Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

IW!. szeptember 10.

TOLNA MEGYEI NEeCJSAG

Tud-e újat adni?

Aki az elmúlt másfél évtizedben még minden alkalommal megnézte a mezőgazdasági kiállítást, az most 1967. nyár végén érthetően arra gondol; tud-e újat adna a hatvanhatodik? A régi újságcikkekből jól tudjuk, hogy a tudósítók már a múlt század végén is lelkesen emelték ki a gépeket, megírták, hogy a technika kezdi meghódítani a mezőgazdaságot. Nagy öröm fogadta annak idején a gőzgépek megjelenését, de még a legmerészebb fantázia sem merte feltételezni, hogy eljön az idő, amikor szinte minden mezőgazdasági munkára lesz valamilyen ügyes és hasznos gép.

Hát ez az idő eljött. A magyar mezőgazdaságban ma már szinte egyetlen munkafolyam,at sincs, amelyet ne lehetne gépesíteni. Az idei mezőgazdasági kiállítás elsősorban azzal ad újat, hogy lehetővé teszi a széles áttekintést a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott gépek sokaságáról és

metlen vállalkozás ilyen nagy tömegben „népszámlálást” végezni, életkor szerint. A látottak alapján azonban úgy tűnt, a fiatalok érdeklődése a mezőgazdaság iránt, meghatványozódott. Vi- szolyog az ember attól, hogy mindenáron politizáljon, de kénytelen megállapítani; az agrárpolitikai intézkedések hatása kitűnően lemérhető már a kiállítás főbejáratánál is. Vasárnap reggel öt autóbusz futott be a bajai járás egyik közös gazdaságából. Szinte kizárólag fiatalok szálltak ki a buszokból. Hát ez teljesen új dolog.

Ezen a nyáron jártam a lipcsei mezőgazdasági kiállításon, és ott nagyon tetszett a német parasztasszonyok aktivitása. Nálunk még nagyon érződött, ezeken a

ség tapsol. Kell ez a látványosság, de valamiképpen szükség volna jobban bemutatni as paraszti munka dísztelen, hétköznapi oldalait. Az érdeklődő munkásoknak, hivatalnokoknak, alkalmazottaknak, szóval a budapesti dolgozóknak azt is el kellene árulni, hogy ősszel milyen is a szántást végző ember számára az éjszakai műszak. A kitűnő fajborokból bőséges a választék, de valamilyen módon jobban lehetne szemléltetni, hogy milyen áron, mennyi emberi munkával terem a nedű. Irigység töltheti el a laikust, hogy lám, a paraszt otthon mi mindenben dúskál. Tudatni kellene, hogy ez nem így van.

A kombá j n vezet ő legfeljebb csak a kiállításon öntözheti meg a sült hurkát zöldszilvánival, s legfeljebb csak itt folytathatja

ao’íCíóleségéről. Érdekes volt megfigyelni, hogy a látogatókat egy- agy új betakarító munkagép azzal hozza zavarba, hogy nehezen árulja el a rendeltetését. Nézi és értékeli az ember ezt a bámulatos fejlődést, és arra gondolt, a régi paraszti tudás itt már nagyon kevés, ide minimum szakmunkásvégzettség kell, mert éneikül moccanni sem lehet. Azt hiszem, a gépbemutató, szándékosan, sok szövetkezeti gazdának juttatta eszébe, hogy tanulni kell, mert a holnap mezőgazdaságában elsősorban azok az emberek jöhetnek számításba, akik az itt felsorakoztatott technikával bánni tudnak.

