Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
\ a TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. október 22. Elnézését kérem, hogy a múltkor nem tudtam telefonálni. Ugyanis úgy működött a telefon akkor, mint egyes vállalatok nálunk. Beszedte a pénzt és utána kiszórta. Ezért aem tudtam hírül adni, hogy egyes emberek hiába élnek sokáig, akkor sem okosodnak meg. Eszak-Tanzániában például egy prédikátor százhuszonöt éves korában megnősült. Mondom is a feleségemnek: látod, látod, a jó pap igaz, hogy holtáig tanul, de akkor sem okosodik meg eléggé. Mert a házasság az olyan... A múltkor hallottam egy beszélgetést. Egy költő fejtette ki a véleményét a házasságról. Azt mondta a barátjának: — A házasság az olyan biztos kikötő, ahol két hajó találkozik egymással... — Akkor én egy hadihajóval találkoztam — felelte erre a költő színész barátja. Erről jut eszembe, hogy Bostonban különleges alkoholistákkal találkoztam. Nem magyarok voltak, hanem bostoniak. Képzelje, ezek az emberek pusztán a honorárium kedvéért rúgtak be. A bostoni orvostudományi egyetem kísérleti intézete ugyanis magas honoráriumot fizet azoknak, akik hajlandók egy bizonyos kísérletnek alávetni magukat. Csak inniuk kell, miközben az orvosok a berúgás különböző fázisaiban a viselkedésüket figyelik. Ezeket nevezik honoráriumos alkoholistáknak. Nálunk csak honorárium nélküliek vannak. Így is sokan. Hát. ha még honoráriumot is kapnának érte7 A mi embereink nem fukarok. Ök fizetnek azért, hogy berúghassanak. Ebből is látszik, hogy ránk nem vonatkozik a bölcsnek a mondása, mely. szerint: „A fukar ember óvakodik a fertőző betegségektől, csakhogy ne adja át másnak”. És most figyeljen ide a szerkesztő úr! A minap kiderült, hogy kis híján majdnem tönkrement egy állam Ameriká ban. Ez az állam, Michigan állama, amely három évig többet költött, mint amennyi a bevétele volt. És ezt szenzációként miággá röpítették a lapok. Mondtam is az egyik amerikai újságírónak: jöjjön el egyszer Magyarországra, nézzen körül és majd meglő.tja, hogy a szocializmusban ilyen nem lehetséges. Mármint a tönlcremenés... Mert mi már a hibákat nevükön nevezzük, de elkövetőiket csak becenevükön. Hogy ezt miért mondom? Csak ezért, mert eszembe jutott és előfordulhat, hogy összefüggésben van az előbb mondottakkal. Mert minden összefügg a világon. Lengyel szakemberek például megállapították, hogy miért fogy a mosógép és miért nem fogy ezzel párhuzamosan a mo- 'ópor. Az egyik növekedése ugyanis feltételezi a másikét Lengyelországban viszont csak az egyik fogyott. A vizsgálat során kiderült. hogy a parasztok nem azért vették a mosógépet, hogy mossanak vele, hanem azért, hogy vajat köp üljenek vele. Hßt igen, így van ez, ha az ipar a köpülögép helyett mosógépet gitárt, szegény állampolgárnak kell kispekulálni a 'konstruktőrök helyett, hogy a mosógép köpiilésre is alkalmas. Nálunk fogy a mosópor, mert csak központilag köpült vaj van. Csuda érdekes dolgot hallottam Franciaországban. Ossze- számlálták. hány szívet rajzoltak a parkokban a fákra, a szerelmesek és ezek közül hány szív van átdöfve. K.iszámítot- ták, hogy a látogatók évente átlagosan ötvenezer szívet vésnek a fákba, s ezeknek nagy részét nyíl döfi át. A nyíldöfött szívek pontos számát nem tudták megállapítani, mivel náluk nem alakult egy olyan bizottság, amilyen nálunk alakult volna, ha ilyen feladatot kap egy múzeum, vagy valamilyen más szervezet. Akkor nálunk megalakult volna a szíyfeldentő bizottság. amely bizottságnak szívszámláló tagjai lennének... Szívderítő látvány