Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
í # I / ----------------------------------------——^ M ÓRICZ ZSIQMOND EMLÉKE Móricz Zsigmond halálának negyedszázados fordulója jó alkalom arra, hogy felidézzük századunk vitathatatlanul legnagyobb magyar prózaíróját, s arra is keressük 'o választ, hogyan él tovább, hogyan hat műve ma. Az elmúlt években — s erre Czine Mihály is emlékeztetett az írószövetségben rendezett ünnepségen — bizonyos mértékig elhalványult Móricz jelentősége, sőt arra is találunk példát, hogy kritikusok mások irodalomtörténeti szerepének növelésére próbálják kisebbíteni Móricz jelentőségét. A hagyományos közhely is hat; lírikus nép vagyunk, prózánk mindig a világirodalom második vonalában haladt, s Petőfi, Ady, József Attila mellett nem tudunk felmutatni velük egyenrangú próza- írót. Holott épp Móriczban teljesedett ki a magyar próza: a móriczi életmű vitathatatlan sebezhető pontjai ellenére is, a teljességet jelenti, a magyar élet keresztmetszetét, s európai is, a szó legjobb értelmében. Csak félreértésből keletkezhetett az az ismert beskatulyázás, amely szerint Móricz a magyar naturalizmus megtestesítője, s példaképp '— mindig — a Sáraranyt lobogtatják a felszínes ítélkezők. De a Sárarany csak része a móriczi életműnek, s nem megtestesítője: A boldog ember, a Rokonok, a Pillangó, A fáklya, a remekbe szabott novellák Móricza mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ő keze alól került ki az Életem regénye s a Míg új a szerelem, amelyek mindegyike más, más oldalról mutatja be. Az Életem regényében felismerhetők a kortársi szociográfiai ösztönzések, a Míg új a szerelem a lélektani regény felé keresi az utat. Történelmi regényei a műfaj megújulását jelentik, főleg Jókai tetszetős történetszemlélete után s abban az áradatban is, amit a felszínes kortársi irodalom életrajzregénye teremtett meg. Az évforduló ünnepségei, az írószövetségben rendezett vita, melyben nagyon érdekes megjegyzéseket tett Veres Péter, segítették egy korszerűbb, és igazabb Móricz-kép kialakítását, mindenekelőtt annak megvilágítását, hogy Móri- czot irodalomtörténeti jelentőségében kell vizsgálni, nem utolsó sorban azzal, hogy mit adott Mikszáth után. Mert Mikszáth megbocsátó humorában, mely mégis csak Jókai egyenes folytatása, végül is a legnagyobb tragédiák is elsimulnak, s ha másként nem, hát a remény csillan fel, hisz aki nem veszti el a kedvét, mindig számíthat egy jó házasságra, vagy kitúrhatja, amíg megfordul a kártyajárás. Mó- ricznál már nyoma sincs ennek a millenniumi hangulatnak: az élet próbatétel, s aki meginog, menthetetlenül elbukik, Kivételes jelenség, s tegyük hozzá, valóban világirodalmi méretű jelenség volt. Halálának negyedszázados fordulóján ez előtt az összefoglaló szellem előtt hódoltunk. Cg. ti V______________________________________J H ANNS CIBÜLRA A kommunista Nem volt honja a földgolyón. Birvágy nyomta rögre homlokát, vándorló vérszőnyegként kúszott a völgyeken át. Nemesség, lovagság és polgári rend uralták a földtekét. De az emberiség, a szolgává degradált, magára talált a történelem osztályharcáibaa, átlátta a gazdagok , államművészetét. Megtanulta: „Hány a világ." A forradalom zászlai alatt lett óriás. A munkásosztály Iába a sziklán, ökle a csillagoknál, áll, mint szobor úgy: napfény a szemén és ajkán a sző, kemény, mint üveggolyó, mely nem hazug. Testvér, jövő városainkat napfényből építjük, gyermekeink tekintetét a csillagokig visszük. Fordította: Palkó István B eb esi Károly Az őszinteségről Én őszinte vagyok, ezért sohase higgy nekem! Szavaim fedik a valót — mögöttük rejtezem. Három festő KIÁLLÍTÁSA a szekszárdi múzeumban Nagy sikerrel mutatkozott be a szekszárdi múzeumiban három festő: Simsay Ildikó, Lázár J. Pál és Szüy Géza, Három kép a kiállításról: Imi izgatottan figyelte a csomagolást. — HőSTátok túró autót? A szülei majdnem elfelejtették. Igaz, Bulgáriában mindig emlegették a túró autót, láttak is néhányat, de a vásárlást elhalasztották. r— Ha itt nem veszünk, majd vásárolunk egyet otthon, forintért. A gyereknek úgyis mindegy. Az még nem tudja, hogy milyen gyártmány. Neki csak az a fontos, hogy túró autó legyen... Jugoszláviában még