Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

1967. október 11. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Szovjet vendéget várnak Gerjenben november 7-ére A szovjet postabélyegzővel el­látott első levél április elsején érkezett a gerjenieí címére. A levél a község lakosságának szólt. „Hajnalpír a szabad Gerjen fe­lett” címmel visszaemlékezései­ről írt Nyikolaj Nyikiforovics Beluh szovjet tiszt, aki 1944-ben Leonyid Ivanovics Gobulovszkij kapitány vezetésével részt vett a Gérjen felszabadításáért folyó harcokban. Azóta élénk levelező kapcso­lat alakult ki a szovjet katonák és a gerjeniek között; Holler Etelka KISZ-fiatal, Bese Antal, Pesti Jánosné és még mások is írtak a ma már nyugdíjas szov­jet tiszteknek. Levelükre vá­laszt kaptak, sőt, kölcsönösen fényképek is cserélődtek. A gerjeniek személyes találko­zással szeretnék erősíteni a ba­rátság szálait. A község lakossá­ga összefogott, s nagy és szép terv végrehajtásán dolgozik. El­határozták, hogy a november 7-i ünnepségekre meghívják közsé­gükbe a Gerjen felszabadításáért folyó harcok egyik még ma is élő irányítóját, Leonyid Ivano- vies Gobulovszkij kapitányt. El­küldték a levelet, amely a kö­vetkezőképpen hangzik: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. jubileumi évében a mi hazánkban is megünnepel­jük a nagy napot, s egybekap­csoljuk falunk felszabadulásának ünnepével. A munkásosztály és az egész világ jubileumi ünnepére készü­lünk, és hálával emlékezünk az ön személyére, a volt zászlóalj- parancsnokra, s az Önök kato­náira, akik felszabadították ha­zánkat, falunkat a német fasisz­táktól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe és falunk felszabadulásának 23. évforduló­ja alkalmából a helyi pártveze­tőség, a községi tanács és Ger­jen minden lakója nevében szí­vélyesen köszöntjük önt, a zász­lóalj parim cs noko t, a szovjet hadsereg harcosát. Mint falunk felszabadításának egyik szemé­lyes résztvevőjét, örömmel meg­hívjuk önt Gerjenbe, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe «lkai mából egy hétre vendégségbe. Vállaljuk és biz­tosítjuk annak lehetőségét, hogy itt-tartózkodása alatt megnézhes­se a harcok színhelyét, de ugyanakkor megmutatjuk elért eredményeinket is. Mi gerjeniek bízunk abban, hogy Gobulovszkij elvtárs elfo­gadja meghívásunkat, és eljön hozzánk. Kérjük, értesítsen ben­nünket. hogv mikor vá>-juk önt Oerienben. Várjuk az önnel va­ló örömteli találkozást, s üdvözli Gerjen község lakossága.” A meghívólevélre válasz érke­zett: T-eonvid Ivanovics Gobu­lovszkij kapitány örömmel fo­gadta a meghívást, s jövő hó­napban a gerjeniek vendégeként tv'Hg Magyarországon tar­tózkodik. P. M. Újságíró—olvasó találkozó Szekszárdon Hétfőn este hét órakor, a volt megyeháza nagytermében a me­gyei könyvtár újságíró—olvasó találkozót szervezett, Korolovsz- ki Lajosnak, a Televízió külpo­litikai rovatvezetőjének részvéte­lével. Az aktuális külpolitikai ese­ményekről, a nemzetközi helyzet alakulásáról szóló beszámolót kis­számú közönség hallgatta. Az előadás végeztével a hallgatóság közül feltett kérdésekre válaszolt az est vendége. Kár, hogy nem kisebb helyi­ségben került sor a találkozó megrendezésére, bár ezért nem a könyvtár dolgozóit terheli a felelősség, akik 300 meghívót küldtek szét a városban, nem rajtuk múlott, hogy a meghívot­taknak csak töredéke jelent meg a találkozón. (— na —) kezetben dolgozik. Fizikai mun­kát végeznek. Családi alapon zajlik le még a civakodás is. Va­lamelyik nap a főkönyvelő, meg az egyik nagybácsi hevesen ösz- szekapott. Hogy mondják ezt? Nincsen kanál zörgés nélkül. Va­lami bonyodalmas SZTK-ügyön vesztek össze, a nagybácsi nem akarta megérteni a rendelete­ket, az öccse pedig túl indula­tosan próbálta