lett volna, amint a sziveket számláljak. Oveida Taysir férjét viszont a rendőrség számolta össze. Oveida többférjűsége úgy derült ki, hogy az egyik férjének azt mondta, el kell mennie, mert beteg az édesanyja. A férj várta, de a feleség nem jött vissza. Bejelentette az esetet a rendőrségen. A rendőrség visszakérdezett: „Oveida Taysirt mondott?" „Igen! Miért?” „Mert maga a harmadik férj, aki bejelentette az eltűnését.” Később kiderült, hogy a tizenhétéves menyecskének négy férje Szíriában volt, kettő pedig a változatosság kedvéért Libanonban. Viszont nem így kapták el a nyugat-berlini pénzhamisítókat. Ezek a kajánságukra fizettek rá. Tökéletesen hamisították. az ötven és száz márkás bankjegyeket, csak... Kaján humorral: „A bankjegy hamisítása törvényileg büntetendő cselekmény: szokásos figyelmeztető felirathoz hozzáfűzték: „Ha ugyan elkapják őket.” Elkapták. Tanulságként most már semmit sem fűzök ehhez a levélhez, mert hátha engem is elkapnak valamiért. Tisztelettel: 25 érc történt 1942. telén a gyönki járásbíróságnál dr. Jandl János képviselő, aki a Magyar Nemzeti Szocialista Párthoz tartozott, aljas indokkal elkövetett becsületsértésért feljelentette Koltai József szintén országgyűlési képviselőt, a Nyilaskeresztes Párt tagját. Az történt ugyanis, hogy Jandl párthívei előtt Koltai képviselőjükről 3 következőket mondta: „Idejön egy csirkefogó Jandl, és mond ezt, mond azt”. A járásbíróság megkereste az országgyűlést és kérte Koltai mentelmi jogának felfüggesztését, melyet az országgyűlés meg is szavazott. A tárgyaláson Koltai előadta, hogy 1942. október 4-én a pólfai Németh-féle kocsmában beszélgetett .párthíveivel, akik elmesélték neki, hogy Jandl horogkeresztes karszalaggal jár a faluban és Hitlert tartja vezérének, majd így folytatja vallomását „Én ezen nagyon felháborodtam és mondtam a vendéglőben jelenlévőknek, hogy igen csodálkozom azon, hogy egy magyar ember Hitlert tartja vezérének, mert hiszen van nekünk vezérünk, a nemzet vezére Horthy Miklós, a pártvezérünk Szálas!. Mondtam továbbá, hogy csibész munkának tartom, ha egy képviselő ilyesmit tesz, hogy Magyarországon Hitlert tartja vezérének, bár ezt hozzátettem akkor is, most is —, minden tiszteletem a Németország vezéréé”. ■ A bíróság aljas indokkal elkövetett becsülets.értésben Koltait bűnösnek mondotta ki és 100 pengő pénzbüntetésre ítélte, egyben a büntetés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Jandl megfellebbezte az enyhe ítéletet. A gyönki járásbíró ugyanis belevette az indoklásba a következőket: „A bíróság a vádlott büntetlen előéletét, a főmagánvádló (Jandl) pártpolitikája iránt érzett ellenszenvből eredő felháborodását, mint enyhítő körülményt mérlegelte. A szekszárdi törvényszék 1944. március 28-án tárgyalta az ügyet és az ítéleten tovább enyhített. ugyanis mellőzte az aljas indokból való elkövetés megállapítását. — (Gyönki járásbíróság iratai 2041/1942. B.) Megjegyzés: A két fasiszta képviselő egymás elleni pereskedése sok tekintetben érdekes. Jandl a Magyar Nemzeti Szocialista Párt tagja lévén, a fasiszta pártok jobbszárnyán a legerősebb németbarátok között helyezkedett el. A nyilasok, akiknek sorába Koltai is tartozott, akkor még a hungariz- mus elve alapján állottak és legalább is külsőleg szemben álltak a hitleri fajelméletekkel. A fasizmusban kezdetben megvolt árnyalati különbségekre vet érdekes fényt ez az ügy. Más vonatkozásban igen figyelemre méltó a bíróság álláspontja. A gyönki járás- bíró azzal, hogy Jandl pártpolitikája elleni felháborodást Koltai büntetésének megállapításánál enyhítő körülménynek veszi, arra mutat, hogy ezt a horogkereszt és Hitler vezérsége miatti ellenszenvet méltánylásra alkalmas tényezőnek tartja, azonosítja magát a felháborodással. A törvényszék még továbbmegy. A fellebbviteli tárgyalás nyolc nappal Magyarország német megszállása után volt, már mindenütt a németek csizmái kopogtak »z országban, és mégis kiveszi a törvényszék az utolsó tüskét Is az ítéletből: az aljas indokra vonatkozó minősítést. Ez a porosodri akta is bizonyítja, hogy a horogkeresztnek nem túl sok becsülete volt és tekintélyét még akkor is megtépázták, amikor már nehéz fegyverek álltak mögötte. 50 éve történt Tolna Vármegye főispánja 1917. április 29-én az 59/biz.—1917. sz. rendeletében a következőket írja a megye főszolgabíráinak: „Bármilyen valószínűtlennek tartsam is, hogy az orosz forradalom (tavaszi forradalom P. A.) hazánknak még a nemzetiségektől lakott vidékein is forradalmi hangulatot keltsen a lakosságban és olyan izgalmaknak és törekvéseknek váljék kútforrásává, amelyek a közrendet, vagy éppen az állam biztonságát fenyegethetnék, s hatósági eljárást tennének szükségessé, mégis szükségesnek tartom, hogy a politikai hatóságok a lakosság hangulatát feltűnés nélkül figyelemmel kísérjék, s minden idevágó mozzanatról hozzám azonnal jelentést tegyenek. E tekintetben felmerülő minden jelenséget idejekorán megfigyelő éberség éppen annyira szükséges, mint a nyugalom és a hidegvér, miért is a leggondosabban kerülni kell minden olyat, ami nyug- talanítólag hatna a közönségre, vagy idegességre mutatna a hatóság részéről.” Ezek után a főispán legbizalmasabb eljárást kíván a főbírák- tól és sajátkezű, borítékba zárt általános tájékoztatást. A völgységi, ma bonyhádi járás főszolgabírája ezt jegyezte az aktára:.,^ főispánhoz megnyugtató jelentés tétetett” majd ugyancsak körlevelet írt a jegyzőknek hasonló tartalommal és tőlük jelentést kért. A beérkezett válaszokból: A teveli főjegyző: „Jelentem, hogy az orosz forradalom itt semmiféle hatást nem tett, semmiféle gyanús érzelmet ki nem váltott, legfeljeb csak azt,'hogy örülnek egy esetleges orosz különbékének és igy a háború mielőbbi befejezésének”. A bonyhádi főjegyző: „Jelentem, hogy veszélyes hatás nem észlelhető. A béke utáni nagy vágyakozás, amit különösen az élelmiszerek szüksége is növel, a forradalom hírére erősbödött és reménységekkel járt, egyes csendes elkeseredett nyilatkozat hallható, de különös intézkedést, vagy különös gondoskodást igénylő mozgásnak nyoma sincs”. (Völgységi főszolgabíró iratai 30/biz.—1917.) Megjegyzés: Érdekes a három fórum kérdéshez való hozzáállását megfigyelni. A kormánnyal közvetlen kapcsolatban lévő főispán helyesen érzi, hogy az orosz polgári forradalom nem lehet hatástalan a negyedik éve háborúban sínylődő népre. A főszolgabíró, aki csendőrein keresztül „Igazgatja” a népet, „megnyugtató” jelentést küld. A jegyzők viszont, akik közvetlen kapcsolatban vannak a lakossággal, Ismerik a hangulatot, hiszen maguk is kis szenvedő all - nyal a nagy háborúnak, nyugodtan megírják, hogy a nép az orosz forradalomtól várja a háború befejezését és ezt a várakozást egy-egy „csendes, elkeseredett nyilatkozat” kiséri. Ez a csendes, elkeseredett várakozás érlelte meg később, a második forradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a magyar proletárforradalmat. 