Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-21 / 249. szám

I

A

I

1367. október 21.

TOLNA MEGYEI NEPCJSAG

Vándorkiállítás Tolna megye műemlékeiről

A Tolna megye műemlékeit, várait, színes festményeken és fényképeken bemutató kiállítást ■”án- doroltat a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum. Az érdekes H állítást eddig Szekszárdon, Báta- széken és néhány községben láthatta a közönség, most pedig Tamásiban nyílt meg. A tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium dísztermében dr. Ember Ödön gimnáziumi tanár nyitotta meg ötven jelenlévő előtt a megyei „műemléktárlatot”, amelynek ábrázolásában neves festőművészek is közreműködtek.

Bocskai István koronája diaképen

Történelmi érdekességű ajándékot kapott Bécsből V. Mohay La- josné, a szekszárdi múzeum tárlatvezetője. Az előzményhez tartozik, hogy Josefine Stolba bécsi turistanő a nyáron megtekintette a szekszárdi múzeum kiállításait, s annyira tetszett neki a figyelmes kalauzolás, hogy szerette volna valamivel jutalmazni. A tárlatvezetőnő erre azt felelte: „Ha már mindenáron kedveskedni akar, küldjön egy fényképet ócskái István erdélyi fejedelem- .k, a bécsi Weltliche Schatz- ttammerben őrzött koronájáról.” Ugyanis, amikor Bécsben járt, nagyon megtetszett neki ez a korona, de képeslapot nem tudott szerezni róla, a helyszínen nem kapott.

Meglepetésére, a bécsi látogató elküldte részére Bocskai István ékkövekkel kirakott szép koronájának színes diafelvételét. (Ismeretes, hogy Bocskai Istvánt 1605-ben királlyá választották a magyar rendek, a fejedelem azonban visszautasította a királyságot a koronával együtt.) S az exkoro- náról készült színes diakép ritkaságnak számít.

VISSZHÁNQ

Helyreigazítás helyett...

Kiléptek az inkognitóból, de kilétüket nem mi akartuk felfedni.

Október 17-i számunkban „Kinek a kárára” címmel a Völgység egyik termelőszövetkezetében törmivel indokolják helyreigazítási igényüket. Lehetséges, hogy az itt következő sorokban leírtakra gondolnak? „Az SZTK és a tsz közötti jogvita miatt mi éltünk a törgára ezt a segélyt, nem a munkaadó. önmagában ez a tény nem változtathatna az alaposságon. Sérti bizony a közerkölcsöt az egoista felfogás, a mindenáron,

téntek ellen emeltünk szót. Meg- vényadta lehetőséggel és kereset- törvénytelenül is jól járni akarás.

írtuk, hogy egy bejelentés nyomán fény derült arra, hogy a szövetkezet főkönyvelő asszonya jogtalanul vette igénybe az államtól a havi ötszáz forintos gyermekgondozási segélyt. Mint főkönyvelő, a munkája után havi háromezer forint körüli javadalomban részéül és ennek ellenére, ugyanazon

levelet adtunk be, a bíróságnak címezve. Még abban a nem várt esetben is, ha bírósági jogerős határozat szerint nem járna a gyermekgondozási segély, a jogvita miatt ez erősen vitatott kérdés, tehát rosszhiszeműség, visszaélés kizárva”. így írják a vezetők, az elnök, és az ezer forintot felvett

időre felvette a havi ötszáz forin- főkönyvelő asszony, de a tények- tos gyermekgondozási segélyt. Mi- kel nem vitatkoznak.

vei dolgozik, érthetően nem maga gondozta újszülött gyermekét. Ugyanezen cikkben javaslatot tettünk az ellenőrzés létrehozására is. A jogtalan kifizetést felfedték és térítésre kötelezték a szövetkezetét.

Még a megjelenés napján válaszoltak. (Mellékesen említjük, talán jót tett volna, ha várnak néhány napot a reagálással.) Október 17-i keltezéssel kétoldalas, sűrűn gépelt levelet kapott a szerkesztőség a Nagyvejkei Május 1. Mezőgazdasági Termelőszövetkezettől, melyet terjedelme miatt nem tudunk teljes egészében leközölni.

Reagáltak az illetékesek

Ebben a levélben a cikkünkben név nélkül említett tsz-elnök és főkönyvelő „helytelen tájékoztatás és ezen alapult sértő kifejezések” címén helyreigazító cikk közzétételét kéri szerkesztőségünktől.

