Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-03 / 233. szám
I f f i 1351 október 2. terns üffiära ssrejssQ Látszat és valóság A dombóvári járásban lefolytatott NEB-vizsgálat a mezőgazdasági szakmunkásképzés helyze' tével foglalkozott. Többek között a szakcsi tsz-ről is megjegyezték, hogy bár jelenlegi szakemberellátottságuk jó, a jövőben gond lehet az utánpótjl'áfe. Még kát fontos adatot. írtak le a jegyzőkönyvbe: nincs a tsz-nek szakmunkásképzési terve, és az idei évben nem kerüli sor új mező- gazdasági szakmunkások szerződtetésére. A 6735 holdas, egyébként jól gazdálkodó tsz-nek mindössze két másodéves baromfitenyésztő tanulója van. Ezek az adatok olyan elgondolkoztatóak, hogy elhatároztam, felkeresem a községben ólő fiatalokat. Mi a véleményük a termelőszövetkezetben végzett munkáról? Többen választották volna a mezőgazdasági szakmunkás pályát, ha a tsz lehetőséget nyújt? Az osztályfőnök A tavalyi nyolcadikosoknak Nagy Lajos volt az osztályfőnöke. Szavaiból hamarosan kiderül, hogy minden diákja sorsát szívén viseli, és figyelemmel kísérte őket, hogyan alakult a sorsuk. — Sok gondunk volt a pálya- választással. Jó néhány jelentkezési lapot visszaküldték, de még sikeres vizsga esetén sem fogadták el a jelentkezőket. Tervezett célja kevés tanulónak valósult meg. De várakozáson felül sokan maradtak a mezőgazdaságban: szakmunkás, vagy termelőszövetkezeti iparitanulóként. Brenner Dezső Várongon kovács lesz, Koszorús László a Lengyeli Szakmunkásképző Iskolába jár, Nagy Ottót a helyi termelőszövetkezet szerződtetik ipari tanulónak. Van olyan kislányunk, aki a tavalyi megyei szaktárgyi versenyen nagyon jó helyezést ért el, mégsem tanult tovább. Beszélgettem vele, a mezőgazdaságig munkában több fantáziát lát. Áltálában nem egy tavaly végzett nyolcadikos kislány úgy maradt otthon, hogy segít a családnak a tsz-ben. Balogh Marika például egészen kiskora óta sokat dolgozik, édesanyja egyedülálló, beteges, szükség van a kislány segítségére. — A legérdekesebb azonban, hogy az idei nyolcadikosok közül alig lesz gimnáziumba jelentkező. Minden nyáron dolgoznak az általános iskolások a termelőszövetkezetben, az idén ku- koricacímerezéssel, közel 70 forintot kerestek naponta. Volt olyan család, ahol a három gyerek tíznapi munkával, kétezer forinton felüli összeget vitt haza. Milyen segítség ez a szülőknek ősszel, a ruhagondok megoldásában, a gyereket pedig a saját munkája értékelésére tanítja. Mondom, az idén sokan akarnak itthon maradni, s ha adódik munka, a termelőszövetkezetben dolgozni. Papíron, ceruzával bizonygatják nekem: érdemes.,. Gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót keresünk öthavi időre. Fizetés megegyezés szerint. Kossuth Mg. Tsz. Öcsény. (27) Marika Balogh Mária nem szakmunkástanuló, mégis majdnem mindenhez ért, amit egy ügyes falusi _ kislánynak tudnia kell. Volt idő, mikor kukoricájukat egyedül kapálta meg, de a disznóete- téstöl a krumpliszedésig akármit rábízhatnak. Pirospötyös háziruhájában, meztelen lábszárával könnyed, mint egy pillangó. Nagymamájának a szeme gyenge, édesanyja sokat betegeskedik. A bátyja az egyedüli férfi a házban, traktoros a termelőszövetkezetben. Marika' nem mehet a tsz-be dolgozni: a ház körül és a kertben mindig akad munka. Ha rosszul érzi magát édesanyja, a