volna megmagya­rázni. Nem örök-harag, kibékü­lés ennek is a vége. Tartós ha­rag tulajdonképpen nincs. A gyűlölködést állítólag ezen a tá­jon nem ismerik. Béndek István párttitkár, Bi- hácsi György tsz-elnök és Paizs József agronómus külön-külön is rendelkezik annyi tekintéllyel, hogy az indulatokat levezesse. Ók is helyi emberek. Paizs Jó­zsef azóta meg különösképpen fürgedi honosnak számít, mióta fia helybeli lányt vett el fele­ségül. A főagronómusnak egyből rokona lett a fél termelőszövet­kezet. A másik fél termelő- szövetkezet meg a párttitkámak és az elnöknek a rokona. Jel­lemző az önellátásra, hogy a termelőszövetkezetnek szüksége volt egy állattenyésztőre. Az egyik szövetkezeti gazda fiát, Porga Jánost ösztöndíjjal el­küldték Kaposvárra, a felsőfokú mezőgazdasági technikumba. A fiatalember elvégezte az isko­lát, megszerezte a szaktechni­kusi oklevelet és most ő az ál­lattenyésztési brigádvezető. „Har­cias kis kölök” — mondják ró­la szeretettel. Különben a tanulás, a tovább­képzés az egyetlen fájó pont. r'ocR soha jelentkező. A felnőtt szakmunkásképzés egyenest cse­hül áll. Anakdótába illő helyzet, hogy Németh György már má­sodszor mentette meg a közös gazdaság becsületét a járás előtt. Először arról volt szó, hogy te­kintettel a kemizálás térhódítá­sára, a kártevők és a kórokozók ellen a védekezés fontosságára, valakit el kell küldeni Fácán­kertre, hogy kitanulja a növény- védelmet. Egyetlen ember, Né­meth György jelentkezett* El­ment, megszerezte a növény­védelmi szakmunkás-bizonyít­ványt, és utána visszatért a ter­melőszövetkezetbe. Ismét jött az értesítés, hogy tekintettel az ál­lattenyésztés minőségi és meny- nyiségi fejlesztésére, a termelő- szövetkezet küldjön egy embert, inszemináló tanfolyamra. Jelent­kező nem volt, ismét Németh Györgynek kellett elmennie. Si­keresen elvégezte a tan folyamot, kitanulta a mesterséges termé­kenyítést, ám számítani lehet rá, hogy legközelebb majd ismét őt veszik elő, ha tanfolyamra kell küldeni valakit. Ez az. ami nem jól van. A termelőszövetkezet kiváló termelési eredményeket ér el, de az adottságokat még jobban ki tudnák használni, ha több ér­deklődést tanúsítanának a tagok a mezőgazdasági tudományok el­sajátítása iránt. Az idén kuko­ricával szerepeltek a mezőgazda- sági kiállításon. Elismerő okle­velet kaptak, dicséretben része­sültek. De talán még az sem lett volna túlzás] ha aranyérmet kapnak, hiszen tavaly 28,03 mé­termázsás átlagtermést takarítot­tak be kukoricából, s volt olyan Őszi munkaszervezés Kevés a gép, mégis időben akarnak végezni Zombán AZ ŐSZI IDŐSZAK mindig a legnehezebb a mezőgazdasági üze­mekben. Jelenleg különösen nagy gondot okoz a munkák sokasága, mivel a talaj művelésben elmarad­tak a nyáron a szövetkezetek, ke­vés kivételtől eltekintve. Szüksé­ges tehát a gépek legokosabb ki­használása, sok függ a munka- szervezéstől. Nyilatkozatot kértünk egy ter­melőszövetkezet vezetőjétől, a zombai Egyesült Erővel Tsz elnö­kétől, hogyan szervezik ők a mun­kát. Lakatos Antal elmondta, hogy a szövetkezet földterületének nagy­ságához képest kevés az erőgép, így különösen nagy szerep jut a munka megszervezésének. Nem. kizárólag az embereken múlik, si­kerül-e időben elvégezni a beta­karítást és a vetést, mert az elnök szerint, amit megtehetnek a tsz- tagok, azt megteszik. A vetés és a talaj munkák meg­szervezésében egyebek kőzett ar­ra törekednek, hogy minél több gépet üzemeltessenek éjszaka is. Két DT—54-es traktor állandóan kettős műszakban dolgozik, szánt, de nyolc gumikerekű, univerzális traktor közül is, felváltba, többet rendszeresen dolgoztatnak éjjel is, nappal is. Tehát váltogatják a ket­tős műszakban dolgozó embereket és gépeket. Arra is gondoltak, hogy minden