Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

HW?. október 21. rmm wrrn rs m 5 A nyáron jó né­hányszor arra ri­adtam föl korán reggel, hogy kia­bálnak az utcán: „Kovácsék!’’ Dr. Kovács Barna, ál­latorvost keresték, és nem akarták tudomásul venni, hogy már nincs otthon, és később sem jön haza. Hónapok óta Kajmádon dolgozik, sokszor éjszaka sem jut haza a családjához. A szekszárdi jószágtartó gazdák, akik őt akarják megkérni gyógyításra, mert „nem eszik a disznó”, vagy más baj miatt, elég sokan vannak. Sokan szeretik. Nagy tudású állatorvos, és igen barátságos ember. Már huszonnyolc esetben végzett császár­metszést tehénen. Ez a műtét egyébként nem szokásos istállóban, csak az állatkórháznál, de dr. Kovács Barna munkájában nem rendkívüli esemény. Tudását és munkakedvét jelzi, hogy teljesen új módszereket dolgozott ki az állat- gyógyászatban. Egyik a meddőségi kezeléshez használható készülék, amellyel lehetővé válik, hogy akkor is kezeljék a tehenet, amikor a ha­gyományos módszer erre-nem ad módot: közvet­lenül az elles után. Három évvel ezelőtt dolgozta ki az eljárást, de nem sikerült elfogadtatni az állami gazdaságokkal, pedig ő volt négy eszten­deig a Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazga­tóságának főállatorvosa. Most maga tudja ki­próbálni az új eljárásokat. Szerencsére a Szek­szárdi Állami Gazdaság vezetőitől megkap min­den segítséget. Az említett készüléknek például az lenne az előnye, hogy ezáltal a mostani 17 hónapról 13-ra lehetne lerövidíteni a két ellés közötti időszakot. A készülék kipróbálása a szek­szárdi gazdaságon kívül még két állami gazda­ságban történik. másik módszer, amellyel ugyancsak nagy szolgálatot tesz az állatorvos az állat- tenyésztésnek, amennyiben sikeresen al­kalmazzák és elterjesztik: a vemhes kancák vér- savójává tehenek meddőségi kezelésére használ­ják fel, továbbá a sertéstenyésztésben a kocák ivarzásának időzítésére, hogy az ellés legalább egy hét alatt végbemenjen egy-egy elletőben. Ezáltal kevesebb lesz a meddő koca, nem húzó­dik el a vemhesülés ideje és nem kell a kocák helyett beállítani kocasüldőket. Dr. Kovács Barna tapasztalatai szerint eddig általában a kocák 50 százalékát kellett kiselejtezni, és min­den jószág mellett még egy kocasüldőt tartani. A számok alaposan le fognak csökkenni, Leningrádban tanult dr. Kovács Barna, 1949- iői 1954-ig. Hárman végeztek akkor magyar- országi hallgatók a híres városban. Beszélgeté­sünknek külön témája a szovjet állatorvos­képzés, a színvonal, összehasonlítva a magyar oktatással. — Különbség tulajdonképpen csak a szemlé­lőben van, illetve volt, az elmúlt tíz-tizenöt év alatt. A Szovjetunióban jobban kultiválták már akkor is a nagyüzemi állategészségügyet. Egyéb­ként 33 állatorvosi főiskola, akadémia, illetve egyetemi fakultás van a Szovjetunióban, ahol állatorvosokat képeznek. — A nagyüzemi módszereket tehát már egye­temi tanulmányai idején elsajátította? — Az alapokat igen. De rohamosan fejlődik ez a tudomány is, elég lépést tartani. Az ember nem győzi figyelemmel kísérni az újabb gyógy­módokat, eljárásokat, csak a folyóiratokon ke­resztül. Évek óta rendszeresen forgatok négy szovjet szaklapot, két angolt és egy NDK-beli kiadványt. — Milyen nyelveket tud? — Oroszul nemcsak olvasok, hanem beszélek is, ezenkívül olvasok angolul és németül. — Mi nehezebb: megyei főállatorvosnak lenni és irányítani, vagy pedig egy állami gazdaság kerületi állatorvosaként a gyakorlatban dolgoz­ni? — Az előbbi olyan szempontból nehezebb, hogy elvi döntéseket kell hozni, és nem biztos, hogy elfogadják, még akkor sem, ha a legjobb módszerrel, a meggyőzés módszerével akarja át­adni az ember. Tapasztaltam ezt, amíg az ál­lami gazdaságok megyei igazgatóságán dolgoz­tam. Az új módszerek alkalmazása ellenállásba ütközött elég gyakran. De azért a meggyőzéssel sikerült eredményeket is elérni. — A szekszárdi gazdaságban most vannak-e, illetve lesznek-e nagy változások az állategész­ségügyi munkában? J — Igen. Például Kajmádon egy ♦ régi istállóban + egészen modern ♦ profilaktóriumot ♦ hozunk létre. Ez X azt jelenti, hogy az elléstől tízna­pos korig egyedi ketrecekben van­nak a borjúk, ott meg éem fordul­hatnak, s nem fertőződnek. Az első tapasztala­tok igen jók, gyógyszerre nem volt szükség. A munkám elsődlegesen nem gyógyítás, mert a nagyüzemi állategészségügy legfőbb feladata a megelőzés, nem a gyógyítás. A nagyüzemi ál­lategészségügyet kívülről nem lehet megvalósí­tani csak úgy ha állandóan ott tartózkodik a. állatorvos. Meggyőződésem, hogy az állatorvos­tudományok a nagyüzemben váltak termelőerő­vé. A hatóság külső beavatkozása idővel mind­jobban csökken, nem irányító szerepet fog be­tölteni, csak ellenőrző szerepet. — Mit jelent az, hogy a megelőzés az első­rendű feladata az állatorvosnak? —• Szaporodásbiológiával és takarmányozás- élettannál kell foglalkozni. Konkrétan: a mező- gazdasági mérnökkel együtt részt venni már a tervezésben, például a takarmánytermesztés és a takarmányozás megtervezésében. Az állat­orvosnak ismernie kell a takarmánytermő terü­letek talaját. Milyen nyomelemek, ásványi anya­gok hiányoznak a talajból. Hiszen ha a takar­mány foszforszegény talajon termett, ekkor hiába termékenyítenek, sőt, a jószág hozamai sem jók. Még odáig is elmegy a nagyüzemi ál­latorvos, hogy figyelemmel kíséri a takarmány béltartalmát, és gondoskodik a tápanyagpótlás­ról. Véleményem szerint a modern járványvé­delmet is csak akkor lehet megvalósítani, ha a feltételeket ehhez megteremtik: izoláció, tehát elkülönítés a külső környezettől, szigorú karan­tén és fertőtlenítés. Meggyőződésem, hogy a nem fertőző -betegségek megelőzéséi is csak belső munkával lehet elérni. — Mi tehát a nagyüzemi állatorvos munkája összességében? — A gyógyítást megelőzi jelentőségében a termékenyítés, az ellés utáni involúciós kezelés és a már említett munkák. Elmondom egy napi programomat. Nyáron már reggel öt-hat óra között dolgozik az ember. Hét óráig a tömeg­munkát végzem Kajmádon, aztán tíz óráig Pa­lánkon vagyok, tíztől egyig Jegenyés-pusztán és délután ötig ismét Kajmádon, meg Csirip-pusz- tán. Termékenyítés és különböző vizsgálatok. Naponta 43 kilométeres utat kell megtenni mo­torkerékpárral, illetve hintával. Rendkívül sok az improduktív utazás, és fárasztó is ez. Gép­kocsi kell a jövőben a nagyüzemi állatorvos munkájához. Nagyon sok az adminisztráció is. Például egy termékenyítést öt helyre kell be­vezetni. Minden második vasárnap ügyeletet tar­tunk, felváltva dr. Konti Jánossal. Ezt termé­szetesen nem dotálják és szabadnapot sem tud­nak adni a számunkra, mert a munka nem teszi lehetővé. Ezt nem panaszképpen mondom, mert anyagilag megtalálom a számításomat, és ismét­lem: a gazdaság vezetői messzemenően támogat­nak. A jövőben egyébként is sokkal kedvezőbb körülmények között lehet majd dolgozni a Szek­szárdi Állami Gazdaságban. Jövőre építenek Jegenyés-pusztán egy új, 350-es létszámú tehe­nészetet, betonútokkal. Még nagyobb beruházás, hogy 1970-re fölépül a sárközi kerületben egy sertéstenyésztő és -hizlaló telep, ahol évente 30 ezer sertéssel dolgozunk majd. Kiváló perspek­tíva ez. Jelenleg tulajdonképpen a gépkocsi­hiány mellett az nehezíti legjobban a munkán­kat, hogy kevés a felcser. Ök a mi leghűségesebb segítőtársaink és sajnos nincs felcserképzés. * eszélgetésünk nem Szekszárdon folyt le. hanem Kajmádon, tekintettel arra, hogy már reggel sem található otthon dr. Ko­vács Barna, és bizonytalan, melyik este jut be a városba. De ha van egy kis szabad ideje, kihoz egy nyaláb könyvet a megyei könyvtár­ból, és a legutóbbi időkig nem múlt el Szekszár­don irodalmi rendezvény az ő jelenléte nélkül. Szerény ember. Véleményét is csak azért volt hajlandó elmondani a nagyüzemi állategészség­ügyről. mert az közérdek. GEMENCZI JÓZSEF Í ARCOK I (illatőmús X tüzelő fan, az építőanyag Peredi Jenővel, a szekszárdi TÜZÉP-telep vezetőjével egy kis körsétát teszünk és beszélgetünk: Mi van, mi nincs a telepen? Már az első pillanatban szem­be tűnnek a nagy fa- és szén­hegyek. — Ebből talán több is van a kelleténél — jegyzem meg. — Azért ez túlzás. Tüzelőnk van, ez igaz. Tűzifából például olyan készlettel rendelkezünk, hogy egy idő óta bármilyen meny- nyiségben adjuk. Megszüntettük a korábbi korlátozást, tudniillik, hogy csak a vásárolt szén ará­nyában adtunk tűzifát. Szenünk is van néhány fajta, de ezek a hegyek egy kicsit megtévesztőek. Az itt látható szén zömének már megvan a gazdája. A tavasszal ugyanis jelentős mennyiségű szénutalvány került forgalomba, de a szállításnál egy kis lemara­dás mutatkozik. De azért ki tud­juk szolgálni a most jelentkező vevőket is. Közben folyamatosan érkeznek a szénszállítmányok, így tüzelőből nincs és nem is várható zavar. — A választék? — Nálunk elsősorban a komlói diót, iszapszenet, brikettet kere­sik és ebből ki is tudjuk elégí­teni az igényeket. — Az eladott mennyiség ho­kevés — Kérem, tessék eljönni egy« szer 2-án, mert olyankor tégla­napot tartunk. Legtöbbször 2—300 ember tolong, még a pultot is odébb nyomják. Be kellett ve­zetnünk, hogy csak kisebb cso­portokban engedjük be az em­bereket. Kevés téglát kapunk, kevesebbet, mint tavaly, az igé­nyek pedig nőnek. Amikor itt van ez a nagy tömeg, elosztjuk, hogy mindenkinek jusson. így csak 500—1000 darabos tételt tudunk adni egy-egy személynek. De mi az? Legfeljebb kisebb ja­vításra elegendő, de új ház építé­sére ... Kérem, egy új épülethez 30—40 000 tégla kell, mikor jön össze ez a mennyiség az ilyen apró tételekből? — Fűrészelt áru — fenyő­deszka, léc? — Körülbelül egyharmadát kap­tuk a tavalyinak. — Ajtó, ablakféleségek? — Itt a mennyiség viszonylag jobb volt, de a választék... Meg olyan dolog ez, ha nincs, tégla, Az előregyártóit garazs gyan alakul az előző évekhez képest? Az olajfűtés elterjedése hogyan befolyásolja a hagyomá­nyos tüzelő iránti keresletet? — Minden évben nő a tüzelő­forgalmunk. Az a tapasztala­tunk, hogy az olajkályhások kö­zül is többen visszatérnek a ha­gyományos fűtőanyagra, vagy legalábbis kiegészítésként, tar­talékként vásárolnak, szenet, tű­zifát. A szénhegyek után nagy üres­ség ... Ahol azelőtt betongeren­dák, áthidalók, betétek tömege sorakozott, most úgyszólván sem­mi nincs. Manapság már jófor­mán senki sem építkezik előre­gyártott betonelemek nélkül, a szekszárdi TÜZÉP-telepen azon­ban betongerenda például még mutatóban sincs. Néhány beton­áthidaló és kerítésoszlop az egész készlet, — Keveset kapunk, és azt el­kapkodják. Kevesebbet, mint ta­valy. — Cement? — Háromszázas van, dehát négy- és ötszázas kellene. Várjuk minden nap, kell, hogy kapjunk, de nem tudjuk, mikor érkezik. Eddig 340 tonnával kaptunk ke­vesebbet a beütemezettnél. — Mész? — Abból normális volt az el­látás. — Tégla? Nagy sóhaj. az ajtóval sem sok mindent tud« nak tenni. — Mi ennek az enyhén szólva rossz építőanyag-ellátásnak aa oka? — Nem tudom. Minden bi« zonnyal az, hogy nincs elég. — Mikor javul meg? — Ezt sem tudhatom. Viszont egy kellemes megle­petés is várt a telepen. Megér­keztek az első előregyártott ga» rázsok. Tizennyolc négyzetmé­ter alapterületűek, a tetejük eter­nit, az oldalfal pedig deszka. Tet­szetős kivitelűek, gyorsan szét­szedhetők és összerakhatok, te­hát szükség esetén könnyen át- helyezhetők. A garázsigények tehát kielégíthetők tégla hiányá­ban is. Viszont a lakásigények,^ BODA FERENC Használja ki az utolsó lehetőséget! A Népbolt szaküzleteiben még kapható DANI; VIA motorkerékpár OTP-résatletre is! (333)

Next

/
Oldalképek
Tartalom