Többszöri figyelmes után sem derült ki világosan és I egyértelműen levelükből, hogy

Egy valami érthetetlen. Csak nem gondolják komolyan, hogy csak úgy, a szülés tényéért kifizet államunk éveken át havi ötszáz forintot? Fizetés és gyermek- gondozási segély egyidejűleg? Hol olvastak, vagy hallottak erről? Hiszen még az is gondot okoz, hogy a bedolgozásos rendszerben, vagy csökkent munkaidőben dolgozó anyák nem részesülhetnek ebben a segélyben, hiába szültek és kérték. Egyiknek semmi, a másiknak minden?

Ha a törvényt így magyaráznánk,

akkor nálunk valamennyi most szülő dolgozó nő igényt tarthatna a havonkénti rendszeres segélyre, nemzeti ajándék gyanánt. Minek az igényjogosultság, a feltételekhez való kötöttség? A tsz-tag főkönyvelőnél is feltétele a segélynek, hogy szüneteljen arra az időre munkájának elvégzése.

Szocialista rendszerünk óriási elolvasás vívmánya a gyermekgondozási se115 áj szakmunkással gyarapodott megyénk kereskedelmi és vendéglátóipari hálózata

— Milyen szempontok figyelembevételével történt a felvétel?

— Alapjában véve a jelentkezők zöme fizikailag és szellemileg egyaránt alkalmas volt a választott szakmára. A kiválasztást nehezítette az a körülmény, hogy az alkalmasság elbírálásánál figyelembe kellett venni a tanuló — Kezdjük talán a végzett lakóhelyét, hogy az a munkahelyfiatalok elhelyezkedésével. hez és az iskolához egyaránt megfelelő távolságban legyen. A köz- — Megyénk kereskedelmi és lekedési lehetőségeket sem hagy- vendéglátóipari hálózata 1967-ben hattuk figyelmen kívül.

115 szakmunkással gyarapodott.

A KPVDSZ megyebizottságénak közgazdasági bizottsága a közelmúltban vizsgálta az elmúit oktatási évben végzett fiatal szakmunkások elhelyezkedését, illetve az új oktatási év beiskolázásának tapasztalatait. A vizsgálat eredményéről beszélgettünk Grádics Istvánnal, a KPVDSZ Tolna megyei bizottságának titkárával.

gély törvénybe iktatása. Kormányunk ezzel azt akarja, hogy a most szülő anyák maguk nevelhessék újszülött gyermekeiket, ha akarják. Hogy ne legyen nagy a hiány a családi kasszából, ezért — és hangsúlyozottan emiatt — járul hozzá az állam a jövedelemkiesés részleges pótlásához. Pótlásról és nem törvényesített fizetésemelésről, vagy kiegészítésről van szó.

Ha nem tudták volna ezt korábban a nagyvejkei tsz vezetői, jó lett volna levelük megírása előtt figyelmesen áttanulmányozni a jogszabályokat, a központi fórumokon erről elhangzott vezetői beszédeket. Az állam vállalta ma- költségeket?

A jogtalan segélyezés feltárása a járási népi ellenőrzéshez íródott

levél alapján történt. Mi a „Kinek a kárára” című cikkünkben közérthetően, mindenki számára tájékoztatással szolgálva, a valóságnak megfelelő helyzetről írtunk. Mi magunk, kerülni akartuk a személyeskedés látszatát, a közérdeket képviseltük. Előbbiekért, valamint az általános tanulság igényének eleget téve, nem irtuk ki a termelőszövetkezet nevét. Sajnálatos, hogy a hozzánk intézett válasz hemzseg a kategorikus kijelentésektől. „Megalapozatlan” stb. írják: névtelen volt a népi ellenőrzéshez küldött levél. Jelzése viszont megfelelt a valóságnak. (Vajon miért nem merte aláírni a nevét az, aki a közösség kárát tárta fel levelében?)

A közvéleménnyel szemben

Csak nincs összefüggésben azzal, hogy — mint írják — a tényállást megállapító társadalombiztosítási előadó ellen akarnak büntető feljelentést tenni? Nem gondolják, hogy vélt igazságukkal morálisan kerülnek szembe a ha- rácsolást elítélő, haladó közvéleménnyel? Most már egyre többen vannak azok, akik vigyáznak az állam kasszájára.

