Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-03 / 233. szám
Í9&7. október 3. TOI IMA MEGYEI VfPfJSAO a Tapasztalatok Bács-Kiskun megyében Használható ötletek a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetből Kizárólag- intézményesen oldható meg, állítja az egyik Tolna megyei közös gazdaság elnöke. Mások úgy vélik, hogy miután a közös gazdaságok munkaerőhelyzete eltérő, mindenütt az adott termelőszövetkezet vezetőinek a leleményességén, s rátermettségén múlik a foglalkoztatottsági gondok enyhítése, avagy megszüntetése. Valószínűleg ez az utóbbi megállapítás a helytállóbb. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy helyi kezdeményezésekkel, az újszerű kapcsolatok felkutatásával, folyamatosan is biztosítani lehet a szövetkezeti tagok munkáját. Elsősorban az ipar és a kereskedelem kínálja a lehetőségeket. Érdekes egyébként, hogy néhány évvel ezelőtt még az ipari üzemek pat- ronálási tevékenysége rendszerint abból állt, hogy munkások érkeztek a patronált termelőszövetkezetbe aratni, kukoricát törni stb. Megfordult a helyzet, mert napjainkban egyre gyakrabban, a tsz- ek vezetői keresik fel az ipari üzemeket bedolgozási lehetőséget, munkaalkalmat kérnek akár idény jelleggel is, a tsz-tagok számára. Miután a foglalkoztatottsági gondok Tolna megye termelőszövetkezeteiben is előtérbe kerültek, érdemes a hasznosnak látszó tapasztalatokat más megyékből is összegyűjteni. E célból kerestük fel a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, ahol Nagy László főagronómus- sal beszélgettünk. A Bács-Kiskun megyei Pártbizottság titkára egy alkalommal előadást tartott és ennek során megemlítette a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet is. Kiemelte, ebben a közös gazdaságban több használható ötlettel enyhítik a foglalkoztatottsági gondokat. Örülnénk, ha beszélne e kérdésről főagronó- mus elvtárs. — Szívesen megteszem, annál is inkább, mert nekem is közöm van Tolna megyéhez, hiszen egy ideig a Szekszárdi Állami Gazdaságban dolgoztam és Bátaszé- ken laktam. Legelőször azt mondanám el, hogy még a közelmúltban is, sokan bírálták a Vörös Csillag Tsz-t, a „partizánkodásaiért”. Magyarán, kifogásolták, hogy olyan dolgokkal is .foglalkozunk, ami nem egyeztethető össze a mezőgazdasági tevékenységgel. Mi, a termelőszövetkezet vezetői erre mindig azt mondtuk; tévedés. A fő figyelmünk változatlanul a mezőgazdasági termelésre irányul, csupán azt akarjuk, hogy biztosítva legyen a tagok folyamatos foglalkoztatottsága. Állításunkat azzal igazoltuk, hogy kimutattuk; a segád- üzemági tevékenység mindössze 3 3,5 millió forint, a mezőgazda- Beszélne erről kissé részletesági tevékenység viszont 20 mii- sebben Nagy elvtárs? lió forint. Az arányok önmaguk helyett beszélnek. Még mindig bírálják a termelőszövetkezet segédüzemági elképzeléseit? Esetenként igen. De az a helyzet, hogy ugyanakkor a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetőitől ösztönzést is kapunk. Hozzátehetném, a normális és ésszerű keretek határáig. Tehát mi nem is akarjuk helyettesíteni az ipart, erről szó sincs. Azt akarjuk, amiről már beszéltem. Legyen munkája a tagságnak. Éppen ezért, tavaly például vil- lanyvasalók és kávéfőzők átkötését vállaltuk el, a munka abból állt, hogy 110 voltról 220 voltra kötötték át az ezzel foglalkozó tagok a vasalókat. Ez a tevékenység túl sok szakértelmet nem igényel, viszont számunkra annál több érő volt, hogy munkaalkalmat biztosított. — Bizonyos értelemben a segédüzemági tevékenység nálunk alkalomszerű. Gyártottunk például a baromfiipar számára speciális rendeltetésű és hiánycikk számba menő gépeket. A baromfiipar szakemberei elmondták, hogy nekik mire volna szükségük, közölték elképzeléseiket és mi ennek alapján a gépeket megcsináltuk. Elsősorban úgy látszik, hogy a jelentéktelennek látszó néhány filléres, vagy néhány forintos hiánycikkekre érdemes ráállni, mert abban van a fantázia. Amikor viszont a piac telítődik, akkor körülnézünk és újabb hiánycikket kutatunk fel. vegye át a cári palotáikat és a megfutamodott urak nyaralóit. Visszatérve Moszkvába, Sze- maskó elragadtatva mesélt Vlagyimir Iljicsnek a Krim szépségéről. — Kitűnő. Készítse el a Népbiztosok Tanácsának a dekrétum- tervezetét, amely a Krímet a dolgozók üdülő- és gyógyhelyévé nyilvánítja. Szemaskó kételkedett: „Ki megy manapság üdülni?”