100 éve történt 1867. évi megyei közgyűlési jegyzőkönyvből: „...Első alispán Űr az általános öröm és honfiúi rokonszenv érzelmeitől áthatva, melyet megyénk szülötte, s Állandó Bizottmányunk dísze 18 évi számkivetés által tőlünk elszakított Perczel Mór érdemdús hazánkfia iránt köztünk történt első megjelenése alkalmával jelenvoltak egyhangúlag visz- hangoztattak, indítványozá, hogy a hazafiúi kegyelet, s általános lelkesedés emez összhangzóérzete s a jellemszilárdság, s rendíthetetlen hazaszeretet jegyzőkönyvünkben is kifejeztessék. Őszinte hazafiúi örömmel üdvözlő a megye közönsége a fent- tisztelt, rendíthetetlen, s buzgó hazafit, ki mint annak idején nemzeti létünkért vívott harcnak egyik első bajnoka volt, úgy hisz- szük, hogy jövőben, most már visszaszerzett alkotmányos önállásunk a kor és körülmények igényelte fejlesztése, s megszilárdításának ismét egyik kiváló szellemi harcosává leend, s ezért, midőn a megye közönsége viszontlátás által legforróbb óhajtását teljesülve látja, ezen örömünnepnapot jegyzőkönyvében megörökíteni és az által az utókor előtt tanúságot tenni kívánt kegyeletes tiszteletről, mellyel amidőn a szabadságért a sors minden viszontagságai között, úgy a fegyver, valamint az ész hatalmával egyaránt lankadatlanul küzdött hős homlokára babért fűz, csak önmagát tiszteli meg.” (Megyei közgyűlési jegyzőkönyv 1072/1867.) Megjegyzés: Perczel Mór, 48-a<? honvédtábornok, az ozorai és sok más diadal hőse, akit az osztrákok távollétében halálra ítéltek és „in contumatiam” kivégezte}^ a kiegyezés után hazatért. így üdvözölte Ő a megye, majd képviselővé választották és Klapkával együtt tagja volt az országgyűlésnek. Régen történt Decsi tanácsülési jegyzőkönyvből: „1848. évi november 12-én öreg Balás Pál bíró elnöklete alatt Varga István, Könczöl András, Ivanis András, V. Könczöl István, Bene- 'dek Péter, Kurdi János, if. Dani János, if. Mester János, Jakab István és V. Könczöl János esküdtek jelen létében tartott Tanáts ülés alkalmával: 3. M. Bálint András, nemzet őri al hadnagy panaszképpen jelentette; miképpen múlt Octobr. hó 29-én éjjel 12 órakor Gáspár János szinte nemzet őri fő hadnagy- gyal együtt a helységben őrköA vén, B. Tóth István kocsmájába bé tértek, hol V. Bóli Istvánt több egyénekkel borozásba találták. S kötelességek szerént utassítták a borozókat, hogy miután az idő már későre haliadott, térnének haza; engedtek is ebbéli fel szól- líttásnak, kivéve V. Bóli Istvánt, ki égyedül szegült ellene, sőt mi több, őket isteni káromlással Illetve kutyáknak nevezte. V. Bóli István is meg hallgattatván, miután az ellene fel adott panasz valódisága ki derült volna ítéltetett: Varga Bóli István, mint engedetlen és ellen szegülő egyén, ki a helység közbátorságában fáradozó nemzet őri tiszteket engedetlenségen fellyül még motskos szavakkal illetni bátorkodott a béli tettéért 2 óráig tartó börtönre ítéltetett, s a végrehajtás rajta azonnal tellyesíttetett.” (Decs község levéltára, Tanácsi jegyzőkönyvek. 3/1848.) i feketefuvar történetéhez „Az 1848-ik esztendei Január 2- án Tolna Mezővárosának Pataki József bírósága alatt tartott Tanáts ülés alkalmából. 1. Benke Mihályné panaszt tett szolgája, Járó Vendel ellen, hogy ez szolgálatjának ideje alatt több- szer alattomos fuvarokat vállalt és a pénzeket el tette, melyet ő jelenlegi béréből levonni kíván — meghallgattatván a vádlott szolgalegény — mivel azonban a feladott vád még próbásan be nem bizonyittatott, az ügy elintézése a jövő Tanáts ülésre halasztatott, (Tolna község levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyvek. 1/1848.) Megjegyzés: Semmi sem új a Nap alatt. Úgy látszik kiegyeztek, mert a tanács sem a következő ülésen, sem később nem (foglalkozott az üggyel. DR. PUSKÁS ATTILA