Határidőt is megjelöltek számunkra a helyreigazítást kérő levél aláírói. Álláspontunkat mi korábban, az általuk megjelölt november 10-i határidő előtt mertetjük. Tesszük ezt azzal megjegyzéssel, hallgassanak végre a helyes közerkölcsöt képviselők szavára és a kategorikus kijelentések helyett ismerjék meg pontosabban a segély célját.

Előttünk és olvasóink előtt továbbra is kérdéses, hogy ki téríti meg a jogtalanul felvett ezer forintot és peresítés esetén a perísa

A brigád vendégeket vár

Sf icsit meglepődtek aTol- na megyeiek különvo- natának utasai, amikor a moszkvai pályaudvaron ma gyár nyelven szólaltak meg a hangszórók, ahogy befutott a vonat: „A gyönki tűszelep- üzem brigádvezetőjét várják a peronon”. — A keresett — Benczenleitner Istvánná, a gyönki tűszelepüzem „Novem bér 7.” szocialista brigádja nak vezetője — azonban már számított erre. Felkapta a táskáját és futott a kis csoporthoz, bemutatkozott: Én vagyok a brigádvezető. A kis „küldöttség” átadta a virágcsokrokat, ő pedig a táskájá ba nyúlt és néhány fényképet nyújtott át. Gyöniki sírokról. Hamarosan megtudta a gyönki fiatalasszony, hogy nemcsak ő tett meg hosszú utat e találkozásig, hanem „vendéglátói” is. Háromezer kilométert utaztak Grúziából, Tbilisziből, hogy létrejöjjön ez a találkozó, hogy pár perces megbeszéléssel megállapodjanak a másikban, ami november 7-én Gyönkön lesz.

A z egyik tavaszi brigád" értekezleten Szőlősi Fe- rencnének jutott eszébe a gondolat, hogy méltó lenne a kollektíva nevéhez, ha november 7-ére meghívnánk a gyönki temetőben pihenő szovjet hősi halottak hozzátartozóit — meséli a fiatal brigádvezető most már itthon, az szb-irodában. — Valamennyien helyeseltük és hozzáfogtunk az előkészítéshez. Lefényképeztük a sírokat, feljegyeztük a neveket, majd a gimnázium egyik orosztanára, Kizakisz elvtárs segítségével írtunk a Szovjet Hadseregnek: Segítsenek felkutatni a hozzátartozókat. A válasz pár hónap múlva megjött, hét címmel. Most már a megadott címekre írtunk, tervünkről. És azt is megírtuk, hogy én mikor leszek Kijev- ben, Leningrádban és Moszkvában, mert már a kezemben volt a Barátság-vonat „.menetrendje”. így jött létre a moszkvai találkozó és a megállapodás, hogy eljönnek Gyünkre.

IVf őst pedig várják az ün- nepeket, természetesen ,nem tétlenül. Szervezik az ünnepséget, a találkozót Gyönk lakosságával, a pámapos programot. Hogy felejthetetlen legyen a vendégeknek is, vendéglátóknak is.

(J.)

Fiataljaink jól helyt álltak a vizsgákon. Nyolcán például vizsga nélkül, versenyeredményeik alapján kaptak szakmunkás-bizonyítványt.

— Sikerült-e minden fiatalt a tanult szakmában elhelyezni?

— Többnyire igen, de előfor— Milyen új elképzelések foglalkoztatják a KPVDSZ megyebizottságát az ötéves káderfejlesztési terv sikeres végrehajtása érdekében?

— Úgy gondoljuk, célszerű lenne a jövőben átszervezni a dombóvári szakközépiskolát, vagy úgy, hogy az osztályok egyik fele kereskedelmi, a másik vendéglátónon” ^ ipari szakon tanulna vagy úgy,

tudták biztosítani a tenu a hogy ^ egyik évben vendéglátó- maban való elhelyezést, ,mv’el a,z jpal-i a másik évben kereskedel- adott időszakban más részlégnél c;at volt szükség munkaerőre. A fiatalok besorolása 850—1000 forintos alapbérrel történt, és ehhez jön még az esetenkénti jutalék. A vizsgálat során azt tapasztaluk, hogy végzett szakmunkásaink döntő többsége elégedett keresetével és munkahelyével.