. — Csak készítse el. Egyelőre sebesült vöröskatonákat fogunk ott gyógyítani. 1921. februárjában Jaltában 28 szanatórium és üdülő állt készen, két és fél ezer sebesült gyógykezelésére. Az első beutaltaknak, akik Szibériában, az Uralnál és a Volga menti harcokban megsebesült vörös katonák voltak, Fenzába kellett utazniok. Ott állították össze a Krímbe induló kórházvonatot. Ez eltartott néhány napig, míg végül a vonat útrakészen állt. De nem indulhatott el, mert valahol Balasov környékén a bandák szétszedték a síneket. Még néhány napot kellett várni, s utána is csali nagyon lassan haladtak. Ez indította Szemaskó népbiztost arra. hogy Lenint megkérje, tegyenek meg minden lehetőt azért, :r?,y a sebesült vöröskatonák gyorsan , és biztonságosan jussanak el a Krímbe... Vlagyimir Iljics néhány szót jegyzett Szemaskó levelére, majd áttért a többire. Egy levelet sem hagyott válasz, megfelelő intézkedés nélkül. Pedig nagyon sok. naponta 70 levelet kapott. 1921. tíz hónapja alatt több miint 9000-t. Természetesen Vlagyimir II- •jics fizikailag képtelen lett volna minden levelet személyesen elolvasni. Arra sem volt lehetősége, hogy mindenkit fogadjon, aki találkozni szeretett volna vele. De nem hagyhatta figyelmen kívül azokat, alak Oroszország minden részéről „magához Leninhez” jöttek. Megnyitotta a Népbiztosok Tanácsa külső, Kremlen kívüli fogadóirodáját, ahova bárki szabadon, minden formaság nélkül bemehetett, találkozhatott a Népbiztosok Tanácsának munkatársával, beszélhetett vele, otthagyhatta levelét, vagy panaszát. Lenin erre a munkára a legbecsületesebb, legtapintatosabb, legfigyelmesebb embereket választotta ki. Nagyon sok nevére érkező levelet Lenin maga olvasott el. Rendszeresen levágta a borítékról a bélyeget és átadta azokat az Első Szovjet Bélyeggyűjtő Egyesületnek, melyet 1921-ben Moszkvában „V. Uljanov (Lenin), az OSZSZFK Népbiztosok Tanácsának Elnökének aktív, személyes részvételével” alapítottak. Ez az egyesület 1922. folyamán 25 millió bélyeget gyűjtött össze s adott el külföldi bélyeggyűjtőknek, összesen 10 ezer a ran ymbeiért.. Az összeget az éhező rvermekek megsegítésére adták át. — Szívesen. Arról van szó, hogy az üzem vezetői rendszerint saját bőrükön érzik, hogy hol, mikor, mi a hiánycikk. Ilyenkor rengeteg a bosszúság, sok a meddő utánjárás, de ilyenkor születnek azok az úgynevezett termékeny ötletek is. A közelmúltban építkeztünk, egy palatetős istállót akartunk tető alá hozni. Minden simán ment, egészen a tetőfedésig. Akkor aztán kiderült, hogy palaleszorító csavar nincs se égen, se földön. Hát ha nincs, akkor majd mi megcsináljuk. Ennek megvan természetesen a maga útja-módja. Tárgyaltunk az AGROKER-rel, megfelelően tijó- kozódtunk, majd megkötöttük a szerződést, s rruut.... i.útuk, hogy most már biztosra mehetünk, az áru nem marad a nyakunkon, elkezdtük csinálni a palaleszorító csavarokat. Az igényeknek, és a szükségnek megfelelően. Az AGROKER-ek rendelik és viszik. Több ehhez hasonló példát mondhatnák el, de úgy vélem, ez is jól érzékelteti a Vörös Csillag Tsz vezetőinek idevonatkozó elgondolásait. Előfordult például, hogy észrevettük, hiánycikk a reszelőnyél. Ez újabb lehetőség. Szóval azt akarom ezzel mondani, hog\ a foglalkoztatottság feltételei adva vannak, észre kell azokat ven. ni, meg kell azokat látni. Mondok mást. Tavaly például a MÉK-kel szerződést kötöttünk 35 vagon fejes káposzta tárolására olyképpen, hogy annak egy ré szét az igények jelentkezésekor m,i dolgozzuk