Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
T t » f V Í967. október í. fOLNA MFCYFI NEPŰJSAQ Fodrászüzlet a pusztán A szombati nyitás után az első vendég reggel hatkor ült a fodrászszékbe, az utolsótól este nyolckor köszönt el Koch Éva, a fiatal fodrászlány. Szüreti bálra készültek a biritói fiatalok, érthető a nagy forgalom. Folyamatosan dolgozott Éva vasárnap délelőtt is és kedden, szerdán is, csak most, csütörtökön volt egy másfél órás pihenője. De holnap, holnapután ismét nagy forgalomra számít, hiszen jön a Déryné Színház és színielőadásra beülni frissen csináltatott frizurával jó. Évikém, mikor jöhetek holnap? — egy fiatalasszony érdeklődik. — Tessék jönni fél egy és egy között. Akkorra még nincs előjegyzésem. Akár egy városi fodrászüzletben. Ha valaki nem akar hosszasan várakozni, előre megbeszéli az időpontot. Különben az érkezési sorrend a mérvadó. — Persze, ezt nem lehet szigorúan venni. Nyitás után rendszerint a nőkkel kezdem. Megcsinálok két-három hajmosást, berakás után a búra alá ültetem őket. Miközben szárad a hajuk, elvégzek egy-két borotválást, haj- vágást, majd ismét az asszonyokkal, leányokkal foglalkozom. — Csak idevalósiak jönnek az üzletbe? — Nem. Volt már egy-két vendégem Paksról is. Amikor megtudták, hogy eljövök a régi munFilmfelvevot, fényképezőgépet, órát nyerhet Indul a Moziüzemi Vállalat rejtvény pályázata A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából 12 fordulós képrejtvény-pályázatot hirdet. A Tolna megyei Népújságban 4-étől naponta egy-egy moziképet közlünk, amely nagy sikerű szovjet filmek jellemző szereplőit és jeleneteit ábrázolja. A kép alatt közöljük a megfejtendő kérdést három felelettel, amelyekhez 1, 2, x jelzés tartozik. A megfejtőnek a helyes válasz alatti jelzést kell bekarikáznia, és azt az alább közölt totószelvénybe a megfelelő helyre beírnia. A totószelvényt csak a teljes kitöltés után, tehát október 15-e után kell a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat címére — Szekszárd, Garay tér 4. — legkésőbb október 22-ig beküldeni. Az értékelés eredménye a Népújság november 5-i szántában jelenik meg. A három Slső díjat november 7-én a szekszárdi Garay filmszínházban adják át a szerencsés nyerteseknek a második mozielőadás vetítése előtt. A pályázat fő díja egy Qarc M filmfelvevögép tartozékokkal, második díj egy fényképezőgép, a harmadik díj pedig egy karóra. Ezenkívül kiosztanak negyedik díjként egy hat hónapra szóló egyszemélyes, ötödik díjként egy három hónapra szóló egyszemélyes és hatodik díjként egy egy hónapra szóló egyszemélyes mozibérletet. kahelyemről, mondták, hogy ide is kijárnak. Határozottan sikere van az új biritói fodrászüzletnek. Itt, a pusztán, ahol soha sem volt fodrász. Az uraság bejárt Paksra, a puszta béresei, asszonyai, leányai pedig nem jártak fodrászhoz. Most pedig ez a nyolcvancsaládos település állandó munkát ad egy fodrászlánynak. Hogyan „született“ az új üzlet? Ezt próbálom kinyomozni. Elgondolom, hogy hónapokon keresztül sürgették szakszervezeti gyűlésen, termelési tanácskozáson, míg nagy nehezen beleegyeztek a vezetők, aztán elintézték a helyiséget. megbeszélték. a szövetkezettel, hogy berendezi és ki- küld ide egy fodrászt. — Eszünkbe se jutott ilyet kérni — mondja Lehota Mihályné bérelszámoló. Fodrászt a pusztára?... — Ha tehettük, bementünk Paksra — teszi hozzá Dächert Imróné tejkezelő — megcsináltatni a hajunkat. A vezetők a megmondhatói annak, hányszor „kellett” hozzájárulni különféle „hivatalos” beutazásokhoz, amelyek bevallott célja az volt, hogy a bankban, a postán, vagy valamelyik boltban elintézzenek valamit a gazdaság asszonyai, leányai és „mellékesen” beültek a fodrászhoz is. Koch Mihály szállításvezető őszinte. — Én voltam az egyik fő mozgatója az ügynek. Lányom kitanulta a fodrászszakmát, júniusban felszabadult. De a mestere azt' mondta, hogy nála nem maradhat, van ott egy idősebb segéd is, azt tartja meg. Beszélgettünk is. hogy jó lenne itt egy üzletet nyitni, ő szívesen kijárna Paksról. Amikor aztán felszabadult ez a helyiség, szóltam az igazgatónak. Egyből ráállt. A biritói fodrászüzlet tehát eléggé rendhagyó módon született meg. Borontay István igazgatónál szakemberek jártak az imént. A termés a hajviselettől » függ Erről tanúskodik a hat-nyolc szép cső kukorica is az asztalon különféle címkékkel. — Én sokkal kisebb jelentőségű dologról szeretnék beszélni, mint a kukoricatermelés. Az új fodrászüzletről. — Talán azt hiszi az elvtárs, hogy nincs kapcsolat a fodrászbúra és a kukorica között? _ ? — Persze, a jó kukoricaterméshez sok minden kell, gépek, jó vetőmag, vegyszer eső. De mindenekelőtt emberek kellenek. Mivel tudjuk mi az embereket itt tartani? Főleg a fiatalokat? Olyan életkörülményeket teremtsünk számukra, hogy ne kívánkozzanak el innét. Ebbe pedig beletartozik nemcsak a lakás, a vízvezetéki víz, a jó út, a televízió, a rendszeres színházi előadás, az, hogy kulturált körülmények közt el lehessen fogyasztani egy pohár sört, hanem a hajszárító búra is. A lány, aló egész nap kukoricát kapál, este úgy megy a táncmulatságra, hogy előzőleg megcsináltatja a frizuráját. A húszéves állatgondozó munka után lezuhanyoz és estére hegyes orrú cipőt húz... Rendhagyó — szabályos Ha itt nem biztosítjuk a megfelelő életkörülményeket, a fiatalok elmennek a városba. Ahol mindezt megtalálják. Hát ezért örültem az ötletnek és meg kell mondjam őszintén, minden segítséget megadtunk ahhoz, hogy minél előbb megnyíljon az üzlet. Még a lábtörlő rácsot is a műhelyünkben csinálták meg hulladékanyagból. A nyáron nyitottuk meg az új Vegyesboltot — még ruházati cikkeket is árusítanak benne — és az italboltot, kis kerthelyiséggel. Előzőleg megkerestük a földművesszövetkeze- tet. Azt mondták, adjunk telket és embereket az építkezéshez;- A- többi az anyag, a berendezés és üzemeltetés az ő dolguk. Most Földesen hasonlót csinálunk, azzal a különbséggel, hogy mi adjuk az anyagot az építkezéshez és a szövetkezet a munkásokat. — És a szabályok? — A törvényes keretek? — A különféle rendelkezéseket nem szegjük meg. De amit lehet, megteszünk. Hogy őszinte legyek, öt évvel ezelőtt nem mertünk volna mindebbe belemenni, de most azt tekintjük fő szabálynak, hogy az a jó vezető, aki az emberek gondjainak megoldásán is fáradozik, a termelés kérdéseinek megoldásán töri a fejét. Rendhagyó módon születtek a biritói üzletek? — Inkább ezt kéne szabályosnak tekinteni. JANTNER JÁNOS így látták Szekszárdot A FRANCIA VENDÉGEK Egy újságcikk kevés ahhoz, hogy leírjuk a franciaországi Be- zons város hattagú küldöttségének szekszárdi élményeit. íme Albert Bettencourt nak, Bezons város polgármesterének néhány megjegyzése; — Mi a város vendégei voltunk több napon keresztül, s természetesen igyekeztünk minél többet látni, tapasztalni. Küldöttségünk a legkülönbözőbb politikai körökből tevődik össze. Alkalmunk nyílt a város és a megye vezetőivel éppúgy találkozni, beszélgetni, mint az egyszerű dolgozókkal a különböző munkahelyeken. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a tapasztalataink minden várakozást felülmúltak. Nem gondoltuk, hogy ebben a kis városban ennyi nagy építkezéssel,. ilyen sok komoly intézménnyel találkozunk. Különösen az lepett meg bennünket, hogy milyen sokat adnak e városban az emberek kulturálódására, művelődésére. Láttuk, hogy épül a hatalmas művelődési palota, de a működő kulturális létesítményeket is megtekintettük. Mi Franciaországban kapitalista rendben élünk, nekünk ott mindennapi harc az osztályrészünk. Amint itt Magyarországon is közismert, a vasárnapi választások során jelentősen előretört a francia kommunista mozgalom. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy mint kommunista polgár- mestert, Albert Bettencourt ismét megválasztották — a szerk. megjegyzése). Most a választási győzelmünk után arra törekszünk, hogy egyesítsünk minden baloldali erőt. De Gaulle külpolitikája jó, azzal mi kommunisták is egyetértünk, a békés, baráti külpolitikáját mi is támogatjuk. De ez csak egy része politikájának. Mi 'franciák, akik mindig'a forradalom élharcosai voltunk, most évszázadokkal szorultunk háttérbe, mert az országban nincs megfelelő demokratikus előrehaladás. És amikor idejövünk Magyarországra, látjuk, hogy itt boldogság van, a dolgozók saját maguknak építik országukat. Biztosak vagyunk abban, hogy önöket, mint Szekszárd város képviselőit nagy örömmel fogadják majd Bezons város dolgozói, ha eljönnek viszonozni a mi látogatásunkat, de bizonyos hivatalos körök már másképpen veszik majd ezt. A küldöttség jellegének megfelelően szinte kizárólag város- fejlesztési és hasonló kérdésekről folytak a beszélgetések. — Szekszárdon mennyi a lakbér? — Az átlagkereset 6—7 százaléka. — Ez szinte hihetetlenül előnyös a lakóknak. Nálunk a városi tulajdonban lévő lakások után egy-e.gy dolgozó átlagosan keresetének egyharmadát fizeti. De ez még a jobbik arány, ráért a magántulajdonosok olyan magas lakbért kérnek, hogy felemészti egy dolgozó átlagkeresetének az 50 százalékát is. Ez a 6—7 százalék élég a lakások felújítására és újak építésére? — Nem. Szekszárdon például körülbelül 2 millió forint jön be évente lakbérből, de csak a felújítási kiadás kitesz évente 4 milliót. Nálunk az állam hatalmas összeget fordít a dolgozók lakásviszonyainak megjavítására. — Bezons elsősorban saját erejére van utalva. Ott a különböző adók fedezik a kiadásokat: a város polgárai kereseti adót, lakbéradót, lakásadót egyaránt fizetnek. — Mi volt a véleményük a város összképéről? Néha már kora reggel elkezdtük járni a várost. Az egyik reggel arra figyeltünk fel, hogy 7—8 óra közt milyen tömeg hullámzik az utcákon. Megtudtuk, hogy többnyire ilyenkor futnak be a reggeli vonatok, buszok, s igen sok az úgynevezett „bejáró”. Ez legtöbb város esetében így van. Viszont ami meglepett bennünket, hogy itt milyen nyugodtak, kiegyensúlyozottak az emberek. Megfigyeltük azt is az utcákon, hogy milyen jólöltözöttek az emberek, különösen a gyermekek. Mivel ezt az utcán láttuk, s nem is ünnepnap, nyugodtan levonható belőle az a következtetés, hogy az emberek jól élnek, mert különben nem tellene ilyen öltözködésre. — Mi a véleményük az üze- -.mekről? — Ez is ugyanolyan kellemes meglepetés, mint maga az egész város. A városnak Ugyan nincs nagyobb ipara, azt észrevettült, de az üzemek modernek, jól felszereltek, a dolgozók elégedettek, megfelelő körülmények közt dolgoznak. Mi odamentünk, ahova akartunk, azt kérdeztünk, amit akartunk. Ezt azért jegyzem meg, mert ha önök eljönnek hozzánk, nehezebb dolgunk lesz az üzemlátogatást illetően, mert ott magáncégek vannak, s oda vagy beengednek valakit, vagy nem. Végezetül szeretnénk hangsúlyozni — fejezte be nyilatkozatát Albert Bettencourt Bezons-i polgármester — hogy reméljük; a két város közti baráti kapcsolatok a mostani megállapodásaink alapján tovább bővülnek majd az elkövetkezendő években. BODA FERENC 99Háború“ a Sötétvölgyben /Csütörtökön délelőtt mintegy százötven őcsényi iskolás szállta meg a sötétvölgyi erdő- szélen