— Az új oktatási évben hány fiatalt iskoláztak be?

— Az 1967/68-as tanévre a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmákra megyei szinten mintegy háromszoros túljelentkezés volt. Végered m '-nyben 168 fiatalt vettünk fel

mi szakmában lenne oktatás. Tervezzük, hogy megyebizottságunk az ez évben és az elmúlt évben végzett fiatal szakmunkások részére ankétot tart megyei szinten. Itt szeretnénk megbeszélni a fiatalokkal egyrészt problémáikat, másrészt továbbképzési lehetőségeiket. S*végül a szakmunkástanulók kiválasztásának igazságosabbá tétele érdekében a jövőben szakszervezeti bizottságaink aktívabban vesznek majd részt a felvételi bizottságok munkájában — mondta befejezésül Grábics István, a KPVDSZ Tolna megyei bizottságának titkára.

szigetvári LÁSZLÓ

„Szocialista emberek csinálták a villanyt...“

— Ott dolgoztak a DÉDÁSZ emberei már a Szigligeti utca 26-os háza előtt, örültünk, majd csak lesz villany. Elhozzák a 36-os számig is. Aztán elmentek a villanyszerelők, azt mondták: „Miska bácsi, eddig szólt a terv, ennyi anyagot kaptunk, valaki elmérte a távolságot, magukhoz már nem jut villany”.

— Szaladtam én mindenhova. Azt mondja a tanácselnök, Bánhelyi elvtárs, sajnos, nincs pénz. A tervezett távolságra volt. Elküldött a technikushoz. Az nem jó ember volt. Félvállról, joghegyről beszélt velem. Mutattam én a papírokat, hogy fizetem az adót, soha nem maradtam el semmivel. Mondtam, hogy beteg feleségem van, a gyerekek iskolába járnak, kellene a villany.

— Mintha a falnak beszéltem volna. Újból visszamentem a tanácselnökhöz. Azt mondta, hát nem is tudja, de majd csak valamit megpróbálnak és a százméteres bővítést talán sikerül megoldani. Nem sikerült. Hiába, ha valamit egyszer terveznek, azon nehéz módosítani.

— Nagyon elkeseredtem. Itt a fűtőháznál termelési tanácskozáson is elmondtam, hogy az ember itt is, a legtöbbet akarja a munkához adni, de hát nincs hozzá sokszor kedv, s erő sem, mert az a villany annyira kikészít.

— Amikor vége volt a termelési tanácskozásnak, odajött hozzám a Fehér Zoli. Megfogta a vállamat, aztán azt mondta, hogy majd ő se gít. Ö a villanyosok brigádvezetője. Egysze' nem is tudom, talán egy hét vagy két hét utá azt mondja nekem, hogy vegyek meg mindé anyagot. Szaladtam a boltba. Huzalt, kapcsolót,

foglalatot, mindent vettem. A tanácselnökkel elintézték, hogy két oszlopot is adtak. És egy délután eljött a brigád. Tizenöten voltak. Én kiástam az oszlopok helyét. A brigád megszállta az egész házat. Egy délután beszerelték az egész lakásba a vezetéket. Felkötötték a légvezetéket is. A DÉDÁSZ néhány nap múlva már villanyt is adott.

— Azután azon gondolkodtunk a villanyszerelőkkel, hogy milyen tervezés lehet az, amikor a lakott utcába nem viszik be a villanyt, de ahol ház sincs, ott százas égők világítják meg az üres telkeket... No, szóval kaptam villanyt. Elmentem a főnök elvtárshoz, aztán mondom neki: „Etterer elvtárs, nagyon köszönöm, hogy segítettek rajtam...” Azt mondta a főnök, hogy az természetes, hogy a Fehérék segítettek rajtam, hiszen azok szocialista emberek, szocialista brigádban dolgoznak... Elmentem a tanácshoz is, hogy megköszönjem a segítést, de csak a. technikust találtam ott, az újat, egy nagyon rendes fiatalembert. Nem azt aki először nem akart nekem segíteni... Már vettem is villanyvasalót, és most meg mosógépet akarunk venni, mert ugye a feleségem nem tud dolgozni és mosni is nekem kell. így lett nekem villany.

Ezt tessék az újságba tenni.

*

Két vonat fogadása között, ezeket mondta el államosításáról” Szemes Mihály, a dombóvári ■. őház váltókezelője.- Pj. -