fel, mi készítjük elő, hogy piacképes legyen az áru. Főagronómus elvtárs, egy nagyon lényeges kérdési szeretnénk feltenni. A termelőszövetkezet mennyit keres a kisegítő üzemági tevékenységen? — Néhány évvel ezelőtt, talán az ország legrosszabb gazdasága volt a kecskeméti Vörös Csillag Tsz. Ezt nem én mondom, ezt itt Bács-Kiskun megyében mindenki tudja. A helyzet teljesen megváltozott. Nyilván ennek az a magyarázata, hogy sikerült az itteni sajátos viszonyoknak megfelelően gazdálkodni. Ez elsősorban a tagok és az elnök elvtárs érdeme. Mi változatlanul azt tartjuk, hogy a tsz-nek a gazdálkodás a legfontosabb és a legfőbb jövedelmi forrása. Ebből következik tehát, hogy a termelőszövetkezet tulajdonképpen a kisegítő üzemági tevékenységen nem akar keresni semmit. Azt akarjuk csupán, hogy amikor a mezőgazdasági munkák jellegéből adódóan a gazdáknak nincs dolguk, akkor a kisegítő üzemági tevékenység biztosítsa számukra az elfoglaltságot és a kereseti lehetőséget. természetesen a tsz keretein belül. Nálunk az az elv; a kisegítő üzemági tevékenységen keressenek a tagok. — Jelenleg ott tartunk, hogy az egy dolgozó tagra jutó átlag- részesedés az ország egykor legrosszabb termelőszövetkezetében. 20 200 forint. Az arányokat tehát ezzel a témával kapcsolatban nem mondhatjuk rossznak. Ami elmondott, az figyelmet érdemel. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben szerzett tapasztalatainkat szívesen visszük haza. Tolna megyébe. Utolsó kérdésünk. Ki a gazdája a kisegítő üzemági tevékenységnek? — Szabiós János elvtárs,’ termelőszövetkezetünk függetlenített párttitkára, ö mintegy másodállásként valósággal ötletgyárként dolgozik ezen a területen, a tagok megelégedésére, és hasznára. — mondotta Nagy László, a’ ’•'"skeméti Vörös Csillag Tsz íő- Tgronómusa. SZ. F. | Új törvényi alkottak A z - ember & a munkavi- szony nagy téma, — nyilatkozott az újságírónak még a parlamenti ülés szünetében egy képviselő. És ez a nagy téma szinte teljes városi és falusi, ha úgy tetszik, ipari és mezőgazdasági valóságában kapott hangot az országgyűlésen, az új Munka Törvénykönyve, valamint a termelőszövetkezeti és a földjogi törvény háromnapos vitájában és elfogadásán. A témához illő tá- jékbzottság és élettapasztalat, emelkedettség és vitázó szenvedély pedig, amely az előterjesztéseket és a hozzászólásokat jellemezte. különösen emlékezetessé teszi az ülésszakot. Igaz, hosszú és fontos előzmények vezettek e törvényjavaslatok elfogadásához: az új Munka Törvénykönyve tervezetéről mintegy négyszázezren formáltak véleményt az előzetes tanácskozásokon, a két agrár javaslathoz pedig már hozzászóltak csaknem valamennyi tsz közgyűlésén és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek első országos kongresszusán. És a legkevésbé sem formálisan. Hiszen — kezünkben a bizonyság — ezer meg ezer elhangzott, vélemény formálta meg az országgyűlés elé került törvényjavaslatokat. Mindezek után tanácskoztak a képviselők, vagy félszáz hozzászólás jóvoltából olyan lelkiismeretesen és mélyrehatóan, hogy — mintegy végső simításként — még jó néhány módosítás jelzi a választók kívánságát, véleményét. Bár, még ez sem az utolsó szó. Ezek az immár elfogadott törvények ugyanis nemcsak abban hasonlatosak egymáshoz, hogy az ember és a munka viszonyát szabályozzák a közelgő gazdasági reform követelményei- . nek megfelelően, és nem is csupán abban, hogy messzemenően demokratikus szellemüket köszönhetik azoknak a demokratikus módszereknek is, amelyeknek segítségével létrejöttek. Van még egy hasonlatosság. Úgynevezett keret-törvények, amelyek csupán az alapelveket rögzítik, a tényleges megvalósítás a helyi viszonyoknak, a való körülményeknek megfelelően, a vállalati kollektív szerződésekre, illetve — az agrár- törvények esetében — az alapszabályokra, a tsz-ek és a most alakuló területi szövetségeik demokratikus szervező és fejlesztő tevékenységére hárul. Ebben pedig