seregszemléken, hogy a férfi hordja ■ a kalapot. Az asszonyok többnyire a háttérben maradtak, s bántó szerénységgel, legfeljebb távolról, a férj háta mögül szem:unsági birkapaprikással. A hétköznapjai mások. Nyáron a tarlón legfeljebb este, vagy kétnaponként jut főtt ételhez, és legfeljebb csak sóvárog a jégbe hűtött sör után. A korszerű fejőgép, mint kiállítási tárgy, nagyon jól mutat. De más a fejőgép a vitrinben és megint más üzem közben. Azt akarom mondani, hogy ez a pompásan elrendezett technika még nem azt jelenti, hogy a paraszt megnyom egy gombot és megy a fejes, megnyom egy másik gombot és megy a trágyázás. Aztán megnyomja a harmadik gombot és gömbölyűdnek a hízók. Dehogy, dehogy. A tehenész munkája könnyebb, mint volt, de hajnalban három órakor változatlanul munkába kell állnia minden nap. Napközben pihenhet ugyan néhány órát, de a hajnali órák, amikor legédesebb volna az alvás, nehezen pótolhatók.

lélődtek. Úgy látszik, ennek is vége. Szombaton reggel együtt utaztunk a harci tsz-tagok egy csoportjával, s az asszonyok már útközben is arról beszélgettek, hogy mit akarnak okvetlenül megnézni. Találkoztam Kalocsa környéki asszonyokkal, akik a kemizálást, más helyen népviseletbe öltözött észak-magyarországi asszonyok a legújabb rendSzáz szónak is egy a vége, talán nem hat szőrszálhasogatáv- nak, ha azt mondja az ember, hogy jó volna többet látni a paraszti munka hétköznapjaiból. S valamivel többet a szociális létesítményekből, vagy legalábbis jobban felhívni a figyelmet arra hogy a fürdők, az öltözők, a mosdók ma már az állattenyészA gépbemutató abból a szempontból is hatásos, hogy a paraszti munkát csak hírből ismerő városi ember elképzeléseit a mező gazdaságról helyesebb irányba tereli. Ma már képtelenség a paraszti munkát a legutolsó mesterség közé sorolni, ha látjuk, a korszerű munkaeszközöket, amivel rendelkezik.

Feltűnő, hogy az idei kiállítást nagyon bajos a régebbiekkel ösz- szehasonlítani. Mint ahogyan a mezőgazdaságot sem hasonlíthatjuk a pár évvel ezelőtti mező- gazdasághoz. A mostani, talán ez a legjobb szóhasználat, megejtő- en fiatalos, és megkapóan igényes. A látogatók is közreműködnek abban, hogy a 66. a teljesség igényével összegezi a magyar mezőgazdaság mai állapotát. helyzetét, összetételét. A vidékről érkező csoportok összetétele például életkor szempontjából már nem oly lehangoló, mint volt a 64.. vagy éppen a 63. seregszemlén. Ez a nagy országos paraszttalálkozó azt jelzi tehát, hogy a tsz-ek az elvénülás riasztó mél"r'ont1áb'<'i Verőitek Megálltam " fókám”-’-'’ oiné7t,ern a betóduló közönség között a sok fiatalt. Lehetetlen és értelszerű fejőgépek alkalmazását tanulmányozták. A szaktanácsadó szolgálat egyik alkalmazottja kijelentette: a 66. mezőgazdasági kiállításon a nők kérdeznek legtöbbet.

Sok a külföldi vendég. Főleg csehszlovákiai szövetkezeti gazdák érkeznek tömegestől a kiállításra.

Helyenként mégis van az emberben egy olyan érzés, hogy valahol azért ez a kiállítás nem egészen őszinte. Elsikkasztja a paraszti munka hétköznapjait. A déli órákban felsorakoznak a hintók, előttük fényes szőrű, gyönyörű lovak ágaskodnak, a bakon zsinóros ruhában hajtők feszítenek. Felvezetik a díjnyertes bikákat, teheneket, kezdődik az állatbemutató. Pompás látvány, méltóságteljes szertartás. Ballagnak a tehéncsaládok, a lovászok ügyes mozdulatokkal táncoltatják ménjeiket és a közöntési telepeken sem nélkülözhetők, ha az ember a legfontosabb.

fis még valamit el kell mondani, azt, hogy mulatságos körülmények között, a kiállításon is látni kénytelen az ember, hogy ma már Magyarországon igazság szerint nincsenek vidékiek. A kávét szürcsölő néniké közhely, beszélni sem érdemes róla. Az öltözködés is közhely. Rég tudjuk, a ruha nem árul el a foglalkozásból semmit. Az viszont még feltűnt, hogy a vidékiek szinte kalap!évévé állták körül az ötmázsás hízó kutricá- iát, s nekifeledkezve, a hangszóróval együtt kérdezgették; hogy. Adám, hol vagy?, s türelmetlenül mondogatták, Nem várok holnapig. .. A slágerfeszti- vál hangulata itt is jelen volt.

Sokan vásároltak szakkönyve- ket, s szombaton este hét óra tájt, nem kifelé, hanem még mindig befelé özönlött a nép.

Sz. P.

Ki a kuruzsló?

Sokat olvastam és méq többet hallottam a kuruzslókról. Hallottam dicsérni is őket, nemcsak szidni. Azt tudom, hogy gyógyítottak és képesítésük nem volt, ezért sok bajt csináltak. Működésüket a jelen korban, törvények szigorúan büntetik. Állítólag több nyugati országban szabadon működhetnek. Ez a kérdés roppant érdekel engem és családomat. Ha fel világosi tást, illetve választ kapok, hálásan megköszönöm. Egy hűséges olvasójuk.

Kedves olvasónk! .A kuruzslás, orvosi működés, gyógyszerkészítés és árusítás iízése olyan egyének részéről, akik erre feljogosító és a törvény által előirt orvosi, vágj7 gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkeznek, A kuruzslás fogalma aránylag újabb keletű, mert régebben nem volt még olyan rendszerbe foglalt orvostudomány, amelynek megismerését a leendő orvostól meg lehetett volna kívánni, hogy kuruzslónak ne tekintsék. Ma már azonban az orvosi tevékenységet nem lehet ki-ki kénye kedvére bízni, aki praktizálni akar, hanem megkívánandó, hogy az 6 előtte dolgozó generációk sokszor balsikereiből is leszűrt tapasztalatait előbb elsajátítsa. Az állam tehát polgárai egészségének védelmében üldpzi azokat, akik a szakismeretek ellenőrizhető módon való elsajátítása nélkül, foglalkozásszerűen gyógyítanak. Mindamellett a kuruzslás csaknem minden országban még igen elterjedt, különösen a köznép körében. Gyakran csapatostul zarándokolnak egy-egy kuruzslóhoz a környék, sokszor a messzi távol lakói, hogy drága pén- mért tudományával, amely nagyrészt hókusz-pókuszból áll és az orvostudomány ősi, babonás korszakának ismérveitől alig különböztethető meg, — gyógykezeltessék magukat. A gyógykezelésnél magánál, amely főképpen népies orvosszerek előírásában áll, sokkal többet ártanak azok a mulasztások, amelyeket a kuruzsló elkövet. Azoknál a betegségeknél, amelyeknek gyógyulása egyedül korai felismerésük esetén remélhető, a legkártékonyabb a kuruzsló! így például igen sok rákbeteg válik ope- rálhatatLanná, mert ameddig a kuruzsló kezéből, az orvoshoz kerül, már végzetesen elhatalmasodott rajta a betegsége. Hasonlóan ártalmas a kuruzsló, amikor sürgős sebészi beavatkozásra lenne szükség, amelyet a kuruzsló természetesen nyújtani nem tud, vagy ha igen, akkor nem szakszerű módon és csak a fertőzés nagy veszélye mellett. Mindamellett kétségtelen, hogy a kuruzsló felmutathat olyan népies orvosszereket, és gyógy eljárásokat, amelyek távolról sem haszontalanok. A tapasztalt és előítéletektől mentes orvosok tisztában vannak azzal, hogy a népies orvostudománytól lehet tanulni, csakhogy éppen a hasznos elemek józan kiválasztásához szükség van a szélesNköru elméleti és gyakorlati előképzettségre. Magyarországon már az 1876. XIV. t. c. foglalkozik a ku- ruzslással, s kimondja, hogy büntetni kell a kuruzslót. ha működéséért a pácienstől pénzt fogad el. Hazánkban kuruzslásnak minősítik, a titkos szerek árusítását is. ha az a közeg, tanács szakvéleménye alapján kiadott engedély nélkül történik. Nem büntetik kifejezetten a kuruzslást Angliában, Németországban, két svájci kantonban és áz egyes délamerikai 'államokban. Ma már azonban ezekben az, országokban is egyre jobban megszorítják a nem képesített gyógyítók tevékenyeségét.