kenyeret is megdagasztja. Csendesen meghúzódva ül az asztal mellett. Mikor faggatom, hogy nem akart-e tanulni, megrázza a fejét, szőke tincsei megperdülnek, s már a szeme is mosolyog: — Szeretem a földet. Mindig a szabadban lennék! Amit nem mond el. azt is megsejteti az arca: napról napra látja munkája eredményét, a növekvő kukoricát, a gömbölyödő malacokat. Varrni tanulhatott volna — mondja később, de minden bánat nélkül. Semmi kedve egész nap a gép mellett görnyedni, szaladáshoz szokott lábaival a pedált nyomni. Itt jó, Szakoson. Szórakozni még nem jár: tizenöt éves. Lehetne szakmunkástanuló, a termelőszövetkezetben? Ezen még nem gondolkozott. Mi lenne akkor az édesanyjával? Ki ápolná, ha megbetegszik? Távozásomkor olyan gondolatom támadt, hogy akit a szülők így a föld szeretetére nevelnek, azok válnak Marikához hasonló, derűs, kiegyensúlyozott emberekké. Ritkán találkoztam, hozzá hasonlóan elégedett JsWánnyal, akit a munka öröme éltet. A tsz-elnök Panaszkodik. A szülőkre, akik azzal, hogy megkötötték az irpai- tanulókkal a szerződést, szinte úgy érzik, le is tették a gyerek gondját jó időre. Tizenkét ipari tanulójukből egyetlen gyerek szülője érdeklődik rendszeresen, hogy tanul-e, szorgalmas-e a gyereke? Az is előfordult már, — mond ja Varga Imre, — hogy az a volt dolgozója a termelőszövetkezetnek, aki megszökött a nehézségek idején, most hazaküldené a fiát ipari tanulónak, itt neveljék, A jövőről faggatom, arról, hogy nem aggasztja-e az utánpótlás kérdése. Hiszen kevés a szakmunkástanulójuk, a tagok jó része meg közel a nyugdíjkorhatárhoz. — A gépesítésé a jövő nálunk is. Minek képezzünk ki szakmunkást, amennyit nem tudnánk foglalkoztatni. Majd az épülő tej- feldolgozóhoz szükség lesz szakmunkásokra. De az eddigi munkahelyeinken máris több embert képeztük ki, mint ahányra szükségünk van, s ezek jobbára fiatalok, nem valószínű, hogy itthagyják a termelőszövetkeze ifet. A mi szakmunkástanulóink közül csak egyetlen vált meg a termelőszövetkezetünktől, egy kislány, aki másik faluba ment férjhez. Ha adódik lehetőség, mindig bevonjuk a fiatalokat a munkába, hogy szokják meg és szeressék a földet. Ilyenkor biztosítunk kereseti lehetőséget is._ Ragaszkodnak is a termelőszövetkezethez, megnőtt a vonzása. Jelenleg nem érzem aggasztónak a jövőnket. Az ifthonmaradók Néhány, a községben maradt fiatal lánnyal és asszonnyal is beszélgettem. Sokan elmondták, hogy amikor csak lehetőség kínálkozik, szívesen segítenek a termelőszövetkezetben. Már a tavaly végzett nyolcadikos lányok közül is, akit hívnak, nem marad távol a munkától. Szakmunkásként, vagy bizonyítvány nélkül? Mindenesetre elvégzik, amit rájuk bíznak. Egyre többen vallják: jobb itthon, biztosított a jövőjük a helyi termelőszövetkezetben. így cáfolja meg az élet a papírformát: a látszatra, a vizsgálat eredménye szerint aggasztó helyzetből, a valóságban így alakul ki a bíztató kép. MOLDOVAN IBOLYA Jegyzet PIAC NÉLKÜL Q révé tesszük a zombai háziasszonyok gondját, akik arról panaszkodtak, évek óta nincs községükben piac. Néhány évvel ezelőtt egészségügyi okok miatt megszüntették. Az intézkedéssel egyetértettek a község vezetői, s akkori érvelésük helytállónak látszott. A helybeli tsz zöldség- termeléssel foglalkozott, zöldségüzletet nyitott a község központjában. Az