még pontosabban, még személyesebben kifejeződhet az érdekeltek minden jogos, méltányos kívánsága. Annyi bizonyos: ilyen sok stáció, ennyi demokratikus „szűrő” még aligha csiszolt, tisztított, munkált nálunk törvényt. TJT ogy mi a legfontosabb az új törvényekben, azt meglehetősen nehéz e szűk helyen összefoglalni. Az új Munka Törvénykönyve — amely egész sor kérdésben tótra n szakít a régi. merev, egysíkú szabályozással —, amennyire csak lehetséges, igyekszik a kölcsönös érdekek alapjára helyezni a jogokat és a kötelességeket a munkáltató és a munkavállaló viszonyában. Bérezés, jutalmazás, munkaidő, szabadságidő, munkakörülmények, s mindenekelőtt a munkaviszony létrehozása ’ és megszakítása, az elhelyezkedés, felmondás, elbocsátás — csupa olyan kényes kérdés, amelynek ésszerű rendezését általában mindenki kívánta, sőt sürgette, még ha konkrét esetben elfogult is a maga, vagy a vállalata javára. Az új törvényt dicséri: úgy igyekszik maximális létbiztonságot teremteni minden tisztességes dolgozó ember számára, hogy közben megfelelő munkaügyi feltételeket teremt az egész gazdaság biztonságos fejlődéséhez, a prosperitáshoz, amely nélkül minden személyes biztosíték csak írott malaszt. TJ asonlóan nagy jelentőségű, és a kiteljesedő demokratizmus bizonyítéka, hogy egyazon törvény keretein belül sikerült a vállalatok minden eddiginél önállóbb vezetését és a szakszervezetek minden korábbinál erőteljesebb érdekvédelmi jogkörét elismerni. A termelőszövetkezeti törvényben viszont a paraszti társuíás, azaz a szövetkezeti jelleg erősítésének, valamint a nagyüzemi gazdálkodás, tehát a vállalatszerű munka fejlesztésének egyaránt elismert követelménye jelenik meg párhuzamosan. nem egymással ellentétes, inkább egymást erősítő, kiegészítő tényezőként. Társadalmi szempontból vizsgálva pedig: a termelőszövetkezeti mozgalom általános győzelme óta alighanem ez a törvény adja a legerősebb ösztönzést a munkás, illetőleg a paraszti életviszonyok további közelítéséhez, a különbségek gyorsabb megszüntetéséhez. Tagadhatatlan, hogy e törvények, éppen mert számos területen elevenbe vágnak, nem zárják ki az élet kisebb-nagyobb konfliktusainak lehetőségét. Szá- molnaik a. gazdálkodás, a munka, ellentmondásaival, nehézségeivel, a helyi és időleges érdekellentéteteket .Ezért is bízzák a részlé- tes rendezést olyan további szabályozásokra, amelyek körültekintőbben számolhatnak a vállalatok és a tsz-ek, s mindenekelőtt az érintett dolgozók helyi, sajátos körülményeivel, érdekeivel. Ezért van az is, hogy bár a földjogi törvény pontosan meghatározza a szövetkezeti földtulajdon bevezetésének elvi, jogi kereteit, a megvalósításit — a méltányosság és a legszigorúbb önkéntesség érvényesítésével — a gazdasági tényezők, az élet, az idő hatására bízza. De mindenesetre olyan fejlődést indít el, amely végül is ,a szocialista föld- tulajdon általános elterjedésével megteremti a tulajdon és a használat egységét, a szövetkezeti gazdálkodás végleges, szilárd alapját. 71/í indent egybevetve úgy tű- nik, olyan törvényeket sikerült alkotnia az országgyűlésnek, amelyeknek nem annyira a betűje, hanem eleve inkább a szelleme a mértékadó, sőt utat mutató. Jogászok a megmondhatói, hogy ez milyen ritka, nagy eredmény. És persze, utóbb, mindazok is így mondanak majd igent, akiknek e törvén yek segítségével dolgozniuk, vezetniük, boldogulniuk kell. Akik a megelégedés pecsétjét üthetik e törvényekre. BALOG JÁNOS Súlyos pénzbírság— jogtalan iparűzésért A Dombóvári járási Tanács VB. igazgatási osztálya négy döbrö- közi kőműves ellen folytatott le szabálysértési eljárást, jogtalan iparűzés miatt, mert iparjogosítvány nélkül végeztek kőműves munkát Döbrötköz községben. Nyers Józsefet kétezer, Gödön Jánost kétezer-kétszáz, Juhász Józsefet ezerötszáz. Hegedűs Jánost Pedig ezer forintra bírságolták. Mind a négy határozat (nyerőre' emelkedett, az elkövetők a pénzbírságot befizették.