Iskolások személyi higiéniája

idézünk egy hozzánk írott levélből: az újságok, rádió és televízió kivétel nélkül foglalkoznak az Iskolás gyermekek problémáival. Nekem egyetlen gyermekem most megy az első osztályba. Ezért érdekel oly nagyon a jótanács. Köszönettel, egy olvasójuk.”

Kedves olvasónk! Mi is szülők vagyunk. Megértjük izgalmát. . . Egyetlen gyermekük bekerült az élet forgatagába. . . Minden tanév kezdetén, sőt többször évente szoktunk iskolásaink egészségügyi kérdéseivel foglalkozni. Régebben a személyi egészségtan tárgykörén belül lényegében csak a személyi tisztaság kérdésével foglalkoztak. Ma azonban a személyi egészségtan kérdésének tárgyalása alkalmával figyelembe kell venni a gyermek fizikai és szellemi fejlődését is! Megjegyezzük, hogy minden életkornak megvannak a maga fejlődési sajátosságai és a gyermek mind fizikai (sport, játék. . . stb.), mind szellemi téren az adott korcsoport átlagos sajátosságaihoz keli méretezni. Igen fontos követelmény a gyermek személyi tisztaságra való nevelése. Az a tény, hogy hazánkban a gyermekek már korán belekerülnek valamilyen gyermekközösségbe, lehetővé teszi az egészségügyi kultúra korai kialakítását. Ez nagy feladatot és felelősséget hárít a pedagógusokra és az egészségügyi dolgozókra egyaránt. Már a legkisebb gyermekkorban, amikor a gyermek beszélni kezd és biztos mozgásúvá válik, el kell kezdeni a mindennapi fontos tisztálkodási műveletek oktatását. Mar az óvodákban meg kell tanítani a gyermeket a fogmosásra. Ugyancsak fontos a gyermek fej ápolását figyelemmel kísérni, kényegében ugyanez vonatkozik a bőrápolásra. A bőrön előforduló különböző gombás, vagy egyéb megbetegedésekre és az iskolában néha előforduló rühességre is. Nem kevésbé fontos a gyermek kéz*- és lábápolásra szoktatása. A hosszú, gondozatlan körmök alatt, különböző baktériumok, bélférgek petéi telepedhetnek meg, amelyek az egész közösségre ártalmasak lehetnek. A serdülő korban levő leánygyermekeknél el kell érni a rendszeres tisztálkodást és ehhez biztosítani kell a feltételeket! Mindezek a kicsinységeknek látszó tényezők alakítják ki végeredményben azokat az egésaségügyi szokásokat, és igényeket, amelyek összessége hozza létre az egészségügyi kultúra alapjait.

A nyak, váll... stb. fájdalmai

Egy paksi olvasónk írja: „Panaszaim nem életbevágóak, talár azért is mulasztottam el ezidáig a kivizsgálást. A nyak, a váll és lapocka tájékán időnkint roppant kellemetlen fájást érzek. Olyankor a jelzett izmok, mirigyesen összehúződnak, kitapinthatok és még kám- toros dörzsölés és masszírozás sem jár kellő eredménnyel. A jelzet) tünetek egy, maximum két napig tartanak, majd nyomtalanul eltűnnek. Egy ismerősöm azt tanács olta, vegyek „infra-rubin” lámpát, annak sugarai meggyógyítanak. A nagy költség miatt kérek tanácsot, megvegyem-e? Nem árt-e a szervezetnek? stb."

Kedves olvasónk! Fájdalmainak oka igen sokféle lehet. Ennek megállapítása végett, utaltassa be magát kórházunk rheumalológiai osztályára. ahol a kórisme biztos

megállapítása után a modem‘orvostudomány eszközeivel és gyógyszereivel fájdalmaitól meg fogja szabadítani. Az eredményt közölje velünk.