üzlet ellátta zöldségfélével a bérből és fizetésből ólő lakosságot. A tsz-vezetök időközben úgy látták, nem érdemes a kertészettel foglalkozni, s mivel ráfizettek, nem termeltek zöldségfélét. A zöldségellátás javítása érdekében és a háziasszonyok többszöri kérésére a községi tanács intézkedett. Azóta az élelmiszerüzletek is foglalkoznak zöldpaprika, káposzta és egyéb, néhány napig eltartható zöldségféle árusításával. Ezen túlmenően a tsz zöldségüzletét is kinyitották. A tanács felvette a kapcsolatot a sióagárdi Siógyöngye Tsz-szel. A sióagárdi tsz látja el friss áruval a zombai zöldségüzletet. Pillanatnyilag megoldódott a község zöldségellátása, de a piacot mégiscsak sokan hiányolják. így érvelnek: ,,A piac létesítése Zombán hasznos lenne és kifizetődne’’. Egyik oldalon ott vannak a vásárlók, a másik oldalon a háztáji kerttulaj donosok, kiknek gyümölcsből és zöldségféléből feleslegük, azaz eladnivalójuk van, de nincs a községben piac. ahoi az eladó és a vásárló találkozhatna. A A község vezetői is úgy látják, szükség lenne Zom- bán a piacra, de egyelőre nem találnak erre alkalmas helyet. A piac létesítése ugyanis egészségügyi követelményekhez van- kötve. Néhányan a tanácstagok közül, javaslatba hozták a művelődési otthon udvarát. Véleményük szerint az udvar tágas, pormentes, mivel épülettel van körülvéve. A lakosság szempontjából is jó, mert központos helyen van, mégsem akadályozza a forgalmat. Némi módosítással az egészségügyi követelményeknek is megfelelne. Az ellenvéleményen lévők viszont a művelődési otthon nyugalmát, munkáját féltik és még átmeneti megoldásnak sem fogadják el a javaslatot. Úgymond — a piac zaja zavarná a művelődési munkát, másrészt a piaci szemét, hulladék elcsúfítaná a művelődési ház környékét. A piac mellett kardoskodók erre is találnak ellenérvet, s azt mondják: „Csupán heti kétszeri igénybevételről lenne szó. A piacot a délelőtti órákban tartják, így semmiképpen sem zavarná a művelődési otthon munkáját, ahol egyébként hétköznap este, vasár- és ünnepnap tartják a rendezvényeket-’. A másik érvük is nyomós és praktikus, amikor azt mondják: „Bárhol létesítenek piacot, a hulladék eltakarításáról a piac után gondoskodni kellene.-’ A mennyiben a művelődési otthon udvarán nem, akkor másutt, de lehetne módot találni arra, hogy a zombai piac problémája megoldódjék. Elsősorban azért lenne szükség, mert Zomba a nagyobb lélekszámú községek közé sorolható, s lakosságának harminc százaléka bérből és fizetésből élő, tehát nem önellátó. A piac létesítését minden bizonnyal azok is szívesen fogadnák, akiknek esetenként eladnivalójuk van. Nem történne meg, hogy a zombai háziasszony a szekszárdi vagy a bonyhádi piacon veszi meg a babot, zöldséget vagy éppen az élő baromfit, attól a zombai termelőtől, aki árért utaztatta be eladni valóját a szekszárdi piacra, mert falujában a piac Hiánya miatt nem tudott találkozi a vásárlóval. FM A Déldunántúli Áram- szolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatósága felvesz kőművest és segédmunkásokat. Fizetés megállapodás szerint. (35) T. m. Talajerőgazdálkodási Vállalat, Szekszárd, felvételre keres vizsgával rendelkező rakodógép-kezelőket és vontatóvezetőket Jelentkezés: Szekszárd, Keselyűs! út. Munkaügyi osztály. (26) Kedves Szerkesztőségi Sokszor