furdalta őket a lelkiismeret. Megnézték a kirakatokat, láttak is túró autót, de végül borotvapengét, bort és csokoládét vettek. — Majd otthon. IZ Otthon, a városban aztán bementek a játéküzletbe és vásároltak egy túró autót. Pirosat, műanyagból. — Túró autó! Túró autó! — szorította magához a műanyag járművet Imi. Kiszaladt az udvarra és néhány perc múlva három darabban hozta tússzá a túró autót. — Mit csináltál? Imi állt, kezében a túró autó három darabjával, apjára ejtette könyörgő tekintetét. Apu! Az apja értette, hogy miről van szó. A Trabant is műanyagból van, azt is meg tudja szerelni — ez sem okozhat különösebb gondot — gondolta és elvette Imitől a túró autót. Két órát bíbelődött vele; miután két darabban visszaadta a járművet a gyereknek. Imi sírt. — Hoztunk rriás valamit is neked! — vigasztalta az édesanyja. Imi lassította a sírást, éppen csak döcögött, amikor gyakorlott mozdulattal felső karja izmával, úgy, ahogy a bányászok szokták fürdés közben kitörölni szemükből a szénport, szétmaszatólta arcán a könnyeket. — Mit, anyuci? — Találd lei! Imi beharapta a szája szélét, kis homlokán összeráncolódott a bőr. Találgatni kezdett: — Csokoládét! — Azt is. — Mit még? — Találd ki! Imi bedugta az ujját a szájába. Szalai János: —" Ne gyötörd már a gyereket — szólt közbe Imi édesapja— Mondd már meg neki, hogy mit hoztunk!? — Várj még egy kicsit! Imi toporzékott. — Anyu, mondd meg! Anyu, mondd meg! ■— Jó, hát megmondom. Tudod, mit hoztunk? Imi szeme tágra nyílt. — Tengeri csikót! Imi meghökkent. Milyen lehet az a tengeri csikó? Olyan, mint amilyent Illéseknél látott, amikor a nagyTengeri csikó — Cukrotí — Azt is. Imi figyelte a pakolást. ,Nézte, mint kerül elő a gázfőző, amelyen a szülei valahol mesz- sze, nagyon / messze, a tengerparton főztek. Bundáscipőt vett elő az édesanyja. Megvan! — Bundáscipőt! — Azt is! A szülei beszélgettek, jöttek c. szomszédok is. felesleges kérdéseiét tettek fel: „Megjöttetek? Nem történt bajotok?”. Az apja válaszolt: „Megjöttünk. Csqk egy kanyart egyenesítettünk ki Szófia után, de az egész nem volt vészes. Csak megijedtünk. Nagyon rendes emberek . a bolgárok. Még a rendőr is segítette letolni a kocsit a földhányásról, . .P — Rendőrt hoztatok! — kiáltott fel Imi boldogan. — Rendőrt? Ugyan, hogy mondhatsz ilyent? Hogyan hozhattunk volna mi rendőrt? mamánál nyaralt? Szellő volt a neve. Ült is a hátán. Az Illés bácsi megengedte. Most ieki is lesz ilyen csikója. Egyedül ül majd rajta. Él is megy vele rögtön a Robiékhoz. — Hol a tengeri cstr kő? Hol a tengeri csikó? Akarom a tengeri csikót! — Tényleg, hol is van a tengeri csikó? — Az Anniéknál maradt! — válaszolt az édesapa. — Menjünk az Anni néniékhez! Menjünk az Anni néniékhez! — Látod, mit csináltál a gyerekkel? Megbolondítottád! Most mehetünk az Anniék- hoz. Imi, apja kezét fogta. Majd szétrepedt az örömtől. Legszívesebben futni szeretett volna. — Fogtátok a tengeri csikót? — Nem! Vettük — válaszolt az apja. — Kitől? — Égy gyerektől. — Hol? — A tengerparton. — Nyerít is? — Nem tudom. — Építünk neki istállót? — Nem! — És mi lesz vele, ha esik az eső, fúj a szél? Imi valósággal húzta az édesapját. Végre megérkeztek Am.ni néniékhez. — Nálatok maradt a tengeri csikó — mondta Imi édesapja Anni néninek. — A Terka pedig megőrjítette a gyereket. Látni akarja a tengeri csikót. Mindenáron látni akarja. — Mindjárt előkerít- jük. Anni néni bement a szobába. Imi pedig ott állt az ajtóban. Várta, mikor jön már Anni néni a tengeri csikóval. Bizonyára sárga lesz, olyan, mint az Illéséké, csak gyorsabb. Mit szól majd hozzá *a Robi, ha beállít vele. Öt is felülteti majd iá, de csak akkor, hu az meg odaadja addig a háromkerekű jét. — Na, megvan7 — jött ki Anni néni a szobából. Imi csodálkozott. Semmit sem látott Anni néninél. Bizonyára majd az Anni néni után robog ki a tengeri csikó, feltartott fejjél, nyerítve. .. — Tartsd a kezed! — mondta Anni néni. Imi kinyitotta a tenyerét. Anni néni valami keményet tett a tenyerébe. Valami undok kis állatot. A feje csikó forma, de a teste hosszú és a farka meggörbült. — Ez a tengeri csikó! A te tengeri csikód! Imi keservesen sírni kezdett. SZILY GÉZA: Magasparf LÁZÁR J.* PÁL: Szekszárdi táj