traktorvezetőnek jusson jobb munka és kevésbé jó. Pontosabban: egyformák legyenek a kereseti lehetőségek ebben a hajrás időszakban. A traktorosok egy része öt napig vet, utána öt napig szánt és így tovább. Premi­zálás nincs, mert becsületbeli ügy­nek tartják a vetés jó minőségű elvégzését, egyébként pedig az egész évi jó munka után számít­hatnak jutalomra a traktorosok. A SZERELÖSZOLGÁLATOT az egész gépparkra kiterjesztették: a szövetkezet hét szerelője közül kettő mindig szolgálatban van, éj­jel is, vasárnaponként is. Az előző vasárnap teljes ütemben folyt a munka a zombai Egyesült Erővel Tsz földjein, betakarították 50 hold napraforgó termését, felszán­tottak 40 holdat vetés alá és eb- zől 30-at mindjárt el is vetettek. A szövetkezet elnöke azt mond­ja, hogy ebben az esetben nem feltétlenül volt szükség a talaj pihentetésére, mert korábban már pihenhetett ez a föld, tehát rög­tön a szántás után lehetett bele vetni. Egyébként betartják azt a szabályt, hogy a vetőszántás után ülepedjék a talaj a vetés idejéig. Részletes, konkrét ütemtervet készített a szövetkezet szakvezeté­se a gabonavetéshez. Úgy számít­ják, október 1-től 25-ig el tudják végezni a gabonavetést, ha hét esős napot kalkulálnak be. Az el­ső időszakban, október 15-ig nyolc erőgép dolgozik a vetésen és a talajelőkészítésen, aztán pe­dig az összes erőgép erre a mun­kára áll. Tehát október 25-ig be akarják fejezni a munkát. Utána már csak a kukoricaszedés marad, november 10-től pedig a mély­szántás. ÚGY MONDJA LAKATOS AN­TAL, vizsgaév ez a zombai közös gazdaságban az új vezetőség és az egész megnagyobbodott szövet­kezet számára. Várják az embe­rek, hogy mire képes a nagyüzem, hiszen ez most már valóban nagy gazdaság. A hangulat jelenleg jó, már csak azért is, mert a kapásnö­vényekből kimondottan jó termést várnak, a burgonya kivételével. A cukorrépa kitűnő termést ígér: egyharmadát takarították be és találtak olyan parcellákat, ame­lyeken 270—300 mázsa a holdan­ként! termés. A napraforgó ugyancsak szépen fizet, holdan­ként 10 mázsa fölött. Kukoricá­ból 35 mázsán felüli átlagtermést várnak. Az elnök tájékoztatása szerint egyes helyeken 50—60 má­zsa is lesz a holdankénti átlag csöves kukoricából. A burgonya nem sikerült, csak 45 mázsa a holdankénti átlagtermés, mert a szövetkezet megnagyobbodása, tehát az egyesítés előtt nem tör­tént vetőgumócsere. / A dal és tánc nyelvén kötött barátság Csehszlovák népi együttes Madocsán A szekszárdi szüreti napok mű­sorában — mint ismeretes — szerepelt néptáncbemutató is. Ezen részt vett a megyei csopor­tok közül a madocsai is, valamint a nálunk vendégeskedő cseh- I szlovák népi együttes is. Csak e tábla is, ahol 33 métermázsa má­jusi morzsolt termett. Az idén bú­zából remekelt a gazdaság. Egyéb téren sincs szégyenkeznivalójuk, és máris bizonyos, hogy az egy dolgozó tagra jutó átlagrészese­dés, úgy mint tavaly, az idén is eléri a 21 ezer forintot... Hát­ha még jobban volna kedve ta­nulni a tagságnak. A teljes igazsághoz hozzátar­tozik azonban, hogy más vonat­kozásban örvendetesen nagy az igényesség és az érdeklődés. Nyolcvan televízió ad esténként műsort ebben a parányi község­ben. Folyóiratok, lapok, főleg ké­pes újságok járnak mindegyik házhoz. Sok bírálat éri a Mozi­üzemi Vállalatot, a régi filmek miatt. „Miért hoznak ide mindig özönvíz előtti filmeket?” — te­szik fel a kérdést. Erre a kér­désre választ szeretnének kapni. Beszélgettem tsz-vezetővel és megkérdeztem, kik a közös gaz­daságban a legjobb dolgozók. Szerinte öt-hat ember kivételé­vel, mindenki. B. Takács József. B. Kiss József állítólag a jók között is a legjobbak közé tar­toznak. Egy óra körül véget ér az ebéd­idő, ismét kezdődik a munka. A határban megindulnak a gépek, a főagronómus