közül kiemelkedik az ugrásszerűen megjavult kocsikihasználás. Igaz, ez nemcsak az állomás dol­gozóinak az érdeme, hiszen első­sorban a szállító vállalatokon mú­lott, hogy ma sokkal célszerűbb vagonkihasználásuk, mint az el­múlt években. S ez egyben azt is jelenti, hogy az állomás dolgozói­nak és a szállító vállalatoknak munkakapcsolata tovább javult. hervonatok menetrendessége. Ezt elsősorban a nagy teljesítményű, M—62-es sorozatú Diesel-mozdo­nyok üzemeltetésének köszönhető. Javult a személyvonatok me­netrendessége is. Az egyre növekvő személy- és teherforgalom ellenére az állomás dolgozói szinte napról napra ér­nek el újabb és újabb munkasi­kereket. Az elért eredmények ér­tékét növeli, hogy a múlt év ha­sonló időszakához viszonyítva je­lentősen csökkent az üzemi bal­esetek száma, ami ugyancsak fel­tétele az élüzem cím elnyerésének. Az állomáson dolgozó 15 szo­cialista, illetve szocialista címért küzdő brigád példát mutatva lát­ja el szolgálatát. A túronként szolgáló brigá­dok közül ebben az évben a Pethő-brigád érte el a leg­jobb eredményt. Az elmúlt kilenc hónapban öt alkalom­mal végeztek az élen. Egyszer — még februárban — holtversenyben az Ujj-brigáddal. Ez utóbbi brigád háromszor vég­zett az élen. A dombóvári vasútállomás dol­gozói nem titkolják: a jubileumi munkaverseny során legalább olyan eredményt akarnak elérni, mint egy évvel ezelőtt a kongresz- szusi munkaversenyben. Ez pedig azt jelentené, ez évi munkájuk alapján ismét elnyernék az él­üzem -címet. Antonin Novotny, Kádár János, Fock Jenő és Josef Lénárt elvtársak a prágai várban a magyar—csehszlovák közös nyilat kozat aláírása utáni percekben. , ' ’1 "<• (Teletőto — MTI Külföldi Képszolgálat,) De talán még ennél is értéke- Ügy, ahogy azt egy félévvel ezj sebb eredménynek tartják az ál- előtt ígérték, lomás dolgozói, hogy javult a te>: Sz. 1» Wriw MEGYEIÉT & .................mtinwm N ÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 243. szám ARA: 60 FILLÉR Szombat, 1967. október 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom