Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-12 / 241. szám
4 fÖCTS SfFGtli IJEPÜJSÄG 196“. október 12. Lehef hitelesei csalni A napilapok gyakran foglalkoznak azokkal a visszaélésekkel, amelyek előfordulnak a vendéglátóipar üzemeiben. A Vendéglátóipari Tröszt egyik vezetője szerint nem mindig indokolt a vád. Szára legyen, vagy füle? — Legtöbbször a hitelesített ürmértékegységekkel is baj van — mondotta munkatársunknak _ mert gyakran a poharakon s em pontosak a jelzések. Felkerestük az Országos Mérésügyi Hivatal mechanikai osztályát, ott kértünk választ erre a nézetre. Az osztály helyettes vezetője, Bercsy Zsolt elmondotta, hogy hitelesítési kényszer alá tartozik — hitelesítendő — minden olyan ivóedény, amely „közületi használatba kerül ’. Tehát palackozott italok palackjai nem kerülnek a Mérésügyi Hivatal ellenőrzése alá, csak a sörös-, borospoharak, valamint a centiliteres, röviditalos kispoharak. így hitelesítik az 1—2 és 5 deciliteres íémürmértékeket, továbbá az 1—2 és 3 centiliteres, valamint az ötcentes alumínium ürmér- tékeket is. Hitelesítés alá tartoznak a tejet mérő ürmértékek is, de már a tejesüvegek nem tartoznak ide. A rövid italok ürmértékeinek „szárasnak” vagy „fülesnek” kell lenniük, míg a bort és tejet hosszú nyelű edénnyel kell porciózni. Miután a KÖJÁL megállapította, hogy a karima 'és az edény közötti rés „piszokfogó”, esetleg káros az egészségre, most már csak olyan fémből, lehetőleg alumíniumból készített edényeket kell használni, amelyeknek a feneke homorú, viszont az aljának körös-körül vastagnak kell'lennie, hogy ne deformálódjon. Összenyomott fém mérő- edényt ritkán használnak, mert ellenőrzés esetén súlyos büntetés vár a lelkiismeretlen kimérőre. Kimérés csak fémpohárral — A visszaélések — mondotta az osztályvezető-helyettes még sem így történnék javarészt. A csaposok különösen a rövid italoknál, jelzett, hivatalosan hitelesített poharakat használnak. Illetékes rendelkezések szerint bort, pezsgőt, rövid italt kimérni még hitelesített poharakkal sem szabad, mert a jelzések nem pontosak, csak a fogyasztók tájékoztatására szolgálnak. Sok millió kispoharat nem lehet olyan pontosan bejelölni, és ezért a hivatal engedélyezi, hogy 1—2—3 deciliteres pohárnál 3 milliméteres eltérés lehessen plusz vagy mínusz. A rövid italok fogyasztására alkalmas kispoharáiknál az eltérés csak 2 milliméter lehet. A Mérésügyi Hivatal tapasztalata szerint a visszaélők kiválasztják azokat a poharakat, amelyek 2, vagy 3 milliméterrel kevesebb italt tartalmaznak, mert a jelzés ezeknél lejjebb van. Tehát az üvegből, vágy a borostartályból ilyen poharakba mérik az italokat, látszólag helyesen járnak él, de csak látszólag, mert az ilyen poharakba mért ital szintje 2—3 milliméterrel mindig kevesebb. A fogyasztó rendszerint megnyugszik ebben, mert látja a vonást, ameddig az _ italt töltik. Nem tudja, hogy á poharaikon lévő hitelesítés csak a közönség tájékoztatását szolgálja, de nem a pontos ürmértéket. Nem tudja, hogy ezekkel mérni tilos! Kimérni tejet, bort és rövid italt, csaik fémből készült hitelesített ürmértékkel szabad. A poharas méréseknél naponta litereket lehet csalni egy-egy forgalmas üzletben. Persze ismerik az óvatos „kimérők” természetrajzát is. ök. ha ellenőrzést tapasztalnak az előre elkészített poharakat mutatják be, amelyek 2—3 milliméterrel több italt mérnek, ugyanis ezeknél ennyivel följebb van a vonal. Jelenleg i—fi mill'ó jelzett pohár van forgalomban, tehát van mivel visszaélni. A fogyasztóknak tudniok kell, hogy a fém mérőeszközt színültig kell tölteni itallal, — és pohárral mérni ugyanakkor tilos. Ha még-' is ezekkel mérnek, akkor már visszaélés történik. Nem szabályos a mérleg De nemcsak a italt lehet „elmérni”. Ha ai hentes rácsapja a húst a kétkarú mérlegre, és az lenyomva többet jelez, pillanatok alatt utána lehet mérni, tehát megállapítható a visszaélés. Nehezebb a helyzet, ha olyan mérleget használnak a boltokban, amelyekkel kilókat lehet mérni, viszont a fogyasztó csak 5, illetve 10 dekát kér. Az 1959-ben kiadott, és ma is érvényes Mérésügyi Műszaki Utasítás XII. fejezetének 34. pontja kimondja, hogy 10 dekán aluli méréseknél nem szabad azokat a mérlegeket használni, amelyek másik serpenyőjére kilós súlyokat lehet tenni. Olyan mérlegeket kellene beállítani — de csak kelleO. PEGGY f KÖSZÖ NŐM/MSB 7ACA't7A* *\. ajob&olomj tík/yVESPOLCON NéM< POffr ÉS2LEÍ7EM , Miss ereejmantle. AGYONOOUiOZTATUtX. ÖROvsz.hoqy Fa HiVtALAX? ESTE EL /WEOVÖtvIK. V/ACSO- RA'ZNI ? FAIT VE ÖVÉK FEL? A /WN- TAfS KÉK RV/HAf - /VAT VAGY A A /MINTÁS KjélCET. A HAJAD? HOGY?.,. EEjL VAGY LE? LEI HOGY NE <GYAJC Tl/t Sokat ? /milyen éOES KiSCA'NY VAGY TE. DE NÉ2D, PEGGYcsak ne «gyal; A VÉGÉN /WA3D vODÖRßÖL ÖN* TENEK a. haO- SEREQBE. este TALA'LKDZVMC ADDIG OdL Vi - iGva'ZZ... M ne — amelyek csakis 10 dekáig mérnek, amelyek mutatója jobbról balra teljesen kileng, és pontosan méri a fél dekát is. Sajnos, az ilyen régebbi mérlegeket kivonták a forgalomból, és rendeletellenesen olyan mérlegeket használnak, amelyekkel 10 dekán aluli áruknál könnyen lehet elkövetni visszaéléseket. A Mérésügyi Hivatal is kénytelen eltűrni a bolti mérlegek rendeietellenes használatát — mert az ipái jelenleg nem gyárt mást. — Ha a közönség ismeri jogait és tudja hogyan „szokták” becsapni, ismeri a „fogásokat”, akkor fel tud lépni a sajnálatosan gyarapodó üzleti és vendéglátóipari visszaélések ellen — mondotta illetékes tájékoztatónk. ZSOLNAI LÁSZLÓ •* \ Üzbég napok a megyében A hét elején két helyen is rendeztek a Hazafias Népfront helyi bizottságai üzbég napokat. Az egyikre Felsőnánán, a másikra Kétyen került sor. Mindkét helyen zsúfolásig megtelt a művelődési ház terme erre az eseményre. Mind a fel- sőnánai, mind a kétyi baráti esten László Antal, a népfront megyei munkatársa mondott ünnepi beszédet. Méltatta a két nép egyre mélyülő barátságát. Beszélt az 50. évforduló jelentőségéről. s annak méltó megünnepléséről. A két baráti esten üzbég vendégek is részt vettek, felszólaltak, s elmondották mit jelent számukra a szovjet hatalom. Üzbegisztánt valamikor az éhség- sztyeppének nevezték, ma világviszonylatban is fejlett mezőgazdasággal rendelkezik. Felsőnánán és Kétyen is a KISZ-fiatalok és az úttörők „Ki mit tud a Szovjetunióról?” vetélkedőt rendeztek. A szovjet vendégek is bekapcsolódtak a verseny értékelésébe. A legiile- tékesebbek is' meg voltak elégedve az eredménnyel. Jóleső érzéssel vették tudomásul, hogy a két község fiataljai milyen sokat tudnak az ő hazájukról. — Nem fogja bevenni. Ilyen utasítást csak különleges esetben kaphat Az alezredes leintette a közbeszólót. — Erre mi is gondoltunk. Éppen ezért az utasítás így fog kezdődni: „V-eset”. Ez az általános fedőszó arra az esetre, ha háború törne ki, vagy ha annak közvetlen előkészítése folyik. Ilyenkor pedig nagyon is elképzelhető az adó megszólaltatása. — így más — ismerte el a közbeszóló. — És mit fog tartalmazni az utasítás? — Kérni fogjuk a V-esetben felhasználható összes ügynökök fedőneveit. Ebből megtudjuk, hányadán állunk a felszámolással. Egy ilyen utasítás elképzelhető, hiszen nem tudhatják odakint, hogy időközben nem bukott-e le va- ' — 121 — laki. A vevőnknél ezalatt megfejtik a Münchenből kapott szöveget, és közük velünk telefonon. Ha nem okoz bonyodalmat, azt is leadjuk a tüdőbajosnak. Ez valószínűleg kapcsolható lesz előző adásunkhoz, és eloszlatja az esetleges kételyeket. No és mi következik ezután? A V-eset hírére nyilván megmozdul az egész társaság, így könnyebb lesz őket felgöngyölíteni. — Mikor kérjük tőlük a választ? — kérdezte Pikó százados. — Rövid határidőt szabunk. Két-három órát. Természetes, közben figyeljük a telefonvonalakat is. Különösen Hídvéginél. — Értem. Még egy kérdés. Valter miért van fogdában? Az alezredes sejtelmesen mosolygott. — Koszos volt a fegyvere! Nem? Pikó vallat vont. A rádiósok kérdeztek még néhány részletproblémát, majd mindenki a munkája után indult. * Másnap reggel hat órára már minden készen állt. A nyomozók feszülten várták a kritikus időpontot. Végre: hét óra. A zavaróadót bekapcsolták. A félrevezető adás két perc múlva megkezdődött. Rövid idő múltán a zavarási körzeten kívül lévő rádióvevőtől telefonon jelentették a Münchenből vett közleményt. A szöveg közölhető volt és j nem mondott ellent az eddig leadottaknak. Ezt is kisugározták az éterbe. j — 122 — A telefonhallgatók perced következtek. A tü- dőbajos hívta a manökent. — Anika, jöjjön azonnal hozzám. Pénze érkezett. .. — köhögött a mikrofonba. A nő nemsokára meg is jelent a műszerésznél. A tüdőbajos ezután elhagyta a Petőfi Sándor utcai lakást, és a Körút felé villamosozott. A Kőrútnál átszállt, majd a Népköztársaság útjánál lelépett a villamosról, és félórás séta után egy OFOTÉRT-ba tért be. Pikó miután vette a jelentést, csodálkozva fordult az alezredeshez. — Miért vannak ezek úgy összeragadva a fotózással? — kérdezte. Amaz mosolygott. — Könnyebb a titkos írások megfejtése, felvételek készítése... Bizonyára feltűnőbb lenne, ha mondjuk egy pék foglalkozna vegyszerekkel. .. A nő a lakására sietett, az Izabella utcába. Néhány perc elteltével az egyik fényképészsegéd sürgős családi ügyre hivatkozva elkérez- kedett az üzletvezetőtől. Gépkocsijába ült, és maximális óvatossággal vezetve, Zuglóba hajtott. Az egyik, viszonylag néptelen utcában kiszállt a kocsiból és gyalog folytatta útját. A követésével megbízott nyomozóknak nehézségekbe ütközött, hogy feltűnés nélkül figyelhessék. Egyedülálló ház kapuján csengetett. Középkorú, nyugdíjas pénzügyőr engedte be. — 123 — W