megérkezik az iro­dára, megelevenedik a tanácsháza is. A jelek arra mutatnak, Für­géd jól érzi magát. Szépen bol­dogul. A volt cselédek munkásai is, de egyben urai is, csendes, sze­líd birodalmuknak, még ponto­sabban. uradalmuknak. Mert Für­géd a szövetkezeti gazdák ura­dalma. SZEKUUTY PÉTER két együttest említettük, mert hozzájuk fűződik annak gyakor­lati igazolása, hogy a dal, a tánc nyelve képes egybekötni két nemzet fiait, képes meleg, baráti kapcsolatot teremteni közöttük minden előzetes tervezés, szerve­zés nélkül. A madocsaiak szombaton lát­ták a csehszlovák táncosokat, azok pedig viszont a madocsai- akat. A cseheknek tetszett a. ma­docsaiak táncában a sok-sok ere­deti motívum. A madocsaiakat a kiváló zenekar, s az önfeledt, lendületes előadásit csehszlovák tánc bűvölte el. Ezen az úton jutottak el a személyes megis­merkedésig. Ezután már csak egy megbeszélés választotta el őket attól, hogy a vendégek ne utaz­zanak el hétfőn, hanem tegye­nek látogatást Madocsán. Minden akadály elhárult. Egy nappal si­került meghosszabbítani itt-tar- tózkodásukat, s a baráti nép tán­cosai elindulhattak a vendéglá­tókhoz. Hétfőn délelőtt a csoport tag­jai még részt vettek a Hazafias Népfront megyei bizottságának fogadásán, ahol Hunyadi Károly megyei titkár tolmácsolásából részletesebben is megismerked­hettek a megye, a város népé­nek életével, munkájával. De mi is többet megtudtunk róluk. Ki­derült, hogy a táncosok és a ze­nekar vezetője egy-egy orvos. És a csoport tagjai is főként egész­ségügyi dolgozók. De vannak köztük munkások, főiskolások is. A szívélyes baráti fogadás vé­gén Hunyadi elvtárs két albu­mot adott át az együttes vezető­jének, dr. Igor Chalupkának, hogy képekről is emlékezhesse­nek Magyarországról és Szekszárd városról. Ez alatt nagy készülődés folyt Madocsán. A helyi együttes tagjai szétvitték a községben a hírt. Úgy határoztak ugyanis a ma­docsaiak, hogy otthonukban, csa­ládi körben vendégelik meg az együttes tagjait. S amikor délután a község ve­zetőinek ünnepélyes fogadása után a kultúrházhoz ment a ven­dégsereg, szinte egymás kezéből kapkodták ki a vendégfogadók a táncosokat, zenészeket. Nem volt könnyű az osztozkodás, hi­szen a több mint 40 tagú együt­tes is kevésnek bizonyult, annyi vendégfogadó akadt. Ezért mondta Földest János, a járási népfronttitkár, aki maga is madocsai: „Nem merek a szomszédom háza előtt elmenni, neki már nem jutott vendég.” Még a gépkocsivezetőnek is nagy „keletje” volt. Egy idős néni — a vendéglátó — egy pillanatra el nem mozdult mellőle, míg a ko­csit rendben hagyta, nehogy va­laki elcsábítsa közben. A vendégek ajándék műsorára tele is lett nemcsak a kultúrház, hanem az udvar és körülötte az utca is. Jó lett volna, ha min­denütt ablak a kultúrház fala. A műsorra át kellett rendezni a termet. A kis színpadra kerültek a székek, s a terem közepén csi­náltak helyet a táncosoknak. A műsor megkezdése előtt Mol­nár János országgyűlési képviselő köszöntötte a vendégeket, s me­leg szavakkal beszélt a két nép hagyományos barátságáról. És ezután ritkán látott siker szín­helye volt a terem. Különösen sok tapsot kaptak a vendégek látványos „cséptáncukért”. Alig akart vége szakadni az ünnep­lésnek. Befejezésül a tsz-tagság nevé­ben az elnök köszönte meg a csoport tagjainak műsorát, és ajándékként a saját termésük­ből 2 láda almát adott át. Részt vett a baráti esten Frantisek Ne- mec, a Csehszlovák Kultúra igaz­gatóhelyettese, aki méltatta a madocsaiak vendégszeretetét. A barátság szálai — amelyet a dal és tánc nyelvén kötöttek — tovább erősödnek, mert a ven­dégek meghívták a madocsaiakat — amit el is fogadtak —, te­gyenek látogatást náluk, Skati- cán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom