Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
t w 1 f 1 ’ TOLNA MFOYFf NfiPtfJSAtS 196". október 89. Mi rár ránk a HOLDON? A Hold felületi rétegeire vonatkozó értesüléseket eddig csillagászati és radiofizikai módszerek segítségével, kozmikus készülékekkel történő fényképezés útján szerezték. Bár ezek a vizsgálatok csak távirányított „tapogatózások” voltak, érdekes eredményeket szolgáltattak. Ma már azonban dolgoznak az első programvezéreit laboratóriumok, melyek helyszíni vizsgálódással tárják fel, hogy mi vár a Holdon az emberre! A Hold felszínének nagy részét különböző méretű kráterek borítják, a felület körülbelül .3 százalékán pedig az úgynevezett hold-tengerek helyezkednek el. A felszínen mindenütt sok kődarab és -tömb található. Optikailag a Hold felülete egynemű és erősen különbözik a Föld felületétől. Jellemző sajátossága, hogy a sötétszürkés- bamás színt csak igen kis mértékben veri vissza és szokatlasi energia felér, egy hasonló tömegű, igen erős robbanó anyag robbanási energiájával. Becsapódáskor kráter képződik, a felszíni réteg összetöredezik és törmelék vetődik ki. Nagyobb krátereknél a kivetett törmelékdarabok átmérője több méter is lehet és ezek visszahullása újabb, kisebb méretű, másodlagos kráterek képződését eredményezi. Nagyobb meteoritokon kívül becsapódnak a Hold felületére még olyan mikrometeoritok is, melyeknek tömege a grammnak sokszor csak százmilliomod része. Laboratóriumokban végzett vizsgálatok során megállapították, hogy még az ilyen parányi, de kozmikus sebességgel érkező részecskék is erőteljes porképző- déshez vezetnek! Egyesek szerint a kráterből kivetett törmelék tömege a becsapódó test tömegének ezerszeresét is elérheti. A Hold-takaró kialakulására vonatkozó úgynevezett meteorita felület habosodott lávából és vulkáni salakból áll, s ez akkor keletkezett, amikor a magma a felszínre tört. Ezt a porózus takarót a meteoritbecsapódasok darabolják, aminek következtében a felszínt törmelék és por borítja. A Hold felületi rétegének további tanulmányozása olyan készülékek segítségével lehetséges, amelyeket kozmikus berendeléseken juttatnak oda. Az első ilyen berendezés a Luna—9 elnevezésű szovjet automata Hold-állomás volt, a második az amerikai Surveyor—1. A Luna—9 által készített felvételek segítségével megállapították, hogy a talaj felső rétege erősen töredezett, szivacsos szerAmikor megjelent a képen látható ember a hamburgi „Electric 2000” kiállítás egyik dobogóján, meglökött a barátom és azt mondta: „Ide süss, Hári komám, ilyent otthon úgysem láthatsz. Ez a Sabor V — így hívják — cigarettázik, kártyázik, iszik, kiválóan szájharmonikázik, szambázni is tud, s ha kell, tüzel is ad. Az csak természetes, hogy mozogni is tud — előre és hátra lép, megfordul, karjait is felemeli, hajlítja, fejét mozgatja és sárgás színű szemeivel pislog”. — És mindezt magától teszi? — Nem. Irányítják. Mondják neki, hogy ezt tegye. — És hány ilyen emberetek van? — Hány? Hát egy! De miért kérded, hogy hány ilyen emberünk van? — Azért, mert akkor mi jól lefölöztünk benneteket. Nálunk a hivatalokban, az intézményekben, a gyárakban, az üzemekben és mindenütt sok ilyen: ember található. Csak azt tesz, amit mondanak neki. Ha már a tudományos érdekességeknél tartunk, elmondom. hogy Amerikában gyártják a beszélő fridzsidert. Ez a fridzsider arról nevezetes, hogy amikor egyes rekeszei kiürülnek, akkor a fridzsider hangos szóval az ajtó kinyitásakor figyelmezteti a háziasszonyt: „Elfogyott a tojás”, „Nincs több hús!”. Úgy hallottam, hogy e fridzsidertípust egyszer majd nálunk is gyártani fogják. Egyelőre sajnos technikai akadályok vannak. Az már menne, hogy a fridzsider mondja: „Elfogyott a tojás”, „Nincs több hús”, Viszont egyelőre még megoldatlan, hogyan lehet ezt a fridzsidert elhallgattatni. Mert nálunk az elhallgattatás a legnehezebb, ugyanis hiába mondja a gép a magáét: nem biztos, hogy a háziasszony azonnal tud tojást, húst tenni a kiürült rekeszekbe. Ezért mindenekelőtt ezt a problémát kell megoldani. Viszont én most egészen máson töröm a fejemet. Nemrég azon kezdtem gondolkodni: Vajon szerette-e Éva Ádómot, avagy Ádám Évát? Erre ugyanis a biblia nem ad választ. Ha nem szerette, akkor ez volt a világ első kényszer- házassága. Ha szerette, akkor mi a fenének kínálta meg Éva azzal az almával? Nem értem. Így voltam kezdetben azzal a sírfelirattal is, amit a detroiti temetőben olvastam. A sírfelirat a következő volt: „Itt nyugszik Jeff Bert. Életében nagyszerű férje volt egy rendkívül bájos, finom hölgynek, aki 24 éves és az Elmer Street 7. alatt lakik”. Elmentem hozzá. Bájos volt. És eszes. Nem az újságokban, « temetőbet: hirdette magát. Erről jut eszembe, hogy részt vettem én egy lövészeten is. Méghozzá Melboumeben, ahol a helyi látók versenyre hívták ki a vakokat. Ha hiszi, ha nem, a szerkesztő úr —, a vakok győztek. Igaz, hogy furfanggal, de, hogy milyen furfattggal, azt nem voltak hajlandók elárulni. És most figyeljen a szerkesztő úr! Újabb építőanyagot fedeztek fel Macedóniában. Egy ember mogyoróból épített magának házat. Nem is gondolva arra, hogy ezzel iijabb elemmel bővítette az építőanyagok skáláját. Mert ugye eddig építettek az emberek fából, betonból, kőből, vályogból, korrupcióból sikkasztásból, panamából... — most meg már mogyoróból is. Bizonyára hozzánk is eljutott a hír, hogy a Venusról lehullott a lepel. Látja, látja, szerkesztő úr, mondtam én mindig: csak ki kell várni és idővel mindenről lehullik majd a lepel. Ennek reményében zárom soraimat. Tisztelettel: Amikor már nem távirányítóit szondák, hanem emberek közelítik meg majd a Holdaknak a fényszóródási, illetve fény- sarkítási tulajdonságai. Az optikai jellemzők összessége arról tanúskodik, hogy a Hold felületét mindenütt rendkívül porózus, bonyolult szerkezetű ásványi anyag fedi. A felső réteg igen csekély hőtároló és hővezető képességű, ami a könnyű, porózus anyagok, illetve a nagyon laza porrétegek sajátossága. A hold-talajok teherbíró képessége, a kis gravitációs erőnek megfelelően kisebb, hiszen tö- mörödésüket a gravitáció idézi elő. A kis gravitációs erő következtében a meteoritok becsapódásai során messzebb repülnek a vulkánikus bombák és a por! Az erőteljes hőmérsékleti ingadozások nem hatolnak le mélyre és már 60 cm mélységben sem haladják meg a ± 25 C°-ot. A felszínen ennek ellenére előfordulhatnak hőmérséklet okozta alakváltozások és megrepedezhet a kőzet, bár itt hiányzik a nedvesség, amely a Földön a mállás alapvető tényezője. Mivel a Holdnak nincs légköre, állandó a meteorok bombázása: 10—30 km másodpercenkénti sebességgel csapódnak be a felületre. Ilyen sebességnél a becsapódáelmélet feltételezi, hogy a kőzet jelentős mértékben megsérült a meteorit-becsapódások következtében és a felszínen törmelékes, bonyolult felépítésű réteg keletkezik, amelyben hatalmas kőtömbök váltakoznak apró törmelékdarabokkal és porral. A másik, az úgynevezett vulkáni elmélet feltételezi, hogy A PVC és a mikroorganizmusok Angol tudósok négy különböző mikroorganizmust fedeztek fel, amelyek mindegyike elemi szénné bontja el a PVC-t, E mikroorganizmusok segítségével fontos problémát remélnek megoldani. Arról van szó, hogy világszerte egyre több PVC-ből készült csomagolóanyag, közszükségleti cikk kerül a háztartási szemétbe, s ezek elégetése az újfajta szemétégető erőművekben sok gondot okoz. Ugyanígy nehézségeket támasztanak a PVC- hulladékok a komposztálásra szánt háztartási szemétben is. Éppen ezért a hulladékokat először a mikroorganizmusok bontó hatásának kell alávetni. kezetű, melynek keletkezése részben eróziós folyamatokkal, részben pedig meteoritek becsapódásaival magyarázható. Az erózió következtében helyenként keményebb kőzetek kerültek felszínre. A Luna—9 közeli látókörében semmiféle nyoma nem volt a szerkezettől eltérő por, illetve magma anyagnak. Nem jártak eredménnyel azok a kísérletek, hogy a Földön olyan anyagokat találjanak, melyek optikai, hő- és elektromos tulajdonságai hasonlóak a Holdéhoz. A Földön gyakorlatilag nem léteznek ilyen anyagok, csupán mesterséges úton állíthatók elő. A természetes anyagok közül leginkább a sötét vulkáni salakok, a hamu és a tajtékkő hasonlóak hozzá. A Luna—10 elnevezésű szovjet berendezés mérte a Hold talajának radioaktivitását, és ennek alapján megállapították, hogy a Hold-tengerekben megegyezik a bazalt radioaktivitásával, az ottani „kontinensek”-en pedig a meteorkövek radioaktivitásával. A részletkutatások eredményei bizonyára rövidesen lehetővé teszik a Hold felületén található anyagok különböző sajátosságainak kellő megismerését. * LIGETI GYÖRGY