tapasztaltam már cikkeikből, meg a közölt levelekből, hogy önök mindig segítenek az elesetteken. Kérem alássan, én már számát sem tudom, hányszor estem el. Amikor most a szüret alatt, ötödízben hoztak be elvonókúrára, ezt megelőzően szintén elestem. Azért talált rám egy szociális érzésű rendőr a Rákóczi utca közepén. Gondolhatja a tisztelt szerkesztőség, mennyire el voltam esve, ha még a menetirányt is elvétettem. Ez szúrt szemet a rendőr bajtársnak. Most kutyául érzem magam. Az imént kúráltak, s csak aki benne volt, az tudja, mi megy ilyenkor végbe az ember belvilágában. Orvosaimra, az ápolónőkre nincsen panaszom. Űk a legmodernebb technikai eszközökkel etetnek, hogy mielőbb visszaszerezzem emberi formámat. Fene tudja viszont, miért, de hosszallom meg vas- tagollom azt a gumimakarónit, amit letuszkoltak köb- illetve űrtartalmam kitanulmányozására, Hiába, nincs már Szent akarok lenni olyan jó étvágyam, mint az első elvonókúra idején. Akkor annyira nyeltem a gumivezetéket, mint kacsa a vízisiklót, és az ügyeletes orvos fél karja is majdhogynem bennem maradt, úgy beszippantottam. De maguk, újságírók, tudják, hogy van az. Magamfajta elesett dolgozó, aki a hótakar- ta szekérúthoz éppúgy hozzászoktam, mint az esőáztatta árokparthoz, vagy hűs pocsolyákhoz az anyaföld ölében, — nem szereti, ha elkényeztetik. Szeretném, ha átéreznék el- esettségemet. Körülöttem üres a világ. Bennem sincs már semmi, hála az orvostudománynak. Igaz, rám van akasztva a veszélyt jelző tábla, miszerint még most sem. tanácsos ötven méteren belül nyílt lánggal hozzám közelíteni. Nem kell azt maguknak mondani, miért. Tudják, mit tesz a 4$esp. De erről jut eszembe. Mentsenek meg! Azért fordulok önökhöz, mert a sajtó nyitotta ki a szemem. Az újságból olvastam, merre vezet az én megmenekülésem útja, Tudom már, hogyan kell ezentúl elkerülni az elvonókúrát. Jövőre megint lesz borvilágbajnokság. Már most nagyon kérem a szerkesztőséget, megyénk képviseletében nevezzenek be a zsűribe. Igen! Ott az én megváltásom egyedüli helye. A borkóstolók korunk szentjei, az önmegtartóztatás modern csodái. Nem ehetnek fűszeres ételt, mert az tompítja az ízeket. Tartózkodniuk kell a túl zsíros kajától is, mert az a kelleténél jobban megkívánja a bort. Márpedig, egy zsűritag sincsen fából, s így menten odalenne a pártatlansága. Hatvanféle bort kell megízlelni, minősíteni. Édes istenkém — cupp — cuppp! De esküszöm, hogy hivatásos borkóstolóhoz méltóan én sem nyelném le az ízlelt borokat. Tetszenek engem érteni, ugyebár? Nevezzenek be ebbe a szent testületbe, ígérem, hogy csak dicsőséget hozok megyénkre, amelynek — vallásos tájékozottságom szerint sincsen még egyetlenegy szentje sem. Segítsenek hozzá, hogy szent legyek a borkóstolás hősi mezején. Egyébként is, ma már elmúltak azok az idők, hogy az elesett dolgozók elől el lehessen zárni a felemelkedés útját. A szentségit! Ehol, már kezdem is az emelkedést, megyek gumicsövet tízóraizni. Tiszteletté: Bárka Imre., Ballonszög Ui: Segítség! A doktor úr belenézett a levelembe és most mondja, hogy az elvonókúra ezután következik. Még csak a gyomrom nagymosása zajlik. Hát azért kérem ismételten a szerkesztőséget, tegye lehetővé, hogy mint borkóstoló az elvonókúra legkultúráltabb formáját szenvedjem át. Közölte: Tóth István {