levő erdészház környékét. A termelőszövetkezet és a honvédség gépkocsijai szállították a pajtásokat, a fegyveres erők napja alkalmából egy nagyszabású hadijáték színhelyére. A felső négy osztályt képviselő úttörőőrsök először leleményességet, fizikai felkészültséget, tudást igénylő versenyben mérkőztek meg egymással. Az első feltétel szerint egy, a bokrok között elrejtett levelet kellett megkeresni mindegyik őrsnek. A hetedikesek pillanatok alatt megtalálták. A nyolcadikosoknak már néhány percbe tellett mire rábukkantak... A lezárt borítékban egy széttépett térképvázlat volt. A papírdarabokat össze kellett rakni, és aszerint továbbindulni a Vetélkedő útvonalán. A következő állomáson a fiúkat mászókötél, a lányokat kúszófolyosó várta. Az időeredmény itt is befolyásolta a versenyt. Aki a kúszófolyosón a hátával érintette a kifeszített spárgát, as * és természetesen a csapat — hibapontot kapott. A harmadik állomáson számtanfeladatokat kellett megoldani, történelmi, irodalmi és nyelvtani kérdésekre felelni. Ezután következett a nap legizgalmasabb része — a számháborúik védők elfoglalták helyüket a dombon, egy kis tisztáson, a homlokukra kötött kartonlapon kék számokkal. A zászlót jó magasra felkötötték egy fára ... Rakétajelre indult meg a támadás, katonák közreműködésével. Az erdő csendjét géppisztolysorozatok — vaktölténnyel —■ verték fel, puffancsok durrantak. ködgyertyák füstjének védelme alatt törtettek felfelé, egyszerre három oldalról rohamozva, a piros számos támadók. Sűrű bokrok között kúszva, csúszva törték előre, rohamukat még a helyzeti előnyben, a fák törzse mögött, a bokrok alján, mélyedésekben lapuló védők sem tudták feltartóztatni. Akinek a számát leolvasták, az „elesett”, ki kellett állnia a küzdelembál. Néhány fős felderítő járőrök rohamoztak az élen, majd utánuk tömör bolyban egy-egy nagyobb létszámú csoport, és habár a védőknek sikerült néhány számot leolvasni, ők is hasonló sorsra jutottak. — A zászlóhoz! A zászló felé! — vonultak vissza a védők. A zászlót őrző védők abban az irányban helyezkedtek el, ahonnan a legnagyobb ,,csatazaj” hallatszott. Egy támadó csoport közben csendben a védők hátába került és amire a meglepetéstől magukhoz tértek volna, egy ködgyertya védelme alatt egyszerre többen is kúsztak felfelé a fára... Néhány pillanat múlva már diadalmas csatakiáltással lobogtatták kezükben a zászlót. — Miénk a zászló! Győztünk! A verseny és a számháború fáradalmai után előkerült a táskákból az ennivaló. Néhány pajtás felderítő útra indult, majd jókora nyaláb száraz gallyal tért vissza. Az erdőszéltöl távolabb tüzet raktak, kezdetét vette a nyársfaragás, a szalonnasütés. ,De voltak, akik még az ebédet is elhanyagolták, amikor a harci játékban részt vett katonák hozzáláttak fegyvereik tisztításához. Néhányon még arra is vállalkoztak, hogy amint látták, szétszedjék, majd ismét összerakják a géppisztolyt. Azzal csak teljes lett az öröm, amikor a fegyverrel a nyakukban őrszemeknek állhatták ki, őrizni a rögtönzött tábort. Még a katonasapkát is a fejükre rakták. A bátrabbak példáját a többiek is követték, majdnem hajba is kaptak, mert mindegyik szerette volna, ha — csak néhány pillanatra is — igazi fegyver van a kezében. Egyik katona közben tangóharmonikát szedett elő a sok titkot rejtő sátorlap alól. A lányok egy szempillantás alatt körbefogták, és rövid idő alatt „lebonyolították” a legutóbbi táncdalfesztivált. A délutáni órákban indul- tak vissza a gépkocsik. a jókedvű gyerekekkel. A program este hétkor a sportpályán folytatódott tábortűzzel, az úttörők és a katonavendégek műsorával. A tábortűz mellett hirdették ki a délelőtti verseny eredményét is. BI.
